Legyen még egyszer választás a szexcsatákon ebben az évben! Mondjátok meg ti, kiről, kikről akartok olvasni!

Az eheti jelöltek a következők:

1) Dido és Aeneas

A helyszín az épülő Karthagó, a főszereplők: Vénusz mint aggódó és minden konspirációra kész anya; Aeneas, mint menekült státuszért folyamodó népvezér; Dido, mint vigasztalandó özvegy királynő; valamint Iulus, aki helyett olykor Ámor isten ül a hölgyek ölében. Szerelmi dráma a javából, istenekkel bőven nyakonöntve.

Hiába, a Biblia cseppet sem marad el elképesztő sztorik terén a görög-római mitológia mögött.

Ha már Judit felé leróttuk a tartozásunkat, nézzünk egy másik érdekes asszonyszemélyt: ő természetesen mindenféle változatban szerepel, lévén Dávid király és rajta keresztül Jézus felmenői között. De hogy miként jutott be ebbe a családfába, az azért nem semmi.

Ismét a Bibliához fordulunk elképesztő történetért, már csak azért is, mert Judit sztoriját régen ígérem (nem csak én, hanem fölülmúlhatatlan Delila-posztjával hagyományt teremtő tiboru mester is), kétszer szavazásra is bocsátottam, de valahogy nem sikerült első helyre kerülnie, pedig ha valaki, ő igazán megérdemli.

Mikor azt mondom, az Íráshoz fordulok, hozzá kell tennem, hogy a héber Bibliába nem válogatták be (na, tessék, nem először éri igazságtalanság szegény hősnőnket), de a keresztényeknek tetszett annyira, hogy betegyék, noha azzal ők is tisztában voltak, hogy ez legkevésbé sem történeti elbeszélés, hiszen Nabukodonozor nem Asszíria, hanem Babilon ura volt, ahogy ezt minden kisgyerek és operarajongó tudja, márpedig itt azzal az ócska szöveggel jön az Írás, hogy az asszírok fölött uralkodott. Vagyis, drága töri- és hadtörténelem-szakos olvasók, ne tessék nagyon komolyan venni, tekintsünk az egészre úgy, mint mítoszra.

Kedves Olvasóim,

noha az utóbbi időben nem sok időm volt a bloggal foglalkozni, továbbra is szívügyem a szexcsaták. Túl a 100. poszton (pontosan 113, de ebből azért nem mind érdemi) és messze túl a 2. születésnapon ideje meghirdetni egy blogbulit, és ezt önkényesen a 200. facebook-lájkhoz fogom kötni, ha már kötni kell valamihez.

A buli összevontan szólna a Szexcsaták és a Portugál szeretők közönségének, mivel úgyis nagy az átfedés az olvasótábor tekintetében, és körülbelül egy időben indult a két blog. A részvételnek nincsenek különösebb feltételei, gondolom, úgyis az jön csak el, akit tényleg érdekelnek az írásaim és a kommentelők, szívesen megiszik egy sört (vagy többet), esetleg bort a többiek társaságában.

Részletek a későbbiekben, fejezzétek ki tetszéseteket a facebook-on! Előre is köszönöm!

Gloria Mundi

Látjátok, feleim, mégis sort kerítek az általatok háromszor kigolyózott sztorira, miután a sors, a vakvéletlen vagy a gondviselés (nem kívánt törlendő) az utamba sodort egy Trója-regényt. No, nem a középkori változatot, hanem egy egész frisset, Lindsay Clark követte el (Trója - Háború a mítoszok földjén), és meglepően jó. Mivel képes voltam végigolvasni a Trója-sztorit körülbelül hatezredszerre, és még mindig meg tudott mozgatni, úgy döntöttem, hogy igazságot szolgáltatok Helénának. Mivel már hetek óta nem tudom megszülni ezt a posztot, úgy döntöttem, a (máskor szokásos és remélem) vicces képaláírásokról ezúttal lemondok, mert az rengeteg időt venne még igénybe, sorry.

Kedves Olvasóim!

Nem, még mindig nem egy igazi szexcsata-poszttal állok elétek, de már majdnem! Az eleje például egészen arra hajaz. Fogadjátok szeretettel odaát, a lemilen.

Az inkvizíciós szörnyűségek után több, mint egy fél évvel már senkit nem fog meglepni, hogy a portugál történelem nem éppen legkellemesebb korszakát választottam újabb posztom témájául. De hát a lemilhez nem is a kellemetességek illenek.

Ebben a sztoriban van természeti katasztrófa, szerelmi dráma, király elleni merénylet, koncepciós per, válogatott kínzások, politikai játszmák, durva ítéletek, szerzetesek kiebrudalása, és a portugál történelem máig egyik legjelentősebb figurájának felemelkedése.

A továbbiakat itt találjátok.

Glória

Nem távolodunk el nagyon a múltkori poszt témájától: továbbra is a portugál középkort vesszük célba, csak nem a fikciót, hanem a történelmi valóságot. 750 éve született az egyik legnagyobb portugál király, Dénes.

A Portugálos dolgok blogom mai posztjában szó van templomosokról, szeretőkről és szent királynékról is, megtudhatjátok belőle, milyen rokoni kapcsolat állt fenn Dénes és Árpádházi Szent Erzsébet között. No meg elolvashattok egy igazán szép szerelmes verset.

Jó szórakozást!

Gloria

Hol volt, hol nem volt ... Élt egyszer Artúr király mondavilágában egy ici-pici Grál-lovag.

Noha a Grál-lovagsága csak később derült ki, azért visszamenőleg megadjuk neki ezt a címet. Mert mi ezt is megtehetjük. Portugálul Galaaznak, angolul Galahadnak hívták a srácot (én most A Grál keresése  című portugál lovagregény alapján mesélek), volt vagy tizenöt éves, és akár hiszitek, akár nem, egy apácakolostorban nevelkedett. Nem éppen lovagnak való összevont ovibölcsi és bentlakásos általános iskola, de az igazi tehetség még ezen is túlteszi magát. Innen szép győzni, ahogy mondani szokták.

Rég volt már szavazás. Na, nem a goldenblogos őrületre gondolok, azon nemrég estünk át, mint Szegvári a talicskán. De itteni témaszavazás régen volt. Úgy döntöttem, most kifogok rajtatok, és prezentálok négy eddigi második helyezettet, akik közül egyet ki kell hoznotok győztesnek.

Nos, itten jön a kínálat. (Két portugál téma is van közte, így alakult ...)

A) A megkoronázott holttest - Inês de Castro és Péter király sorsüldözött szerelme

Királydráma a XIV. századi Portugáliából, bősz atyával, szerelmes királyfival, titokban elvett hölggyel, vérengzéssel és bosszúval. Shakespeare tollára méltó téma, a luzitán sztorik kedvelőinek (és nem csak nekik).

 

B) Mi van, ha minden pasinak ugyanaz a nő kell? - Szép (trójai) Heléna és a görög kanok

Unalomig ismert történet. Vagy mégsem? Hogyan lehet jól férjhez adni a világ legszebb nőjét úgy, hogy egyetlen  kikosarazott kérő se gyilkolja le a szerencsés vőlegényt? És miért nem a legjobb pasi veszi el a legszebb csajt? Minden mitológia-bolondnak. (Már kétszer lehetett rá szavazni.)

C) Mit ér egy Grál-lovag az ágyban? - Avagy az erényességnek is van határa

A lovagregények egyik szokásos jelenete, mikor a várkisasszony befekszik az aznap este megismert ifjú lovag ágyába, és úgymond felkínálja magát neki. Hogyan viselkedik ilyenkor egy tisztességes férfiember? És mit csinál a Grál-lovag, Galaaz (vagyis Galahad)? Epizód egy középkori portugál regényből.

D) Judit, a víg özvegy és egyszemélyes terroristacsoport

(Ha valaki nem értene egyet a címmel, lehet ellenjavaslatokat tenni! Terrorista? Szabadságharcos? Magányos bérgyilkos? Kommandós?)
Ki ne ismerné a bibliai sztorit, és mégis ...
(Bár eddig arra vártam, hogy majd tiboru megírja, de még mindig nem tette meg ...)

 

Szavazni vasárnap délig lehet. Nem kell hozzá facebook-regisztráció, és nem kérem a cipőméreteteket sem. Ellenben, ha mégis van FB-regitek, és szeretnétek csatlakozni a szexcsaták zárt köréhez (mivel az indanetes közösség megszűnt), jelezzétek nekem, hogy meg tudjalak hívni benneteket. Mert ez meghívásos alapon megy. Állítólag exkluzív és pikáns dolgokra is lehet ott számítani, de ezek meg nem erősített hírek, ne dőljetek be nekik. ŐK terjesztik a nagyobb zavarkeltés végett, ha tudjátok, mire gondolok.

Fontos változás, hogy több opcióra is lehet szavazni, de maximum csak 3-ra. 4-re úgyse lenne értelme. Filozófiai alapvetést hozzá lásd a konteo-blogon.(Elnézést a plágiumért.)

Nemrégiben bizarr in flagrantiról tudósított a magyar bulvársajtó, egy heves(i)vérű férfiember és egy inkább tartózkodó természetű kanca kissé szokatlan légyottja borzolta a kedélyeket és vetett fel kételyeket azokban, akiknek fejlett a vizuális fantáziájuk … Egy szexcsata-olvasó számára persze nem léteznek meglepetések, láttunk mi már kakukktól kezdve bikán át hattyúig mindenféle állatot emberrel közösülni lelki szemeinkkel. Vagy majdnem láttunk, mert a legtöbben a döntő pillanatban szerintem becsukják még a lelki szemeiket is.

Az, hogy a mitológiában előfordulnak ilyen furcsaságok, nem lep meg senkit, de ezúttal egy keresztény kultúrkörből származó legendát mesélek el, amely önmagát akár tanmesének is elkönyvelhette. Mi azért ettől a műfaji besorolástól ódzkodnánk.

Legutóbb kénytelenek voltunk félbeszakítani a rendkívül tehetséges Eszter királyné történetét, akinek egy többszáz, felettébb csinos szűzből álló válogatott társasággal versenyezve sikerült a trónra szexelnie magát, mégpedig úgy, hogy se selejtezőn, se elődöntőn nem volt alkalma belemelegedni a kufircolásba … Igaz, legalább semmi más nem vonta el a figyelmét a versenyzésről, és megfelelő pártfogók is támogatták …

De mindez semmi volt ahhoz a küldetéshez képest, amelyet kiirtásra ítélt népe, a zsidóság megmentése érdekében kellett vállalnia. Nézzük, hogyan fogott hozzá Eszter, hogy felkészüljön a randira, amelyet NEM a férje kezdeményezett, márpedig, ahogy ezt korábban említettük, ez abban a speckó helyzetben 50%-os fővesztési kockázattal járt, nem egy szimpla szájhúzogatással, ha a pasi épp nem volt hangulatban.

Kedves Olvasók, Rajongók, Idetévedők!

Mindenekelőtt: örömmel jelentem, hogy ma két éves a blog és még él! Sőt, olykor virul is. Ha szeretnétek, hogy újabb sztorikat írjak a jövőben is, és még nem vagytok másutt elkötelezve, legyetek szívesek szavazni ezen az oldalon a tavalyi Kult-szórakozás 4. helyezettjére (idén is ebben a kategóriában indulok). Ehhez sajna facebook-tagság kell, de nem muszáj feltüntetni, hogy rám szavaztatok, ha jól láttam. További sajnálatos tény, hogy egy kategóriában egy FB-tagság csak egy voksot ér.

Neveztem még a portugalosdolgok blogomat is, azt a Helyiértéknél találjátok meg.

Ezen kívül figyelmetekbe ajánlom az Egyéb kategóriában a Konteó-blogot, amely az istenek kifürkészhetetlen akaratából nem az én kategóriámban indul, tehát mindkettőre lehet szavazni! Bármennyire is gyanús ez, éljünk a lehetőséggel!

Mindenkinek köszönöm a bizalmat, a szavazatot és a támogatást!

Gloria Mundi

Legutóbbi posztunkban újabb bibliai sztorifeldolgozást ígértünk, és íme, már itt is van, ami az Ókori szerelmek tárgyalásánál kimaradt. Fogadjátok szeretettel ezt a réges-régi, de annál tanulságosabb történetet.

Xerxészről mindenki hallott már, aki járt gimibe, és nem papírgalacsin-köpködéssel (vagy sms-ezéssel) töltötte a görög történelemről szóló órákat, de ha esetleg nem hallott volna, akkor az előző posztot elolvasva alkothat némi fogalmat az úriember kilétéről. Perzsa király, Dareiosznak az a fia, aki számára anyja, Atossza ki tudta brusztolni, hogy uralkodó lehessen, ami nem kis teljesítménynek számít, merthogy nem Xerxész volt az elsőszülött herceg. Hogy főhősünk vajszívű mivolta felől ne legyenek kétségeink, álljon itt az a meglepő adat, hogy keleti főmuftitól szokatlan módon ő nem nyírta ki az összes fiútestvérét családostul csak, hogy trónon maradhasson. A bibliában Xerxészt Ahasvérusként jegyzik, de ez ne zavarjon meg bennünket, óperzsául (Xšayāršā) úgyse nagyon tudnánk kimondani a nevét.

Kedves Olvasóim, Barátaim,

tavaly teljes meglepetésként ért a Kult-szórakozás kategóriában elért 4. helyezés, ugyanis még csak tudomást se vettem a versenyről. Nem neveztem a blogot, és nem is szavaztam rá. Kommentekből tudtam meg, hogy ilyen előkelő helyen végeztem.

Idén megpróbálok egy kicsit kampányolni, hátha bejön. Most ugyan másképp lehet szavazni, a Facebook-on keresztül, ami nem túl kedves dolog, mert ha valakinek nincs ott tagsága, vagy nem is akar tag lenni, az így automatice kiesik a pixisből. Ráadásul névvel szavazni nem olyan, mint névtelenül. Ki tudja, mit gondol az egykori szigorú tanítónénitek, ha meglátja, hogy erre a borzalmas, szexualitást is tárgyaló blogra voksoltatok! Brrrr ... Vagy esetleg a vaskalapos házastársatok! Vagy a főnök! Nincs többé titok, ha rám szavaztok, mindenki fogja tudni, hogy ti szeretitek az erotikus sztorikat, és senki nem hiszi majd el, hogy CSAK a kultúrtörténeti érdeklődés vezetett el hozzám benneteket. 

Úgyhogy megértem, ha ez némelyeket visszatart. Sajnos a szabályokat nem én találom ki, hátha jövőre másképp lesz. Most azonban arra kérlek titeket, hogy voksoljatok, természetesen rám. Tudom, nagyon nehéz a választás, mert vannak olyan versenytársak, akikre legalább ennyi joggal szavazhatnátok, de mégis ... 

Szavazni majd csak aug. 8-tól lehet egyébként, akkor újra szólok!

Köszönet,

Glória

Legutóbb ígértem egy könyvajánlót, és most itt van: mindenkinek, aki rajong a római történelemért, vagy egyáltalán, a jó történelmi regényekért, illetve a hadtörténetért.

Őszintén szólva az olvasók között tapasztalható Steven Saylor iránti lelkesedés juttatta eszembe, hogy létezik egy legalább annyira élvezhető másik, hozzám közelebb álló és Magyarországon sokkal kevesebb figyelmet kapott szerző, akinek Róma-sorozatáról érdemes lenne írnom. Colleen McCullough (a továbbiakban: CMC) neve mindenki számára ismerősként csenghet, aki valaha hallott a Tövismadarakról és esetleg emlékszik arra az 1983-as filmre, amelyben a "kifejezetten férfias" Richard Chambarlain papként gyereket csinál egy ausztrál nagybirtokos asszony unokájának, pedig a nagyi is feni a fogát a csinos atyára. A regény egyébként sokkal jobb, mint a film!)

Claudius császár feleségeinek sztoriját folytatandó, ezúttal rátérünk leghíresebb neje, Messalina bukásának ecsetelésére. Esetében is addig járt a korsó a kútra, amíg a vízhordó lány ki nem ejtette a kezéből.

Lehet, hogy a császárné vesztét az okozta, hogy most az egyszer tényleg beleszeretett valakibe, és ezúttal nem egy színész vagy egy felszabadított rabszolga volt a célobjekt, hanem egy parancsszóval és fenyegetőzéssel, sőt még puszta erotikus eszközök bevetésével sem megszerezhető kijelölt consul: Gaius Silius, akit rendes, előkelő születésű római, és persze nős pasi létére se lefizetni, se a megfenyegetni, se hétfátyol-tánccal meghódítani nem lehetett. Messalina azonban nem volt az a könnyen feladós típus. Akár A három testőr Mylady-je, ő is az ideológiai csábítás eszközéhez folyamodott, elhitette a rendkívül jóképű, ám nem túlzottan intelligens Siliusszal, hogy császárnéi szíve a köztársaság visszaállításáért dobog, és minden vágya egy férje elleni összeesküvés megszervezése, mert Claudius csak nem akar lemondani a hatalomról.

Feladom. Azaz: nem adom fel, de ez a téma nem fér bele egyetlen posztba, hiába próbáltam beszuszakolni. Úgyhogy ezúttal az első részt olvashatjátok.

Az időszámítás szerinti első évszázadban járunk. Claudius, e poszt férfi főhőse (hát, szegény, nem volt épp hős kinézetű) ugyan Jézus világrajövetele előtt 10-ben született, de életének jelentősebb részét azért már a jelenleg érvényben lévő időszámítás nulladik éve után abszolválta. Persze ő erről mit sem sejtett, mármint, hogy közben megszületett egy Jézus nevezetű lény, meg fel is nőtt, meg vándortanítóként és csodadoktorként tevékenykedett (valószínűleg működési engedély nélkül), és meg is halt, meg fel is támadt. Nem, erről se Claudius, se az akkor élt emberek túlnyomó többsége nem értesült illetve a legkevésbé sem foglalkoztatta, ami igazán kár ... Ki tudja, a mi életünk időtartama alatt is micsoda események zajlanak, amelyekről nem értesülünk.

Amíg nem készül el a Claudiusról és kikapós feleségeiről szóló cikkem (amelyen dolgozom), nézzetek bele portugálos blogom mai posztjába, van némi köze a mitológiához.

1917-ben ekkor látta meg először a három szerencsétlen kis pásztorgyerek, Lúcia, Francisco és Jacinta Szűz Máriát, akit azóta Nossa Senhora de Fátima-ként vagyis fátimai Miasszonyunkként emlegetnek. Egyszer talán majd írok egy posztot a szexcsatákon arról, miért van a Szűzanyának annyi személyisége, ahány falu, ahol állítólag megjelent, és ezek a személyiségek a nép lelkében vajon milyen kapcsolatban állnak az elvileg oszthatatlan Máriával, aki Jézus anyjaként szerepel a Bibliában ...

Mivel úgy látom, a szavazásban szívesen vesztek részt - és remélem, aztán el is olvassátok a megszavazott posztot (vagy azt, amelyre nem szavaztatok, de azért érdekesnek találjátok), újra lehet klikkelni!

Ma a következő témákat ajánlom:

1) Judit, a víg özvegy és egyszemélyes (nem öngyilkos) terroristacsoport

(Ha valaki nem értene egyet a címmel, lehet ellenjavaslatokat tenni! Terrorista? Szabadságharcos? Magányos bérgyilkos? Kommandós?)
Ki ne ismerné a bibliai sztorit, és mégis ...
(Bár eddig arra vártam, hogy majd tiboru megírja ...)

Legutóbb ott hagytuk abba Aquitániai Eleonóra sztoriját, ahol a legizgalmasabbnak tűnt: a még ifjú, mindössze 30 éves asszonyka két, kínkeservvel és kifejezetten főpapi parancsra összehozott leánygyermek megszülése után úgy döntött (életében először a férjével, Lajos királlyal egyetértésben), hogy inkább válik. Akarom mondani, semmisnek nyilváníttatja 15 évet megért házasságát. Eleonóra hagyja a két lányt, de viszi Aquitániát, amelyre így a Francia Királyság mégse teszi rá a kezét ... 

Nos, hősnőnk ismét facérként fogta magát, és úgymond hazacuccolt Aquitániába. Ahogy az egy kőgazdag örökösnőhöz illik, egyrészt kivédte két nagyúr emberrablási kísérletét (nem semmi testőrei lehettek), másrészt, ahelyett, hogy hosszan lacafacázott volna holmi társkereséssel, lelki szemeivel körülnézett a piacon, és rábökött az egyetlen, neki megfelelő, partiképes, és a változatosság kedvéért baromi potens pasira, aki eladó sorban volt. Persze szemeztek ők már valamikor, Eleonóra nem akart zsákbacsődört. A szerencsés - vagy szerencsétlen - kiválasztott, akinek hősnőnk mindjárt ukázt is küldött, hogy ekkor és ekkor, itt és itt vegye feleségül, apelláta pedig nincs, Henrik, normandiai herceg volt.

Kedves Olvasóim,

idén nem tudtam vadiúj húsvéti szexcsatás posztot gyártani, de a témáról olvashattok portugálos blogomban, illetve elővehetitek a tavalyi posztot, hátha ezúttal is kellemes vagy borzongató olvasmány lesz. 

Minden szépet és jót erre a 3 napra, akár ünnepeltek, akár nem!

Glória

Mivel itt nálunk mostanában demokrácia van, ismét szavazás döntött a mostani poszt témájáról. Csak halkan kérdezném meg ismét, hogy mi bajotok van Szép Helénával, hogy mindig lemarad? Vajon mindenki ismeri a sztorit, ezért nem érdekes, vagy irritál benneteket a hősnő?

De térjünk mindjárt a tárgyra, vagyis a választásokon győztes, tárgynak még rosszindulattal sem nevezhető középkori hölgyeményre, Aquitániai Eleonórára. Nem az első eset, hogy megemlékezünk róla, ugyanis a blog születésnapi posztjában nagyapja, IX. Vilmos egyik pajzán verselményét mutattuk be nektek, és akkor fenyegetőztünk azzal, hogy a kisunoka is sorra kerül még, most pedig íme, itt az alkalom. De mivel a hölgy meglehetősen sok kalandban perdült-fordult élete során, kénytelenek vagyunk két részessé tenni a posztot, előre is elnézést kérve ezért.

Kedveseim,

ha akad köztetek néhány foci-rajongó, vagy érdekel benneteket úgy általában, miként lehet valaki 29 évig egy futball klub elnöke, olvassátok el a 25. alkalommal portugál bajnok F. C. Porto főmuftijáról írt posztomat. (Egy kis szexbotrány is van benne, persze, mert anélkül nem posztó a posztó.)

Főhősünk nem egy mindennapi figura, kicsit megjátssza a maffiavezérbe oltott vidéki bunkót, a kiejtése annyira erősen portóias, hogy az már majdnem karikatúra: a róla mintázott baba az egyik legnépszerűbb volt a portugál állami tévé tizenkét éven keresztül műsoron lévő politikai szatíraműsorában (nemrég szűnt meg, ki tudja, miért), és az ő bábujára igazán nem kellett költeni, egyszer megcsinálták, aztán működött, mintha sose változna.

Glória
 

Mi az a TUNA? Miért van belőle férfi, női és vegyes változat? És mit jelent  a szó egy angolai diáknak? Ha tudni akarjátok mindezt, és szívesen belehallgatnátok, klikk a portugálos dolgok blogomra!

Ha egy pasi-tuna úgy igazából belemelegedik, akkor ott van zászlótáncoltatás, csörgődobolás, kozákokat megszégyenítő mutatványok, és mindez cseppet sem sportolásra kitalált öltözékben. Ami a témákat illeti, nos, azok nem éppen konzervatív és erkölcsös életfelfogásról tanúskodnak, tudnak istenigazából pajzánok is lenni, nem sokban különböznek a középkori vágáns diákdalok stílusától - talán az sem véletlen, hogy a tuna szó első jelentése (NEM a NA-ra végződő négybetűs magyar szó, hanem): csavargó élet.