Nemrégiben bizarr in flagrantiról tudósított a magyar bulvársajtó, egy heves(i)vérű férfiember és egy inkább tartózkodó természetű kanca kissé szokatlan légyottja borzolta a kedélyeket és vetett 
fel kételyeket azokban, akiknek fejlett a vizuális fantáziájuk … Egy szexcsata-olvasó számára persze nem léteznek meglepetések, láttunk mi már kakukktól kezdve bikán át hattyúig mindenféle állatot emberrel közösülni lelki szemeinkkel. Vagy majdnem láttunk, mert a legtöbben a döntő pillanatban szerintem becsukják még a lelki szemeiket is.
Az, hogy a mitológiában előfordulnak ilyen furcsaságok, nem lep meg senkit, de ezúttal egy keresztény kultúrkörből származó legendát mesélek el, amely önmagát akár tanmesének is elkönyvelhette. Mi azért ettől a műfaji besorolástól ódzkodnánk.
A sztori középkori, és az ortodox kereszténység felségterületéről, pontosabban szerb forrásból származik. A megszokott történeteinkhez képest pofonegyszerű, ezért nem is szaporítom tovább a szót, belevágok.
Adott egy jámbor papbácsi, meg a felesége. A nagyszakállú pópán húsvét ünnepének előestéjén, amikor a szabályok szerint szigorúan tilosnak számít a test örömeinek bármiféle élvezete (és most nem elsősorban az evésről beszélek), olyan kangörcs vesz erőt, hogy 
azon se a jeges vízben csücsülés, se az önkorbácsolás nem segít, muszáj vele tenni valamit.
Még jó, hogy nem katkó papról van szó, gondoljuk nagy derűsen, ott a papné őnagysága, majd teljesíti házastársi kötelességét, ha már olyan nagy a baj. Pópa bácsi oda is somfordál a nejéhez, és ráutaló magatartást tanúsít, mire a jámbor asszony nemhogy engedelmesen felhúzná a szoknyáját, és hagyná magát, hanem kioktatja szerencsétlen férjurát arról, hogy pont most nem lehet, az ünnep miatt, ugye, hát neki kell külön elmagyaráznia, mikor a férjének sokkal jobban kéne tudnia? Majd, ha elmúlt a szent időszak, akkor rendelkezésére áll.
Pópa bácsinak viszont most, az ünnep előestéjén áll, de nagyon ... Nem mer vitába szállni az asszonnyal, hiszen épp azért vette el pont őt, mert olyan szent gondolkodású, hát hogy róhatná fel neki ezt a tartózkodó viselkedést? No, de a kangörccsel nem lehet okosan beszélni, az görcsöl tovább, hiába minden. Ekkor a pópa kétségbeesett tettre szánja el magát. Nem, nem veszi saját kezébe az ügyet, hisz a csúf onanizmus súlyos bűn … Akkor hát?
Gyerünk ki az istállóba. Van némi választék nőstény állatokban, majd csak megteszi valamelyik. És lám, az a megértő szemű tehénke mintha egyenest hívogatná is. Ha még nem találták volna fel a kereszténységet, akár magát Hérát (Júnót) is láthatná benne, vagy Iót, akit egy bögöly üldözött halálra éppen Héra parancsára. De ez itt nem az ókor, sajnos.
.jpg)
A pópa megkönnyebbülten tér vissza otthonába, elégedettsége azonban nem tart sokáig. Abban az időben az Úr még elég komolyan vette beosztottjai 24 órás megfigyelését, és hát látta, amit látott. Hogy nem volt valami épületes műsor, az tuti, de kellett neki olyan kanosnak teremtenie ezt a papot. Igazán csak magára vethet az az isten, aki a saját maga alkotta emberi természettel homlokegyenest ellenkező dolgokat vár el híveitől. De elég a filozófiából, nézzük, hogyan folytatja a legenda.
Másnap az ünnepi szertartáson persze semmi nem úgy megy, ahogy kellene. A pópa már az elején érzi, hogy még a tárgyak is tudják, mit művelt az este, minden ki akar csúszni a kezéből, a palástja beakad egy szögbe, az ikonok ferdén állnak a falon, ő pedig olyan hamisan énekel, mint még soha. A felesége csak csóválja a fejét, és pironkodik erősen, mert ilyen szégyent korábban el se tudott volna képzelni. Aztán bekövetkezik a katasztrófa.
Előnyben azok, akik látták Hitchcock Madarak című opuszát, én nem bírtam megnézni, lévén, hogy enyhe madárfóbiám van … Nos, a templomot, melynek húsvét örömére tárva-nyitva a kapuja, közelebbről meg nem határozott fajtájú madarak támadják meg. Mikor a pópa érzékeli a támadást, gyorsan becsukatja a kapukat, és a gyülekezet elébe áll, hogy bevallja súlyos bűnét. Hát, ezt a jelenetet azért nem ártana ugyancsak megfilmesíteni.
- Testvéreim, töredelmesen bevallom, hogy bűnt követtem el … Szóval, hogy is mondjam, hát, tudjátok, a Böske … Biztos láttátok már a legelőn. Szóval, nem gondoljátok, hogy igen csinos kis jószág? Igazán, tiszta is, meg minden, jó tejet ad. Nos, ha már a tejnél tartunk, ugyebár …
Kínos lehetett, na, főleg, hogy még a madarak egyik-másika is a fejére szart közben. A gyülekezet reakciójáról nem tudunk semmit, de a húsvéti ebédet szerintem nem olyan étvággyal ették meg később, mint egyébként tették volna.
A templomban rekedt madárkák jámbor képpel hallgatták a szép prédikációt, a pópa és a gyülekezet testületileg meg volt győződve róla, hogy most már minden rendben lesz, úgyhogy kinyitották a kaput, és szép rendben elindultak kifelé. A szárnyasok ugyan vészjóslóan keringtek odafent, de nem bántották a papot. Csak akkor csaptak le, mikor a pópa felesége jelent meg odakünn, de akkor aztán könyörtelenül. Darabokra szaggatták szerencsétlen asszonyt, akinek nem volt egyéb bűne, mint hogy többre tartotta az ünnepre vonatkozó parancsot, mint a házastársi esküjét, mely szerint nincs joga szexmegvonást gyakorolni. Merthogy a kangörcs olyan kérlelhetetlen potencia, amely mellett még a húsvéti tilalom is eltörpül.
Nos, eddig a sztori. Nem állítom, hogy épületes (feministáknak egyenesen ellenjavallt), de jól mutatja, mennyire megmaradt pogánynak a kereszténység: engem kísértetiesen emlékeztet Orpheusz likvidálására: őt bacchánsnők marcangolták szét, mert felesége, Eurüdiké elvesztése miatti fájdalmában megtagadta, hogy bárki mással szexeljen a jövőben. De erről majd egy másik alkalommal mesélek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
