Kedves Olvasóim,

ismét rátok bíznám a döntés felelősségét, vagyis szavazás lesz megint. Újra három téma közül lehet választani, megint esélyt kap Heléna, a másik két téma pedig vadiúj. Remélem, ezúttal még többen vesztek részt a voksolásban, mint az első alkalommal!

Kedves Olvasóim,

múltkor a szavazósdi alkalmával felvezettem nektek opcióként Inês de Castro történetét, de a portugál királyné alulmaradt a bibliai Dinával szemben. Ha érdekel benneteket a dolog, akkor most megnézhetitek a tévében április 4-én, kedves ünnepünkön. És, ha még azután is érdekelni fog, akkor kérvényezhetitek, hogy mégiscsak szülessen belőle poszt. Egyébként a portugálok is készítettek belőle filmet, sőt, még tévé-sorozatot is (utóbbi nem volt túlságosan meggyőző számomra), ezúttal azonban egy francia film lesz látható. Még én sem ismerem, úgyhogy kíváncsian várom.

Gloria
 

"Ha ősszel vetődünk Portugáliába, gyakran belebotolhatunk azokba a tömegjelenetekbe, amelyek során az elsőévesek viccesnek szánt feliratú pólókban (például: hülye vagyok) és szamárfülekkel a fejükön masíroznak fel-alá pár talpig feketébe öltözött vezér parancsára, saját magukat gyalázó énekeket énekelnek, a földön ülve hallgatják szájtátva, hogy mekkora nullák, nyalogatják a poros aszfaltot, és még sokkal rosszabb dolgok is történhetnek velük."

Ha érdekelnek benneteket a részletek, kattintsatok a portugálos blogomra, ott mindenre fény derül. Gyenge idegzetűek kíméljék magukat, némely illusztráció sokkoló lehet, bár az itt megszokottakhoz képest kismiska.

Gloria

Kedves Olvasóim,

hogy a fiatalabb korosztály se maradjon ki a mesélgetésből, a Lenga-lenga blogomra feltettem egy gyerekeknek (főleg ovisoknak) szóló mesém, amelyet ezen a héten az újságárusoknál is megszerezhettek, mégpedig olyan egyszerű módon, hogy kértek egy Nők Lapját. (Engedményt sajnos nem adnak azért, mert én küldtelek ...) Korábbi megjelent meséimet is felpakolhatom majd a Lenga-lengára.

Jó szórakozást, és megköszönném a visszajelzéseket a megfelelő helyen, főleg a célcsoport véleménye érdekelne!

Gloria
 

Kedves Olvasóim,

ismét egy "odaát", a portugálos dolgok blogján megjelent posztomat ajánlom a figyelmetekbe.

Az új "popműfaj" első előadói (a  matrózok után) koldusok, prostik és stricik voltak (talán a koldusok véletlenül szerepeltek a forrásomban, mert megjelenésük általában nem az erotikát juttatja eszünkbe), aztán a fado elkezdett "kikupálódni",  lassan már se tánc nem volt, se vonaglás, se mellkivillantás, csak a nagy büdös melankólia. Nem tudom, olyan jó ötlet volt-e ebbe az irányba fejleszteni a projektet, de késő bánat ebgondolat, most ez van, és így is szeretjük.

Ha érdekel benneteket, kattintsatok ide.

Jó szórakozást!

Gloria Mundi

A múltkori szavazás eredményének megfelelően (noha még a határidő lejárta után is érkeztek szavazatok, az állás nem változott) Jákob Leától született lányáról, Dináról fog szólni ez a nem túlságosan szívmelengető történet. Elnézést a kissé hosszúra nyúlt várakoztatásért, de időközben, ahogy előző posztomban jeleztem, beindítottam egy új blogot, és oda írogattam mindenféle bejegyzéseket.

Ha még emlékeztek a Jákobról és a poligámiáról szóló fejezetre, azt is tudjátok, hogy a hatalmasra duzzadt család nem túl békés körülmények között pá-pát intett Ráchel és Lea apájának, Lábánnak (noha volt némi huzakodás bizonyos házi istenek, meg elhajtott jószágok miatt, de megoldották), oszt útrakelt oda, ahonnan Jákob egykor sebbel-lobbal távozott, és ahol hőn szeretett, de többször átvágott ikertestvére éldegélt, azóta nyilván szintén jó nagyra duzzasztott famíliájával.

Kedves Olvasóim,

amíg a megszavazott Dina-posztra vártok, nézzétek meg új blogomat!

Mindenféléről fogok ott írni, ami a portugál nyelvvel és kultúrával kapcsolatos, de az itt megszokott stílusban, azaz remélem, nem dögunalmasan.

Ma reggel egy igazi, szexcsatás stílusú versikét olvashattok egy XIII. századi poéta tollából.

Jó szórakozást!

Gloria Mundi

Kedves Olvasók,

újítás következik, tessék figyelmezni!
Most szavazni lehet arról, mit szeretnél olvasni!

Tiboru kolléga felvetette valamikor, hogy legyen demokratikusabb berendezkedés a szexcsatákon is (akárcsak a konteón), most tehát tartunk egy próbaszavazást a következő poszt témakörében. Legyetek aktívak, voksoljatok! Kommentekben pedig fejtsétek ki, ha van kedvetek, hogy mire szavaztatok, és miért pont arra ...

Kedves Olvasóim,

nézzétek meg a lemil-blogon a Portugál inkvizícióról szóló sorozatom harmadik posztját, amely a feljelentéstől az autódaféig mutatja be a foglyok sorsát.

Nem olyan szórakoztató, mint az itteni írások, de szerintem érdemes elolvasni.

Gloria Mundi
 

Előző posztunkban ott hagytuk félbe a római pasik és a szomszéd lányok kalandos egymásra-találásának történetét, hogy Romulus, az ötletgazda végiglátogatta az elhurcibált nőket, és igyekezett meggyőzni őket arról, hogy legokosabb lesz jó képet vágni ahhoz, amin úgyse lehet változtatni.

Biztos volt, aki még reménykedett abban, hogy kommandósok kiszabadítják kényszerférje karmaiból, de olyan is bőven akadhatott, aki egészen meg volt elégedve a pasival, aki pont őt kapta el abban a tolongásban. Néhányan talán meg is lógtak, de nem jutottak messzire, sőt, még az is lehet, hogy eljutottak ugyan a szüleik házába, de ott már nem kellettek, elvégre a szüzességet visszaszerezni csak istennők tudják, de ők is inkább csak bosszantásból találnak ki ilyen abszurditásokat.

Előző, kissé már régen megjelent posztunkban a népalapítás egyik módját vázoltuk fel: ehhez ugyebár kellett egy ikerpár, néhány átverés, némi kivándorlás, udvarlás, munkaszerződés, és négy darab esküvő, mindig ugyanazzal az unalmas vőlegénnyel. Nézzük meg, hogyan kezdtek hasonló projektbe egy kicsit arrébb, Itália közepe táján egy másik leendő nép tagjai.

Érdekes, hogy civakodó ikerpárt itt is találunk: biztosan emlékeztek még Romulusra, és Remusra. Legutóbb, mikor találkoztunk velük (épp 11 hónappal ezelőtt), boldog családi összejövetelt tartottak életfogytos rabságából kiszabadított mamájukkal, meg ritka béna nagypapájukkal, Numitorral, Alba Longa királyával. A srácok, akik Jákobhoz és Ézsauhoz hasonlóan ugyancsak pásztorként szocializálódtak (ez a nem túl stresszes és álmodozásra bőven alkalmat adó foglalkozás az ókorban igen elterjedt volt), miután belekóstoltak egy kicsit a csetepatékba és a hatalomba, úgy érezték, valami világraszóló tettet kell végrehajtaniuk, hiszen nem kisebb személyiség a papájuk, mint maga Mars isten. Így jött képbe a városalapítás című projekt. (Még jó, hogy nem minden juhásznak vannak ilyen ötletei, van, aki csak huszár akar lenni …)

Néhányszor felvetettem már, hogy érdemes lenne a héber mítoszok környékén is keresgélni témát (itt találtok is egy ilyen posztot tiboru tollából), nem mintha már ráuntam volna az eddigiekre, de közös kultúránk igen fontos részéről van szó, és nagyszerű sztorik rejteznek ott is.

Most tehát összeszedem minden bátorságom, és elmesélem nektek az egyik legismertebb bibliai történetet, nevezetesen Jákobnak és nőinek nejeinek históriáját. Bizony, nem kis étkű emberről van itt szó, de aki népet akar alapítani, az nem érheti be a monogámiával.

Kedveseim,

az előző poszt okafogyottá vált (persze ettől még kommentelhetitek tovább). Szóltam a blog.hu-nak, és beismerték a tévedésüket. Ilyen is van, örüljünk neki. Szinte már hiányzik az a karika, megvolt a varázsa. És most ne jöjjetek azzal, hogy ennek a nőnek semmi sem jó! Köszönöm a hozzászólásaitokat!

Glory

Kedves Olvasóim,

tegnap saját kedvenc blogomra kattintva szokatlan dologgal szembesültem: kiderült, hogy amit én itt a népeknek kínálok, az bizony 18 év alatt nem ajánlott. Valakik (nevezetesen a blog.hu szerkesztői) szerint. Először jót mosolyogtam a fejleményen, és persze kattintottam egyet: elmúltam 18 éves, jöjjön a felnőtt tartalom. Csakhogy: mennyiben indokolt ez? Nem szeretném, ha valakit pont ez tartana vissza a posztjaim olvasásától, akár nagykorú már, akár nem. Mintha pornó-oldalról volna szó.

Egyébiránt később észrevettem, hogy lehet tiltakozni a besorolás ellen. Az admin felületen jelenik meg ez a szöveg:

Az új médiatörvény rendelkezései miatt a korábbinál egyértelműbben kell jeleznünk, mely blogok kínálnak felnőtteknek szóló tartalmat. Kérjük, a Beállítások/Általános fülön elérhető menüben jelezd, ha a blogod felnőtteknek szól. A látogatóidnak első olvasás előtt nyilatkozniuk kell, hogy elmúltak 18 évesek. A blogod tartalmát mi magunk is felnőtt-tartalomnak minősíthetjük, ekkor szintén feltűnik majd az előbb említett belépőoldal. Ha döntesünkkel nem értesz egyet, jelezd a kontakt@blog.hu-n.

A tanácsotokat szeretném kérni. Tiltakozzam? Hagyjam a karikát? Van ennek bármi jelentősége? Visszatart az ilyen karika bárkit az olvasástól? Szerintem lesz, akit visszatart, mert megijed tőle, hogy itt olyan, de olyan képanyagot lát majd, hogy érzelmi fejlődése veszélybe kerül. (De akkor múzeumba se vigyünk gimis osztályokat, könyörgöm.) Lesz persze olyan is, aki annál nagyobb kedvvel kattint tovább.

Nos? Várom véleményeteket! Tudom, hogy leggyakrabban visszafogjátok magatokat, most ne tegyétek.

Gloria

Másfél év és 77 poszt telt el a kezdetek óta, de eddig még egyetlen sztorink sem szólt azonos neműek közti szexről. Bevallom, kicsit tartok a reakcióktól, bár már nagyon sok kényes témát pedzegettem, borzoltam az idegeiteket, ez azonban mégiscsak premier.

Miért pont most jutott ez eszembe, kérdezhetnétek … Szomorú aktualitása van.

Ha szavazást rendeznék, vajon melyik téma foglalja el a portugál híradó legnagyobb részét az utóbbi napokban, valószínűleg a következő három lenne dobogós:

1. Szüksége van-e Portugáliának IMF segítségre?
2. Ki nyeri a köztársasági elnökválasztást?
3. Mourinho az első, aki megkapta a FIFA-tól a világ legjobb edzője címet.

Nem először kerül szóba egyházi személyekkel kapcsolatban a szex ebben a blogban, volt már szó Abélard mesterről és az ő kis tanítványáról, igaz, az a nőszemély, Héloïse csak az után lett apáca, hogy rosszul sikerült frigyének nem túl kellemes módon vége szakadt … De már az édes anyukája is apátnő volt, vannak érdekes családok.

A minap elgondolkodtam a cenzúra és a polgárpukkasztás mibenlétéről, csak úgy, minden aktuálpolitikai vonatkozástól mentesen, természetesen, és eszembe jutott, hogy a régi jó mesterek mennyire nem fogták vissza magukat, ha például egyházi személyek kevéssé épületes szokásait volt kedvük pellengérre állítani! Mi ehhez képest a Szűzgarázs igencsak óvatos, és sokak által mégis keményen kritizált hangneme! Mert nézzétek csak Boccacciót, ő miket meg nem engedett magának.

A legutóbbi lemil-bulin tapasztalt erősen militáris hangulat és a fülsüketítő hangerővel nyomatott indulók sűrű egymásutánja eszembe juttatta, hogy végre írnom kéne egy igazán katonás szexcsata-posztot.
 

Előre elnézést kérek mindenféle egyenruhástól és szakavatott rajongótól, az összes had- és rendvédelmi emberkétől, de ez a katona, akiről szó lesz, bizony nem a hősök közül való, mitöbb, épp az ellenkezője: az ostobaság, a gyávaság és a hiúság tökéletes megjelenítője. Természetesen nem így képzelünk minden katonát! Ez, kérem, a kivétel! Amely nem erősíti a szabályt!

Annyi szidást kaptam múltkor a sztori hirtelen megszakításáért, hogy amint időm lehetővé tette, megírtam a folytatást. Meg fogjátok látni, hogy akár három részes is lehetne a történet, szóval hosszú poszt lesz, de ti akartátok így.

Ott hagytuk abba, hogy Psziché, az immár kismama-állapotban leledző szépség, aki eddig még a szeretője kisujját sem pillanthatta meg, végre eljutott odáig, hogy túltegye magát a szigorú tiltáson (a férfiak előszeretettel eszelnek ki ilyen tiltásokat, lásd még: soha ne nyiss be az ikszedik szobába, soha ne kérdezősködj a volt nőimről, soha ne küldj sms-t, soha ne hívj fel, satöbbi), és egyik kezébe olajmécsest vett, oszt rávilágított az óriás kígyónak fantáziált célszemélyre (azaz Ámorra), miközben a másik kezében szúró-vágó eszközt tartott készenlétben.

Nyilván nem lep meg senkit, hogy utóbbi rendeltetésszerű használatára végül is nem került sor, ugyanis a kigyúrt, és meglehetősen jóképű, szárnyas isten azonnal, még öntudatlan állapotban meggyőzte a nem mellesleg tőle magától várandós kismamát arról, hogy legjobb lesz a gyilkolászás helyett sürgősen szerelembe esni, főleg, mert a kíváncsi nőci még a nyilát is kipróbálta, vajon szúr-e, vagy csak játékboltban vett kínai termék, kizárólag gyerekek használatára. (Fegyverszakértő olvasóim szörnyülködését már most hallom …) Ja, igen, szúrt.

Rég nem találkoztunk már az örökifjú és örök szépségkirálynő Aphroditével, pedig van még mit mesélni a jóasszonyról. Ezúttal azonban nem a csábító szexistennő szerepében tetszeleg, hanem meglehetősen undok bosziként mutatkozik meg előttünk, mintha Hérától tanulta volna a mesterséget.

Pedig nem a férje, Héphaisztosz számtalan félrelépésével kell megküzdenie, az meglehetősen hidegen hagyná, hanem a szépségkirálynői titulus kerül veszélybe, és annak már a fele sem tréfa. Az ember vigyázzon a renoméjára, ugyebár.

A sztori Apuleius mestertől származik egyébként, így nem is igazi mítosz, inkább regényírói kitaláció: az egyébként néhol meglehetősen pajzán Aranyszamár című opusz betéttörténete. Majd ez a mű is szóba kerül egyszer, de ezúttal koncentráljunk Pszichére, a világszép királykisasszonyra, akinek egyéb erényét, mint szépségét nem is ismerjük, de ez már épp elég ahhoz, hogy a nők utálják, a férfiak meg képesek legyenek minden baromságra csak azért, hogy megkaphassák.

Kedves olvasóim,

én is behódoltam, nagy keservesen készítettem egy facebook-oldalt a blognak. Még nem tudom, mire lesz ez jó, de állítólag nincs élet azon a közösségi portálon kívül. Úgyhogy rajongjatok, amennyire csak időtök engedi, meg kedvetek van.

Gloria
 

Múltkor ott hagytuk félbe a mitológia egyik legismertebb sztoriját, hogy befutott Kréta kereskedelmi kikötőjébe a kilenc évente esedékes, félig bika, félig ember „szörny”, Minótaurosznak szánt athéni emberhús-szállítmány Thészeusszal, a minden lében kanál önjelölt hőssel egyetemben.

Habkönnyű, erotikus olvasmányt ígértem legutóbb, de valahogy most ez a sztori jutott eszembe. Igazából nem most gondoltam rá először, a blog kezdete óta szeretnék róla mesélni, de valahogy sose volt energiám belekezdni. Mert ez is több részes lesz, igaz, két nagy sorozatommal örökre végeztem, úgyhogy jöhet megint egy újabb, ha nem bánjátok.

Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy a Minótaurosz volt életem első mitológiai figurája. Ovis koromban kaptam egy narancssárga, nekem nagyon tetsző labirintust, amelyen kis fémgolyót kellett végigvezetni.

Kedves Olvasóim,

ez a hét a komolyabb, véres témáké lett, bár nem így terveztem. Ahogy egy hónappal ezelőtt, ismét a lemilen jelentkezem, a portugál inkvizícióról szóló sorozat 2. részével. Remélem, minél többen csatlakoztok hozzánk odaát. Várom  a kommenteket is!

Gloria

Tegye fel a kezét, aki még bízott benne, hogy valaha ebben a blogban olvashatja a Nibelung-sztori befejezését, és Kriemhilde asszonyság (balra lent) bosszújának pontos krónikáját! Majdnem egy évvel ezelőtt kezdtem bele a történetbe, és március óta halasztgatom az utolsó rész megírását, de most végre itt van, megjött, és csöpög a vértől! Szex viszont ezúttal nincs, amiért előre is elnézéseteket kérem.

Összefoglaló az eddigiekről:

Gunther király házasodni akar, és mivel újdonsült haverjától, a kor celeb sárkányölő lovagjától, Siegfriedtől azt hallja, hogy a világ legklasszabb nője Brünhilde, az izlandi királynő, felkerekedik, hogy megszerezze. A gond csak az, hogy a bűvös erejű Brünhildét atlétikai versenyben kell ahhoz legyőzni, hogy feladja szüzességét, ami egyenértékű az ereje elpárolgásával, márpedig Gunthernek nagyobb a szája, mint a muszklija. Siegfried, láthatatlanná tévő sipkájának köszönhetően úgy doppoingolja Gunthert, hogy az képes lemosni a porondról Brünhildét. A királynőnek bűzlik a dolog, főleg, mert egyedül Siegfriedet tartaná magához méltónak, de nem tudja bizonyítani az átverést, ezért beleegyezik a házasságkötésbe.

Wormsban Brünhilde  (itt jobbra) kimutatja a foga fehérjét, a nászéjszakán játszi könnyedséggel lerázza magáról a férjét, és felakasztja száradni egy kampóra. Gunther másnap bevallja a fiaskót Siegfriednek, aki vállalja, hogy újfent beugrik egy körre, és leteperi Brünhildét harmatgyenge férj számára. Nem tisztázott, hogy a szüzességét is ő veszi-e el, de van egy tippem.

Nemrég optikai trükkökről beszélgettünk Csuri/Bariildivel, mindjárt be is mutatom, amit emlegetett. Ez a két ábra nem csupán fiatal nőket ábrázol, hanem öregasszonyokat is, csak meg kell őket találni. Próbáljuk fixírozni a képeket annyi ideig, amíg ki nem bontakoznak. Jó játék. (Egyébként állítólag nem mindenkinek sikerül, nekem ment. A trükköt kommentben elárulom, ha valakinek sehogy se jönne össze.)

Erről az egészről jutott eszembe a Bath-i asszony sztorija Geoffrey Chaucer Canterbury meséiből (XIV. század) Jó ideje tervezem már, hogy posztot gyártok belőle, most végre itt az eredmény. Annyit árulok el a „mesélőről”, hogy egy öt férjet elfogyasztott víg özvegyről van szó, akinek már az elöljáró beszéde is eszméletlen hosszú, elmeséli az összes házasságát, és a lehető legnagyobb természetességgel száll vitába ókori meg középkori auktoritásokkal a női természet témakörében. Ki nem állhatja a szenteskedést, valóságos harcos feminista, és a poliandria a legkevésbé se lenne ellenére. Belevaló csajszi, na.