Claudius császár feleségeinek sztoriját folytatandó, ezúttal rátérünk leghíresebb neje, Messalina bukásának ec
setelésére. Esetében is addig járt a korsó a kútra, amíg a vízhordó lány ki nem ejtette a kezéből.
Lehet, hogy a császárné vesztét az okozta, hogy most az egyszer tényleg beleszeretett valakibe, és ezúttal nem egy színész vagy egy felszabadított rabszolga volt a célobjekt, hanem egy parancsszóval és fenyegetőzéssel, sőt még puszta erotikus eszközök bevetésével sem megszerezhető kijelölt consul: Gaius Silius, akit rendes, előkelő születésű római, és persze nős pasi létére se lefizetni, se a megfenyegetni, se hétfátyol-tánccal meghódítani nem lehetett. Messalina azonban nem volt az a könnyen feladós típus. Akár A három testőr Mylady-je, ő is az ideológiai csábítás eszközéhez folyamodott, elhitette a rendkívül jóképű, ám nem túlzottan intelligens Siliusszal, hogy császárnéi szíve a köztársaság visszaállításáért dobog, és minden vágya egy férje elleni összeesküvés megszervezése, mert Claudius csak nem akar lemondani a hatalomról.
Silius bedőlt ennek az ócska szövegnek, elvált a feleségétől, és megígérte, hogy örökbe fogadja Messalina fiát, Britannicust. A császárné azonban nem elégedett meg azzal, hogy széttúrta szeretője családi életét, valóban elszánta magát az összeesküvésre. Talán csak belemelegedett az alakításba, talán megunta a Claudius melletti alakoskodást, mindenesetre eszméletlen legendával rávette a császárt, hogy váljon el tőle egy napra. A sztori szerint megálmodta, hogy ekkor és akkor a férje meg fog halni, és mivel az álmokat nem szabad félvállról venni, a sorsot 
azonban meg lehet vezetni, milyen poén lenne, ha ő aznapra egy másik férfihoz menne feleségül, teszemazt, Siliushoz. Claudius jó tréfának tartotta ez egészet, Messalina meg elkezdte szervezni az esküvőt.
A színjáték túl hitelesre sikeredett, és azok, akik eddig bölcsen kussoltak a császár előtt úrnőjük minden viselt dolgáról, most nagy nehezen támadásba lendültek. Narcissus, akivel korábban Messalina ugyancsak viszonyt folytatott (ahogy a rossz nyelvek szerint még számos más fószerrel), ezúttal egyértelműen a leleplezők táborának élére állt. Számomra ugyan hihetetlen, hogy Claudius eladdig nem sejtett semmit, legfeljebb hülyének tettette magát (ebben épp elég gyakorlata volt korábbról), mindenesetre az összeesküvés vádjának hallatán már nem vonhatta meg a vállát. Az egy dolog, hogy az asszony körbekúrja Rómát, hogy röhög a szeretőivel a háta mögött, de most arról volt szó, hogy személyesen őt akarja kinyiffantani. És ezt még egy engedékeny férj sem tűrheti tétlenül.
Mivel azonban tartott saját gyengeségétől, és Messalina rábeszélő képességétől, "interrex" gyanánt egy napra hadba állította Narcissust, ő meg mosta kezeit, vagyis elvonult aludni (miután orvosaival leszedáltatta magát). Narcissus mindent elintézett, lefogatta az összeesküvés résztvevőit, és vagy megölette őket, vagy nagy kegyesen megüzente nekik, hogy még délután x óráig bezárólag megöngyilkolhatják magukat. Messalinát nem vitte rá a lélek, hogy maga végezze el a dolgot, úgyh
ogy a praetorianus gárdának akadt vele némi tennivalója. De hát ezért is tartották a fiúkat, akiket a porig sújtott Claudius állítólag megkért, hogy ha még egyszer ebben a büdös életben nősülésre szánná magát, végezzenek vele minden további nélkül.
Meglep-e még valakit, hogy Claudius nemsoká nősülésre szánta magát? És, hogy a testőrgárda kegyesen megfeledkezett a császári felszólításról?
Messalina bukása után nem sokkal elindult a választási kampány a kikapós császárné utódlásáért. Mint az előző posztban említettem, szóba került a 3. számú feleség reciklálása is, de végül az 59 éves Claudius az újabb vérfertőzés mellett döntött, és feleségül vette bátyja, Germanicus lányát, Agrippinát vagy ahogy korábban, anyjától, az általános tiszteletnek örvendő Agrippina Maiortól való megkülönböztetés céljából nevezték, Agrippinillát, aki Claudiusnál mindössze huszonöt évvel volt fiatalabb.
Ez a nőszemély Caius Caesar vagyis Caligula nővéreként megjárta a hadak útját, volt már istennő, császári prosti - ha igaz a pletyka, hogy Caligula a saját testvéreivel is üzekedett, sőt, prostituálta őket -, összeesküvő és száműzött is, sőt, gazdag és csöppet sem unalmas CV-jében egy figyelemreméltó férjgyilkosság is szerepelt (második házasságára vonatkozólag), s bár a történetíró Suetonius gyakran dobálózott bizonyítatlan állításokkal is, ami a Iulius-Claudius dinasztia nőtagjait illeti, az ilyesmi nem állt tőlük annyira távol.
Claudius tehát feleségül vette Messalina után ezt az unokahúgát is, aki bizonyos források szerint már korábban is a szeretője volt. Amint már utaltunk rá, Agrippina szeretői sorában nem nagybácsija bizonyult a legközelebbi vérfertőzésnek, hiszen fivérét, Caligulát is ide kell számítanunk. Valójában a császár új asszonya kicsit se maradt le Messalina mögött ebben a műfajban, de vele ellentétben a szexet elsősorban nem a saját gyönyörűségére, hanem politikai céljai elérése érdekében gyakorolta: természetesen Claudiust is megcsalta többekkel. Legnagyobb hátránya azonban nem a hűtlensége volt, hanem első urától, Gnaeus Domitius Ahenobarbustól származó fiacskája, Nero létezése. Amennyiben az ember római császár, és azt akarja, hogy a saját, vér szerinti fia kövesse a trónon, akkor ne vegyen el olyan nőt, akinek már korábbi házasságából van saját kölyke. Ha valakinek, Claudiusnak igazán tudnia kellett volna, hogy ezt az egyet nem kéne meglépni, Livia nagymama példájánál ékesszólóbbat az egész történelemben nem találhatott volna. (Mint már utaltam rá, Augustus felesége férjének minden vér szerinti utódját kiirtotta, hogy saját fiát, Tiberiust juttathassa trónra.)
Nos, Claudius nem tanult Augustus példájából, és ezzel nem csak fia, Britannicus halálos ítéletét írta alá, de a sajátját is. A dadogós császár 49-ben kérte meg Agrippina kacsóját, és a csaj már 50-ben elérte nála, hogy drágalátos, ekkor 13 éves Neróját tegye meg utódává: 14 évesen ripsz-ropsz férfivá is avatták. Mivel a rangkórság sem jelentéktelen dolog, Caligula nővére még az Augusta címet is kibrusztolta magának: a történelemben elsőként kapta meg ezt a melléknevet még élete során.
Agrippina 54-ig bírt nyugton maradni, akkor úgy döntött, hogy elég volt Claudius evilági pályafutásából, és ahogy Nero betöltötte a 17-et, nemes egyszerűséggel megmérgezte a férjét. Ugye, hogy felesleges lett volna külön összeesküvést forralni,
mikor egy gyakorlott, OKJ-s képzéssel rendelkező méregkeverő asszonyság tökéletesen megfelelt a célnak …
A források szerint az ekkor 39 éves asszony és éppen nagykorúságát elérő fiacskája között meglehetősen szokatlan erotikus kapcsolat is létrejött amellett, hogy Nero egyre erőteljesebben próbált anyja befolyása alól szabadulni, Agrippina ugyanis valahogy úgy képzelte a dolgot, hogy kisfia engedelmesen hagyja magát irányítani, ő pedig békésen elkormányozza a birodalmat. Akárcsak sokan mások ebben a családban, ő is alaposan elszámította magát. Egyrészt nem lett belőle uralkodó császárnő, „csak” a császár anyja, másrészt dédelgetett Nerója 59-ben ugyanúgy megszabadult tőle, mint ő korábban a férjé(ei)től.
Agrippina meggyilkoltatásának sztorija annyi változatban létezik, ahány forrás csak foglalkozik vele, de abban mindenki egyetért, hogy Nero parancsára végeztek vele, miután az asszony több merényletet is túlélt. A tény, hogy saját fia öleti meg, nem érhette meglepetésként, mert állítólag jó előre megjövendölték neki.
Claudiusnak egyébként abban a megtiszteltetésben lehetett része, hogy a történelem egyik leghíresebb filozófusa, Seneca (aki nem mellesleg Nero tanítója és Agrippina egyik szeretője volt) gúnyirattal búcsúztatta: a Claudius tökké válása című opus azt meséli el, hogyan jutott fel hősünk az Olimposzra, és ott milyen fogadtatásban részesült. Gondolom, az már nem is lep meg senkit, hogy Nero később Senecát is eltakarította az útból.
Mivel az előző posztba belinkeltem néhány filmrészletet, most is hasonlóképpen teszek, bár Agrippina alakja nem igazán piszkálta a rendezők erotikus fantáziáját, ahogy a 2004-es Imperium: Nero című film beharangozójából is kiderül.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
