Olvastunk már különös nászéjszakáról, mikor Izoldáról és Márkról volt szó, de ami Brünhildével történt, az talán még megdöbbentőbb – ha akarjuk mulatságosabb (bár következményei má
r korántsem azok).
Most már csak kibekkelem a nagy őt ...
A valkűrökről szinte mindenki hallott, legalábbis azt szokás róluk tudni, hogy lovagolnak, és lovaglásuk zenei megjelenítését olykor amcsi helikopterek vietnami támadásának (Apokalipszis most), olykor Bujtor István Piedone-imitációjának alátámasztására használják a filmesek.
Legutóbb ott hagytuk félbe Trisztánék történetét, hogy Izolda visszaszívta a kedves rokona, Brangäne ellen bizonyos bérgyilkosoknak kiadott parancsot, és szerencséjére a matadorok nem is hajtották végre az ítéletet. (Mi ebből a tanulság? Ne sajnáljuk a pénzt a bérgyilkosra, ne fogadjunk fel gagyit, mert az tuti nem találja ki a gondolatainkat.)
Legalább az ágyban vennéd le azt a koronát, embör!
Látszólag mindenki úszott a boldogságban, hol Márk élvezkedett Izoldával, hol Trisztán, Izolda meg valószínűleg mindkettővel élvezkedett. Csak szegény Brangäne szexuális élete nem folytatódott sehogy, maximum kukkolhatott, ahányszor őrt állt, ami szintén nem rossz szórakozás, de hosszútávon frusztráló.
Megkockáztatva a népfelkelést, amiért nem Trisztán és Izolda sztorijával folytatjuk a blogot (még arra is sort kerítünk, természetesen), az aktuális események szorításában ismét az ókori görögök közé látogatunk, ugyanis szeretnénk néhány tippet adni az esetleges vasutassztrájk szervezőinek. Lehet, hogy nem a vonatokat kéne leállítani, hanem valami mást?
Nézzük hát a dicső múltat: volt egyszer egy véget érni nem akaró háború az ókori görögöknél, akik ugyanolyan jók voltak a széthúzásban, és viszálykodásban, mint a magyarok, nem hiába őrködött felettük a már korábban bemutatott Erisz, a békétlenség nyughatatlan istennője.
Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére.
Előző két posztunkban Trisztán és Izolda egymásra-találásáról és arról szóltunk, hogyan trükközték ki együttes erővel Izolda férjét, Márk királyt a nászéjszakán Brangäne kaszkadőri bevetésével. Az összeesküvés csont nélkül sikerült, mindenki megúszta felnégyelés nélkül (egyelőre), de ilyenkor mindig van egy gyenge láncszem, amely/aki veszélybe sodorja az egész vállalkozást. Nos, ezúttal sem volt másképp.
Márk figyel az oszlop mögül, tégy úgy, mintha a zenéről beszélnénk, azért cipeltem ide ezt a bazinagy hárfát.
A hála, mint sokszor mondogatják, nem politikai kategória, így a királyok és királylányok körében sem fordul elő valami gyakorta.
Legutóbb kelta vizekre evezvén bemutattam nektek Trisztánt, aki ugyan nem egy Jack Bauer, de gyilkolászni és trancsírozni, árulókat leleplezni és nőket elkápráztatni, valamint többször majdnem meghalni és feltámadni azért ő is tud. Az előző posztban már eljutott odáig, hogy meggondolatlan módon felhajtson egy fél pohár kehely, bornak látszó ajzószert, és hatására lerohanja a rábízott Izolda 2.0-t.
Velem foglalkozz, Trisztán, ne ezzel a koszos sólyommal!
Ez nem lett volna persze baj, ha a mondott hölgy rendelkezik kedvenc Aphroditénk szüzesség-visszanyerő tehetségével, de sajnos nem ez volt a helyzet. Pedig elképzelhető, hogy anyja, a varázslónő Izolda 1.0 ismert gyógymódot erre is, hisz a középkorban léteztek olyan hentes sebészeti beavatkozások, amelyek a szűzhártya tatarozásával próbálkoztak több-kevesebb sikerrel. Érdekes, hogy ez ma ismét divat, a vaginaszobrászat elképesztő műfajának egyik ága. (Erről most nem lesz kép, csakazértse.)
Blogbevezetőnkben középkori ínyencségeket is ígértünk, de mindeddig adósok maradtunk velük, annyira sok téma kínálkozott a mitológiából. Továbbra is kínálkozik, persze, de most egy kicsit pihentetjük kedvenc pernahajderünket és szajhánkat, és kelta vizekre evezünk. Ennek megfelelően pucér nők sem fognak sűrűn szerepelni ebben a posztban, amiért már most elnézéseteket kérem, de talán tudjátok, hogy ma van a mese napja, úgyhogy ez most a mai meseadagotok is egyben.
Lányok, tegyétek meg a téteket!
Volt egyszer hol nem volt egy középkori középkorú király, Márk nevezetű, és egy először elveszett, majd megkerült unokaöcs, a szomorú Trisztán, aki sok egyéb értelmiségi foglalkozás mellett professzionális szinten tudott vaddisznót és őzet trancsírozni is, mint valami kitanult hentes. Ez a korban igencsak piacképes képzettségnek számított, amiért csodálta is a kelta világ apraja és nagyja.
Az előző poszt végén a legizgalmasabb pillanatban szakadt meg a szépségverseny története: mindenki megtette a tétet, vagyis elmondta, hogy mit tud felajánlani számára kedvező döntés esetén. De hogyan reagált Párisz az utolsó ajánlatra?
Először is nyelt egy nagyot. Ugyanis nem ezt várta.
Hermész, mit sutyorognak ezek annyit? Mikor lesz már az eredményhirdetés?
Emlékszünk még Árészra, a hadistenre? Volt neki egy ikertestvére, Erisz, aki a viszály , a harag, a hamis eskü és egyéb nyalánkságok istennőjeként vált közismertté. Nem véletlen, hogy ez a két gyermek Héra méhéből csusszant elő, volt kitől örökölniük a kötözködő természetüket. (Bár vannak források, melyek szerint Erisz családfája másképp néz ki, ezekkel most ne foglalkozzunk.)
Vigyázat, jövök!
Oszt nincs bocsánat!
Minden út Zeuszhoz vezet (akiről még nem is mondtuk eddig, hogy a rómaiak Jupiterként tisztelték), de leginkább a kívánatos nőszemélyek útja, akárhová is indultak eredetileg. Így esett ez Lédával, az akkori spártai királynéval is, akit huszonnégy óra leforgása alatt két férfi (férfi? na, erről még morfondíroznunk kell) nem csak négy gyerekkel, de némi libasággal is megajándékozott (köszi az ilyen ajándékot) … Vagyis hattyúsággal. Esetleg.
.jpg)
Ilyet köztérre kitenni! Az alkotónő szerint ő Léda, de hogy pontosan mi történik vele, azt csak találgatni lehet. Hol a hattyú, egyébként is? És az a pici, műszaki cikknek kinéző valami ott alul vajon egy tojás, vagy egyáltalán nem tartozik a kompozícióhoz? Egyébként nekem kifejezetten tetszik ez a szobor. Végre mellbőség tekintetében sem lehet panaszunk.
Az előző részben jónéhány Árész (Mars)-ábrázolást láttunk, de mindig az az érzésem, hogy nincs igazán eltalálva a karakter. Vagy túl lányos, vagy túl bajszos, vagy csak hátat fordít ... A na
gy festők bocsássák meg, de én nem így képzelem a hadistent. Jellemző, hogy rajzfilmekben, stratégiai játékokban, képregényekben mennyire kevéssé emberi a megjelenítése, és mennyire nem gondol senki arra, hogy ez a pasi nem gyilkológép, hanem minden idők egyik legjobb szeretője is. Ha már ...
Friss és forró: ilyennek látták az előző posztot az olvasók és a szerkesztők: ahhoz képest, hogy többezer éves sztorikról esik szó, szerintem nem rossz teljesítmény. Köszönöm a címlapot, a 3800 olvasót egyetlen napon, és a kommenteket: ezúttal senki nem ragadtatta magát excrementumok emlegetésére, amit nagyon díjazok.
Most azonban átadom a szót egy avatottabb bloggernek, a nem afrikai származású, nem fekete, de nem is tejfehér (inkább sémi, képzeljétek!) Aphroditének alias Vénusznak (írjuk így, magyarosan), aki házassági kríziséről és kínos lelepzelődéséről beszél.
Végre megtudjuk az igazságot arról a bizonyos esetről, amikor a férje, Héphaisztosz (római nevén Vulcanus) mindenre rájött ... Vérfagyasztó illetve vérforraló részletek. Vagyis a világ egyik legszórakoztatóbb, legszánalmasabb és legszokványosabb forgatókönyve. Ki honnan nézi. Aphrodité már most leszögezi, hogy a Monika show-ban nem kíván szerepelni.
Biztos, hogy magadon akarod tartani azt a sisakot?
Lesz még szó Zeusz papáról bőven, de most inkább Aphroditén köszörüljük egy kicsit a nyelvünk. A szépség és a testi (!!!) szerelem istennője promiszkuitás tekintetében felveszi a versenyt a fő-fő pernahajderrel, aki lehet, hogy az apukája, de lehet, hogy nem.
Nem kevésbé izgalmas, hihetetlen és polgárpukkasztó kalandjai méltán tartanak számot minden korok szenzációéhes közönségének figyelmére.
Tudjuk, ilyenkor sok-sok kép kell, lesz is! A kakukkos posztba kakukkfiókaként már becsempésztünk egyet a szépfenekű Aphroditéről ... FIGYELEM: A poszt erőszakos, sokkoló jelenetet tartalmaz (4. számú kép), amely az erre érzékenyebb (férfi)közönséget esetleg sértheti.
Itt inkább átszellemült, mint buja, reneszánsz távolságtartással néz valahová, a messzeségbe.
Elérkezett az ideje, hogy lerántsuk a leplet Zeusz és Héra házasságának igaz történetéről. Megdöbbentő részletek! Csak itt, csak most, csak nektek.
Zeusz a kakukk-hadművelet közben elfoglalja megfigyelőállását.
Kezdetben vala egy közös apjuk, Kronosz nyugdíjaztatásának ügyintézésében megfáradt pernahajder (nálunk immár Zeusz papa állandó eposzi jelzője), aki szeretett volna egy kicsit elambróziázgatni nővérkéjével Krétán, ha már arra jár … (Az ambrózia egyfajta legális kábszer volt, amelyet a bor feltalálása előtt előszeretettel fogyasztottak az istenek minden mennyiségben.)
De hát szokás szerint megmozdult Zeuszban valami. Vagyis rajta. Nem meglepő módon igencsak beindult az időközben rekord gyorsasággal csecsemőből serdülő szépséggé avanzsált nővérkéje láttán.
Európa, mint tudjuk, büszke nő, olasz csizmája van, és némelyek nem átallják vénnek nevezni. Amikor Európa még igencsak fiatalka volt, Ázsiában lakott és saruban járt, bár a büszkeségéhez akkor sem férhetett kétség. 
Zeusz papa egyik legnevezetesebb hódítása nélkül ma nincs se Európa, se Európai Unió. Mert azt is neki köszönhetjük, csak, hogy tudjátok. (Most az mellékes, hogy ki mit gondol arról, mennyi köszönet van benne.)
Eddig ugyan csak Héráról esett szó, de a villámlás, a mennydörgés és a félrelépés istenének nem a húga volt az első felesége. Nem az első, és nem is a második. Első házasságának története tragikusnak mondható, már abból a szempontból is, hogy kiviláglik, milyen mélyen gyökereznek bennünk a szülői minták, és mennyire képtelenek vagyunk uralkodni legalantasabb ösztöneinken.
A torzonborz fej érző intelligenciaistennőt takar! Valószínűleg Métisz miatt tart még ma is Zeusz uralkodása, bár ma másképp nevezik. Azért a test se megvetendő, ugye?
Kezdjük a pernahajderek prototípusával, Zeusszal, az istenek királyával, aki egy féltékeny és házsártos, tehénszemű feleséggel megáldva hajtja végre férfiúi hőstetteit ... Héra ráadásul idősebb nála, bár azt állítja, hogy fiatalabb. Mindkettő igaz, de erről később.
Ahogy Kundera írja Havel doktorról a Nevetséges szerelmekben: olyan, mint a halál, mindenkit learat. Értsd: minden útjába kerülő nőt ... Zeusz is épp ez a típus volt.
Előszeretettel aratott mit sem sejtő szűzlányokat, és a védekezés nem volt éppen az erőssége. Vagyis az aratásnak szükségképpen nem kívánt terhesség lett az eredménye, mert az istenek atyja nem csak végtelenül potens, de végtelenül termékeny is volt, per definitionem ...
Az már nem mindig érdekelte olyan nagyon, hogy a megesett leánykáknak mi lesz a további sorsa. Bátran mondhatjuk, hogy posztkoitális érdektelenségben szenvedett ...
Ezen a képen úgy tűnik, mintha minden rendben lenne Zeusz és Héra között. Nem csoda: a nászéjszakájukon készült. A lesifotós épp azt a pillanatot kapta el, mikor az ifjú, borzas szakállú férj megpróbálja rábeszélni húzódozó nejét az együtthálásra. Héra már kacérul kivillantotta az egyik mellét, Zeusznak pedig nem sok hiányzik ahhoz, hogy ledobja a férfiasságát diszkréten eltakaró lepedőt, és ...
Mitológiáról, legendákról, lovagregényekről, meg hasonló nyalánkságokról laza stílusban :) Fókuszban az erotika, mert az mindig mindenkit érdekel. De másról is lesz szó bőven.
.jpg)
Nem lexikonpótló akarok lenni, nem célom, hogy egy-egy figurával, történettel kapcsolatban mindent elmondjak, ami elmondható.
Nem tudományos igényű elemzéseket írok, bár a tudományos háttér azért mögöttük van. Inkább szabad asszociációs hálókban gondolkodom, vagy olyan hangnemű eszmefuttatásokban, amilyeneket egy baráti társaságban ereszt meg az ember például egy-egy film kapcsán ...
Noha minden kor úgy bánik (el) a múlt legendáival, ahogy akar, és ebben a régiek sem voltak nagyon hepciások, azért nem árt néha felidézni az "eredetibb", "autentikusabb" változatot.
Hogy Akhilleusz ne csupán Brad Pitt legyen, Herkules ne Kevin Sorbo, Artúr király meg ne az utolérhetetlen Sean Connery ...
Connery mint Artúr király. Bár megsúgom, Ginevra és Artúr között nem volt ekkora korkülönbség!
Sic transit ...
Gloria Mundi
