Legutóbb kelta vizekre evezvén bemutattam nektek Trisztánt, aki ugyan nem egy Jack Bauer, de gyilkolászni és trancsírozni, árulókat leleplezni és nőket elkápráztatni, valamint többször majdnem meghalni és feltámadni azért ő is tud. Az előző posztban már eljutott odáig, hogy meggondolatlan módon felhajtson egy fél pohár kehely, bornak látszó ajzószert, és hatására lerohanja a rábízott Izolda 2.0-t.
Velem foglalkozz, Trisztán, ne ezzel a koszos sólyommal!
Ez nem lett volna persze baj, ha a mondott hölgy rendelkezik kedvenc Aphroditénk szüzesség-visszanyerő tehetségével, de sajnos nem ez volt a helyzet. Pedig elképzelhető, hogy anyja, a varázslónő Izolda 1.0 ismert gyógymódot erre is, hisz a középkorban léteztek olyan hentes sebészeti beavatkozások, amelyek a szűzhártya tatarozásával próbálkoztak több-kevesebb sikerrel. Érdekes, hogy ez ma ismét divat, a vaginaszobrászat elképesztő műfajának egyik ága. (Erről most nem lesz kép, csakazértse.)
A sok csókolózás, hancúrozás és petting után, közben, ki tudja, hogyan (lehetnek elképzeléseink) megtörtént, aminek nem szabadott volna megtörténnie (a Márk királlyal aláírt menyasszony-beszerzési és -szállítási szerződésben a sértetlen csomagolás vastaggal volt szedve és kétszer aláhúzva), Trisztán először is kialudta magát, majd felébredvén konstatálta, hogy nagy szarban van.
Jé, most, hogy ezt a kisfröccsöt megittam, tényleg olyan, mintha egész jó csaj lennél!
Úgy körülbelül minden íratlan és írott szabályt megáthágott, amit ismert (sőt, azokat is, amelyekről sose hallott), a családi/nemzetségi/törzsi/hajózási szabályoktól kezdve, a hűbéri eskün keresztül a házinyúlra nem lövünk ősi igazságáig. Hogy a tanítványunktól és más menyasszonyától el a kezekkel típusú bölcsességről már ne is beszéljünk. Trisztán posztkoitális szótlanságába merülve elkezdett azon agyalni, hogy miként úszhatnák meg a dolgot Izoldával felkoncolás (máglyahalál, felnégyelés vagy valami hasonló könnyed kipurcanási mód) megtapasztalása nélkül.
Ez még a bájkotyvalék hatása, vagy már anélkül is megy?
A nagy ötlet, hogy miként maradhatnának életben a kellemetlen (kellemes? nézőpontfüggő) incidens ellenére, persze mégis Izolda fejéből pattant ki. Először megbizonyosodott róla, hogy rokona és személyi testőre, Brangäne valóban szűz-e még (noha a a javasasszony-képzés során ennek empirikus vizsgálatára is okították, megelégedett a szóbeli információval), aztán összeült Trisztánnal, és kikérdezte arról, hogy szerinte egy pasi észreveszi-e, ha két hasonló termetű, hajszínű és illatú nővel hál egyetlen éjszakán (persze úgy, hogy nem tud róla). Mekkora különbség van nő és nő között? Ha Brangänét küldenék be helyette az első menetre, Márk észrevenné-e a cserét? Ötmilliós kérdés.
Szerencsére Márknak nincs olyan szaglása, mint a vadászkutyámnak, különben esélyünk se lenne.
Noha erről nincsenek híradások, elég valószínű, hogy Trisztán tesztszemélyként ajánlkozott a minél szakszerűbb válaszadás érdekében. Ugyanis erről még neki sem volt tapasztalata. Brangäne, lévén Izolda 2.0 unokatestvére, hasonlított is úrnőjére: ugyanaz a termet, hasonló mell- csípő és fenékméret, ugyanaz a szőke haj (hiába, a képeken vörösnek festik, de csak azért, mert a buja nő színe a vörös), és ha ugyanazzal az illatszerrel kenik be a testét, akkor esetleg, esetleg sikerülhet a csel. Trisztán sommásan azt válaszolta a tesztsorozat lezárulta után, hogy attól függ elsősorban, Márk mennyire lesz részeg. Mert nagyon részegnek se szabad lennie, hisz akkor kidől, és nem veszi el az ominózus szüzességet, de nagyon józannak se, mert akkor rájön az átverésre.
Márk még a leitatás előtt, de már a beetetés után. Azért egy ilyen Márkot még Trisztán helyett is elfogadna a legtöbb nő.
A terv tehát kivitelezhetőnek tűnt, csak az áldozati báránnyal kellett közölni. Izolda elővette minden manipulációs képességét, hogy felvázolja a projektet, és legnagyobb meglepetésére (legalább is úgy tett, mintha meglepődne) nem ütközött Brangänénél ellenállásba, mikor megpendítette neki, hogy dublőrként kellene beugrania a király ágyikójába. Sőt, a lány töredelmesen bevallotta, hogy ő a hunyó, mert nem vigyázott eléggé a bájkotyvalékra, ennek megfelelően életét és vérét, valamint szüzességét is felajánlja a haza oltárán vagyis fekhelyén.
Ilyen mély dekoltázzsal simán le tudod kötni az öreget, míg mi előkészítjük a terepet.
A terv pontosabb kidolgozásához természetesen helyszíni bejárást kellett tartaniuk a királyi hálóteremben. Amint Cornwallba értek tehát, Izolda megjátszotta az elfogódott és félénk szüzet, és igyekezett minél jobban lefoglalni Márkot, akiről megállapította, hogy nem is olyan öreg, egész jó pasi, és lehet, hogy jobban járt volna, ha vele kezdi a szexuális tapasztalatszerzést, de spongyát rá.
Trisztán és Brangäne a jegyesek turbékolását kihasználva sűrűn el-eltűnt a királyi hálóban, amit a helyiek azzal magyaráztak, hogy bizony alaposan összemelegedtek az úton, és ez lovagunk némely korábbi hódításától eltekintve senkinek a csőrét nem bántotta. Zavartalanul felmérhették a terepet és kidolgozhatták a haditervet, amely valójában pofonegyszerű volt. Lényege: ruhacsere és teljes elsötétítés.
Aztán nehogy azt hidd, hugica, hogy ebből rendszert csinálunk! Az én férjem az én férjem, értve vagyok?
Tudni kell azt hozzá, hogy egy királyi nászéjszakán szó sem lehetett teljes magányról. Mármint a jegyespár magányáról. A bennfentesek, ha nem is bújtak be a ágyba, azért vizuálisan figyelemmel kísérték a történéseket. Mivel akkor még nem léteztek mindenféle szofisztikált, képrögzítésre alkalmas eszközök (videokamerák, mobiltelefonok és hasonlók), csakis a személyes tanúságtétel jöhetett szóba. (Nem tudom, azóta mi a gyakorlat, talán már beérik a házi pornóval.)
Esetünkben igazán finoman ment a dolog, Trisztán meggyőzte Márkot, hogy két tanú épp elég lesz, ne sokkolják már Izoldát a kelleténél jobban, és érezze úgy, hogy barátok között van, szóval ő, Trisztán, mint régi tanítója és Brangäne, a lány kedves udvarhölgye majd diszkréten meghúzódnak a hálóterem másik sarkában, és utólag tanúsítják, hogy minden a legnagyobb rendben zajlott. Ez igazán több privát szféra, mintha mondjuk szwingerklubba mentek volna.
Nehogy magadra boríts valami pacsulit, Brangäne, csak a rózsavizemet használd!
A csapda elő volt készítve, csak a balek Márkot kellett alaposan leitatni, amit Izolda korához és helyzetéhez képest meglepő profizmussal végre is hajtott. Mikor újdonsült férje véralkoholszintjét megfelelőnek ítélte, jelt adott Trisztánnak, aki átvette az irányítást, vagyis betámogatta Márkot a hálóterembe, majd elment úgymond Izoldáért. A két lány időközben ruhát cserélt, Izolda Brangäne ujjára húzta a jegygyűrűjét, meghintette a saját rózsavizével, aztán átadta Trisztánnak, aki a király ágyához vezette a dublőrt.
Brangäne becsülettel helytállt. Még egy sóhaj erejéig se lazított szerencsétlen, ami azért elég nehéz, ha az ember lányát életében először gyömöszölik. Izolda és Trisztán lélegzetvisszafojtva füleltek a nászágy felőli neszekre, de szinte semmit hallottak. Mikor Márk végzett, a szokás azt kívánta, hogy a vadiúj férj és feleség igyon egymás egészségére (és az alkohol hatására minél hamarabb elfelejtse a kezdeti bénázást), ekkor Brangäne kikecmergett az ágyból és helyette már Izolda poharazott a királlyal.
Ittak előtte, ittak utána, ittak közben.
Eztán az igazi Izolda feküdt be Márk mellé, és a hajnal felé bekövetkező második menetre már ő nevezett be. A király pedig semmit sem vett észre, vagy ha esetleg észrevett is valamit, a részegségre fogta. Arról nem szólnak a híradások, hogy Trisztán és Brangäne mit művelt az éjjel hátralévő részében.
A sztorinak azonban még nincs vége, a következő részben maffiamódszerekkel ismerkedünk meg és behatóbban tanulmányozzuk Izolda jellemét.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
