Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A múltkori szavazás eredményének megfelelően (noha még a határidő lejárta után is érkeztek szavazatok, az állás nem változott) Jákob Leától született lányáról, Dináról fog szólni ez a nem túlságosan szívmelengető történet. Elnézést a kissé hosszúra nyúlt várakoztatásért, de időközben, ahogy előző posztomban jeleztem, beindítottam egy új blogot, és oda írogattam mindenféle bejegyzéseket.
Ha még emlékeztek a Jákobról és a poligámiáról szóló fejezetre, azt is tudjátok, hogy a hatalmasra duzzadt család nem túl békés körülmények között pá-pát intett Ráchel és Lea apájának, Lábánnak (noha volt némi huzakodás bizonyos házi istenek, meg elhajtott jószágok miatt, de megoldották), oszt útrakelt oda, ahonnan Jákob egykor sebbel-lobbal távozott, és ahol hőn szeretett, de többször átvágott ikertestvére éldegélt, azóta nyilván szintén jó nagyra duzzasztott famíliájával.
Jákob valószínűleg elég sok álmatlan éjszakát töltött azzal, hogy megpróbálja elképzelni, mi lesz, ha Ézsau szeme elé kerül újra, mitagadás, eléggé be volt szarva attól, ami rá várt (pont ő, aki az Úr angyalaival végzett hosszas éjszakai testedzéseket, érthetetlen), mert érezte, hogy nagy szemétség volt az a réges-régi, lencseetetős, elsőszülöttségi jogvásárlós történet, ki tudja, még az is kiderülhet, hogy Ézsaunak eszébe jut visszamenőlegesen megváltoztatni az akkor csak szóban kötött megállapodást …
A pátriárka ezért, biztos ami biztos, előreküldött néhány embert pár száz báránnyal egyetemben, találkozzanak először azok a bátyussal, jó lesz captatio benevolentiae (magyarul: lekenyerezés) gyanánt, ha fejedelmi ajándékkal kápráztatja el testvérkéjét, még mielőtt az meglátná a pofázmányát. A módszer bevált, Ézsau nem támadt vérszomjasan öccse népére, nagy nyilvánosság előtt összepuszilkodtak, szent volt a béke, de Jákob azért nem bízott bátyjában, úgyhogy mindenféle kifogással hárította a testvéri nagylelkűség megnyilvánulásait együtt menetelésre meg fegyveres kísérők felajánlására vonatkozólag. A testvérek tehát ismét búcsút intettek, és Jákobék tovább vonultak.
Szichem városához érve vertek tanyát, vagyis jókora sátortábort, de nem ám vadkempingeztek, a szichemiektől száz pénzért megvásárolták a földterületet, és kezdtek berendezkedni. Ha még emlékeztek a múltkori posztból, a pátriárkává avanzsált egykori csupasz mellkasú pásztorfiú négy feleséget szerzett magának az évek során, aztán megelégelte a gyűjtögetést, mindenesetre a négy asszonytól történetünk kezdetéig tizenkét gyermeke született: ebből egyetlen lány: Dina. Jákobnak úgy kellett volna vigyáznia rá, mint a szeme fényére, vagy ha ő kicsit félrenézett, ott volt még az a tömérdek pasi, a lány fivérei, akik testőrködhettek volna mellette, ha éppen nem akad jobb dolguk. De a jelek szerint akadt.
Könnyelmű módon megengedték ugyanis a szépséges Dinának, hogy összehaverkodjon a helybéli csajokkal, ami ugye annak fényében, hogy neki nem volt lánytestvére, végül is érthető, unta már némileg a kamasz fivéreit és a bárányok meg a kecskék társaságát, trécselni szeretett volna a divatról, ellesni ezt-azt az urbánus kultúrából (végül is Szichem fallal körülkerített város volt, az már nem semmi), talán idővel beleszeretni egy csinos srácba, ki tudja.
De nem volt szerencséje, mert pont egy önbizalomhiányos, de alaposan elkényeztetett ficsúrnak kellett megtetszenie, aki hozzá volt szokva, hogy mindent megkaparintson, amit csak úri kedvében megkíván, ismerjük ezt a fajtát. Szichem, már nem a város, hanem az azonos nevű ifjú titán tehát addig-addig kerülgette Dinát (talán még félszeg módon be is próbálkozott nála egyszer-kétszer), míg el nem veszítette a türelmét (abból sose volt neki sok), és nemes egyszerűséggel (valamint minden bizonnyal pár kedves haverja segítségével) elcibálta a leányzót egy félreeső helyre, majd a nagy szerelem nevében és hevében meg találta erőszakolni.
Nem tudjuk, Dina mit szólt mindehhez, mert a Teremtés könyvének szerzője, lett légyen az Mózes vagy valaki más, nem tartotta érdemesnek feljegyezni, csak sejthetjük, hogy próbált foggal-körömmel védekezni, és nem adta olcsón az erényét. Miután ez a csúfság megtörtént, Szichem azért a maga otromba módján jófiú próbált lenni, gyengéden duruzsolt Dina fülébe, neki teljesen tisztességesek a szándékai, istenigazából feleségül akarja őt venni, tüstént beszél is az apjával, hogy az meg beszéljen Dina apjával, és akkor minden kóser lesz, egybekelnek, ásó, kapa, nagyharang, dínom-dánom, szép család, persze nem a birkalegelőn fognak élni, hanem szép városi házban, és Dina a környék legpuccosabb asszonykája lesz, ez garantált. A lány válaszáról nem tudunk semmit.
Szichem valóban beszélt is a saját papájával, Hámorral, így meg úgy, van ez a csaj, hát, nem bírtam magammal, de jóvá teszem, szerezd meg nekem feleségnek (lehet egyébként, hogy a srácnak már volt másik felesége, persze, erről nem szól a sztori). Közben Jákob fülébe valahogy eljutott a dolog, vagy Dina mesélte neki, mikor hazakeveredett, vagy valaki más, de megtudta. Mivel azonban a fiai (vagyis magánhadseregének tagjai) épp legeltettek valahol a pusztában, befogta a száját, és nem ment át Hámorhoz reklamálni. Nem volt egy hebrencs természet ez a Jákob.
Mikor végre visszajöttek a melóból a srácok, Hámor sétált át hozzájuk a sátortáborba, és diplomáciai tárgyalásokba kezdett Jákobbal és fiaival. (Gondolom, közben hogy átkozta azt a bugyuta trónörököst, aki őt ilyen szar helyzetbe hozta, de muszáj volt lépnie.) Hámor javaslata az volt, hogy Dinát adják Szichemhez feleségül (ami történt, megtörtént, és másnak már nem lehetne elsütni a lányt), egyéb eladó sorban lévő hajadonjaikat egyéb, szichembéli fickós jelentkezőkkel párosítsák, ő meg a saját lányait, illetve népe más nőnemű tagjait ajánlja föl Jákob fiainak, legyenek egyetlen nagy, boldog család, frissítsenek vért, oszt népesítsék be Kánaánt együttes erővel. Meglehetősen ésszerű javaslatnak tűnt, Hámornak aligha juthatott eszébe ennél jobb ötlet. Persze Szichem is előadta a maga mondókáját, szívére tett kézzel bizonygatta szerelmét, és könyörgött azért, hogy Dina igazából és örökre az övé lehessen.
Jákob még hajlott is volna a békés megegyezésre (Dinát persze senki nem kérdezte, ő itt csak egy tárgy vagy egy darab hús volt, akin huzakodnak), de nem túl pacifista fiai (vagyis közülük azok, akik már belepofázhattak a döntésekbe), egészen másképp álltak a dologhoz. Mivel azonban tudták, hogy egy nyílt fegyveres konfliktusban alulmaradnának, meg a fenének volt kedve várost ostromolni, jó kis cselt eszeltek ki (na, ebben azért a papára ütöttek, le se tagadhatták volna).
Okés, vigye csak Szichem Dinát, nincs harag, megértik ők a dürgést, de egy dologhoz ragaszkodnak: neki is, és minden olyan pasinak, aki a Jákob-féle népségből feleséget akar szerezni magának, muszáj körülmetélkednie, mert különben nincs üzlet. Az ő húgaik és nővéreik nem hálhatnak mindenféle, jöttment, fitymával rendelkező férfiemberrel. Sőt, ha már így van, és úgyis egy néppé akarnak válni, metélkedjen már körül az összes hímnemű, ne legyen ebből később vita.
Ajaj, hát, ez fájdalmas feltétel volt, mitagadás, Szichemnek is összerándult a … szemöldöke, de a szerelem nagy úr, az a sok ismeretlen nő birizgálta a pasik fantáziáját, és nem utolsósorban anyagi haszonnal is kecsegtetett a népegyesítés, úgyhogy a városban rábólintottak a feltételre, és készek voltak mind kés alá feküdni. Egy olyan korban, amikor a steril sebészeti eszközök még nem jöttek divatba … Ne, inkább ne is gondoljunk bele.
Dina tehát mehetett Szichem házába (ki tudja, szívesen ment-e vagy utálta, de legalább pár napig nem kellett attól tartania, hogy a férje ráveti magát), a tömeges körülmetélés megtörtént, mindenki jajgatott és nyögött, magas lázzal fetrengett, gondoljuk csak el, mennyire el tudják hagyni magukat a pasik, ha betegek, hát egy ilyentől aztán végképp. A műtétek harmadik napján Jákob két fia, Simeon és Lévi (no meg még pár ember, valószínűleg), fogták magukat, alaposan felfegyverkeztek, se szó, se beszéd bevonultak a városba, bementek Hámorékhoz, mintha csak rokonlátogatnának, kinyiffantották apát és fiát egyaránt, a sikítozó Dinát meg elhozták újdonsült férjétől, oszt hazavitték.
Mielőtt azonban még bárki közbeléphetett volna, visszatrappoltak (nyilván nem csak ők ketten, hanem egy egész hadsereg), szépen végigjárták az összes házat, és aki hímneműt csak találtak, azt kíméletlenül levágták. A szöveg nem részletezi, hogy a kisfiúk és aggastyánok is elszenvedték-e a körülmetélést, illetve, hogy őket is meggyilkolták-e, és az sem derül ki belőle, hogy az asszonyok miért nem próbáltak védekezni, mert hiszen nekik semmi bajuk nem volt. A lényeg az, hogy nem csupán minden hímnemű egyed legyilkolását vitték véghez módszeresen ezek a jóravaló ifjak, hanem még ki is rabolták az összes házat, a nőket és gyerekeket elhajtották rabszolgának, a jószágokat beterelték a saját karámaikba, aztán visszamentek az apjukhoz, mint akik teljesen meg vannak elégedve önmagukkal és a világgal (merthogy azt ők visszazökkentették a rendes kerékvágásba).
Jákob őrjöngött, mekkora marhák a fiai, na nem arról van szó, hogy erkölcsileg ítélte volna el a tettüket ez az egyébként oly jámbor és istenfélő ember, csak attól rettegett, hogy a kánaániták valahogy bosszút fognak állni a családján, amire minden okuk meg is lett volna. Jobbnak látta tehát megint felcuccolni, és odébb állni. A mészárlás híre persze hamar elterjedt, de a helybéliek annyira lefagytak, hogy nem mertek Jákobék ellen vonulni (vagy csak éppen az egymás elleni csetepaték miatt nem maradt idejük közös ellenséggel foglalkozni).
Bármily furcsa, az Úr, mikor legközelebb beszélt Jákobbal, nem foglalkozott olyan piszlicsáré ügyekkel, mint a népirtás, csak megjelölte a következő úticélt (Bétel), és nyomatékosan felhívta választottja figyelmét arra, hogy már megint mindenféle idegen istenek szobrocskáit rejtegetik a zemberek, pedig ő hányszor mondta, hogy ez tilos. Tessék összegyűjteni a kis bálványokat, no meg a fülbevalókat (azok se tetszettek neki), és elásni Szichem mellett, hogy a megrögzött ékszerimádók ne tudják több visszaszerezni kincseiket.
Ezúttal itt végezzük a történetet, ne feledjétek, ti szavaztátok meg, tehát nincs helye utólagos reklamációnak, hogy ez elég szomorú egy sztori – bizony az. Várom a kommenteket, mint mindig!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.