Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
El tudjátok képzelni, milyen lehetett a szex, mikor még nem társult hozzá bűntudat? Mikor nem azzal kezdték, hogy mennyire veszélyes, túl fiatal/túl öreg vagy hozzá, nemi betegségeket fogsz elkapni, meg szégyelld magad, mert a Jóisten csak a misszionárius pózt engedélyezi, de azt is csak a házasságon belül? Hanem azzal, hogy addig élvezd az életet, amíg megteheted? Persze ez elsősorban a férfiakra vonatkozott, mert olyan, hogy a nők nem kockáztattak, soha nem létezett... De vajon tényleg igaz, hogy a rómaiak sokkal többet szexeltek, mint mi?
Alberto Angela Amore e sesso nell'antica Roma (Szerelem és szex a régi Rómában) című 2012-es könyvében legalább is ezt állítja. A római férfiak számára a szex ugyanis roppant egyszerűen elérhető volt, és itt nem csak a nős és jómódú úriemberekre kell gondolni: mivel az utcalánytól kezdve a luxuskurtizánig minden szinten virágzott a prostitúció, még a legnyomorultabbaknak is futotta rá. (A magukra maradt szegény sorsú nők hiába güriztek valamilyen műhelyben, az épp az éhenhaláshoz volt elegendő, sokan ezért másodállásban a legősibb mesterséget is gyakorolták. És minél nagyobb a kínálat, annál olcsóbb egy menet...)
De nem csupán a prostituáltak álltak rendelkezésre a nap bármely órájában, ha valakinek voltak rabszolgái, azokat szabadon használhatta (igen, nőket, férfiakat és gyerekeket egyaránt), bárki, akinek saját háztartása volt, nyugodtan tarthatott concubinát a felesége mellett, és nem sokat kockáztatott, ha ágyba vitte a barátai nejét, akár egy közös lakomán félrevonulva vele. (A filmekben szereplő orgiák azonban inkább a forgatókönyvírók fantáziájának termékei.)
Concubina: a "concumbo" (együtt fekszik) kifejezésből annyit tesz, mint ágyas. Noha elvben a rómaiaknál nem volt többnejűség, egy concubina kvázi második feleségként funkcionált, de az ilyen kapcsolatból született gyerekek törvényteleneknek számítottak.
Bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy a rómaiak állnak hozzánk, XXI. századi "elfajzott" nyugatiakhoz a legközelebb, ami a szexualitást illeti (ha magunkat nyugatiként definiáljuk, persze). De nem csak bűntudatuk nem volt, hanem az AIDS-től se féltek... Bár léteztek nemi betegségek, a szex nem volt kirívóan veszélyesebb üzem, mint bármi más. A nem kívánt terhességektől meg csak a nők rettegtek, a férfiakat nem érdekelte. (Most nem megyek bele az abortusz különböző módszereinek taglalásába, de a könyvben erről is szó esik.)
Ami alapvetően különbözött a mai erkölcsi felfogásunktól, az például a pedofíliához való hozzáállás. Ma meglehetős konszenzus létezik azt illetően, hogy a gyerekek szexuális zaklatása üldözendő (bár mintha ezt bizonyos egyházak képviselői másképp gondolnák), de a rómaiaknál nem volt ilyen egyértelmű a helyzet.
Számukra csak a szabad gyerek voltak érinthetetlenek, a rabszolgák egyszerűen eszközöknek számítottak, gyerekként is, vagyis egy rabszolgatartó azt művelt a kiskorúakkal, amit csak akart.
A férfi homoszexualitás megítélése is más volt: eleve nem is létezett ilyen fogalom (a középkorban sem, nem hogy az ókorban). Aki aktív szerepet vitt egy homoerotikus aktusban, az igazi férfinak számított (lásd a mai börtönviszonyokat), de a passzív, befogadó szerep megvetendő volt... A homoerotikus férfibarátságot egyébként görög szerelemnek nevezték, és voltak hívei, de a klasszikus római felfogás inkább macsónak nevezhető.
A római katonák egyébként, ahogy sok más nemzet katonái is teszik a mai napig, természetesnek tartották a legyőzött ellenség megerőszakolását - de nem csak a nőkét, hanem a férfiakét is (vi praedonum vel hostium). Ha ilyet tettek (és a szabad rablás/erőszak az adott esetben nem volt megtiltva), akkor fel voltak mentve mindenféle büntetés alól, bár sok más, a szemünkben kevésbé súlyos cselekedetükért akár halállal is fizethettek. Az csoportos nemi erőszak persze nem a szexről, hanem a dominanciáról, a másik ember végleges megalázásáról szól.
De térjünk vissza békésebb vizekre, vagyis arra, hogy miben hasonlít a mi XXI. századi, zsidó-keresztény gyökerű, de szekularizált civilizációnk az ókori római birodalomhoz. Ami közös: a szexualitás mindenütt való jelenléte... Sőt, ha mi abban a hitben élünk, hogy nálunk a csapból is szex folyik, akkor nagyon el vagyunk tévelyedve: a rómaiak számára egyszerűen nem létezett az életnek olyan területe, amelybe ne illesztették volna be a szexet.
A házaik tele voltak falloszokkal (és nem csak nyugalmi állapotban ábrázolták őket), az erotikus tárgyak a bejárattól kezdve minden egyes helyiségben központi szerepet kaptak, és hogy milyen isteneket tiszteltek, azt ebben a blogban talán nem kell külön ecsetelnem. (A római falloszisten, Priaposz egyszer már kapott egy egész posztot!)
A kereszténység államvallássá avanzsálása nélkül soha nem jutott volna senki eszébe, hogy a vallásból száműzze a nőket (vagy maximum szűz szerepben jelenítse meg őket), illetve a szexualitás mindenféle megnyilvánulását. Az, hogy a gyerekek fallosz alakú amulettet viseljenek a nyakukban, bevett szokás volt, hiszen ez hatásos szemmel verés ellen. És ha az olasz férfiak még ma is a nemzőszervükre teszik a kezüket, ha valamilyen rossz rossz óment semlegesíteni akarnak, akkor azt bizony római őseiktől örökölték - egy gesztus, ami 2000 év alatt se kopott ki!
Amúgy a kereszténység ma tapasztalható puritanizmusa is a reformáció és ellenreformáció korából származik: nem, mintha korábban nem lettek volna a szexet a gonosszal azonosító áramlatok, de a középkori keresztény ember még ezzel együtt is szabadabban élte meg szexualitását, akár a templomban is, gondoljunk csak a fantáziadús inicálékra, a vízköpőkre, vagy a risus paschalis erotikus vonatkozásaira, amelyekről nemrég posztoltam a Facebook-on.
A férfiakról már beszéltünk, de hogyan élték meg a szexet a nők a régi Rómában? Noha szó sincs róla, hogy a nők mindegyike rózsás helyzetben lett volna, az ókori világ más kultúráihoz képest meglehetős szabadságot élveztek, még akkor is, ha gyakorlatilag mindig valamelyik férfirokonuk gyámsága alatt álltak. (Itt most természetesen a római polgárok lányairól és asszonyairól beszélek.)
A rabszolgák, bármilyen neműek is voltak, ezekben az előjogokban persze nem részesültek. Bár azért akadtak olyan rabszolganők, akik az ujjuk köré csavarták a gazdáikat, szabadságot nyertek és attól fogva maguk alakíthatták sorsukat.
A szabadosok, vagyis felszabadított rabszolgák (latinul: libertinus, libertina) külön réteget alkottak, és akadtak köztük nagyon tehetősek, illetve nagyon befolyásosak is.
Ha jobban belegondolunk, a leginkább emancipált réteget a szabados nők jelentették: őket nem kötötték a római asszonyokat korlátozó szabályok, nem kellett férfirokonaiknak engedelmeskedniük. Tudunk például egy asszonyról, aki két férfival élt egyszerre teljes egyetértésben, mai kifejezéssel élve poliamóriában. Egy férfi két nővel nem volt szokatlan, de a fordítottja azért még ma is meglepő.
Ahogy Alberto barátunk leírja, még az ún. "tisztességes" római matrónáknak is megvolt rá a módjuk, hogy - miután túlságosan fiatalon (13-14 évesen) jóval idősebb férfihoz adták őket, és megszülték az örökösöket, diszkréten szeretőt tarthassanak érettebb éveikben, és élvezhessenek is valamit a szexből. A lényeg a diszkréció volt, de római férjek nem szaladgáltak késsel a kezükben, hogy lekaszabolják a nejük aktuális boldogítóját. Maximum elváltak: merthogy a válás is olyan népszerű volt, mint manapság.
Ismerünk botrányhősnőket persze, olyanokat, mint Catullus szerelme, Clodia (akit Lesbia néven örökített meg verseiben), vagy Messalina és Agrippina, Claudius császár nejei: a római történetírók bulvárlapokat megszégyenítő fantáziagazdagsága inspirálta a legtöbb, Rómáról szóló filmet és sorozatot, de ne vegyünk mindent készpénznek. Az ellenség befeketítése mint módszer se a modern kor találmánya. (Gondoljunk csak az erkölcstelen perszónák gyöngyeként beállított Kleopátrára, aki ugyan nem római nő volt, de ebben a posztban mégiscsak illik megemlíteni.)
Feleségként a házastársi kötelességek teljesítése közben egyébként nem illett csábítóan viselkedni, vagy egyáltalán mozogni (bár ez egy kicsit túlzó elképzelésnek tűnik): a hitvesi ágy az unalmas reszelés helyszíneként funkcionált, a gyönyörök kergetésére pedig ott volt minden más, házasságon kívüli kapcsolat. Bár a hálószobákba és egyéb helyiségekbe így 2000 év után végképp elég nehéz bepillantani, és nyilván akadtak szenvedélyes házastársak is, mivel a házasságot szinte soha nem előzte meg szerelem, a férjek és feleségek szexuális találkozásai a legritkább esetben lehettek csak izgalmasak - a nők számára.
Ha egyébként meg akarjuk tapasztalni, milyen lehetett egy római villa berendezve, érdemes elmenni az ausztriai Carnuntumba, ott rekonstruáltak egy ilyen épületet, még a fürdőben is van víz, a konyhában meg szalonna, különféle száradó fűszerek: csak ajánlani tudom, nagyon klassz időutazás.
De vissza a tiltott és tűrt szexuális praktikákhoz: aki olvasta Coitus retro című posztomat, annak biztos rémlik még, hogy milyen szeretkezési módokat nem javasolt az Egyház (vagyis annak bizonyos gondolkodói) a jámbor híveknek: vajon akkor Rómában mindent szabadott? Lehetett a nő fölül? (Hát persze, nézzétek csak meg a nyitóképet.) Használtak szexuális segédeszközöket? (Bizony, a dildót már rég kitalálták, és a barátnők egymás között még cserélgették is.) És mit szóltak az orális szexhez, illetve a hármasozáshoz?
Ahogy az ábrázolásokból is kiderül, a fellatio (a fellare = szopni, szívni igéből) természetesnek számított (lásd a fenti olajlámpát), és az sem volt ritka, hogy a rómaiak hárman élvezkedtek egyszerre, de Alberto Angela állítása szerint inkább két férfi és egy nő felállásban, a nők egymás közötti játékát nem nézték jó szemmel...
Akárhogy is próbálom elképzelni, egyszerűen képtelen vagyok olyan, amúgy pánszexuális férfiakat magam elé idézni, akik ne élveznék, ha két nő játszadozik az ágyban. Bár a könyvben szó esik leszbikus kapcsolatról is, ez egyáltalán nem számított elfogadottnak, de mint tudjuk, két nő sok mindent művelhet egymással, amiről senki más nem tud, és a történelmet a férfiak írták.
Ami a cunnilingust illeti, arról is maradt fent ábrázolás, de a szerző szerint lehet, hogy ezt csak viccnek szánták... Merthogy az ő véleménye szerint a nő gyönyörének ilyen kizárólagos előtérbe helyezése nem passzol bele a római macsó kultúrába. (Ez a szerző ízléséről is elmond valamit: jó esetben ez a dolog nem csak a nő gyönyörét szolgálja, de ebbe most ne menjünk bele.)
Maga a kifejezés a cunnus=pina és lingo=nyal, kinyal szavakból áll össze, vagyis qui cunnum lingit = aki a pinát nyalogatja. Ha már itt tartunk, az eddig általam finomkodóan fallosznak titulált farok leggyakoribb neve a mentula volt. Érdekes, hogy míg a női nemi szerv hímnemű, addig a férfi nőnemű. Persze más szavak esetében ez nem így van: a penis hímnemű, a vagina nőnemű.
De miért lett volna a nyalás idegen a római kultúrától? Ha olyan istennők is megfértek benne, mint a Nagy Anya (Magna Mater) alias Kübelé, aki elvárta a papjaitól, hogy kasztrálják magukat, akkor Baubó, a punciistennő orális tisztelete miért lett volna megvetendő? A római szexualitás nagyon sokféle forrásból táplálkozott (az egyiptomi Ízisz-kultusznak köszönhető átverős sztorit is érdemes felidézni), és a kizárólag nők számára fenntartott szertartásokon egyébként sem tudjuk, pontosan milyen praktikák folytak, mert a titoktartás kötelező volt.
A könyv rengeteg egyéb érdekességgel szolgál: szó esik például az intim szőrtelenítésről is, amelyet az egyiptomiakhoz hasonlóan a római nők is műveltek: ebből is kitűnik, mennyire abszurd múló divatnak tekinteni a csupaszságot. És felbukkan egy megmagyarázhatatlan rejtély: vajon miért ábrázolják a nőket az aktusokat bemutató képeken olyan gyakran melltartóban? (Lásd ismét a nyitóképet.) Alberto azzal a magyarázattal próbálkozik, hogy ezeken a festményeken mindig kurtizánokat mutattak be, és azok fent hagyták a melltartót, hogy a férfi mihamarabb végezzen, ne tereljék el a figyelmét a keblük látványával. Mit mondjak, ez engem nem győzött meg, de várom az ötleteket.
A címben szereplő, kérdésbe foglalt állítással kapcsolatban lehet persze vitatkozni: Angyal Albert azonban biztos benne, hogy a mai olaszokhoz képest az ókori rómaiak többet szexeltek. Mert nem ismerték a bűntudatot. Meg azért is, mert sok volt a prostituált. Hogy a nők számára ezek a sok szexuális aktus mennyi örömet szerzett, azt persze nem tudjuk, de sejthető, hogy aki pénzért és/vagy kényszerből csinálja, az ritkán élvezi.
A bűntudatmentességet azért érdemes lenne eltanultunk a hozzánk bizonyos tekintetben olyan közel álló rómaiaktól, még ha a mennyiség nem is mindig csap át minőségbe.
[Emiatt a poszt miatt kitettem a 18.as karikát, ezt sajnos posztonként nem lehet beállítani, úgyhogy az egész blog így fog megjelenni.]
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.