Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Mindenkinek kellemes téli napfordulót kívánok - az ugyanis ma, december 22-én van. Mint már korábban meséltem róla, a keresztény karácsony csak egy a sok solstitiumhoz kötődő vagy arra ráapplikált ünnep közül.
Számos istenséget lehet ehhez a pár naphoz kötni, például Sol Invictust, a legyőzhetetlen Napistent (Héliosz), Mithrászt, a római hadsereg kedvencét, illetve Saturnust, aki eredetileg mezőgazdasági isten, és akiről a rómaiak a saját téli napfordulós, ajándékozós, lakomázós, aranykort idéző demokratikus ünnepüket, a Saturnáliákat elnevezték. Ilyenkor még az egyébként betiltott kockázás (avagy szerencsejáték) is megengedett volt, körbe-karikába ajándékozgattak a népek, és a rabszolgák pár napra urak lehettek. Eszem-iszom, dínom-dánom, táncikálás: nem csoda, hogy a kereszténység is erre az időpontra telepítette a saját fényünnepét.
A görögöknél ez a december-január környéki időszak Poszeidónnak, a tengeristennek szenteltetett (lásd itt, felül). Kevesen tudják, hogy Poszeidón a lovak istene, és valamikor ugyanazon a szinten állt, mint nagyszakállú fivére, Zeusz: nem csak villámlani tudott ugyanúgy, hanem a pajzánkodásban se maradt le öccsétől, aki a mitológia nagy részében mást se csinál, mint különböző szoknyák, tunikák és ruhaköltemények tulajdonosai után szaladgál a fantáziájának éppen megfelelő álöltözetben - vagy anélkül. Nos, a PR-érzékkel kevésbé megáldott Poszeidónnak állítólag több nő fordult meg örök életében, mint a blogban már annyiszor prezentált Zeusznak, csak a kalandjai kevésbé izgalmasak sztorizás szempontjából, de ezt azért érdemes visszaolvasni. Még ne adjátok fel a reményt, mesélek majd róla bővebben is.
Poszeidónnak tehát kapóra jött, hogy Eleusziszban külön napfordulós ünnepet tartanak: ezt Haloeának nevezték és érintve voltak még benne olyan, nem kevésbé érdekes istenségek, mint Démétér és Dionüszosz is. Démétér a gabonakalász istennője, ha még emlékeztek rá, ő az, aki hosszan hajkurássza lányát, Perszephónét, mikor az emberrablás áldozataként az alvilágba kerül és Hádész feleségeként kell senyvednie. Dionüszosz meg a legfurább istenek egyike, azon túl, hogy biztosan nagy sikert aratott volna egy Budapest Pride felvonuláson extrém jelmezeivel, még a tudatmódosító szerek létrehozását illetve forgalmazását is bőkezűen támogatta, amennyiben megkapta a saját adagját (a szőlőtőke és a bor istene, meg még ki tudja, mi mindené), és egyszer egy elhagyott menyasszonyt is lovagiasan kimentett szorult helyzetéből...
Ha már kellőképpen elszédültetek a sok istenségtől, térjünk rá a lényegre: ugyanis ez a napfordulós ünnepet nem valami szűzies, gregorián énekekkel tűzdelt mulatságként kell ám elképzelni. Eleuszisz szelleméhez az ilyesmi méltatlan is lett volna. Az oda gyűlő leányzókat az eleusziszi papnők mindenféle földi jóval ellátták, többek között nemi szerv formájú sütiket is tömködtek beléjük, és a borral se fukarkodtak, ráadásul nem eléggé elítélhető módon még mindenféle trágárságot is sutyorogtak a fülükbe (na, erre befizettem volna), majd csak másnap eresztették össze őket a szintén alaposan feltüzelt pasikkal. Az eredmény, gondolom, mindenki számára borítékolható. Össznépi szvinger.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.