Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Ritka az a mitológiai figura, aki egész eposzt kap kizárólagos használatra, ráadásul úgy, hogy még egy másikban is szerepel. Még csak nem is istenről vagy félistenről van szó, hanem egy 100%-ban emberi kromoszómákkal rendelkező pasiról, aki nem különösebben erős, és nem is különösebben jóképű (csak, ha Athéné szépségápolási kezelést hajt rajta végre olykor), és nem valami hatalmas birodalom ura. Első ránézésre nincs is benne semmi extra…
Szerencsére nem kell a kályhánál kezdenünk hősünk bemutatását, egyrészt az érettségivel rendelkezők írtak róla olvasónaplót, vagy legalább lemásolták másét, másrészt Odüsszeusz már a blogban is szóba került, hiszen ő szervezte meg, hogy Szép Heléna kérői ne mészárolják halomra egymást. Ugyan eredetileg ő is a kérők között volt, de hamar rájött, hogy jobban jár a címlaplány helyett annak unokatestvérével, Pénelopéval. Igaz, akkor még nem sejthette, hogy huszonévvel később kénytelen lesz tömegmészárlást rendezni kérők egy következő generációja sérelmére, általa igencsak elhanyagolt feleségét „megvédendő”. De ne szaladjunk ennyire előre.
Odüsszeusz persze nem szegénylegényként indult, hanem királyként, de hát Hellászban akkoriban annyi volt a király, hogy ha valaki eldobott egy kavicsot, biztos eltalált vele egy monarchát. Mivel a a királyságot apjától örökölte (Láertész magától visszavonult vidéki birtokaira, bár a fene se érti, mi okból), és Ithaka szigetén, amelyen főnökösködött, a növénytermesztésen, az állattenyésztésen és a halászaton kívül maximum a szövés rejtelmei izgatták a lokálpatriótákat, a kalandvágyó ifjú Ulisses (hősünk latin neve) kapva kapott az alkalmon, mikor feleségkeresés címén ki lehetett végre mozdulni Spártába. Ha nem is kaparintotta meg a főnyereményt (mert volt annyi esze, hogy nem a szépség számított neki egyedül), mégiscsak egy szemrevaló és okos asszonnyal tért haza. Na meg azzal a renoméval, hogy a hol töketlenkedő, hol tesztoszteron-túltengésben szenvedő nemesurak között zseniális érzékkel teremt rendet és kaparintja meg magának az informális vezető szerepét.
Nem célunk persze az egész életrajz részletes taglalása, bennünket elsősorban Odüsszeusz erotikus kalandjai érdekelnek, nem a politikai sakkhúzásai, a trójai faló tervrajza, vagy az, hogy milyen érzés volt, mikor bent ragadt az embereivel a küklopsz barlangjában, hogy csak néhány csúcspontot említsünk. Nézzük tehát a nőket, akikkel kalandos élete során dolga akadt.
Először is ott van Pénelopé, a feleség, aki alig ment férjhez és alig szülte meg Télemakhoszt, máris búcsúzhatott el az erotika örömeitől. Húsz kerek évre. A legismertebb mondaváltozat szerint Szép Heléné unokatestvéréről lehetett volna mintázni a hűség szobrát, pedig még felhatalmazása is volt, hogy úgy 15-17 év önmegtartóztatás után új pasit keressen magának. Odüsszeusz úgy kalkulált, hogy addigra vagy bekrepál, vagy hazaér: nos, egyik se jött be neki. Rossznyelvek szerint Pénelopé épp csak férjhez nem ment, de a kérők egyikét-másikát azért felpróbálta. Esetleg mind az ötvenet, vagy százhúszat, ki mennyit kalkulál. Az Odüsszeiában erről egy szó sem esik, naná, mert otthon olyan besúgóhálózatot kellett volna kijátszania, hogy az maximum isteni segítséggel lehetett volna kivitelezhető, de az istenek spéci sose ugrálták úgy körül, mint a férjét. Rá még visszatérünk, de előbb végig kell pörgetnünk a többi csajt, akivel Odüsszeusz összeszűrte a levet.
Ha már istenekről esett szó, Odüsszeusz az egyik istennő első számú liblingje volt, de ne tessék „rosszra” gondolni, a vonzalom pusztán lelki és intellektuális természetű lehetett, lévén az églakó örök szűz. Hiába utasította el Pallasz Athéné, a legférfiasabb istennő a szexet és szerelmet, azért ahogy Odüsszeuszt pesztrálta, abban felfedezni vélek némi frusztrált anyai ösztön megnyilvánulása mellett valami többet is. Pallasz mindenütt ott van, osztja az észt, segít, ahol csak tud, mint a jó úttörő, hol ránctalanító kezeléseket végez, hol maszkmesterként ügyeskedik, lobbizik Zeusz atyjánál, akinek a fejéből kipattant. Athéné sosem kénytelen elszakadni imádott pasijától, igaz, asszisztálni viszont kénytelen az összes szeretőjéhez és flörtjéhez, de mindez cseppet se zavarja.
Hogy a trójai háború alatt Odüsszeusznak hány nő jutott zsákmányon való osztozkodásnál, azzal senki nem foglalkozik, egyet azért biztosra vehetünk: nem élt éppen cölibátusban ő sem. Mindenesetre nem civakodott a rabnőkön és nem is akart egyet sem hazavinni, mint más görög okostojások… A háborút megúszta komolyabb érzelmek nélkül, de a hazaút bizony már egészen másképp nézett ki. A tíz évből, amit még bolyongani bírt azon a piszlicsáré Földközi-tengeren Trója és Ithaka között, összesen nyolc esztendőt két „domina” fogságában töltött: Kirkének ebből egy év jutott, Kalüpszó nimfának hét. Ja, és persze ott voltak a szirének is, akik szívesen gruppeneztek volna vele egy jót, de ez a szilárd lelkű férfiú ellenállt a vonaglásuknak.
De nézzük Kirkét, akiről azt érdemes leginkább megjegyezni, hogy szó szerint komolyan vette azt a közkedvelt mondást, miszerint minden férfi disznó. Sikerült Odüsszeusz összes felderítőjét házi sertéssé változtatnia, és hősünk is csak azért úszta meg, hogy egész hátralévő életében makkal kelljen álmodnia, mert Hermész kiokosította, mit kell tennie. Ebbe az is beletartozott magától értetődően, hogy miután Kirké el akarja varázsolni, ő meg úgy tesz, mintha szándékában állna kinyiffantani, de mivel ettől eltekint, inkább gerincre vágja, ezzel is bizonyítva, hogy valóban minden férfi disznó, és ez milyen jó dolog. Annyira jó, hogy Kirkének egy évre elmegy a kedve a varázslástól… És persze a felderítőket is visszaváltoztatja emberré, legyen a szolgálólányainak is kivel hancúrozni.
Aztán nem hazafelé "siető" hősünknek szalad tele a zsákja a Kirké-féle vendégséggel (emlékbe hagyott egy fiúgyereket, Telegonoszt, aki még szerephez jut a történetben), hanem a szolgálólányokkal és a helyi kajával eltelt legénység lázadt fel, hogy tovább cuccolhasson. Lehet, ha tudták volna, hogy először csak egy osztálykirándulás , később végleges letelepedés céljából az alvilágban kötnek ki, nem lett volna nekik annyira sietős. Az információs központként működő alvilág meglátogatásának (neküia) legérdekesebb jelenete egyébként az, amelyben Agamemnón, aki a trójai háború alatt a görögök fővezére volt, siránkozik, amiért felesége és annak szeretője őt hazatértekor lemészárolta, ennek kapcsán pedig hosszadalmasan szidja a teljes női nemet, noha Pénelopéról elismeri, hogy kivétel. Az ő sztorijára még mindenképp visszatérünk.
Visszatérve a névsorolvasásra: a legnagyobb darabot mégiscsak a remeteasszonyként éldegélő Kalüpszó nimfa hasította ki sokat tűrt címszereplőnk életéből, hét év azért még házasságból se kevés, nem hogy szeretői kapcsolatból. Főleg úgy, hogy a pasi elvileg fénysebességgel sietne már hazafelé, a feleségéhez és a (kis)fiához. De magától nem jut eszébe, hogy valami tengeri járművet fabrikáljon. Egy ilyen nimfaszerű képződmény még egy Odüsszeuszt is le bírt fárasztani oly módon, hogy cselekvőképtelenné váljon és depisen bámuljon maga elé.
Kalüpszóhoz Odüsszeusz egyébként már egy szál maga érkezett, az összes beosztottját sikerült egy blaszfém kajálás alkalmából elvesztenie. (Megmondták nekik, hogy ne egyenek marhahúst, de egy hónapig a görögök nem bírtak füvet legelni, ha ott sétált a finom sztéknek való szerte a mezőkön.)
Ahogy korábban Kirké, úgy Kalüpszó sem akarta ereszteni a szeretőjét, az se hatotta meg, hogy a pasi a hetedik év végefelé már csak üveges szemmel pásztázta a horizontot, hátha feltűnik valami kereskedelmi vagy kalózhajó… Athénének kellett közbeavatkoznia, hogy működésbe lépjen a tutaj hadművelet, amelynek köszönhetően hősünk egy szál magában elindult hazafelé – már megint. És már megint nem oda érkezett: Poszeidón ismét keresztbe tett neki, de a női istennők azért a hóna alá nyúltak és kikecmergett a slamasztikából.
A phaiákoknál ért partot nyomorult állapotban: még szerencse, hogy nem Budapestre vetődött, mert sok sansza nem lett volna a túlélésre, minimum 50 ezer forintra biztos megbüntették volna, csak a büntetés behajtását esik nehezemre elképzelni. Egy szál semmiben elbújt a falevelek közt, aztán persze Athéné jól megszervezte neki, hogy a helyi királylány, Nauszikaá aznap kapjon ihletet a nagymosásra, és mivel a mosógép még nem volt kitalálva, no meg akkoriban még maguk a királylányok is lementek a patakra a melót felügyelni, Odüsszeusz előadhatta magánszámát…
Ulysses a dumájával annyira lehengerelte a lánykát, hogy az nem csak holmi levetett rongyokat adott neki, hanem a lehető legjobb minőséget turkálta ki számára, és mikor meglátta benne, azon kezdett morfondírozni, hogy milyen jó férjnek való anyagot talált. Jó, jó, Athéné keze is benne volt ebben a tudatmódosításban, de akkor is… Szegény Nauszikaá persze még csak futó kaland se lehetett Odüsszeusz számára, mert ahhoz túl szűz és túl előkelő volt, de mint flört fontos szerepet töltött be az érvényesülésében.
A sor végéhez értünk, vagyis vissza az elejére, Pénelopéhoz, akihez végre hazatért a férje, bár egy ideig játszotta a hülyét és tesztelte nem csak őt, hanem az otthoniakat általában. Koldus álarcban járt-kelt a saját házában és mérte fel az erőviszonyokat, szemelte ki azokat, akiket mindenképp likvidálni kell garázdaság, vagyon elleni bűncselekmények, zaklatás, bűncselekményre való felbujtás és bűnszövetkezetben elkövetett akármik miatt, ami civilre lefordítva annyit tesz, hogy Odüsszeusz nagyon be volt rágva, amiért kiették a vagyonából, a felesége körül legyeskedtek 3 évig, a szolgálólányaival kufircoltak (ezt a részt kevésbé értem, mi köze volt neki a szolgák nemi életéhez), és összeesküvést szőttek a fia kinyiffantásának céljából.
Mindez persze bennünket csak annyiban érdekel, hogy Pénelopé egyfajta vagyontárgyként jelenik meg ebben a kontextusban, miután Odüsszeusz végigcsajozta a 20 évet, van képe hazaállítani és azt firtatni, hogy a drága feleségén rajta van-e még az erényöv… Mindez ahhoz képest, hogy a trójai háború kirobbantója, Szép Heléna 10 évi szeretői kapcsolat és szeretőjének halála után, mintha mi sem történt volna, békésen éldegél férjecskéje oldalán, és ezen senki nem akad ki, mondjuk úgy, elég visszatetsző…
Az is elgondolkodtató, hogy mennyiben árnyalja az eddig azért minden ravasz húzása, felelősség-áthárítása, stratégiai hazudozása és felelőtlensége ellenére szimpi hős jellemét az a tény, hogy hazatérve mint valami ókori terminátor, brutális módon lemészárol vagy ötven fegyvertelen férfit, felakasztat egy tucat szolgálólányt (ezek főbenjáró bűne a szemtelenségen kívül a kérőkkel való entyempentyem), majd, mint aki jól végezte dolgát, bemutatkozik a feleségének és ágyba bújik vele az évezred leghosszabb éjszakájának minden gyönyörét kiélvezve. (Mondjuk, a legfőbb gyönyört hőstetteinek elbeszélése okozhatta valószínűleg…)
Tényleg romántrikós, idilli hazatérés, szebbről még egy Pénelopé se álmodhatott. Hogy mit kezdtek egymással az újraegyesült házastársak, arról sokan sokfélét gondoltak, de végül nem öregedtek meg együtt, abban minden forrás egyetért... Egyesek szerint Odüsszeusz isteni parancsra (na, mi másra) újra kihajózott, hogy kiengesztelje Poszeidónt, a tengeristent,és többé nem tért vissza, mások szerint még cifrábban alakult a folytatás.
Létezik olyan verzió, amely erősen emlékeztet az Ödipusz-történetre: a már fentebb említett Kirkétől született Telegonosz Ithakán véletlen megöli az apját (aki egyébként korábban jóslatot kapott arról, hogy a fia végez majd vele, de ő Télemakhoszról tudott csak számos elszórt gyereke közül), majd a 20 évig parkolópályán heverő Pénelopé egy nem várt fordulattal férjhez megy a volt férje gyilkosához, azaz saját mostohafiához, vagy hogy lehet ezt a rokonsági fokot nevezni... Még gyerek is születik a meglehetősen fura frigyből (Italosz). Persze, nem vérfertőzés ez, de valahogy olyan íze van… Ha ez még nem lenne elég: Kirké férjül veszi magát Télemakhoszt, volt szeretőjének legitim fiát. Magyarul: a két nő így osztozik az "újjászületett" Odüsszeuszon, vagy fiút cserél, vagy valami hasonló... Tudtok még követni? Könnyítésként egy kis családfa:
Ja, hogy a gimiben ezt nem fogják elmesélni az ókori irodalom tananyag kapcsán, arra kb mérget veszek, pedig milyen jót lehetne vitatkozni még etika órán is ennek a szövevényes sztorinak a mozzanatain. Jogos-e elvárni egy nőtől, hogy 20 évig szalmaözvegy legyen, mekkora bűn férfiakat disznóvá változtatni, érthető-e emberileg, ha egy veterán leöldösi a neje fegyvertelen kérőit és azok szeretőit, és így tovább. Szívesen megfogalmazok ilyen kérdéseket tananyag-szűkében szenvedő tanerőknek. A vitát itt is megnyithatjuk.
Végül néhány modern feldolgozás:
A Trójában Sean Bean alakította a leleményest. Tudom, ez a műalkotás ezer sebből vérzik, de ő szerintem nem csinálta rosszul.
Armand Assante még jobban bejött Odüsszeuszként ebben a filmben, amely teljes egészében fent van a youtube-on.
Egy egész friss sorozatra is rábukkantam: http://www.arte.tv/de/odysseus/7516300.html
És vajon ki látta Kirk Douglas-t ebben a szerepben? Nekem nem volt hozzá szerencsém eddig, de szívesen venném a véleményeteket - a feldolgozásokról és persze a poszttal kapcsolatban minden másról is.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.