Folytassuk a Bibliával, mert azt különösen szeretitek. És, ha már megvolt az egyik pancsoló nő, akit annyiszor kaptak ecsetvégre a festők, jöjjön a párja, a másik asszonyka, aki azzal bolondított meg egy pasit, hogy - merő véletlenségből persze - meztelenül fürdőzött a szeme láttára.
A pasi történetesen maga Dávid volt, a zsidók leghíresebb királya (nem mellesleg Jézus sokat emlegetett őse), és épp a haditanácsból jött ki a tetőteraszra ejtőzni, mikor azon kapta magát, hogy kukkol és nagyon tetszik neki, amit lát. Olyannyira tetszik, hogy muszáj megszereznie. Márpedig a kétharmad teljhatalom birtokában az ember nem szokta visszafogni magát, amit megkíván, azt megkaparintja, legyen szó nyugdíjkasszáról vagy csinos csajokról.
De hogyan jutott az egyszeri birkapászor legkisebb fiú annak a palotának a tetőteraszára? Mert nem ám aranybölcsőben ringatták, elég érdekes karriertörténet az övé, és ha csak nagy vonalakban is, mindenképp érdemes elmesélni.
Dávidunk sokgyermekes állattenyésztő családba született, ahol ő volt a lesajnált öcskös, a kis mitugrász, akit csicskáztatnak a bátyjai, de az ilyen öcskösök gyakorta bosszulják meg magukat. Biztosan hamar a fejébe vette, hogy majd megtanítja a mamlaszokat kesztyűbe dudálni, ráadásul nem csak saját maga hitt önmagában, de az egyik változat szerint még egy bizonyos Sámuel próféta is adta alá a lovat, ugyanis egy szép napon egyszerűen beállított Izájhoz, hősünk apjához, és pofátlanul felkente a kissrácot Izrael jövendő királyának, cseppet sem zavartatva magát azon tény által, hogy az országnak éppen volt egy Saul nevezetű királya, és annak ez a legkevésbé sem smakkolt. Ilyenek a próféták, nem ismerik a diplomácia meg a jó ízlés szabályait, még baltás gyilkosokat is ártatlan képpel kennének fel akárminek. Ha felsőbb parancs van rá, persze.
A másik sztoriváltozat szerint nem volt semmiféle prófétai látogatás meg felkenés, ezt Dávid PR-osai terjesztették csak utólag, hogy legitimálják az alacsony sorból felkapaszkodott kiscsóka hatalmát: mert az Úr és az ügyeletes próféta egyértelmű támogatása azért sokkal jobban mutat a történelemkönyvekben, mint az egyszeri szegénylegény csúzlis győzelme egy óriás fölött. A politikai marketinget se tegnap találták fel.
Ebben, a földhözragadtabb változatban tehát annyi történt, hogy Dávid, a lesajnált kétkezi pásztor kaját vitt az épp frontharcosként szolgáló bratyóinak, és mikor tanúja volt az ügyeletes filiszteus (palesztin) Rambó azaz Terminátor magánszámának, melynek során a gógyival kevéssé megáldott, ámde izompacsirtának nagyszerűen beillő óriás többek között az összes izraeli pasi férfiasságát is kétségbe vonta, fogta a maga kis parittyáját, és elegáns mozdulattal homlokon lőtte a behemótot, mégpedig olyan pontossággal, hogy egy mesterlövésznek is becsületére vált volna. Ezek után gyorsan le is vágta a fejét, nehogy még véletlen magához térjen és a genfi egyezményre hivatkozzék.
Gondolom, szinte mindenki ismeri a híres firenzei pucér Dávid-szobrot, amely általában mindenféle tankönyvekben is ott virít... (Egyesek a szerszáma apró mivoltán szoktak is élcelődni.) Annak idején, extrém szűzies lányka koromban én nem bírtam elviselni, hogy a srác úgy áll ott, a tiszeletreméltó iskolai könyvben, ahogy az anyatermészet vagyis Michelangelo mester megalkotta, úgyhogy rárajzoltam egy fürdőgatyát. Tudom, ez megbocsáthatatlan bűn és főleg prüdéria, de hát a szocialista és a katkó erkölcs keverékéből akkor ennyi tellett.
Nos, ez az ominózus Dávid szobor épp azt a pillanatot örökíti meg, mikor pásztorgyerek kilép a világtörténelem színpadára vagyis kiválasztja a megfelelő követ a parittyájába, amellyel majd likvidálja az ellent. Innen azért még nem vezetett egyenes út a trónig, persze, de a palotába már igen. Lehetett valami a srácban, mert Saul fia, Jonatán, aki ugyebár trónörökösnek számított, seperc alatt a jöttment kispásztor lábai előtt hevert és a kedvéért még a nőit is elhanyagolta. A két srác egymás iránti erős vonzalmát lehet testvéri szeretetként értelmezni, vagy egészen más megvilágításba helyezni, Dávidban igenis volt valami dionüszoszi, feminin, a maga táncikálós, lantozós, verselős attitűdje azonban nagyszerűen megfért a profi katona és a kíméletlen politikus énjével. Nem vállalkozom rá, hogy állást foglaljak, de vannak, akik Jonatánhoz fűződő kapcsolatát gay színezetű barátságnak látják, ugyanakkor, ahogy látni fogjuk, Dávid nők iránti érdeklődése sem vonható kétségbe egy pillanatra sem.
Ott tartottunk tehát, hogy hősünk bekerül a király környezetébe és mezítlábas pásztorból hirtelen egyenruhás hadvezérré avanzsál, pedig attól, hogy valaki jól lő célba, még nem biztos, hogy tábornokként is beválik. Dávid persze nem hiába volt olyan becsvágyó fiatalember, bevált. Túlságosan is. A népek a maguk gyorsan lelkesedő módján elkezdték sztárolni, hülye rigmusokat faragtak a dicsőségére, és graffitiket rajzoltak a falakra, lényeg az, hogy Saul király agyát egy idő után elöntötte a vörösiszap.
Mivel az is köztudott volt, hogy a Dávid gyerek multitalentumként nem csak mesterlövészként és hadvezérként válik be nagyon, hanem még a lantot is úgy pengeti, mint egy profi, saját szerzeményeit énekli, és olyan hangja van, mint Freddie Mercurynak, ami az mp3-as lejátszók nélküli világban nem kis előnyt jelentett, Saul úgy tett, mintha majd' elepedne egy jó kis muzsikáért, és magánkoncertet rendelt fia kedvencétől. Aztán, mikor egyedül maradt vele, újra és újra megpróbálta beledöfni a lándzsáját (szó szerint, nem átvitt értelemben), bizonyítva ezzel, hogy a családon belüli erőszak nem csak nők ellen irányulhat, és az alkohol rontja a férfiúi erőnlétet. Dávid persze ügyesen hárított, a királynak meg annyira tele volt vele a hócipője, hogy inkább visszaküldte a frontra. Mindhiába, mert ettől nem hogy bekrepált volna a srác, de még népszerűbb lett.
Ha már családról beszélünk, a következő körben Saul két lánya is szóba került, mint Dávid lehetséges menyasszonya. De persze ez is csak trükk volt Saul részéről, aki nem merte felvállalni a tömegek új hősének népszerűsége miatt, hogy bérgyilkost fogadjon fel vagy szimplán kivégzőosztag elé állítsa (azért nem volt egy igazi diktátor): abban reménykedett, hogy ha elég lehetetlen feladatot szab ki Dávidnak, az ágrólszakadt szegénylegénynek, hogy az elnyerhesse lányának, az egyébként fülig szerelmes Michalnak a kezét és vele belépőt kapjon a dinasztiába, akkor nagy eséllyel mégiscsak a filiszteusok fogják elvégezni helyette a piszkos munkát. A jegyajándék elég gusztustalan volt, de mit tegyünk, nem írhatjuk át a világ legolvasottabb könyvét: Saul száz eredeti és hamisítatlan filiszteus fitymát kért Dávidtól. Biztos gyűjteménye volt az ilyesmiből, na. Nem kell olyan undorodó képet vágni.
Ugye, nem lep meg senkit, hogy Dávid félkézzel teljesítette a küldetést, sőt, mitöbb, ahogy a kopogtatócédula-gyűjtő pártkatonák, ő is túlteljesítette, hozott kétszázat. Az az egy megnyugtató van ebben az egész történetben, hogy a filiszteusokat előbb megölték, és csak aztán metélték őket körül, fordítva kellemetlenebb lett volna... (Ugye, Szichemben fordítva volt, ha még emlékeztek rá.)
A történtek után Michalt muszáj volt férjhez adni Dávidhoz, de ez nem jelentette azt, hogy Saul lemondott volna riválisa kinyiffantásáról. Tényleg mindent megpróbált, mivel azonban Dávidnak volt egy beépített kéme, maga a királyfi, Jonatán, no meg Michal is hozzá volt lojális, nem az apjához, mindig sikerült időben meglógnia. Az üldözéses sztori megfilmesítve kitöltene egy teljes venezuelai teleregényt, úgyhogy hanyagoljuk, a lényeg az, hogy Dávid mindenből épen és sértetlen egóval került ki, kétszer még jól meg is alázta Sault azzal, hogy megkímélte az életét, pedig simán kinyírhatta volna. A végén az öreg király és Jonatán a filiszteusok ellen esett el, és egyedül Dávid maradt porondon: így aztán királlyá avanzsált.
Anélkül, hogy belemennénk a zsidók megosztottságának történetébe, hiszen az északi és a déli országrész külön közigazgatási egység volt, külön kormányzattal, csak megjegyezzük, hogy Dávid personálunióban mind Júda, mind Izrael uralkodója volt.
Így kanyarodunk vissza tulajdonképpeni sztorinkhoz és a palota tetőteraszán ejtőző királyhoz, aki hatalma csúcsán, már azután, hogy meghódította Jeruzsálemet és a frigyládát is elhozatta Silóból, nehogy már az ottani papok akarják megmondani a tutit, az ammoniták ellen viselt háború idején egyszer csak megpillantja élete asszonyát, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Nem számított, hogy volt már 7 azaz hét darab felesége, nota bene, egy időben, mert a monogámiát nem királyoknak találták ki, és gyakorlatilag korlátlan számú rabnőhöz juthatott hozzá. Ami már megvan, az után nem ácsingózik az ember, mi még nem volt meg, az viszont igazán kívánatos tud lenni. Főleg, ha másé.
Mivel a király azonnal hívatta a titkosszolgálat főnökét, elég hamar előtte volt a szépasszony dossziéja, névvel, származással, családi állapottal, csípő-derék-és mellbőséggel. Megállapítást nyert, hogy sajnos férjes asszony, a hettita nemzetiségű férj, bizonyos Uriás azonban épp hazafias kötelességét teljesíti a fronton, nemzetbiztonsági kockázatot a nő igénybe vétele nem jelent (gyakorlatilag kizárható, hogy a filiszteusok alvó ügynöke lenne, mint Delila), szóval, ha a király kicsit eljátszadozik vele, senkinek nem esik majd bántódása. Betsabét pedig, az érintettet, nem kérdezte senki, csak jöttek érte a nagy fekete gyaloghintóval, oszt Dávid hálótermébe vitték.
Induljunk ki abból, hogy Betsabénak hízelgett a szitu, esetleg nem is merő véletlenségből fürdőzött meztelenül a királyi palota tőszomszédságában, hanem előre megfontolt szándékkal. Lehet, ő előbb vetett szemet a királyra, aki egyáltalán nem lehetett rossz pasi. Talán csak egy kicsit unatkozott a nő, hosszúra nyúlt a hadjárat, és a fürdés is csak arra emlékeztette, hogy ismét itt vannak a termékeny napjai, és nincs, aki teherbe ejtse. Biológiai óra már akkor is létezett, ahogy ez a kép itt, jobboldalt bizonyítja. De persze meglehet, hogy Betsabé szimpla áldozat volt, a királyi önkény áldozata. A sztoriból ez nem derül ki, mert az ihletett szerző túlságosan el volt foglalva Dávid érzelmeivel. A csajra már nem maradt energiája.
Hősünk tehát készséggel megtette, amit az általa indított háború miatt a férj nem tehetett: jókat szeretkezett Betsabéval, és valahogy eszébe se jutott védekezni, mondjuk, abba úgyis könnyebben bele lehetett halni, mint a szimpla házasságtörésbe, ahogy Onán sztorijából már értesültünk róla. A nő pedig, lévén termékeny korszakában, úgy teherbe esett, mint annak a rendje - bezzeg ilyenkor nem cicózik az Úr méhelzárással, mint a teljesen törvényes házastársi szex esetén annyiszor. Mikor Betsabé megállapította, hogy közeledik a menzesze, szépen hazaköltözött (a zsidók nagyon komolyan veszik azt, hogy ilyenkor nem szabad szexelni, akármekkora a szerelem), majd konstatálta, hogy a vérzés kimarad, és miután megcsinálta a terhességi gyorstesztet, úgy a fogamzás után 10 nappal, megüzente a királynak, hogy mi a tényállás.
Hogyan reagált a király? Mi lett a gyerekkel? És mi lett a férjjel? Ez majd kiderül a második részből. Addig is szavazzatok, vajon Betsabé szándékosan fürdött-e pont a király szeme láttára, vagy ártatlan áldozat!
Ha tetszett a poszt, kérlek, lájkold az oldalt, amennyiben benne vagy a flattr rendszerben, dobhatsz egy kis támogatást is, megköszönöm, és nézz körül a szexshop hirdetések között is!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
