Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Ha az Auróra nevet halljuk, több minden is eszünkbe juthat hirtelen. 35 fölöttieknek talán elsőre a cirkáló fog beugrani, amely a NOSZF (Nagy Októberi Szocialista Forradalom) egyik főszereplőjének számított a hivatalos legendában, de itt, ebben a blogban természetesen az eredeti és egyetlen istennőről fogunk szólni, akinek semmi köze se forradalomhoz, se katonai puccshoz.

Auróra a hajnal istennője, a görög mitológiában Éósz, eposzi jelzője a rózsaujjú, mert véreskezű mégse lehetne, szeretői számára kissé kellemetlen tulajdonsága, hogy egzisztenciális okokból mindig hajnalban kel és az épp aktuális hálótársát se hagyja nyugodni, pedig ilyenkor esik legjobban az alvás. Gondolhatjuk, hogy az összes rózsás ujjára akadt pasi mind az olimposzi és alvilági istenek, mind a halandók között, ő pedig szerette a változatosságot. (Ami azt illeti, az örökkévalóság szerintem még a legelvetemültebb monogámista szilárd hitét is megingatná.)

Éósz pechjére azonban egy alkalommal engedett a nagy szoknyapecér Árész rábeszélésének és ágyba bújt vele, pedig őt (már Árészt) Aphrodité, a szerelem és minden mocskos szexpraktika istennője nemhivatalosan a saját tulajdonának vagy vadászterületének tekintette annak dacára, hogy "csak" a szeretője volt, nem a felesége, lévén ő maga papírforma szerint Héphaisztosz neje. Noha Aphroditének ez a birtoklási fejlövése se Árészt nem zavarta abban, hogy keresztül-kasul kufircoljon a mitológián, se Aphroditét magát nem tartotta vissza attól, hogy szexuális tapasztalatokat gyűjtsön más istenekkel és halandókkal, azért a másik kilengéseinek megtorlásában nem ismertek tréfát: egymás célpontjait adott esetben (és miután azok már nélkülözhetővé váltak) vagy kivégezték, vagy megcsonkították vagy minimum elátkozták, mikor milyen kedvük volt. (Leghíresebb példa Adonisz esete, akit Árész vadkan formátumban kegyeskedett az alvilágba transzportálni, Perszephóné legnagyobb örömére, ahogy arról korábban beszámoltunk.)

Aphrodité tehát ügynökhálózatának köszönhetően megtudta, hogy Árész kicsit eljátszadozott Aurórával, és mivel, legnagyobb sajnálatára, istennőket meggyilkolni nem állt hatalmában, beérte egy, természetesen az áldozat szerelmi életével kapcsolatos átokkal. Egyrészt Aurórát kissé nimfománná tette, másrészt főleg fiatal fiúk iránt ültetett belé csillapíthatatlan étvágyat (minden nap arra ébredt, hogy suhancok kipécézésére áhítozik, de folyton szégyenkezve pironkodott miatta, mint valami szűzlány - ez a hajnalpír), harmadrészt - és ez volt a szívás: attól fogva csak halandók jöhettek számításba nála, akiknek megvan az a roppant bosszantó tulajdonságuk, hogy egyszercsak eltűnnek szem elől, magyarul fűbe harapnak és lecsúszdáznak az alvilágba. És egy hajnalistennő pedig mégsem emigrálhat a Tartaroszba, akármennyire halálos is a szenvedély, amelyet érez. (Ugyan a szerelem általában egy emberéletnél sokkal rövidebb idő alatt eloszlik, de az istenek körében talán egy kicsit tovább tart.)

Nos, miután Auróra végzett Árésszal, vagy fordítva, a következő célpontja valóban egy halandó pasi lett, bizonyos Tithónosz nevezetű trójai királyfi, Laodemón fia (aki Caius Iulius Hyginiusnak a világ legszebb pasijait tartalmazó tízes listáján is szerepel). Miután az istennő jól kiszemelte magának ezt a szépségdíjas bikát, megacélozta izmait, kergetőzött egy egészségeset a célobjekttel, majd végrehajtotta az emberrablást. (Más alkalommal is alkalmazta ezt a roppant finom és nőies módszert, mégsem küldték nyakára a hárombetűsöket.)

Tithónosz, a szinte pendelyes korú túsz kissé meg volt szeppenve, de valahol, a lelke mélyén tudta ő, hogy nincs menekvés, úgyhogy a kezdeti elfogódottság leküzdése után kifejlesztette magában a Stockholm-szindrómát és mindenben elrablója rendelkezésére állt. Vagyis alaposan meggyömöszölte Aurórát először, aztán még sokszor máskor is. Majd úgy döntött, hogy nem vár a Delta-Force-ra és berendezkedett új életében.

Auróra meg volt elégedve a foglyával, szerelem és kufirc volt bőséggel, csak egy dolog zavarta az álmát: Thitónosz halandósága. Ugyanaz a probléma foglalkoztatta, mint Duncan MacLeod-ot, szar ügy, ha a partnerünk kihal mellőlünk, mi meg örök életűek vagyunk. Hátha át lehet verni valahogy a kaszást. Csak egy kis protekcióra van szükség, meg némi hízelgési képességre. Auróra belevágott: addig járt a magasságos Zeusz atya nyakára, míg az ki  nem adta a zöld kártyát, vagyis bebocsátást nem engedélyezett Tithónosz számára a halhatatlansági nyilvántartásba.

Hősnőnket az első pofon akkor érte, mikor észrevette Tithónosz szemei körül a szarkalábakat, és azt a pár ősz hajszálat a halántékán. Nem, mintha ettől a pasi kevésbé lett volna szexi, sőt, mitöbb, de ne feledjük, Éósz kifejezetten a pelyhes állú suhancokra bukott, úgyhogy neki ez nagy csapást jelentett. Csak ekkor döbbent rá, mekkora baklövést követett el: totál megfeledkezett arról, hogy Zeusztól örök fiatalságot is kérjen Tithónosznak. Rohant ő, könyörgött, kilincselt, oszlophoz kötözte magát, de csinálhatott akármit, Zeusz csak rosszindulatú mosolygásra méltatta. Nincs örök fiatalság, érje be annyival, amennyit kapott. Éósz meg átkozhatta a feledékenységét és irigykedhetett Selenére, a Holdistennőre, aki bezzeg kitalálta halandó pasija számára a mesterséges kómát, hogy így konzerválja fiatalságát, és csak szülte neki a gyerekeket számolatlanul...

Aurórának és Thitónosznak két fia született egyébként, mindkettő halandó, és egyik sem érte meg az öregkort, de legalább két nagyon híres hős áldozataiként búcsúztak az evilágtól. Emathionnal Héraklész végzett, Memnonnal pedig, aki Trója oldalán vett részt a mitológiai legfontosabb fegyveres konfliktusában, maga Akhilleusz. Valójában ez volt Aphrodité bosszújában a legaljasabb momentum: Éósz azáltal, hogy halandó pasikkal kavart, halandókat is szült. A legenda szerint soha nem szűnő fájdalmában máig siratja Memnont: ennek jele a hajnali harmat.

Tithónosz mindkét fiát túlélte, persze, és addig töpörödött, vénült, aszott összefele, amíg Zeusz nem bírta tovább nézni, és egy hirtelen ötlettől vezérelve tücsökké nem változtatta. Így aztán Auróra megtarthatta házi kedvencként: Tithónosz a vállán ücsörögve száguldozhatott hajnalonként az égen és sugdoshatta a fülébe jótanácsait.

Éósz meg újabb szeretők után nézett, mi mást tehetett volna? Többek között az istenek pohárnoka, Ganümédész is megvolt neki, akiről ugyancsak regéltünk már nektek: őt Zeusz vette át a fiatal fiúkra hajtó Aurórától.

Azért csak vigyázzatok a kívánságokkal, mindig jól gondoljátok át a következményeket! És, lányok, Árésszal ne kavarjatok, ha egy mód van rá.

Ha tetszett a poszt, esetleg rendszeres olvasója van a blognak, kérlek, szavazz a Goldenblog versenyen a Kult-szórakozás kategóriában a Szexcsatákra. Szavazni a Facebook-on keresztül itt lehet. Előre is köszönöm azoknak, akik megtisztelnek a voksukkal!

A bejegyzés trackback címe:

https://szexcsatakanno.blog.hu/api/trackback/id/tr684524527

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NAR 2012.05.22. 21:54:27

Nagyon tetszett, jöhet majd Selene története is :-)

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2012.05.23. 15:35:50

@NAR: Köszi. Kár, h nem nagyon van hozzászólás :-)

Nia.nia 2012.05.28. 17:01:11

Kedves Gloria! Csak azért, hogy legyen még hozzászólás ;), regisztráltam, mert régóta olvaslak, szeretem, ahogy leírod az általam ismert és nem ismert történeteket, és kérlek, írj még! :D Nia

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2012.05.29. 08:58:15

@Nia.nia: Ó, köszönöm, h regisztráltál miattam, és remélem, a továbbiakban is kommentelsz majd. Én írok, amikor tudok :-)

titokmacsek 2012.09.07. 19:35:50

Auróra néni szerette a friss, ropogós husit :D