Hölgyeim és uraim, húsvéti ajándékként itt jön a folytatás Lancelot-val!
Az előző epizódban hősünk könnyes búcsút vett társától, Gauvain-től, és a GPS-lány útbaigazítása alapján rábízta magát a robotpilótára vagyis lova ösztöneire, ő pedig saját agyát teljesen kikapcsolva alfa állapotba süppedt. Magyarul mondva szerelmi révedezésében minden másról elfeledkezett, sőt, a sisakrostélyt is magára húzta, nehogy valamit észrevegyen a tájból.
A felső tízezernek már akkoriban sem kellett részt vennie a termelő munkában (adót végképp nem fizettek), így olyan totálisan értelmetlen extrém sportokat űztek, mint például egy tetszőleges gázló határőr-szolgálatának önkéntes ellátása. Minden piszlicsáré hídnál és gázlónál volt egy lovag, aki naphosszat (és tán éjjel is) azzal ütötte agyon az időt, hogy őrt állt, nehogy valaki a tudta és engedélye nélkül átszökjön a földrajzi hosszúság és szélesség azon metszéspontján, amelyet ő kiválasztott magának (vagy amit a többi őrült meghagyott neki). Az effajta küldetéseket egy-egy hölgy megbízásából végezték, határozott idejű szerződés keretei között, mely mondjuk három év után járt le, és ha időközben el nem haláloztak, a hölgy nagy kegyesen feleségül ment hozzájuk. (Kegyetlenebb nők esetében elég volt egyetlen vereség is ahhoz, hogy a frigy ne jöjjön létre.) Szerencsésebb esetben a mondott hölgy a dekkolásban is segített, így bőven volt idejük megunni egymás társaságát, ami szintén működőképes megoldás egy szépen induló románc halálra ítélése szempontjából.
Nos, Lancelot békés révedezése közepette egy ilyen párocskába botlott anélkül, hogy észrevette volna. Az gázlónál unatkozó lovag háromszor is ráüvöltött: állj, ki vagy, állj, vagy lövök, en garde! - mindhiába. Lancelot, a híres, páratlan hős úgy csinált, mint aki be van tépve, nem reagált semmire. Ha a Checkpoint Charlie-
nál játszódott volna a jelenet, itt érne véget a regény, mert egy NDK-s határőr nem cicózott volna ennyit... Ez azonban a lovagkor, és Lancelot-t nem lőtték le, megelégedtek azzal, hogy kipenderítsék a nyeregből, ő meg csöppet se hősies módon lebukfencezett a patakba.
A főszereplő végre felébred és körülnéz. Hoppá, itt valami történt, nem szoktam én nappal fürödni. Persze mindjárt felturbózza magát és megmutatja, hogy ő az ügyeletes Superman, akivel nem érdemes kikezdeni. A csihi-puhi végére odáig fajul a dolog, hogy a gázló lovagja könyörög, Lancelot meg majdnem ledöfi, de a jelen lévő hölgyemény asszertív magatartásával megmenti a helyzetet, sőt, olyan jó feltételeket sikerült kialkudnia pasija elengedésére, hogy egy profi túsztárgyaló is tanulhatna tőle.
Miután Lancelot vándorlással, álmodozással, csetepatéval és tárgyalással elütötte a napot, kezd alkonyodni, úgyhogy épp itt az ideje egy újabb útszéli szüzecske felbukkanásának, ingyen szállás és koszt biztosítása céljából. (Hamar csődbe mentek volna az utazási irodák ebben az artúri erdőben.) Menetrend szerint fel is bukkan egy leányzó, aki egy igazi, ötcsillagos várkastély szolgáltatásait kínálja jutányos áro
n: a lovagnak egyszerűen csak vele kell hálnia, oszt jónapot.
Kevésbé szerencsés pasik fizetni szoktak azért, hogy effajta csinos leányzókkal hálhassanak, nem fordítva. Hol járunk egyáltalán? Gondolom, férfi olvasóim szerint pont jó helyen. Lancelot azonban nagy kínban van, mert egyrészt ki nem állhatja a kempingezést, másrészt semmi kedve Ginevrán kívül bárki más nővel összefeküdni. Némi morfondírozás és sóhajtozás után belemegy az alkuba, na jó, ha ez az ára, akkor legyen.
A várkastély kihaltnak tűnik, mikor megérkeznek. Könnyű, de ízletes vacsora után a kisasszony visszavonul szépítkezni, és meghagyja Lancelot-nak, hogy menjen utána, ha úgy gondolja... Nos, ennek nem nagyon akaródzik, de mikor dulakodást hall a szomszéd szobából, csak benyit. Nem kevesebbet lát, mint vendéglátóját nyakig pucéron, széttárt lábakkal: egy lovagnak öltözött egyén épp azon van, hogy látszólag a lányka akarata ellenére szexuális kapcsolatot létesítsen. A szoba csak úgy hemzseg a pasiktól egyébként, Lancelot még egy lovagot és négy fegyveres szolgát számol meg.
Mit tesz ilyenkor az egyszeri pozitív hős, akár az ókorban, akár egy sci-fiben? Természetesen NEM bámulja élvezettel a jelenetet, NEM száll be a buliba, és NEM kezd azon morfondírozni, hogy hagyja-e magát eltéríteni fő küldetésétől, mert mi lesz, ha most bekrepál. Ilyenkor a férfiember felméri a terepet és cselekszik. Vagy tévednék?
Lancelot nem a gyors döntések embere, és a reakcióideje kábé egy nyugdíjas elefántéval vetekszik. Olyan sokáig agyal, hogy azalatt már öt szüzet meg lehetett volna erőszakolni, de végre helyesen dönt, és nekiugrik az ajtónállóknak (akiket fél kézzel kipenderít), majd a két lovagnak. Mielőtt komoly kárt tenne bennük, a bajba jutott leányzó váratlanul lefújja a szerepjátékot, mindenkinek megköszöni a részvételt, feláll az ágyról és rendbehozza a ruházatát (szolgái legnagyobb sajnálatára, akik Lancelot-val szemben tudják értékelni az elébük táruló látványt), majd, mint aki jól végezte dolgát, ingben befekszik az ágyba, és maga mellé hívja a rászedett hőst.
Fent nevezett hős ugyancsak egy szál ingben mászik be a lány mellé. Vigyázzfekvésben bámulják a plafon repedéseit egy ideig, szegény lány csak várja, hogy a pasi simogassa vagy valamit csináljon, de Lancelot úgy viselkedik, mint egy darab fa. Úgyhogy a hölgyemény egy idő után otthagyja faképnél. (Tudom, tudom, ez nektek csalódás, de tehetek én róla, hogy ez a Lancelot ilyen erényes?)
Mit gondoltok, mit állapít meg magában a várkisasszony? Hogy Lancelot egy impotens barom? Hogy nem férfi? Hogy mindenre alkalmatlan és le kéne hajítani a vártoronyból? Á, dehogy. Uraim, most figyeljetek: a kisasszony szerint ugyanis ez a világ legjobb pasija. És elszánja magát rá, hogy vele marad. Tanulság? Azt vonjátok le ti.
Folytatása következik! És jó húsvétot mindenkinek!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
