Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Rio de Janeiróban ma nem csak az újévet ünneplik, hanem egy felénk meglehetősen ismeretlen, sokarcú istennőt is: Iemanját (ejtsd: Jemanzsá). Az afrikai istenek és félistenek, az orixák (orisák) ősanyja ő, a tenger istennője, legismertebb nevének jelentése: az anya, akinek gyermekei halak (sellőként is ábrázolják). [Tucano kolléga kommentjében felhívta a figyelmemet, hogy ez így pontatlan, nem nő, vagy nem mindig az, inkább androgün, kétnemű entitás, legalább is az eredeti afrikai változatban.]
Iemanjának majdnem annyi neve van, mint magának Szűz Máriának (akivel egyébként ugyancsak azonosítják, egyrészt az anya-archetípus, másrészt a tenger miatt): afrikai istennőként kezdte, aztán attól függően, hogy milyen népek hová vitték, alakulgatott hol erre, hol arra.
Minden valamirevaló mitológiának megvan a maga üldözős, vérfertőzős története, és az afrikai se kivétel. Obatalá, az égisten (kábé Uranosznak felel meg) és Odudua, a földanya (a görögöknél Gaia) frigyéből születik a vulkánfelelős Aganju (Héphaisztosz) és húga, a tenger- és termékenység-istennő Iemanjá. (Nem jópofa, hogy ez a párosítás is stimmel a klasszikus hellén változattal?)
Ahogy ezt akár az egyiptomi, akár a görög mitológiában megszokhattuk, lévén, hogy választék se nagyon volt, az ellentétes nemű testvérek összeházasodnak, és gyerekük születik. Ebben az esetben egy fiú, Orungã. (Más mítoszváltozatban nem Aganju-nak hívják Iemanjá férjét, de ez most ne zavarjon bennünket.)
Eddig minden rendben is lett volna, már csaknem unalomba fulladt a mitológia, mikor a szépreményű ifjú felserdült, és észrevette magán, hogy erős Ödipusz-komplexusa van, csak azzal a súlyosbítással, hogy ő tudja, hogy az anyjához vonzódik, míg a görög királynak erről nem volt fogalma.
Orungã, ahogy rendes istenhez illik, kicsit küzdött a vágyai ellen, de azért nem vitte túlzásba, végül is hol van még a kereszténység, ne játsszuk meg magunkat. Egy szép napon Aganju, a vulkánisten apa épp házon kívül volt, a srác pedig úgy ítélte, itt a nagyszerű alkalom, hogy ráugorjon a mamájára. Iemanjá ezt persze nem hagyhatta annyiban, menekülőre fogta. Mikor a kellemetlenkedő srác épp elérte volna, Iemanjá fogta magát, hanyatt vágódott, és nem, nem adta be a derekát, csak szimplán kilehelte a lelkét. (Persze, egy istennőnél ezt nem kell annyira komolyan venni.)
A teste elkezdett tágulni, tágulni, tágulni, és vajon mi történt ezután? Hát, szült egy rakás orixát, csakazértis. Az ilyen jelenet még egy kanos fiút is lelohaszt. Most nem sorolom fel az összes újszülött istenporontyot, mert a sztoriban már így is épp elég a megjegyezhetetlen név.
A brazil-féle Iemanjában ez az afrikai termékenység- és tengeristennő jelleg keveredik nem csak a különböző Miasszonyunk-formákkal (például a hajósokat védő Szűz Máriák, a gyertyaszentelő, a fogantatásról elnevezett Miasszonyunk, és így tovább), hanem az indián sellőkével, a Iarák alakjával is.
Mi mindenért felelős a hol dögös csajként, hol szülő nőként, hol Szűz Máriaként ábrázolt istennő? A tengerért, a szépségért, a termékenységért, a szerelemért, a boldogságért, és mindenféle női dologért, vagyis köze van a holdciklushoz és a kozmetikához is: ha ajándékot akarunk neki adni - például ma este -, akkor jó észben tartani, hogy egy drogériában vagy parfümüzletben nagyszerűen be tudnunk vásárolni a számára: szappan, kölnivíz, sampon, ékszerek, virágok, mindennek örülni fog, hiszen igazi nő.
Kívánom minden olvasómnak Iemanjá áldását az új évre!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.