Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Látjátok, feleim, mégis sort kerítek az általatok háromszor kigolyózott sztorira, miután a sors, a vakvéletlen vagy a gondviselés (nem kívánt törlendő) az utamba sodort egy Trója-regényt. No, nem a középkori változatot, hanem egy egész frisset, Lindsay Clark követte el (Trója - Háború a mítoszok földjén), és meglepően jó. Mivel képes voltam végigolvasni a Trója-sztorit körülbelül hatezredszerre, és még mindig meg tudott mozgatni, úgy döntöttem, hogy igazságot szolgáltatok Helénának. Mivel már hetek óta nem tudom megszülni ezt a posztot, úgy döntöttem, a (máskor szokásos és remélem) vicces képaláírásokról ezúttal lemondok, mert az rengeteg időt venne még igénybe, sorry.

Ahogy Thomas Mann írja, mélységes mély a múltnak kútja, és baromi nehéz elkezdeni egy mitológiai történetet, hiszen minden okozatnak van oka, de Ádámtól-Évától, vagyis ebben az esetben Gaia istennőtől és Uránosztól mégse illene kezdeni, szóval szorítkozzunk a lényegre. Heléna vagy Helené születéséről már írtunk, tehát azt tudjuk, hogy ő a messzevillámló és spermáját messzehullató Zeusz atyának és egyik áldozatának, szerencsétlen Lédának a lánya. Családfája kissé zilált, mert nem állapítható meg pontosan, hogy egy időben született három testvére  (Klütemneisztra, Kasztór és Polüdeukész) közül  ki volt édes, és ki csak fél, de ez nem is annyira lényeges.

Annyit érdemes megjegyeznünk, hogy a srácok anyukáját eléggé megviselhette a Zeusszal töltött pár perc (vagy a férje, Tündareusz örökös kérdezősködése, hogy a hattyú mennyire volt jó az ágyban, vagyis a tóparton), mert hamar lelépett, és otthagyta az összes gyerekét, akár istentől, akár halandótól származtak. Helené ezt még valahogy kibírta volna, de tizenöt éves korára olyan híres szépséggé serdült, hogy két öreg fószer, az egykori Minótaurosz-ölő Thészeusz és legjobb haverja, Peirithoosz azt találták ki, hogy végrehajtanak még egy majdnem utolsó, világraszóló csínyt, elrabolják az univerzum legszebb halandó nőjét. Mégpedig nem pusztán plátói célból. (Hol volt még akkor Platón!)

Helenét nem őrizték valami jól se akkor, se később, úgyhogy az öregeknek sikerült a hősbűntett. (A rajzon valami nagyon nem stimmel, ez a Thészeusz cseppet sem látszik öregnek...) Áldozatukat biztonságba helyezték, majd leültek kockázni (lásd alant), hogy eldöntsék, kié legyen a nő (osztozni nem akartak rajta, bármilyen nagy haverok voltak is). Thészeusz nyert, de alattvalói, az athéniek, akik már ekkor holmi demokráciáról álmodoztak, pechjére úgy döntöttek, hogy a városukba ezt a zsákmányt be nem viszi, úgyhogy a megroggyant király lemondott a hancúrozásról. (Rossz nyelvek szerint csak nem állt föl a pasinak, és a viagrát még nem találták fel, Helené szerencséjére.)

A két szerencsejátékos pernahajder nem tanult  a leckéből, és a következő felvonásban azt találták ki, hogy Perszephónét rabolják el a Hádészból, vagyis az alvilágból, noha ő úgy egyébként férjes asszony, de azért Adoniszt se utasította vissza, mint tudjuk.  Perszephónét Peirithoosznak szánták, hátha ő még tud valamit kezdeni egy nővel, vén kecske is megnyalja a sót-alapon. Ez a vállalkozás nem sikerült, (sőt, lesittelték őket az alvilágban, ahogy a lenti ábra mutatja), de kiváló alkalmat nyújtott arra, hogy Helenét őrizetlenül hagyják, így annak iker fivérei (Kasztór és Polüdeukész)  viszonylag simán vissza is tudták szerezni.

Helené tehát többé-kevésbé ép állapotban tért vissza Spártába,  és folytatta a szépségkirálynők jellemzően unalmas kis életét, várva, hogy valaki ismét  felfedezze. A gond mindössze az volt, hogy kissé túl sokan fedezték fel, és mivel úgy mellesleg Spárta trónja is kilátásba volt helyezve a győztes számára mint extra bónusz (mert Heléna két fivére mindent megtett annak érdekében, hogy korán haljon, mint a mosónők, bár Zeusz végül életfogytiglan csillagképpé válássá enyhítette a halálbüntetést), nem az egy- vagy többéjszakás kaland, hanem a tartós kapcsolat réme lebegett a pasik szeme előtt.

Egy magabiztos és csöppet sem nyúlszívű királylánynak nem jelentett volna gondot, hogy túl sok a férjjelölt, legfeljebb kitalál pár, szinte teljesíthetetlen próbát, és aki mégis teljesíti, ahhoz esetleg hozzámegy, ha van kedve (a többit maximum kinyiffantják). De Helené nem volt az a Turandot-jellem, sőt, még Brünhildéhez se hasonlíthatnánk, apja meg sose heverte ki Zeuszt mint lyuksógort, így csak töketlenkedtek a kérőkkel.

Nem soroljuk most fel az összes pasit, aki ott tolongott Helénke körül, a két legfontosabb figura úgysem rá pályázott: az egyik a némi  testvérféltékenység, házasságtörés és kannibalizmus által beárnyékolt családból származó Atreusz-fia Agamemnón, aki később a trójai háborúban a görögök fővezéreként jeleskedett, ekkorra már feleségül vette Helén nővérét, Klütemneisztrát, aki sokkal érdekesebb egyéniség különben, mint a húga (foglalkozunk még vele), Odüsszeusz pedig, a rafkós ithakai király a kevésbé szimmetrikus arcú, de annál intelligensebb Pénelopét szemelte ki magának (lásd itt alul, intim jelenet közepette). Vagyis az igazi nehézfiúk versenyen kívül lébecoltak Tündareusz udvarában, és piáltak az egészségére.

Helénke eddigre már választott (vagy csak meggyőzték arról, hogy kit érdemes választania), de főleg a papája rettegett attól, hogy akárki is lesz a nyerő, a többiek nagy eséllyel bepöccennek, és a csajnak el kell még szenvednie pár emberrablást, a környékbeli királyok kiirtják egymást, és a világbéke is megdől, hiszen arra a szépségkirálynők szoktak vigyázni. Ekkor jött elő Odüsszeusz egy rá jellemző, nyakatekert ötlettel, amely ugyan abban a pillanatban megoldotta a kérdést, hosszabb távon azonban korántsem bizonyult olyan nyerő ideának.

Eredményhirdetés előtt - ez volt a nagy ötlet - minden kérő esküdjön meg, hogy tiszteletben tartja Heléna ítéletét, és bárki is kezet emelne a nőre valaha, az összes vőlegényjelölt kötelezi magát arra, hogy a gonosztevő ellen vonuljon rendelkezésre álló haderejével, és addig haza se menjen, amíg a nőrablót kielégítő módon ki nem nyiffantják és az asszonyt - amennyiben még van igény rá -, vissza nem szerzik törvényes "tulajdonosának".

Tündareosznak tetszett Odüsszeusz észjárása, de ragaszkodott hozzá, hogy nem csak a valódi kérők, hanem a kibicek is benne legyenek az eskütételben, vagyis Agamemnón, és maga a kiötlő, Odüsszeusz is vállalja magára a ceremóniát. Ezek után Helénke nyugodt szívvel ki merte hirdetné a végeredményt: Meneláosz, Agamemnón öccse, vagyis dupla okból is sógora lett a kiválasztott szerencsés (akkor úgy tűnt, hogy szerencsés, mindenesetre.) Mi már tudjuk, hogy ez nem az a mese, amelyben boldogan éltek, amíg meg nem haltak, de egy ideig azért boldogan éltek.

Később pedig ebből, az Odüsszeusz által kiötlött  kölcsönös segítségnyújtási és megnemtámadási szerződésből lett a trójai háború, de az már egy másik történet.

A bejegyzés trackback címe:

https://szexcsatakanno.blog.hu/api/trackback/id/tr153341371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dibbler 2011.11.14. 15:56:09

nagyon dinamikus időszak lehetett. Tök jól látható, ahogy a mítosz megmarad és a lényeg elsikkad.

Ez a háború része egy nagy átalakulás sorozatnak, a mitoszból ez közvetlenül nem válik nyilvánvalóvá.

Vajon Homérosz sok száz évvel később hogyan találta meg a történetet? Nagyon fontos lehetett a "média", "propagandisták", költők szerepe abban az időben is. Vajon milyen témára kapta a megrendelést?

tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.11.14. 16:36:45

Végre új poszt, köszönjük!

(Azt meg továbbra sem értem, hogy a címlap ellenére hol vannak a kommentelők...)

Kismy 2011.11.14. 16:52:51

"apja meg sose heverte ki Zeuszt mint lyuksógort" - na ezen a mondaton kiköptem a töltött paprikát :)) remekremek!

ja, és hát a képaláírások hiányoznak :))

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.11.14. 18:34:26

@dibbler: A mítosz maga a lényeg :-) Számomra legalábbis az a nagyszerű a mítoszokban, hogy annyi mindent jelenthetnek, és sose fogynak ki a mondanivalóból. Itt csak a sztori elmesélésére koncentrálok.

Nem tudom, hogy áll a Homérosz-kutatás éppen, de az én időmben még nem voltak biztosak benne, h egyetlen emberhez köthető a 2 eposz, plusz a kisebb művek. Persze, a későbbi követők általában politikai megrendelésre dolgoztak, lásd Vergilius... És szépen az aktuális hatalom szája íze szerint alakították a mitológiát.

@tiboru: Nincs provokáció, nincs komment ... ;-)

@Kismy: Tényleg hiányoznak, de már nem volt energiám ezzel is bíbelődni, remélem, legközelebb...

Hüpna · http://almosblog.blog.hu/ 2011.11.14. 20:15:36

Az utolsó képen éppen kik smárnak? Elég férfias vonásai vannak szakálltalankámnak is:)

ace22 2011.11.15. 12:46:13

@Gloria Mundi: Vegyük alaposabban szemügyre ezt a Helénát. Léda anno két tojást rakott, egyikből Castor és Klytaimnestra, a másikból Pollux és Heléna. (Most hagyjuk, hogy ki kinek milyen fokú rokona lehetett tojáshéjon belül ill. kívül)

Castor és Pollux (maradjunk az ismertebb római nevüknél) olyan korai huszas évükben járhattak, amikor a gyapjúbizniszbe fogtak, tehát Heléna is ennyi volt.

Az argonauták kiruccanása és a trójai háború között harminc év telt el. Heléna minimum ötven éves, és ekkor még nélkülöznie kellet az AntiAgingPerfectÜberExcellence2000 kenceficét. Szappan talán már volt. A háború végére tisztes hatvanas matróna, kb. mint Hekuba, az anyósa.

Tehát "ab ovo" :-) kérdéses, mit kerestek a görögök tíz évig Trójánál.
:-o

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.11.15. 15:16:15

@Hüpna: Helené és Meneláosz, a rajzoló szándéka szerint... De tényleg nem sikerült túl nőiesre ez a Helené.

@ace22: Matekozni a mitológiában? Ugyan, akkor másképp telt az idő ;-) Ha évet mondanak, az nem biztos, hogy év, és korántsem biztos, hogy az emberek egyforma sebességgel öregednek, főleg azok, akik holmi hattyútojásokból kelnek ki össze-vissza :-P

Hüpna · http://almosblog.blog.hu/ 2011.11.15. 20:29:29

@Gloria Mundi: hát ha már egy H.O.T. (Helen of Troy:)) nőről van szó, lehetne kicsit pofásabb:) Így inkább az a másik sztori jut eszembe...Zeusz+Ganümédesz

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.11.16. 22:27:49

@Hüpna: Lehetne, de nem én rajzoltam ;-) Még elrettentőbb Helena-ábrázolást is találtam, de nem akartam sokkolni a nagyérdeműt. Majd legközelebb.

Ganümédészt inkább csecsemőként vagy kisfiúként ábrázolják, de a Zeusz elleni vádak puszta rágalmak, ő csak a nőket szerette, de tényleg :-)

2011.11.18. 15:41:14

@Gloria Mundi: Valami olyasmi rémlik, hogy Zeusz gyerekei Heléna és Pollux voltak, így halhatatlanok és örökifjak. Pollux testvéri szeretete miatt lett Castor is halhatatlan.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.11.18. 15:47:01

@Piere de La Croix: Igen, bár erről van vannak viták, meg a két srácról hosszú sztorikat is lehet(ne) mesélni, lehet, h majd egyszer...

Daenerys 2011.11.19. 00:49:47

Thészeusz meg a Viagra... :D

Úgy kell neki, amiért veszélyeztetett szörnyeket irtott. És jól átverte Ariadnét.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.11.19. 15:28:36

@Daenerys: Thészeusz megszívta ezt megelőzően más vonatkozásban is (valamikor majd csak sorra kerül Phaedra is, de az olyan szomorú), úgyhogy az is csoda volt, hogy nem ment el az életkedve. A Viagra meg amennyire áldás a pasiknak, annyira átok is azoknak a nőknek, akiknek semmi kedvük szexelni. (Olvastam valahol ;-)
süti beállítások módosítása