Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Legutóbb ígértem egy könyvajánlót, és most itt van: mindenkinek, aki rajong a római történelemért, vagy egyáltalán, a jó történelmi regényekért, illetve a hadtörténetért.

Őszintén szólva az olvasók között tapasztalható Steven Saylor iránti lelkesedés juttatta eszembe, hogy létezik egy legalább annyira élvezhető másik, hozzám közelebb álló és Magyarországon sokkal kevesebb figyelmet kapott szerző, akinek Róma-sorozatáról érdemes lenne írnom. Colleen McCullough (a továbbiakban: CMC) neve mindenki számára ismerősként csenghet, aki valaha hallott a Tövismadarakról és esetleg emlékszik arra az 1983-as filmre, amelyben a "kifejezetten férfias" Richard Chambarlain papként gyereket csinál egy ausztrál nagybirtokos asszony unokájának, pedig a nagyi is feni a fogát a csinos atyára. A regény egyébként sokkal jobb, mint a film!)

A most 74 éves ausztrál író asszony (jobbra lent, kicsit fiatalabb kiadásban), aki egyébként orvosként végzett és neurológusként dolgozott, amíg rá nem jött, hogy meg tud élni a regényeiből is - az pedig külön érdekesség számomra, hogy 46 évesen ment férjhez, egy 33 éves pasihoz -, igazán sokat tett le az asztalra, és korántsem egysíkú az életműve. Kifejezetten nőies írásai mellett (Tövismadarak, Missalonghi hölgyei, a szintén megfilmesített Tim vagy az egy katonakórházban játszódó Emésztő szenvedély, illetve az általam még nem látott Jane Austen-folytatás: The Independence of Miss Mary Bennet, amelyet Jane Austen- és Büszkeség és balítélet-rajongóként szeretnék majd egyszer elolvasni), olyan történelmi regényeket is képes volt alkotni, amelyek szerintem a legfinnyásabb és az érzelgősséget leginkább kerülő pasikat is meggyőzik írói képességeiről. Beleolvastam amatőr kritikákba, mert profit egyet se találtam a neten, a kép persze vegyes: aki nem rajong az ókorért, a történelemért, a rómaiakért annyira, az bizonyos részeket akár unalmasnak is találhat, de számomra minden, gazdaság- vagy hadtörténeti boncolgatás is érdekes, vessetek rám követ. Több olvasó egyébiránt arra panaszkodik, hogy az egyes kötetek nem azonos színvonalúak, főleg az utolsókon érezhető a minőségromlás: egy ilyen hatalmas szövegmennyiségnél szerintem nem is csoda, ha a színvonal nem egyenletes, avagy Homérosz bácsi is elbóbiskol néha ...

A római történelem talán legizgalmasabb korszakáról szóló sorozat első kötete 1990-ben jelent meg, a magyar fordítás pont 20 éve, 1991-ben: valószínűleg a sietség volt az oka, hogy fél tucat ember neve szerepel fordítóként, de a szerkesztő jó munkát végzett, szerintem nincs törés a magyar szövegben emiatt. Saylor Gordianus-sorozata is 1991-ben indult, de hozzánk csak 2003-ban jutott el, ennek köszönhetően sokkal egyenletesebben jöttek ki a sorozat darabjai, marketing szempontból ez is számíthatott. Nem emlékszem, azonnal megvettem-e akkor a Róma első emberét, de elég valószínű: akkoriban még minden ókori tárgyú könyvet beszereztem, amihez hozzá lehetett jutni itthon (valahogy anyagilag is jobban bírtam, mint ma, ki hinné). Őszintén szólva most olvastam újra először ezt a két kötetet. És ugyanannyira tetszik, mint mikor először vetettem rá magam.

A cselekmény Gaius Marius és Lucius Cornelius Sulla felemelkedésének korszakával foglalkozik, noha McCollough sorozata valójában Gaius Iulius Caesarról szól (akibe bizonyos olvasói vélemények szerint a szerző írás közben szó szerint belezúgott: az még rémlik, hogy szexuális teljesítőképességét a Caesar asszonyai című kötetben elképesztőnek állítja be), de ő már a nagyszülei generációjánál elkezdi a mesélést, ami szerintem zseniális húzás, még akkor is, ha a rájuk vonatkozó sztorinak nagy része tényleg csak mese. CMC szerint Caesar két nagynénje révén is rokonságban állt a fent említett két római nagyemberrel: ebből történelmi tény csak a Mariushoz fűződő rokonság, mert Sulla első feleségének még a nevét se tudjuk biztosan, bár tényleg lehet, hogy Iuliának (a könyvben Iulillának) hívták, az anorexia nervosa korai megjelenése azonban kissé különös ötlet.

CMC érdekfeszítően beszéli el, hogyan jut Gaius Marius (itt fent: a római portrékészítő szobrászok nem tartoztak a hízelkedő kategóriába) homo novusként, új emberként 50 éves kora körül végre a consulságig, ami korántsem volt olyan egyértelmű az Arpinumban született bugris számára, aki a rossz nyelvek szerint még görögül se tudott (ez persze így, ebben a formában nem volt igaz), de a Jugurtha elleni harc sikere (akit egyébként Sulla ejtett fogságba trükkösen) és később a germánok előrenyomulásának megállítása, vagyis hadvezéri képességei miatt egyre magasabbra tud emelkedni.

Lucius Cornelius Sulla (jobbra lent) húsz évvel fiatalabb, de elszegényedett arisztokrataként meglehetősen érdekes módszerekkel küzdi be magát a senatusba. A regény szerint (és CMC elég alaposan tanulmányozta a forrásokat, noha nyilván rengeteget hozzá is fantáziált a sztorihoz) Sulla kamaszként prostituálja magát, hogy könyveket vehessen, később édes hármasban él két nővel, akik közül az egyik a mostohaanyja, a másik egy örömlány, majd ezen két, igencsak vagyonos szeretője meggyilkolásával, akik végrendeletileg őt nevezik meg örökösüknek, szert tesz arra a pénzmagra, amely a politikai karrier beindulásához szükséges. Nagy szerelme egy Metrobius nevű görög színész, de mivel tudja, hogy biszexuális hajlamait a római társadalom előkelő rétege nem díjazza (a seregben pedig egyenesen halálos következményei lehetnek az ilyesminek), évekig visszafogja magát és megjátssza a nemes jellemű rómait. Egyébként Sulla karakterének megrajzolása a legnagyobb kihívás ebben és a következő kötetben, CMC még az alapvetően negatív szereplők motivációit is megpróbálja lélektanilag alátámasztani, és ez Lucius Cornelius esetében szerintem nagyszerűen sikerül is neki.

A regény különböző szinteken mozgatja a szereplőket, látjuk őket a hálószobában (azért ebben CMC elég visszafogott és néha kicsit naiv), politikai játszmáik közepette, meg a hadszíntereken, és az író úgy tudja tálalni a tömény ismeretanyagot, hogy néha libabőrösek leszünk (vagyis én az leszek tőle, de majd talán beszámoltok róla, veletek is megesik-e hasonló). Hangosan felnevettem például, mikor a mariusi hadseregreformot kritizálva az egyik senator azzal az elképesztő, hajmeresztő elképzeléssel szembesíti a hallgatóságot, hogy mi lesz, ha a nincstelenekből verbuvált legiósok leszerelés után egyenest nyugdíjat akarnak majd kapni! Edepol ... (Marius előtt ugyanis csak bizonyos vagyoni helyzet fölött lehetett valaki római katona, mert magának kellett megvennie a fegyverzetét, csakhogy a hozzá nem értő római hadvezérek sorozatban hagyták odaveszni a legióikat, így végül nem maradt más megoldás, mint a capite censi, a római nincstelenek közül sorozni, márpedig ez égbekiáltóan abszurdnak tűnt elsőre.)

Van bőven csataleírás is, de engem sose az öldöklés meg a csapatmozgás ismertetése ragad meg, hanem az előzetes kakasviadalok a hadvezéri sátorban: hogy milyen emberi marhaságokon, ostoba rátartiságon, presztízskérdéseken múlik több tízezer katona halála, mennyit számít, ha végre egy zseni kerül fővezéri pozícióba. Sulla és a később Lusitániában külön "államot" létrehozó Sertorius révén még a katonai kémkedés is testközelbe kerül, főleg, mert a germánok közé való beépülés során a fikció szerint mindketten családot alapítanak, ami egyébként nem logikátlan feltételezés.

A könyvsorozat összes része megjelent ugyan magyarul, de kapni legfeljebb antikváriumban lehet, és nem könnyű beszerezni. Sorrendben a kötetek a következők magyar címekkel, de az eredeti, angol nyelvű megjelenés évszámaival:

1. Róma első embere (1990)

2. Fűkoszorú (1991)

3. Fortuna kegyeltjei (1993)

4. Caesar asszonyai (1996)

5. Caesar háborúi (1996)

6. Az októberi ló (2002)

7. Antonius és Kleopátra (2007)

Legnagyobb sajnálatomra nincs meg nekem sem áttekinthető módon az egész sorozat, az első hármat még magyarul vettem meg, az utánuk következő kettőt portugálul (azóta is egy észak-portugáliai falu pincéjében hever vagy száz könyvem, köztük ezek is), Az októberi ló németül van meg (ráadásul Das Erbe Caesars címmel), és a 7.-et még nem is olvastam. Vagyis jó lenne egyszer egyben látni az egészet, és egyvégtében el is olvasni ... Nyári szórakozásként például kiváló.

Az író asszonynak egyébként van egy Iliász-újraköltése is, a Trója éneke, amelyhez, ha jól emlékszem, még nem volt szerencsém, de amint sikerül, azt is beszerzem.

A bejegyzés trackback címe:

https://szexcsatakanno.blog.hu/api/trackback/id/tr352976313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stokkür 2011.06.14. 15:08:42

Gloria, mindenhol kerestem a könyveket, de csak előjegyzést vesznek fel rájuk. Talán hétvégén a bolhapiacon sikerül egy-két darabot beszerezni. Talán...
Viszont azt láttam a listákban, hogy több könyvet két kötetben jelentettek meg, így mindenkinek javaslom, hogy - főleg az utolsó három könyv esetében - figyeljen erre: piszok rossz, ha egy történetnek csak az elejét ismerjük ;)

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.06.14. 15:49:36

@stokkür: Igen, a nekem meglévő magyarok is 2 kötetben jelentek meg. A portugálok meg a németek 1-ben, de azok tényleg kezelhetetlenül vastagok ...
Nagy kár, h nem adják ki újból, lehet, h nehéz megszerezni a jogokat, vagy vmi ilyen van a háttérben, mert közben úgy elárasztják a piacot a Róma tárgyú tört. regények, h csak kapkodom a fejem (és nincs rájuk pénzem, sajna ...)
Esetleg könyvtárból is ki lehet kölcsönözni :-)

stokkür 2011.06.14. 15:52:52

@Gloria Mundi:
Tényleg!!! És "véletlenül" elfelejtjük visszavinni

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.06.14. 16:12:45

@stokkür: Hát, van, aki megtiszteltetésnek veszi, ha elcsaklizzák a könyvét a könyvtárból, de azért nem biztatnék senkit ilyesmire :-P

vén betyár 2011.06.15. 07:46:27

Végre egy igazán profi kritika, köszönet!!!

Kedvet ébresztettél, a héten "kirabolom" a helyi könyvtárt.:)

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.06.15. 14:18:00

@vén betyár: Remélem, megvan nekik az összes kötet. De csoda lenne :-)

Donna Anna · http://operahumor.blog.hu/ 2011.06.18. 22:46:51

Egyik kedvenc sorozatom, bár utálom, hogy nyávogós balfaszt csinál Brutusból. Plutarkhosz nem ilyennek ábrázolja, nem is beszélve Shakespeare-ről.

Ellenben Sulla hatalmas figura.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.06.19. 07:56:34

Először végigfutott a hátamon a hideg, hogy a női szerző mellett mind a hét (!) fordító ugyancsak nő...

...de aztán elkezdtem és tényleg azt kell mondanom, hogy nem rossz. Imádom a térképeket, ezért el kell mondanom, hogy a kötetek végén elhelyezett térképmellékletek kritikán aluliak (nem csak grafikailag csapnivalóak, de pl. a Róma-térkép feliratait nagyítóval se nagyon lehet elolvasni: összefolyó, nagyon apró betűk).

Nekem még fárasztó volt (főleg az elején) a rengeteg név; kevésbé ismert szereplők esetén bizony gyakran meg-megálltam visszaemlékezni, hogy ki kicsoda.

Nem valószínű azért, hogy az egész sorozatot elolvasom (a Róma első embere önmagában 920 oldal, a hét cím összesen lehet vagy tízezer), de a mai poszt tárgya kellemes időtöltésnek bizonyult (azaz bizonyul, mert még csak az első kötet közepénél tartok).

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.06.19. 09:50:19

@tiboru: És szted érezhető bármiben, ha egy fordító nő? :-) Ha jó a szakmai lektor (amennyiben van ilyen), ennek nem szabad érezhetőnek lennie. Bár egyébként sem ...

Ja, a térképek nem igazán szerencsések így, sztem az eredeti kiadás nagyobb oldaltükörrel operált, így abban tán még olvashatók voltak ezek az apró betűk.

Nagyon sok szereplőt mozgatni ezzel jár, nem könnyű mindenkire mindig emlékezni, de én meg a csataleírásokkal vagyok így, sose tudom magam elé képzelni, h ki melyik szárnyon van éppen, és ami történik, az most jó vagy sem ... Neked ez megy?

A Róma első embere 2. kötetének felét egyébként jegyzetek teszik ki, tehát nem annyira hosszú. További kellemes időtöltést :-)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.06.24. 01:12:13

@Gloria Mundi:

A hölgyek mellett szól, hogy tényleg nem érezni sem a fordításon, sem magán a regényen.

A csataleírások alapján magát a balhét magam elé tudom képzelni, az egy oldalon néha felbukkanó tíz szenátort és azok (ugyancsak nevesített) rokonait azonban nehezebben :-)

Az első kötettel megvagyok, reggel kezdem a másodikat.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.06.24. 08:45:44

@tiboru: Mennyire élethűen képzeled el? Gondolom, azért nem viszed túlzásba. Inkább csak madártávlatból nézve?

Valandil 2011.07.13. 10:34:24

Az ötödik könyvig jó, onnan zuhanórepülés. Nem csak a katonai és gazdasági része tetszett, hanem pl. jogtörténetileg is érdekes iromány (perrendtartás, bíróságok, esküdtek).