A legutóbbi lemil-bulin tapasztalt erősen militáris hangulat és a fülsüketítő hangerővel nyomatott indulók sűrű egymásutánja eszembe juttatta, hogy végre írnom kéne egy igazán katonás szexcsata-posztot.
Előre elnézést kérek mindenféle egyenruhástól és szakavatott rajongótól, az összes had- és rendvédelmi emberkétől, de ez a katona, akiről szó lesz, bizony nem a hősök közül való, mitöbb, épp az ellenkezője: az ostobaság, a gyávaság és a hiúság tökéletes megjelenítője. Természetesen nem így képzelünk minden katonát! Ez, kérem, a kivétel! Amely nem erősíti a szabályt!
Színházjáró polgártársak számára nem ismeretlen Titus Maccius Plautus kábé i. e. 204-ben bemutatott darabja, A hetvenkedő katona (latinul: Miles gloriosus): sokáig ment például a Radnótiban, én is láttam gimnazista koromban, a latin tanárnőm biztatására. Ahogy már említettem, ez a h
ölgy egyébként apáca, és biztos elviselhetetlen kínokat okozott neki, hogy egy ilyen, erotikus tartalmú színdarabot „kell” megnézetnie velünk. De hősiesen tűrte a megpróbáltatást!
Maga a cselekmény valójában nem bonyolult, a szereplők nevei azonban mai magyar fülnek borzalmasak, mert görögül vannak, ami nem véletlen: a római komédiák görög darabok többé-kevésbé pontos ferdítései. Hozzáteszem, mennyire kellemes, hogy manapság a színészek már nem olyan maszkokban játszanak, mint annak idején, baromi unalmas lehetett ugyanazt az arckifejezést bámulni egy darabon keresztül ... És a következő komédiában viszontlátni ... Ennek a műfajnak az erőssége nem a fifikás jellemábrázolás volt, ugyanis. A többé kevésbé azonos profilú szereplőgárda úgy ismétlődött darabról darabra, mint manapság a szappanoperákban a gonosz vállalkozó, az ártatlan lányka, a tejfelesszájú ifjonc és ... (Fogalmam sincs, én nem is nézek ilyet.)
.jpg)
A Miles gloriosusban is van egy gonosz, csak nem vállalkozó, hanem zsoldoskapitány, akit ki kell cselezni (PYRGOPOLINICES = VÁRGYŐZŐ), egy okos rabszolga, aki mindenkit kicselez (PALAESTRIO = BIRKÓZÓ), egy szerelmes lány (PHILOCOMASIUM = ÉJSZAKAI PILLANGÓ), akit ki kell szabadítani, egy szerelmes ifjú (PLEUSICLES = DICSŐ HAJÓSKAPITÁNY), akinek a lányt ki kell szabadítania, egy kéjsóvár öreg (PERICLEPTOMENUS = ÁT- vagy FELKAROLÓ), aki a fiataloknak előszeretettel nyúl alája, és egy kurtizán (ACROTELEUTIUM = A CSÚÚÚCS!), aki mindenre kapható, de tényleg. Igen, tudom, kicsit sok két meretrix (rosszlány) egy darabban, hogy a mellékszereplőkról már ne is beszéljünk, de mit tegyek ... Vagy nektek nem sok?
No, de jöjjön maga a sztori!!! A katonának Athénben megtetszik egy jogi értelemben szabad, ámde szerelmi értelemben foglalt éjszakai pillangó (Philocomasium), és mivel erőszakos megoldásokhoz szokott, továbbá semmi reménye nem lenne arra, hog
y békés eszközökkel megkaparintsa, elköveti az emberrablás bűntettét. Azon nyomban el is hagyja az adott állam területét túszával, akit a szexrabszolgájává tesz. Törvényes eszközökkel lehetetlen felelősségre vonni (nem volt még se Interpol, se semmi hasonló), így elég rosszul áll Kispillangó szénája.
A lány sorsüldözött szerelmesét, Pleusiclest, aki éppen külhoni szolgálatban fáradozik, hűséges és önálló döntéshozatalra igencsak alkalmas szolgája, Palaestrio próbálja értesíteni úgy, hogy azon nyomban hajóra száll. (Hiába, telekommunikációs eszközök nélkül nehéz volt az élet.) A közbiztonság pocsék voltát bizonyítja, hogy ez a jóravaló szolga is emberrablás áldozatává válik, bár nem erotikus kisugárzása miatt, rá csak úgy, megélhetési célból csapnak le a kalózok (nem Szomália mellett, akkor nem kellett olyan messzire menni), és mit adnak az istenek, pont a katonának adják el az epheszoszi rabszolgapiacon. Palaestrióval biztos nagyon jól bánt világ életében a gazdája, és nem érzi akkora fesztiválnak, hogy most a katona talpát kell nyalnia, úgyhogy üzenetet küld korábbi urának Philocomasium kisasszony, meg persze a saját hollétéről. (Mindez a bevezetőből derül ki, nem képezi a színpadi játék részét.)
Pleusicles, a szerelmes ifjú, amint meg tud szabadulni hivatalos feladatától, már repül, akarom mondani, hajózik is Epheszoszba (őt most kivételesen nem rabolja el senki), és képzeljétek el, hogy egyik öreg haverja, Periplectomenus pont a katona tőszomszédságában lakik! Mekkora mák! Ráadásul a megrögzött agglegény (aki azért megnyalja a sót) eszméletlen jószívű: még az ellen sincs kifogása, hogy maradandó károkat okozzanak a lakóingatlanában. Az összeesküvők át is fúrják a közfalat, így Kispillangó kisasszony, ahányszor csak tud, átruccan a szomszédba egy kis csókcsatára, esetleg némi komolyabb entyempentyemre. Amennyi eszük azonban a szerelmeseknek van, nem húzódnak be mindig a szobába (pedig ot
t sokkal kötetlenebbül lehet rosszalkodni), így egy nap a katona szolgája, aki épp majmot üldöz a háztetőn, meglátja őket csókolózás közben.
A helyzet nagyon gázos, mert itt mindenki az életével játszik, a lány és a szolga is, úgyhogy nagyon kell teperniük, ha meg akarják győzni a katona majomüldöző emberét, hogy a látszat csal, és az egész egy bazi nagy félreértés. Palaestrio agyából pattan ki a zseniális ötlet, hogy hazudják azt, a szomszédban enyelgő csajszi nem Pillangócska, hanem az ikernővére, Iustitia (jaj, hogy jutott eszükbe most egy latin név, ti értitek?), ezért néz ki pont ugyanúgy, mint ő. Még szerencse, hogy nem atomtudósokat vagy sorozatfüggőket kell meggyőzniük, mert elég nagy bajban volnának.
A csel működik, maga a leselkedő szolga se érdekelt az igazság felderítésében, mert simán keresztre feszítenék azért, hogy ne
m vigyázott a gazdája ingóságára, vagyis a lányra. A magántulajdon szent és sérthetetlen, akkor is, ha rablás útján tettünk rá szert, jé, mintha ez nem változott volna olyan sokat … Vagy mégis? A fő probléma azonban ezzel a csellel nem oldódott meg, a szerelmes srácnak ugyanis nem nagyon smakkol, hogy a hülye katonával kell osztozkodnia Philón, és még az életét is kockáztatja közben, meg tán a leányzónak se tetszik a katona szeretkezési stílusa, bár erről szemérmesen hallgat. Mivel azonban a rabszolgaszöktetés ugyancsak bűncselekmény, az összeesküvők kénytelenek a katonát békés úton meggyőzni arról, hogy adjon túl a lányon.
Itt jön képbe az ellenség profiljának pontos megrajzolása. Mi sem természetesebb, minthogy a rabszolgák, saját jól felfogott érdekükben, uraik jellemének legtökéletesebb ismerői. A katonára leginkább a végtelenségig eltúlzott hiúság és beképzeltség, na meg a fokozhatatlan ostobaság a jellemző. De mindenek felett: akkora szoknyapecérnek hiszi magát, hogy eszébe se jut gyanako
dni, ha egy nő önként hanyatt akarja vágni magát neki. Palaestrio ezekre a tulajdonságokra alapozza a maszkirovkát.
A kedves öreg szomszéd ifjú barátja szolgájának tanácsára beszervez egy hivatásost: Acroteleutiumot. A fiatal, gyönyörű és okos kurtizán a vén bakkecske pártfogoltja, és kiválóan alkalmas a megtévesztésre: a legenda szerint ő az öreg fószer neje, és halálosan szerelmes a katonába, randizni szeretne vele, sőt mitöbb, teherbe akar tőle esni, és ezért még fizetni is hajlandó. De mivel nem illik egy ilyen előkelő dámához, hogy mással osztozkodjék, Palaestrio, a kerítő-közvetítő, ráveszi a gazdáját, hogy adjon túl eddigi ágyasán, a Kispillangón. A hetvenkedő meg belesétál a csapdába, és még csak pénzt se kér a rabszolganőjéért, csak vigyék, sőt, tartsa meg az ékszereket is, amelyeket addig tőle kapott, még Palaestriót magát is neki ajándékozza. (Azért nem olyan rossz srác ez a katona, undorítóbb emberrablókról is hallottunk már.)
A csel nagyszerűen sikerül, Philóért Pleusicles jön el ál-matrózként, hogy beteg anyjához kísérje, velük megy a zseniális szolga is, akinek korábbi ura azonnali felszabadítást ígér. Pillangócska is levág egy nagyjelenetet, és elhi
teti a katonával, hogy borzasztó szerencsétlennek érzi magát, amiért ő lapátra tette. (ennél a résznél esetleg hallgathatunk Puccinit.) Később a trükkös kurtizán becsalogatja a katonát az öreg lakóingatlanába, mégpedig azzal a szöveggel, hogy az az ő hozománya volt, így kirakta belőle az urát, most pedig szabad a pálya a kufircolásra. A cél persze a "házasságtörés" férj általi leleplezése, amelynek a korabeli törvények szerint kiherélés a következménye. Mikor a katona csak egy alapos verést kap, még boldog is lehet, hogy megúszta szárazon, és nem kellett elbúcsúznia becses férfiasságától …
A darab egyébként tele van bizonyos nőellenes „bölcsességekkel”, amelyeket főleg maguk a csajok hangoztatnak lépten-nyomon. Akár Philocomasiumról, akár Acroteleutiumról van szó, abban baromira egyetértenek, hogy a nők trükközésre születtek, és a pasik csak ne fárasszák őket hosszas m
agyarázatokkal meg kioktatással, mert a megtévesztésben nagymesterek. Egy ilyen szösszenet példaként:
ACROTELEUTIUM
Ha a nőnek valami bűnt kell tennie, csalfaságot,
emlékezete vele van mindig, örökre, halhatatlan.
De hogyha hűség van soron, vagy bármilyen derék tett,
feledékeny lesz és emlékezete cserbehagyja nyomban.
(Devecseri Gábor fordítása) Az egész darabot itt olvashatjátok.
Vitatkoznátok? Vagy megerősítenétek? Kommenteljetek!
Szép ünnepeket mindenkinek!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
