Ezúttal igazán ártatlan témát választottam, a hőségre való tekintettel, nehogy túlságosan felforrósítsalak benneteket. Meg lassan itt a tanítási szünet, és hátha idetéved az ifjúság, és hátha nincs még teljesen felhomályosítva az erotika mibenlétéről. (Ne nevessetek! Az lehet, hogy bioszból tanulták a szaporító szervek működését, és pornót is láttak már. De ettől még nem tudnak mindent.)
Na, menjetek biosz órára, mert rátok fér. A gyakorlathoz úgyis túl ződek vagytok még.
Kitett gyerekekről olvashattunk már párszor, egy valamirevaló mitológiai hősnek dukál, hogy a szülei vagy közeli rokonai minél hamarabb meg akarjanak szabadulni tőle. Ennek a sztorinak (melyet egy Longosz nevezetű görög írt a III. században) két főszereplőjét is ez a megtiszteltetés érte, mégpedig Leszbosz szigetén, ahol úgyis minden megtörténhet. Egy Lamón nevű pásztor fiúcsecsemőt talált, akit nem egy farkas, hanem az ő kecskéje táplált, mégpedig elég hatásosan. A csecsemő nem ám valami fapados módon volt kitéve, nehogy ágrólszakadtnak nézze, aki megtalálja: helyeztek mellé pár luxustárgyat, hogy majd pár év múlva azonosítani lehessen. Bár Lamón először úgy gondolta, hogy elég lesz neki a drágaságok gondját viselni, kell a fenének egy gyerek, de aztán jobb belátásra tért, és a srácot is hazavitte az asszonynak.
A fene vigye ezeket a gazdagokat, mér nem tudják dajkaságba adni a felesleges kölykeiket? Mindig a csóringer pásztoroknak kell felnevelni a sok lelencet.
Két évvel később ugyanezen jól bevált forgatókönyv szerint egy másik pásztor, Drüász leányzót talált, csak ezt nem kecske, hanem birka szoptatta, a luxuscuccok pedig barbis változatban voltak mellékelve. Az örökbefogadás itt is lezajlott, és a két gyerek életében egészen serdülőkorukig nem történt semmi különös, vagy ami történt, azt egy ilyen blogban nem érdemes részletezni, úgyhogy ugorgyunk.
Mikor elérkezett a pályaválasztás ideje, a nevelőapák csodálatos módon megálmodták, hogy mi lesz a gyerekükből. Na, mi? Tán űrhajós? Vagy szupermodell? Esetleg világbajnok focista? Á, dehogy. Pásztor! Ehhez aztán nagy isteni beavatkozás kellett! Én inkább arra tippelnék, hogy a nevelőapáknak egyszerűen nem volt semmi más ötletük, meg a gazdag vérrokonok csak nem tűntek fel a láthatáron, hogy finanszírozzák az ifjak tanulmányait. Viszont úgy tudták tálalni ezt az életpálya-modellt, hogy a srácok odavoltak gyönyörűségükben. Egyébként az egész sztoriból az derül ki, hogy nem ártott volna nekik egy kis magyar cinizmus, meg pesszimizmus, mert szinte bosszantó, mennyire bárgyún bírtak mindennek örülni.
Gyermekmunka, gyermekszex ... Igazán édes kis sztori. És rendkívül korszerű.
Tavasz volt, meg méhzümmögés, össze-vissza hancúrozott mindenki, nem csoda, ha a tizenöt éves srác, Daphnisz, és a zsenge tizenhárom éves lányka, Khloé, ugyancsak hancúrozni szeretett volna. A birkák meg a kecskék viszonylag könnyen kezelhetők voltak, nem kellett megszakadni mellettük a munkában, de azért olykor történtek extra események.
Egy alkalommal például Daphnisz verembe esett, a kislány meg egy idősebb pásztor segítségével kihúzta, de mivel kötél nem volt, Khloé melltartószalagját használták. Hát, nem tudom, melyik melltartó állná meg a helyét így vészhelyzetben a maiak közül. Mindenesetre Daphnisz annyira mocskos lett a veremben, hogy szokása ellenére fürdésre adta a fejét, persze a szabadban, és a barátnője szeme láttára, akinek akkor tűnt fel először, milyen csinos pasival van dolga. Gyorsan meg is tapogatta, és rájött, hogy a bőre is bársonyos (mit tesz egy kis fürdő, srácok, figyeljetek!) … Sőt, nem csak Daphniszt simogatta meg, hanem mindjárt önmagát is, hogy összehasonlítsa a hatást. Az ő bőre persze még bársonyosabb volt, pedig nem is használt testápolót. Mindenesetre ettől fogva a tisztálkodásra több gondot fordítottak mindketten.
Ez a melltartó nem válna be mentőkötélként, de a céljának megfelel. Sőt, kicsit megszépíti a valóságot.
A fürdőzéses eset ahhoz vezetett, hogy Khloé belezúgjon Daphniszba, aki persze észre se vette, mi történik. Egy nála idősebb suhanc, a tehénpásztor Dorkón azonban kiszúrta, hogy Khloét nem lenne rossz táncba vinni, azt se bánta volna, ha erőszakkal, mert nem volt egy széplélek. Egy nap azt a hülye játékot találták ki, hogy Khloé csókolja meg egyiküket, és rögtönzött szónoklatot tartottak, amelyben politikusok módjára csupa dehonesztáló dógot mondtak a másikra. A lány persze Daphniszt smárolta le, mire Dorkón sértetten elpályázott. Később még lánykéréssel próbálkozott, de Drüász vastagabb pénztárcájú kérő reményében lepattintotta. Mikor pedig zseniális tehénpásztorunk farkasnak álcázta magát, hogy letámadja Khloét, a pásztorkutyák majdnem átharapták a torkát. (Szegény, lúzernek született, és az is maradt.)
Hú, de nagy poén volt ez a farkasos vicc. Röhög a vakbelem.
Ténykérdés, hogy Daphnisz és Khloé alaposan egymásra kattantak, de persze egy szót se szóltak róla, csak szenvedtek szép csöndben, ahogy ebben az életkorban szokás. Ekkor léptek közbe a kalózok. (Sokkal későbbi kollégáikról itt olvashattok.) Ahogy a sztoriból kitetszik, olykor még a kalózoknak is hasznát lehet venni. Ezek a gonosz martalócok mindjárt azzal kezdték, hogy Dorkónt, a kissé erőszakos hajlamú cowboyt agyba-főbe verték, mert ellenállt tisztességes rabló szándékaiknak, Daphniszt pedig, mert megtetszett nekik, és gondolták, hogy a rabszolgapiacon többet perkálnak érte, mint az egész tehéncsordáért együttvéve, elrabolták a marhákkal együtt.
Én semmitől se félek, csak a fúvós hangszerektől.
Mire Khloé kiért a legelőre, az egyik pasi haldoklott, a másik meg útban volt az embervásár felé. Szerencsére a haldokló Dorkón egy csókért cserébe elárulta, hogyan győzheti le a lányka egymaga az egész kalózbagázst: csak meg kellett fújnia a szürinx nevezetű pásztorsípot. Ennek hangjára a hajóra terelt tehenek meg ökrök, amelyek be voltak ám idomítva rendesen, mind beleugrottak a vízbe, de egyúttal a hajót is felborították. Kellett a kalózoknak görög katonai menetfelszereléssel álcázniuk magukat: mindjárt elmerültek. A pásztorfiú azonban, aki majdnem pucér volt, nagyobb gond nélkül kievickélt a partra.
Dorkónt tisztességgel eltemették, de olyan nagyon nem fájt érte a szívük a jelek szerint, mert mindjárt közös fürdőzést rendeztek a ceremónia után: és végre Khloé is megmutatta bájait Daphnisznak, aki ettől kábább lett, mint a kalózok pofonjaitól. Közben eljött az ősz, a szüret, húzták egymás agyát, incselkedtek más nembéliekkel, de nem történt köztük semmi, ez pedig annyira idegesítette Erósz istent, aki már eksönt akart látni, hogy odaküldött a srácokhoz egy öreg pásztort, világosítaná már fel szexuálisan ezeket a gyerkőcöket, mert épp itt az ideje.
Van ott a lábad között valami, ami olykor megnő, észrevetted már?
Philétász bácsi regélt is valamit a fiatalságáról, meg egy szemrevaló pucér kisfiúról, akit a kertjében talált, és meg akarta puszilgatni, de kiderült, hogy a kissrác Erósz isten, és nem hagyja ám megfogni magát csak úgy. Sok beszédnek sok az alja, az öreg valahogy kinyögte, hogy a nagy sóvárgásra egy a gyógyszer: csókolózni kell, ölelkezni, és ráadásul meztelenül, na. Most aztán ki voltak tanítva a fiatalok. (Bár még mindig jobb oskola volt, mint a méhecskés mese, szerintem.)
Mondani persze könnyű, de a megvalósítás már más lapra tartozik. Először csak a csókolózás jött össze, a meztelen ölelkezés szégyenlősségből nem, az is igaz, hogy épp hűvösebb is lett az idő, a mezőn henteregni már nem lehetett olyan klasszul. Mikor végre annak is szerét ejtették, hogy pucéron csókolgassák egymást, kiderült, hogy a sóvárgásnak ettől még sincs vége. Nem, nem jöttek rá maguktól, hogy még mit kéne csinálniuk.
Egy kis meztelen hentergés, ahogy az öreg, botcsinálta szexológus tanította?
Időközben újabb erőszakos behatolás történt, már Leszbosz szigetére, Daphniszt városi ifjak verték agyba-főbe, Khloét meg elhurcolták. Akkoriban az emberrablás nagy divat volt, kábé minden évszakban megesett egyszer, hogy ilyen kalandba keveredtek a pásztorok, de legalább nem unták magukat halálra. Ha a lányka valami repedtsarkú lett volna, akkor szépen kiköt a rabszolgapiacon vagy valamelyik bordélyban, de ez nem az a sztori. Maga Pán isten és a nimfák avatkoztak közbe az érdekében. Pán egymaga olyan hang- és fényeffekteket produkált, hogy egy mai rockbandának is becsületére válna, és szerencsére annak a szigetnek a közelében nem laktak tisztes magyar polgárok, akik emiatt be akarták volna záratni a banzájt este tízkor.
Mivel a kedves háborúzó és emberrabló ifjúság számára ez nem volt annyira megszokott jelenség, hogy ne rosálta volna össze magát, mindjárt természetfölötti beavatkozásra tippeltek, összekapták magukat, és kiderítették, melyik istenségnek a tyúkszemére sikerült ezúttal rálépniük, és miféle módon ápolhatnák azt a tyúkszemet hatásosan. A különleges védelmet élvező Khloé jószágaival egyetemben hamarosan megint Leszboszon találta magát, és búcsút inthetett a hivatásos örömlány karriernek.
Ha tudná az a lány, hogy mást is lehetne fújni ...
Szerelmeseink ismét együtt voltak hát, de továbbra se jöttek rá a dógok nyitjára, csak bénáztak, mikor épp alkalmuk volt rá, de arra azért maradt energiájuk, hogy hűséget esküdjenek egymásnak. Tipikusan akkor tesz ilyet az ember, amikor még fogalma sincs, mennyire meg fogja egyszer bánni. Jött a tél, meg el is múlt különlegesebb események nélkül. Tavasszal Daphnisz, aki megfigyelte az ezerrel párzó kecskéket, birkákat és marhákat, kitalálta, hogy esetleg hátulról kéne megölelnie Khloét, hátha attól jobb lesz. Kell mondanom, hogy megint nem találta meg a bejáratot? Tán nem ártott volna behatóbban megvizsgálni azokat az üzekedő jószágokat.
Még szerencse, hogy akadt a közelben egy öreg férje mellett unatkozó, ficánkolni vágyó, kikapós menyecske, akinek úgymond megesett a szíve Daphniszon. Egy nap ugyanis kihallgatta a szerelmesek bugyuta beszélgetését, és rájött, hogy nem csak a saját vágyait elégítheti ki, de még ezeken a lükéken is segíthet. Lükainion nem sokat tépelődött a hűség meg a házasságtörés filozófiáján, annál sokkal józanabb és földhözragadtabb nőszemély volt. Úgy tett, mintha nagy bajban volna, és Daphnisz segítségét kérte (állítólag egy libáját kellett kiszabadítani egy bizonyos sas karmaiból valami félreeső erdőségben). A srác első szóra ugrott, ment a szép asszonyszemély után.
Hogy hol a liba? Hát itt fekszik előtted, drágám.
Hogy mi módon tanította meg Lükainion Daphniszt a szerelem bonyolult művészetére, és mit kezdett a srác ezzel a tudománnyal, azt a folytatásban olvashatjátok majd el. Időközben meg úgyis feltaláljátok magatokat, gondolom.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
