Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Mai sztorink úgy kezdődik, mint egy ártalmatlan népmese. Amennyiben léteznek ártalmatlan népmesék, mert ezen is illene elgondolkoznunk. Ebben, a XV. századi spanyol regényben azonban az események váratlan fordulatot vesznek …


Uram, ha ez így megy tovább, lovagokat kell importálnunk a Távol-Keletről. Már kaptunk is árajánlatot az agyaghadsereg készítőitől.

Volt egyszer, hol nem volt egy öreg király meg a felesége (őt nem merjük öregnek nevezni), illetve világszép lányuk, akit Mirabellának hívtak. Ez a kis hercegkisasszony annyira jó nőnek tűnt, hogy az ország (nevezzük Skóciának, de csak a rend kedvéért, inkább Spanyolországban tudnak ilyenek előfordulni) minden épkézláb lovagja kanos volt tőle, és ezek egymást módszeresen lekaszabolták az általános kangörcs legszentebb nevében. (Kicsit ugyan gyanús, hogy a társadalmi presztizs és az örökségre való kilátás is nyomott valamennyit a latban, de spongyát rá.)

Nem számít ezeknek a társadalmi presztizs, én vagyok olyan dögös, hogy nem bírnak magukkal.

Mirabella apukája, egy személyben a nemzetbiztonsági kockázat létrehozója és a hadsereg főparancsnoka, afelett érzett aggodalmában, hogy a lovagok után, akik seregének elit alakulatát képezték volna, ha életben maradnak, még a közrendűek is ölre mennek kislánya remélt kegyei miatt, bezárta Mirabellát egy jó magas toronynak a legfelső emeletére. Mivel ez a toronyba zárás-dolog mindig nagy divat volt a feudalizmus idején, a hercegnő olyan nagyon nem csodálkozott rajta. De testőrség nélkül csak nem maradhatott, mert az a veszély fenyegetett, hogy a férfitársadalom maradéka megrohamozza a tornyot.


Tessék, kecskéim, ökleljétek fel egymást érte. Én majd nézlek titeket és pontozok.

Király urunk kit rendelt a lánya őrzésére? Ha lett volna egy kis sütnivalója, vén boszorkát ültet oda, de ő inkább mindjárt két kecskére bízta a káposztát. A két fiatal bakkecske hamarosan egymásnak is esett, ahogy illik, ezek se voltak mentesek a hormontúltengéstől. Az eredményt borítékolni lehetett, az ügyesebb kinyiffantotta a kevésbé életrevalót, és a magát alfa hímmé felküzdő Grisel szépen besétált a leányzóhoz, oszt elszórakozgattak kettesben. Eddig mintha természetfilmet látnánk, ugyebár ...

Jöhetnék az ajtón át is, de az nem elég romántrikós.

Na, de jön az emberi csavar, hogy ne legyen az élet fenékig tejfel vagyis káposzta, nem a mezőn vagy a karámban vagyunk ám, hanem valami nagyon hülyén kitalált társadalmi rendszerben, ahol a házasságon kívüli szex akkor is halálos bűn, ha egyébként esélye se lenne a delikvenseknek másmilyenre. Ahogy kiderült, mi folyik a toronyszobában (a mese nem részletezi, hogyan derült ki), a párocskát azonnali hatállyal szétválasztották, és vád alá helyezték.

A teljesen pártatlan és igazságos főbíró (ki más lett volna, mint maga a király) azonban nagyon gondolkodásba esett, pontosan mi legyen a vádemelés alapja, ugyanis a bűnösök nem egyformán bűnösök. Az ottani BTK úgy működött, kérem tisztelettel, hogy a kötelezően kiszabandó ítélet előre megvolt (ne kelljen már mérlegeléssel, enyhítő körülményekkel, mifenével bíbelődni), csak azt volt muszáj meghatározni, hogy ki a nagyobb hunyó. A nő vagy a pasi. Az elsőrangú vádlottat ugyanis halálra ítélték, a másodrangú megúszta a sokkal enyhébb száműzetéssel.


A vádlottak bűnelkövetés közben. A társadalmi rendre különösen nagy veszélyt jelentenek. Vigyázat, fegyver lehet náluk.

De hogyan állapítsa meg a nagytiszteletű bíró úr, hogy kit likvidáljanak, és kit hagyjanak élni? Bűnözőktől szokatlan módon a szexuális vétséget elkövető ifjak nem egymás befeketítésével, hanem mentegetésével voltak elfoglalva, „én voltam a hibás, nem, én voltam a hibás, de én törtem rád az ajtót, de én néztem csábítóan, de én döntöttelek le az ágyra, de én nem rúgtalak meg a legérzékenyebb helyen”, és hasonlók. Mint amikor egy lóversenyen a leglassabbat akarják győztesnek kikiáltani. Tudjuk, mi a megoldás: zsokét kell cserélni.

Ez életem első védőbeszéde, Torellas ügyvéd úr pedig évek óta  a szakmában van. De én csinosabb vagyok, mint ő. Asszem, a királynak is tetszem.

Valami hasonló történt ebben a vádemelési eljárásban is: Mirabella védelmére egy női, Griselére egy pasi „ügyvédet” rendeltek ki hivatalból (figyelem, vigyázat a hivatalból kirendelt ügyvédekkel, ne tolmácsoljatok nekik bv intézetben, mert senki nem fog perkálni). Ezek az úgynevezett ügyvédek nem voltak egy súlycsoportban, vagy a szokásos nemi sztereotípiák ivódtak bele túlságosan a lelkecskéjükbe. Breçayda, az ügyvédnő, akinek Mirabellát kellett volna megmentenie a likvidálástól, szépen belekormányozta magát Torellas, a másik ügyvéd verbális csapdájába. A király által hozott meglepő ítélet, kérem az lett, hogy a toronyban elzárt Mirabella bűnösebb, mint az ajtót rátörő és neki menekülési útvonalat sem biztosító csábítója, Grisel. Igenis, a nő már puszta létezésével bűnös, és slussz.



Ennek a rendezvénynek a közbeszerzésén nem volt semmi részt venni.

Na, ha ezzel megvolnánk, rátérhetünk a büntetés-végrehajtás részre, amit nem apróztak ám el. Nem vonultak el sima börtönudvarra egy hajnali órán, hogy ott diszkréten és szürkén felakasszák szegény leányzót, lefejezni se akarták ezen a módon. Ilyen súlyos bűncselekmény esetén csakis a máglya általi halál jöhet szóba. Egy minden extrával kistafírozott tömegrendezvény, valódi autodafé. (A költségek ebben az esetben a királyi kincstárat terhelték.)

Az ilyesmire persze fel kell készülni, mert királylány-égetés nincs minden nap (már a raktárkészlet szűkössége miatt sem). Ilyenkor felejthetetlen látványterv dukál, melynek fő attrakciója 15.000 azaz tizenözeter darab, jól fejlett, hibátlan testalkatú, nemesi származású és orvosi (bábai) vizsgálat alapján, bizonyítottan érintetlen szűzhártyával rendelkező hajadon, egyforma fekete lebernyegben (utóbbit meghívásos alapon, a közbeszerzési szabály megkerülésével a királyi szabászat szállítja). További kellékek: Mirabella kíséreteként négy darab püspök, az őket szállító díszes kocsi, gyászoló királyné, udvarhölgyek, gyászoló király (ő ítélte halálra a lányát), statiszták (bámészkodó népek).

Máglyarakás magán kertipartin.

Az autodafé szervezői azonban elkövettek valami egészen végzetes hibát. Lehet, hogy a hóhért fizette le valaki, mindenesetre úgy alakultak a dolgok, hogy Mirabella helyett Grisel ugrott a máglya tüzébe. Ez azért is rendkívül valószínűtlen, mert normális esetben az elítéltet egy oszlophoz kötözték, esetleg meg is fojtották, és csak aztán gyújtottak alá, illetve gyújtották meg a fahasábokat körülötte. Az elítélt általában már azelőtt szén-monoxid mérgezést szenvedett, hogy a lángok elérték volna a testét. (De erről és más kellemetes kivégzési módokról majd a lemilen olvashatunk, ha jól értesültem.)

A sztori szerint Grisel ezzel a hátborzongató önfeláldozással megmentette Mirabellát, akit így már nem volt senkinek kedve elégetni. Úgy látszik, a lényeg az volt, hogy megkapja a nép, amit beharangoztak, egy darab jól átsütött holttestet, a műsorváltozás jogát meg fenntartották. De ne higgyük, hogy Mirabellát ezek után hajóra ültették és elküldték Afrikába a vadak közé (bár rosszabb ott se lett volna neki, mint ebben a kies „Skóciában”), a király visszazsuppolta az ominózus toronyba. Nem gyanús nektek ez a király, hogy ennyire ragaszkodik a kislányához?



Depire semmi ok, csak a hajad túl hosszú, azért érzed ilyen nehéznek a fejed.

Mirabella, mitagadás, nem volt túl jó passzban. Egy rendes pszichiáter talán tudott volna rajta segíteni, de ezt inkább kétlem. Miféle jövőképe lehet az ember lányának egy lakótoronyban, ha az ország összes partiképes pasija jobblétre szenderült? A depresszió nem jó tanácsadó. És különben is, mire való egy regényben a torony, ha nem ugrik le belőle senki? Ugye, hogy funkciótlan lenne?

Hé, asszony, ledobtak nekünk valami flancos rongyba tekert kaját. Felezünk?

A királylány tehát gondolt egyet, és levetette magát az udvarra, ahol drágalátos, hőn szeretett apukája a házi oroszlánjait tartotta, a jelek szerint azonban igazi skót létére spórolt a kajájukon, mert az egyébként igen lusta természetű fenevadak rövid úton felfalták a szerencsére már a zuhanás következtében elhalálozott, és egyébként sem túl szép látványt nyújtó Mirabellát. Hát, ez eddig nem valami szívderítő, sajnos.



Ha nagyon kell, tudunk titkot tartani.

De ha azt hiszitek, itt vége a sztorinak, akkor tévedtek. Most jön a java! Ami miatt érdemes egyáltalán elmesélni. A királyné ugyanis nagyon kiakadt a férje baromságain, hogy az hülye hagyományokra hivatkozva képes volt kinyiffantani a saját lányát (ahelyett, hogy egyszerűen férjhez adta volna Griselhez, ha egy kicsit is normális), ráadásul a pártatlan bíró szerepében tetszelgett egész idő alatt. De közvetlen a király ellen fordulni nem volt képes. Tán, ha maga mellé tudott volna állítani néhány lovagot … Csakhogy ezeknek írmagja se maradt az országban. Nem számíthatott senki másra, csak az udvarhölgyeire. És lánya védőügyvédjére, Breçaydára.

Valami eldugott helyen randizzunk, nehogy meglepjenek minket. Nincs kedvem a vádlottak padján ücsörögni.

Az történt ugyanis, hogy Grisel és Mirabella perének idejében Torellas, a férfinem védője, aki ugyebár győzött a szópárbajban, miközben a nők ellen ágált, belezúgott ellenfelébe. Nem csak, hogy belezúgott, hanem annak ellenére, hogy ő maga láthatta, milyen következményekkel járhat egy hormonvezérelt cselekedet, még randit is kért tőle. Breçayda beavatta a királynét és az udvarhölgyeket.

Ne irigyelje senki Torellast, mert nem gruppenszex lett a dologból, bár lehet, hogy az is eléggé megviselte volna az egészségét. Ami történt vele, az ennél sokkal kevésbé szórakoztató: pucérra vetkőztették, lekötözték, és lassú tűzön meggrillezték a jóembert (pedig a királyt kellett volna, nem őt), oszt ki-ki annyit fogyasztott belőle, amennyi jólesett. Végül teljesen elégették a maradványokat, a királyné pedig arra kért mindenkit, hogy egy kis hamut tegyen el szuvenírként erről az ínycsiklandozó kalandról, és hordja mindig magánál egy erre a célra rendszeresített, nyakba akasztható szelencében.

És most jöjjön a desszert, ha még maradt egy kis hely a gyomrotokban.

Ugye, milyen meghatóan szép történet a női összefogásról? Hiába mondják, hogy a nők nem tudnak együttműködni. Ez, kérem, szemenszedett hazugság. Ráadásul még tökéletes bűntényt kitervelni és végrehajtani is tudnak! (Arról már nem is beszélve, hogy a grillezés se egyszerű művelet sörösüveget szorongató pasik társasága nélkül.)

Forrás: Juan de Flores, Grisel és Mirabella

A bejegyzés trackback címe:

https://szexcsatakanno.blog.hu/api/trackback/id/tr481990855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.05.11. 11:02:51

15 ezer jóalakú szűz?!

Na, innen tudom, hogy ez csakis népmese lehet. Vagy sci-fi.

vén betyár 2010.05.11. 11:15:23

@Gloria Mundi: Bocs, elgondolkoztam...
Azt akartam mondani, hogy a vén, hülye, maradi és gonosz király elveszejtette kedves lányát, jövendő vejét és jövendő unokáit is.Szegény királylány még egy kicsit növesztette volna a haját és kötelet fonva lemászhatott volna rajta.De a szerelem és a bánat nem teszi lehetővé a gondolkozást.Csak a királynőnek és az igazság bajnoknőjének volt helyén az esze.Sakk-matt a hülye, gonosz férfiaknak.
Köszönet a posztért, jó volt.Az rendben van, hogy évszázadok alatt kikerekedik egy ilyen szép mese, de hogyan lehet ilyen jó, találó, szellemes képeket ilyen rövid idő alatt beszerkeszteni?

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.05.11. 11:40:04

@vén betyár: A vén hülye király sztem nem maradi volt, hanem magának akarta a lányát, nem bírta elviselni, h másé legyen. Különben teljesen abszurd ez az elzárás-dolog. A sztori nem népmese, hanem szentimentális regény, és leginkább az allegorikus értelmezése a helytálló. A szerző kitért zsidó volt, és az egész mese másról szól, mint amiről első látásra gondolhatnánk. Egyébként a túlzások miatt nincs igazán tragikus hatása.
Képeket találni a neten nem nehéz :) Most a Rapunzel sztori sokat segített.

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2010.05.11. 14:01:16

@tiboru: Erről mindig a Family Guy egyik jelenete jut eszembe, amikor egy öngyilkos merénylő belép a Mennyekbe az ő ígért 72 szüzéhez, azonban senki nem mondta, hogy azok a szüzek nők kell legyenek, így 72 star trek geek vár rá :)

"Vigyázat, fegyver lehet náluk." - Lehet? Hisz el is sült :)

rozsdafarku 2010.05.11. 15:02:57

Megint címlapon volt, alakul ez.Hozzászólni meg úgyis a törzsgárda szok.Nem baj az, csak tetsszen a nagyérdeműnek, azzal meg semmi baj.Jó kis képes mese volt, köszi!@Thaddeus Griffin: :D:D:D