Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Ahelyett, hogy egy másik folytatásos sztorinkat vennénk elő, gyorsan tovább meséljük a szukatejivó ikrek történetét, mely fordulópontjához érkezett. Erősen gondolkodtam, hogyan illeszthetnék ebbe a posztba legalább egy, hiányos öltözékű nőszemélyt, de nem jutottam semmire, ezért előre is elnézéseteket kérem. Pasik viszont bőven lesznek, igaz, nem feltétlen hiányos öltözékben ...
Egy biztos: nem így néztem ki, mikor lerohantuk Alba Longát. Meg nem is rohantuk le, csak vasárnapi sétára indultunk. Meg a Téli Palotát se ostromolta meg senki. Naés?
Szereplőink (képzeljétek el a vágóképeket, a színészek nagy léptekkel mennek valahová, majd a kép kimerevíti őket és vastag sárga betűkkel kiírják a nevüket, egy öblös férfihang mozgalmas zenei kíséret mellett pedig máris alájuk mondja, hogy kicsodák):
Romulus: szukatejivásban világbajnok önjelölt bandavezér
Remus: fenti bandavezér irigykedő, örök második helyezett ikertestvére
Faustulus: az ikrek pásztor nevelőapja, egy kétes hírű nőszemély férje
Amulius: Alba Longa trónbitorló királya, főgonosz, az ikrek nagy-nagybátyja
Numitor: Amulius bátyja, Alba Longa nyugdíjazott királya, az ikrek tesze-tosza nagyapja
Rhea Silvia: életfogytos ex-Vesta-szűz (ő nem nagy léptekkel megy, hanem kucorogva ül, esetleg elnyúlva fekszik)
Mi az, hogy nincs hiányos öltözékű nőszemély? Most bukkantam egy régi portrémra, még a magánzárka előtti időkből ...
Ott hagytuk abba, hogy Faustulusból markos legények próbálják kiverni az igazságot az ominózus ikrekről, fröcsög a vér, velőtrázó üvöltés, a hős pásztor szerencsére kapott már pár fülest életében, ezért nem törik meg azonnal. Mikor megtörik, kamu sztorit tálal fel Amuliusnak: az ikrek külföldön, halványlila gőzük sincs róla, hogy kicsodák. A király kezd berezelni, a bátyjától, Numitortól sose tartott, de az ilyen pásztorok közt szocializálódott suhancok a maguk szubkultúrájával és vezérkultuszával veszélyesek tudnak lenni. Amulius kémet küld Numitorhoz, hogy derítse ki, mit tud a bátyus.
Én sose akartam király lenni. Csak meglegyen a napi levesem. Most meg jönnek ezek az ikrek, és forradalmat csinálnak. Kell a fenének!
A kém persze botcsinálta kettős ügynök, vagyis Numitorra szavazna, ha lenne demokrácia, de azt még nem találták ki, kémkedés helyett figyelmezteti a megható családi jelenetben megmerevedett ex-királyt és unokáját, akik épp ölelkeznek és könnyek között hebegik, hogy szeretlek, papa, szeretlek, kisfiam, hogy Amulius mindent tud, de elkezdett kapkodni, őt se világíttatta át a nemzetbiztonságiakkal, ha most nem tötyörögnek sokat az ölelkezéssel, akkor lecsaphatnak.
Nagypapi, és miért nem mentettél meg minket, mikor ki akartak nyiffantani? És miért hagytad, hogy anya a böriben dekkoljon? És miért ilyen nagy az orrod?
Romulus és bandájának tagjai eközben Alba Longa falaihoz érnek, de mivel esélyük se lenne ostromra, mert túl kevesen vannak, meg különben is nyitva állnak a kapuk, kár a gőzért, úgy szivárognak be, mint majd sok száz évvel évvel később a törökök Budára. Van-e ennél humánusabb módja egy város elfoglalásának? Ugye, hogy nincs? Csak a távolból is halálos fegyverek kedvelői sírnának nagyon, ha minden ostrom ilyen egyszerűen zajlana le.
Turisztikai céllal jöttünk a városba. Nagyon tudjuk értékelni a műemlékeket, és mivel nem tartják őket rendesen karban (mi ez a sok graffiti?), átvesszük az ellenőrzést fölöttük.
Numitor Remus parancsnoksága alá is ad egy csapatot, gondolhatjátok, mennyit nő a srác önmaga szemében, végre egyszer nem a bátyja kommandíroz, hanem ő. Persze elég hamar kénytelen csatlakozni a királyi palota elé már beszivárgott Romulus-féle bandához, ami megkeseríti a szája ízét. Pocsék dolog örök másodiknak lenni.
Az ex-király nem keresi elő kedvenc kardját vagy íját vagy akármijét, az nem az ő stílusa, mint tudjuk, inkább dezinformációval segít az unokáknak, vagyis kiabálni kezd, mint egy eszelős, hogy jön az ellenség, mindenki a fellegvárba! Akármennyire sztentori hangja volt is, nem tudom elképzelni, hogy egy egész várost egyedül összetrombitált volna (jó, nyilván nem egyedül ment, hanem válogatott hordószónokok kíséretében), a rémhíreknek azonban megvan az a kedvező tulajdonsága, hogy elég gyorsan tudnak terjedni, és minél légből-kapottabbak, annál jobban tetszenek a közönségnek (lásd: Kun Béla épp most repül el felettük). Mindenesetre az ifjúság nem ellenőrizte a hírforrás hitelességét, vírusirtást se végzett, csak simán bedőlt az elterelő hadműveletnek. Persze az is lehet, hogy megneszelték, mire megy ki a játék, és csak úgy tettek, mintha bedőlnének, mert Amulius túl sok adót szedett, vagy nem számolt el a saját népszerűsítésére költött pénzekkel.
Itt is Kun Béla repül. Akhilleusz feje fölött.
A következő vágóképen már csak azt látjuk, hogy az ikrek (már megint) öles léptekkel és véres kardjukat rázva lépnek ki a palotából, Numitor meg végre abbahagyhatja a dezinformálás rendkívül veszélyes és fárasztó feladatának teljesítését. (Hogy hányan estek ki az őrtornyokból, mert nem látták elég jól a nem is közeledő ellenséget, az titok … Titkosították háromezer évre, a napokban, úgy 250 éven belül telik le a moratórium…)
Nem tudjuk pontosan, mi történt a palotában, a végeredmény persze önmagáért beszél és hagyományteremtő a rómaiak későbbi történelmére nézve, amelyben elég gyakori a zsarnokölés. Még ha nem is zsarnokról van szó … A profilozók szerintem azt hoznák ki, hogy Romulus döfött először, hidegvérrel végezte ki nagy-nagybátyát, Amuliust, és ettől baromi nagy hősnek érezte magát. Remus mérlegelte volna az örökös száműzetést, mint büntetést, de a bátyja már megint nem hagyta, hogy érvényesüljön.
Senki nem fogja meghálálni, hogy nem nyiffantottad ki, mikor lehetett volna. Ezt már Amulius is megtapasztalhatta Caesar előtt.
Reálpolitikai szempontból Romulusnak végül is igaza lehetett, lám, mire jutott Amulius, mert nem tudott elég kemény lenni. Ha minden családtagját időben kiirtja, békében uralkodhatott volna tovább. A kemény farkaspásztortörvények között szocializálódott falkavezér sokat tanult ám a bácsika szomorú sorsából! (A történelem meg ismétli önmagát: Augustus is sokat tanult Caesar sorsából. Pedig nem is ő ölte meg.)
Itt van, öreg, oszt mostmár vigyázzon rá, mert még egyszer nincs kedvem vásárra vinni a bőrömet maga miatt. Úgyis nemsoká alapítok egy saját várost, azzal épp elég dolgom lesz, na meg az öcsit is el kell paterolnom valami ürüggyel.
Romulus mindjárt nagylelkűen vissza is helyezte a nagyapót a trónra, pedig Numitorban kezdett megfagyni a vér, mikor meglátta kigyúrt unokáját azzal a bazinagy karddal. Ugyan már, mibe került volna az öreg tutyimutyit is elküldeni a búsba? A bandavezérnek azonban más tervei voltak, no meg elsősorban reálpolitikai érzéke.
Miután a puccsot, palotaforradalmat vagy népfelkelést abszolválták (a definíción még évtizedekig vitáztak) ünnepélyesen átsétáltak a bv intézethez, és kiszabadították a város egyetlen politikai foglyát, Rhea Silviát. (Bár lehet, hogy mégsem politikaiként jegyezték ...) Silvia akkor úgy 34-35 éves lehetett, de 17 év magánzárka után kötve hiszem, hogy még ép volt az elméje … Noha Faustulus infói alapján látogatókat azért fogadhatott. Mindenesetre rehabilitálták, és berendeztek neki egy kis lakosztályt, ahol csendesen tengethette napjait. A szolgálatba bizonyosan nem tért vissza. És Mars se volt többé kíváncsi rá. Ilyen az ősanyák sorsa, sajnos.
Most már inkább nem pózolok pucéron ... Legalább is egyelőre.
Átmenetileg elbúcsúzunk ettől az összetartó és szeretetteljes Alba Longa-i családtól, de még lesz folytatás!
Ceterum censeo, Leti, ne hagyd abba!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.