Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Hosszas kihagyás után ismét a görög mitológia ágas-bogas történeteihez térünk vissza, ezúttal egy olyan sztorival, amely elejének hasonmását szinte mindenki ismeri, ugyancsak ókori forrásból. Nem lesz nehéz rájönni, kire-mire gondolok, de inkább rátok hagyom, hogy megfejtsétek a talányt.


Gyere csak, lovacskám, szükségem van rád, hogy a nők fölé repüljek, mert mindig rám akarják vetni magukat, pedig már sisakot is szereztem, hogy ne lássák sugárzó szépségemet ...

Bellerophónt, Sziszüphosznak, a mitológia egyik nehézfiújának unokáját két gyilkosságért is körözték éppen (az alma nem esik messze), mikor Proitosznál, Tirünsz királyánál menedéket keresett. Akkoriban nem csak a vendégjog számított szentnek, de az oltalomkereső státusza is: ha az ember olyasvalakit fogadott be a házába, akit úgy egyébként más, világi vagy másvilági hatóságok üldöztek, akkor az illetőt még akkor se volt tanácsos kinyiffantani, ha mondjuk összetörte a berendezést, vagy teszemazt, közelebbi ismeretségbe keveredett a ház úrnőjével. Ugyanis az oltalom nyújtása nem bűnrészességként volt elkönyvelve, hanem nagy tisztességként, amely hatalmas felelősséggel járt (nem is nagyon lelkesedtek érte).


Egy pucér néni! Juj, mit akar ez tőlem?

Proitosz király felesége, Anteia nem lehetett valami meggyőződéses híve a monogámia nevű agyszüleménynek, vagy ha valaha híve volt, megszűnt az lenni, mikor a kétszeres gyilkos befészkelte magát a palotájába. Valamiért nagyon megtetszett neki a zord férfiú, és úgy gondolta, hogy a hitvesi ágyba is befészkelhetné magát, de örömmel nyilvánította volna fészekké a palota és a melléképületek homályosabb zugait is.

Mivel nem tartozott azon nőszemélyek közé, akik ráutaló magatartást tanúsítva szerénykednek a zebra szélén, mielőtt megpróbálnák áttolni a babakocsijukat a főúton,  elég egyértelműen Bellerophón értésére adta, hogy szeretne egy kis kufircot, ha lehet nem is csak egyet, és nem is csak kicsit.


Áttolhatom a babakocsit a túloldalra? Vagy nem elég ráutaló a magatartásom?

Mit tehet ilyenkor egy férfiember? Két választása van: vagy örömmel enged a csábításnak (amennyiben a csábító nem elviselhetetlenül csúnya), és kockáztatja, hogy lebukik, vagy ellenáll az asszonyka unszolásának, és ezzel sokkal többet kockáztat, ugyanis akkor tuti, hogy lebukik, ráadásul még az élvezeti részt is elmulasztja.


Ja, csak azért nem akarsz levetkőzni, mert szégyelled a pocakodat? Ugyan már, ne bomolj, nem látod, hogy így is imádlak?

Bellerophón az utóbbit választotta, ami úgy első blikkre nem bizonyult valami bölcs döntésnek. Borítékolni lehetett, hogy Anteia műfelháborodástól lihegve rohan majd a férjéhez, és a vendéget vádolja azzal, amit ő szeretett volna végrehajtani. A féltékeny férjet alakító szereplőtől pedig általában nem lehet elvárni, hogy hosszasan mérlegeljen, mielőtt baromságot csinálna. Bellerophón szerencséjére Proitosz mégis az a fajta volt, aki előbb gondolkodik, és aztán mészárol, sőt, ha lehet, azt se saját kezűleg teszi.

Nem arról volt szó, hogy kutyafejetek van? Meg denevérszárnyatok? Ehhez képest egész csinos nőszemélyek vagytok. Azért a hangotok nem valami dallamos, inkább befogom a fülem.

A vendéget lebaltázni ugyanis minimum egyenértékű lett volna egy Erinnüszeknek (Fúriáknak) küldött dísztávirattal. Ezek a rendkívül szimpatikus, tulajdonképp nyájas, kígyóhajú, kutyafejű, denevérszárnyú, fekete nőszemélyek (persze, az ilyen feladatokat mindig a nők nyakába varrják) képezték azt az elit alakulatot, amely istentelen bűnök elkövetőit volt hivatott halálra szekálni.

Levelet hoztam, life, nanananana ...

Proitosz inkább átpasszolta a likvidálási feladatot az apósának, Iobasztésznek, aki Lükia trónján ült, és épp más se hiányzott neki, mint ez a kellemes megbízás. Proitosz Bellerephónt kábé a következő szövegű levéllel küldte az apósához: „Légy oly bátyám, vagyis apósom, nyiffantsd ki a levél átadóját, ui. a jómadár rá akart mászni a nejemre, aki a te lányod, ha még rémlik valami.” Nem nagyon értem, miért kellett külön aláhúzni, hogy Proitosz felesége az illető király lánya, hacsak az öreg nem volt egészen szenilis, és már azt se tudta, hogy van neki egy Anteia nevű lánya. Bár tény, hogy akkoriban szegény monarchák annyifelé hintették a magjaikat, hogy nem volt egyszerű az összes gyerek nemét és nevét megjegyezni.


Direkt könnyű feladatot találtam ki neked, fiacskám, Athéné adta az ötletet.

Ott állt tehát Bellerophón, mint egy hülye, az öreg király trónja előtt, és biztos azt gondolta, hogy majd jól vendégül látják itt is, hátha még valami szemrevalóbb nőszemély is akad, akire rámászni politikailag korrekt, és egy kicsit nehézkesebb, mert nem önként ajánlkozik.  Iobatész nézte-nézte a küldöncöt, aki immár nála is élvezte a vendégjogot, és a pokolba vagyis a Hádészba kívánta drágalátos vejét, aki egy királyi családból származó körözött gyilkost küld a nyakára likvidálási célból. Mintha őt nem cincálnák szét az Erinnüszek, ha kinyiffantaná Bellerophónt. (Ha a vendég nem lett volna olyan előkelő, az öreg se fél a Fúriáktól, mert azok is csak VIP-ek miatt lendülnek akcióba, alacsonyabb származású delikvensek elégedjenek meg a saját anyósukkal. Jaj, de gonosz voltam ...)

Likvidálási labda átpasszolása folyamatban.

Mivel a labdát nem lehetett tovább passzolni a földgolyó egy másik pontjára, mint valami üdítőreklámban, Iobatész olyan feladatot talált ki Bellerophón számára, amelyről úgy sejtette, hogy lehetetlen végrehajtani, és valójában a likvidálás kissé kalandosabb és izgalmasabb, de végeredményét tekintve a nyílvessző általi leterítéssel egyenértékű módja. Bizonyosan az Erinnüszek fenyegető alakjáról jutott eszébe pont Kiméra: őt kellene Bellerohpónnak csak úgy szívességből átsegítenie a másvilágra.

Kiméra egy oroszlánfejű, kecsketestű, kígyófarkú nőstény borzalom, magyarázta Iobatész, tüzet is tud okádni, mint egy igazi sárkány, és egyébként éppen házőrző kutyaként van alkalmazásban az ő legbizalmasabb ellenségénél. Azt nem magyarázta hosszasabban az öreg, hogy mi a rossebért kéne ezt a képzettségénél jóval alacsonyabb beosztásban foglalkoztatott, és külseje miatt biztos erős kisebbségi érzéssel küszködő nőszemélyt kiiktatni, de Bellerophónnak nem is kellett sok szöveg. Mivel úgyse volt semmi dolga, akár Kiméra ellen is vonulhatott épp, még mindig kevésbé volt ijesztő, mint Anteia, mert ő legalább nem akart rámászni. Vagyis nem abban az értelemben … Márpedig egy pasinak semmi sem lehet rettentőbb, mint egy nőszemély, aki kezdeményez. (Tudom, hogy kerekperec tagadni fogjátok.)


Mindenre kapható vagyok, csak meztelen nőket ne küldjenek rám.


Bellerophónnak nem volt ötlete arra, hogy miként hajtsa végre a megbízatást, ezért szaktanácsadóhoz, vagyis jóshoz fordult. Polüeidosz, a látnok azt tanácsolta neki, hogy előbb Pégaszoszt vagyis a mai mozilátogatók által leginkább a Tristar Pictures-ből ismert Pegazust, a fehér, szárnyas lovat kösse el, a többi már gyerekjáték lesz. (Tudjátok, a népmesékben is kell egy szárnyas betét paripa a sárkány legyőzéséhez, na, az innen röppenhetett odáig.)

Hősünket valamiért nagyon bírták az istenek, főleg Athéné (vagy Poszeidón), mert majdhogynem tálcán kínálta Pegazust, csak az általa ajándékozott arany zablát kellett Bellerophónnak a ló nyakába dobni, bár ha nem rendelkezik cowboyokhoz méltó ügyességgel, ez se ment volna olyan könnyen. A Pegazussal aztán, mint valami F16-os pilótája hősünk lebombázta a neki mit sem ártó Kimérát (kezdetleges nyílvesszőkkel, de azért hatásosan), majd a lándzsája hegyére kötözve egy ólomdarabot dugott le a torkán, amely a szörny tüzes leheletétől (nem a pálinkától volt tüzes, mint tudjuk, hanem születési rendellenesség folytán) megolvadt, végigfolyt a torkán, és elég kellemetlen mellékhatásként elégette a belső szerveket. Nem mondhatja senki, hogy ez nagyon állatbarát vagy szörnybarát megoldás lenne, de hasonlót még emberekkel is képesek voltak művelni az akkoriak.


Amíg én vagyok fölül, addig nem lehet baj ...

Jön a dicső végkifejlet, gondolhatjátok. A hőst most már meg kell jutalmazni minimum egy királylánnyal meg fél országgal, plusz feloldani a hamis vád alól. (A dupla emberölés eddigre már senkit sem érdekelt, pedig az egyik áldozat a gyilkos saját bátyja volt.)  Iobatész másképp gondolta, és tett még néhány kísérletet lehetetlen feladatok kiöltésére, de mindig ő húzta a rövidebbet. Bellerophón lebombázta a szólümoszokat és az amazonokat (utóbbiak érdekesek, de most nem regélek róluk, majd egy másik alkalommal), később egy kalózbandát is ártalmatlanná tett, vagyis egyszemélyes hadseregként plusz bűnüldöző szervként funkcionált, és még sajtónyilatkozatokkal se kellett fáradni miatta magyarázkodás céljából. Az öreg királynak azonban esze ágában se volt kitüntetéseket alapítani a hérosz tiszteletére, sőt, a mission impossible játékot megunva saját palotaőreit bízta meg azzal, hogy a kalózoktól „hazatérő” Bellerophónt rövid úton intézzék el.

Utánam az özönvíz. Meg a palotaőrség. A fene bánja. Csak a nőstényektől félek.

Mondanom sem kell, hogy ez se jött neki össze. A hérosz leszállt a Pegazusról, és gyalog tartott a palota felé, Poszeidónnal meg levajazta, hogy árassza el mögötte Xanthosz síkságát. Ez is ismerős motívum, nem? Valakit katonák üldöznek, a tengervíz őt megkíméli, az üldözőket meg elárasztja.

A folytatás azonban még érdekesebb. A xanthosziak kezdtek berezelni, hogy Bellerophón akármilyen jámbor lélek, most már be fog rágni, és ellenük fordítja az F16-ost, vagyis a Pegazust. Az asszonyoknak jutott eszébe az életmentő megoldás: derékig felemelt szoknyában, persze alsónemű nélkül vonultak ki a városból, hogy felkínálkozva eltérítsék a héroszt gonosz szándékától. Ettől a látványtól Bellerophón úgy betojt, hogy hanyatt-homlok elkezdett menekülni visszafelé, Poszeidón alig győzte visszaterelni a hullámokat a tengerbe.


Nem merjük megmutatni tömegben és előről ... Még így is nagyon ijesztő.

A hivatalos verzió szerint a „hőst” erényessége késztette menekvésre, mert attól tartott, hogy megerőszakolná az összes nőszemélyt, aki a síkságra nyomult, de szerintem a vak is látja, hogy ennek semmi értelme. Bellerophón egyetlen nő felkínálkozásától is félt, mint a tűztől, most képzeljétek el, milyen traumatikus lehetett számára egy egész népcsoport. Nemrég valami dezodor-reklámban használták ezt a víziót, nem tudom, ez a sztori ihlette-e az alkotókat, de nagyon ijesztőnek látszott: egyetlen pasi a tengerparton, és mindenfelől pucér nők rohannak felé (bár lehet, hogy fürdőruhában voltak, erre már nem emlékszem tisztán). A film persze nem mutatja, hogy mi történik, ha a nők odaérnek hozzá. Szerintem ilyenkor csakis lincselés következhet be, és kötve hiszem, hogy ezt bárki kellemes erotikus élménynek tartaná. (Bár hallottunk már olyat, aki azt kérte, hogy egye meg a partnere.)

Na jó, fekete-fehérben és halványan mégis megmutatjuk. Brrrrr

Iobatész a jelent láttán szerintem biztos majdnem belehalt a kacagásba, de erről a fáma nem tudósít, arról viszont igen, hogy az öreg elkönyvelte Bellerophónt egy nőkkel szembeni erőszakoskodásra (sőt, tán bármire) képtelen fazonként, és végre elárulta neki, mivel vádolta meg a lánya, illetve meghallgatta a hérosz verzióját is. Most következik a népmesei fordultat, a királykisasszonnyal meg a fél országgal. Szegény Bellerophón, egy xanthoszi nőt, Philonoét mégiscsak muszáj volt a nyakába vennie, a nővér helyett a húgocskát boldogíthatta. (Iobatész nagyon szerethette a lányait, de tényleg ...)

Állítólag ekkor egészen Bellerophón fejébe szállt a dicsőség, de szerintem csak a felesége elől akart meglógni, mindenesetre az a zseniális ötlete támadt, hogy felröppen az Olimposzra, mint valami kisisten, ha már a Pegazus ilyen profi vadászrepülőként funkcionál. Zeusznak nem tetszett a fennhéjázás, úgyhogy rászabadított egy nagyon bosszantó böglyöt, amely Pegazust épp a farka alatt szúrta meg. Mivel ezt még egy szárnyas paripa sem tűrheti szótlanul, a kalandnak az lett a vége, hogy Bellerophónt jól ledobta a hátáról.

Ne!!! Ne dobj le! Odalent nők vannak!

Héroszunk ugyan a nyakát nem törte, de az ég világon minden más baja lett, mert tüskebokorba esett: vakon és sántán bolyongott hátralévő életében. Legalább egy, titkolt célját azért elérte: soha többé nem zaklatták a nők se derékig felhúzott szoknyában, se anélkül.

Pegazus tovább repült az Olimposzra, és Zeusz fogta be villámcipeléses kényszermunkára, de később csillagképet kreált belőle. Egyébiránt a csodaló egy patarúgásának köszönhető, hogy a Helikon hegyén megszületett a Hippokrené forrás, amely a költők inspirációjáért felelős, így lett a szárnyas ló a költészet meg a fantázia szimbóluma, gondolom, a Tristar Pictures-be is emiatt került be.

A bejegyzés trackback címe:

https://szexcsatakanno.blog.hu/api/trackback/id/tr131776117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zsooofi 2010.02.21. 16:33:21

Jó kis poszt volt. A görögökből viszont elegem van már - mindig a fejükbe száll a dicsőség.

Eaven 2010.02.21. 19:32:16

Én szeretem a görögöket:)

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.02.21. 19:37:38

@zsooofi: @Eaven: Sztem mindenkivel előfordul, h a fejébe száll a dicsőség. De a görög istenek erre kifejezetten érzékenyek. A hübrisznél semmi sem nagyobb bűn a szemükben. A saját pozícióikat féltik :)

Old Man 2010.02.22. 07:02:51

Nagyon jó történet, nagyon jól, élvezetesen megírva, illusztrálva.Köszönjük - a hosszú szünet után!
Először Phaidra és Hippolütosz törtőénetére gondoltam, de később rájöttem, hogy szinte Éváig visszanyúlik a történet.
Mózes Első könyve majd a visszahúzódó tenger:M.II.K.
Genezis & Exodus.
Egy nőszemély, aki kezdeményez, az nem rettentő egy férfinak, csak emancipált, épp ezért lehet, hogy szokatlan, de GYANÚS /viszont roppant kényelmes!/.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.02.22. 11:21:40

@Old Man: A többiek még nem vették észre, hogy van folytatás, úgy látom ...
Egyébként József és Putifárné történetére gondoltam, abból vannak az illusztrációk is (2 db), és nagyon úgy tűnik, h a sztori azonos tőről fakad, mint a Bibliában szereplő.
Lehet a kezdeményező nő kényelmes 1 pasinak, de ha nem tetszik neki, akkor a lehető legkényelmetlenebb, nem?

Old Man 2010.02.22. 11:45:39

@Gloria Mundi: IGEN.Mintha csak 1 másik férfi kezdeményezne, csak azt könnyebb elküldeni a 3,14-ba.

Old Man 2010.02.22. 11:51:05

@Old Man: Jacopo Tintoretto:József és Putifárné /Prado?/

vén betyár 2010.02.22. 12:12:10

El kellene azon gondolkodni, hogy tényleg valóban "Mindig a nő választ!"?Ha ygy lenne, akkor nem lenne annyi boldogtalan, csalódott, bosszúálló nő.Meg azt is tudjuk, a mitológiából is, hogy hány, de hány férfi választott, szemelt ki magának 1 - 1 nőt, azután csellel, gánccsal, erővel meg is szerezte őket.

vén betyár 2010.02.22. 12:24:37

Még mindig igaz, hogy "Mindig a nő választ!"?Akkor csak nem lenne annyi csalódott/boldogtalan/bosszúálló nő.
Azt is tudjuk, éppen a mitológiából és a történelemből /is/, hogy hány de hány férfi szemelt ki, "választott" egy egy nőt és utána csellel, gánccsal, erőszakkal meg is szerezte magának.Hány de hány tragédia forrása is volt ez?@Gloria Mundi:
Egyébként meg a nőknek sokkal nagyobb tapasztalatuk van a kezdeményezésben, csábításban mint a férfiaknak, kifinomultabb módszereik és a visszavonulásban is, vagy csak jobban és előbb megérzik az elutasítást, mint a bunkóférfiak és nem erőszakoskodnak, nem tolakszanak tovább

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.02.22. 14:31:48

@Old Man: A 2. kép: Rottmayr, Johann Michael (Laufen, 1654 - Bécs, 1730)
József és Putifárné, 1695, az 5. kép tán Rembrandt, de a honlap, amelyről vettem, nem egyértelmű ebben.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.02.22. 14:35:24

@vén betyár: Ez 1 nagy mítosz, h a nő választ. Van olyan nő, aki választ, de a legtöbb sztem nem. Ahhoz kell vmi külön érzék, vagy tán nevelésfüggő is, mindenesetre olyan jelzéseket kell küldeni a pasik felé, amelyekre azok vagy reagálnak, vagy nem. De direktben választani nem lehet, vagy általában nagy csalódás a vége. Asszem, Szendi Gábor vmelyik könyvében olvastam, h egy bárban a ffiak nem a legszebb és legcsinosabb nőkhöz mennek oda, hanem az olyanokhoz, akik bizonyos testi jelzéseket adnak, mintegy inszinuálva, h fogadókészek. Még egy szingli bárban is így van ez, ahol elvileg mindenki azért van jelen, mert akar vmit ...

Csuri / Bariildi 2010.02.22. 23:11:58

@Gloria Mundi: @vén betyár:
Ez is egy legenda, h a pasik szeretik a kezdeményező nőket.
Ha ők már eldöntötték (pl) hogy kell nekik a nő, és már eksön van, na, akkor azon belül a nő legyen aktív és kezdeményező, de amíg oda jutunk.... addig húzza meg magát.
Az meg, hogy a nő választ....
Inkább az a lehetősége van meg, hogy az őt választók között, ha vannak többen is, szelektálhat., Végülis ez is egyfajta választás....

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.02.23. 16:39:26

@Csuri / Bariildi: Egyetért :) Csak tudnám, miért táplál annyi ember hasonló legendákat.