Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Trisztánt legutóbb rossz arcú, leprásnak maszkírozott zarándokként láttuk a sárban hemperegni. Miközben Izolda az istenítélet helyszíne felé haladva egyre több ruhadarabjától szabadult meg, lovagja ellenkező irányba indult, és meg sem állt Swales-ig, ahol mindjárt Gilan hercegnek ajánlotta fel fegyveres szolgálatait. Gilan fiatal volt, nőtlen és vidám cimbora, ráadásul mindjárt dobott egy hátast, hogy a híres Trisztán éppen az ő országát tiszteli meg jelenlétével.


Na, átmentem a 3. rostán? Felvesznek a színművészetire? Akarom mondani, a titkosszolgálathoz?

Gilan arra számított, hogy majd jókat sörözik meg vadászik az előkelő idegennel, de az mást se csinált, mint naphosszat depisen ücsörgött és nézett maga elé. Egy pszichiáter azonnal telenyomta volna valami bivalyerős kedélyjavító szerrel (vagy leüvöltötte volna  a fejét), Gilan azonban a természetes gyógymódok híve lévén inkább kutyaterápiával próbálkozott. Állatbarát olvasóim nem fognak meglepődni, biztos tapasztalták már a kutyák, macskák és egyéb házi kedvencek jótékony hatását, például idegnyugtatóként nagyszerű, ha egy egyébként nem vicsorgó és nem ugató kutyát simogatunk. Abban a pillanatban, hogy elkezd üvölteni, a terápiás hatást kidobhatjuk a szemétbe …

Maga hazudik! Maga egy gyáva féreg! Még mindig nem jött rá, hogy meg kell szabadulnia attól a szajhától? Majd én megmondom magának, hogy milyen egy igazán JÓ NŐ!

Gilan kedvenckéje, Petitcrü a terápiás kutyák non plus ultrája lehetett, ugyanis sosem ugatott. Még a kaját se csórta el az asztalról, mert életében nem evett és nem is ivott semmit, ebből kifolyólag valószínűleg kutyagumit se termelt.  A bundája színjátszó volt, mint egy diszkógömb, nyakában pedig varázscsengettyű csilingelt, gondolom, legalább Varázsfuvola szintű zenét adott, márpedig egy Mozart-részlet a középkori lantnyekergéshez képest elképesztően üdítő. Bár az is lehet, hogy a Queen egyik slágerét szólaltatta meg a csengettyű. Kutyaterápia zeneterápiával egybekötve. Mondom, ez a Gilan nagyon tudott élni!


Mit tudott ez a Petitcrü a terápiás kutyaságról!? Amatőr ... Csengő nélkül tuti, hogy hatástalan lett volna. Még hogy egy kutya soha nem ugat, meg nem kajál semmit. Pfúúúj, szégyen.

A terápia olyan sikeres volt, hogy Trisztánban feltámadt a birtoklási ösztön. De nem magának akarta a kis ölebet, hanem Izoldának. Igazi, önzetlen szerelmes pasi: mindent az imádott nőért! Csakhogy Petitcrü, a csodakutya (már amennyire kutya az ilyen, én kicsit kétlem) nem volt eladó. Se pénzért, se egyéb szívességért meg nem vált volna tőle a gazdája, ami eléggé érthető, ki akarna megválni egy csodától, amely folyamatos jókedvet biztosít,  mellékhatása sincs, és még a törvény se bünteti?

Ilyenkor persze egy lovagregényben mindjárt előkerül valami sárkány vagy hasonló gonosztevő, aki vagy amely legyőzésére csak és kizárólag a főhős van hitelesítve. Noha általában egy fehérnép és fele ország megszerzése a cél, nem pedig egy 2 kilós ebé, amely inkább barikához, mint kutyához hasonlít, a lényeg az, hogy Trisztánnak épp kapóra jött az az Urgan nevezetű óriás, akinek Gilan népe adót fizetett, mégpedig jószág formájában.

Rajtaütésszerű APEH-ellenőrzés! Első kérdés: honnan volt pénzetek saját lóra? Elő a jövedelemigazolással!

Mivel az égadta világon senki nem szeret adót fizetni, még pár birka és malac képében sem, Gilan kapva kapott az alkalmon, hogy Trisztán hajlandó megszabadítani őt ettől a kellemetlen hűbérúrtól. Így aztán elkövette azt az ostobaságot, hogy nem alkudta ki előre a bevetés zsoldját Trisztánnal, hanem abban maradt vele, hogy azt kér, amit akar. Emlékszünk még rá, hogy Márkkal hogyan cseszett ki az ír rokker, amikor a kerál MP3as lejátszó híján zenét akart hallgatni? Trisztánnak volt kitől eltanulnia ezt a trükköt.

Miután levajazták a dolgot, Trisztán mindjárt lóra is szállt, akarom mondani, emelővel betették a nyeregbe teljes páncélzatban, de úgy, hogy mozdulni is alig tudott. Nagy nehezen megsarkanytúzta a paripát, és vágtatott vagyis ügetett az óriás után, aki ugyancsak ráérősen poroszkált a lován saját laka felé, élvezte a jóltáplált állatok nyújtotta látványt, valamint azon morfondírozott, hogy milyen recept szerint készítse el a vacsoráját. Süssön vagy grillezzen, pácoljon vagy … Épp hazaért volna már, a várába vezető hídnál ragadta ki kellemes gondolataiból Trisztán üvöltése.


Én tulajdonképpen békés természetű kisfiú vagyok, de nagyon megtetszett az a kiskutya. És amit egyszer megkívánok, azt meg kell szereznem.

Mikor végre kiderült, hogy hívják a páncélba kényszerített lovagot, az óriás igazi világfiként reagált, és olyan általános műveltségről tett tanúbizonyságot, mintha éjt nappallá téve szappanoperákat nézne. Tudott Morholtról (Izolda nagybácsikájáról, akit Trisztán nyiffantott ki), meg az írről, aki olyan szépen énekelt, mint Freddy Mercury, és akitől Izoldát a hősszerelmes nem fegyverrel, hanem átveréssel szerezte vissza.

Trisztán szívesen cselezett volna ezúttal is, de Urgan, aki szerintem magyar lehetett, csak a németek összekeverték a betűket a nevében, Ungar helyett Urgan, hát nem érdekes véletlen?, nos, ez az Urgan nem hagyta ám magát, rögtön azzal kezdte, hogy likvidálta a lovag közlekedési eszközét. Trisztán hálából jól kiszúrta a szemét. Nem képletesen, hanem igazából. Nem ismerős valahonnan ez a momentum? Híres hős, óriás, kiszúrt szem? Tessék találgatni.

Az óriások ellen nem létezik sokféle módszer. Szabályos párviadalban a Dávid-féle licensz szerint a parittya a legjobb fegyvernem, közelharcban meg az, amit én szabadalmaztattam: szemkiszúrás.

Csonkításból ez még nem volt elég, hogy a horrort fokozza, Trisztán a gonosz (mért gonosz? nem is volt gonosz) óriás kezét is levágta. Újabb találós kérdés! Ki kinek vágta le a kezét harc közben? Urgannak ez már kicsit sok volt, kergetőzött még egy kicsit, aztán megkereste a kezét, és lelépett.

Trisztán ott maradt a sok állattal az erdő közepén, és ahelyett, hogy vitustáncot járt volna, lecsücsült a fűbe, oszt mélyen elkezdett gondolkozni. Azt ne kérdezzétek, hogy páncélzatban miként lehet úgy fűbe ülni, hogy utána fel is tudjon állni az ember. Nos, Trisztán a sárkányos kalandjából tudta, hogy bizonyíték nélkül senkinek nem osztogatják a fődíjat, nem elég azt a pár disznyót meg birkát hazaterelni, az óriás teteme nélkül Petitcrüre keresztet vethet. Ráadásul a frász törte ki amiatt, hogy az erdő közepén ül, lova nincs, és Urgan bármelyik pillanatban hátba támadhatja. Valljuk be: Trisztán nem volt egy oroszlánszívű hős. Annál becsülendőbb, hogy egy két kilós kutyáért képes volt kockáztatni az életét … Jó, tudom, ezt úgy is fel lehet fogni, hogy nem volt egészen ép.


A tárgyi bizonyítékot ne tessék a konyhaasztalon felejteni!

Urgan, aki szintén nem volt egészen ép, de fizikai értelemben, lévén immár félszemű és félkezű óriás, várába érve biztonságba helyezte a kezét (vagyis letette az asztalra, mint egy retikült, pedig milyen redves tud lenni egy retikül, nemrég kaptam erről egy körlevelet, lányok, asszonyok, mocskosabb az, mint a csizmatalp, ezért ne nagyon tegyük a konyhaasztalra), és rongyolt vissza az erdőbe gyógyfüvet keresgélni. Urgan ugyanis olyan csodadoktor volt, aki a saját kezét is vissza tudta illeszteni a csuklójára, nem csak a másét. Azért ez már tényleg nem semmi teljesítmény (lett volna). És az orvostudomány csak mostanság jutott el megint idáig.


Szenvedélyesen gyűjtöm a levágott micsodákat ... akarom mondani, testrészeket. Sárkánynyelv például még nincs a kollekciómban. És hallottam valami Abélardról is ...

Miközben Urgan a megfelelő gyom után kajtatott, Trisztán besétált az őrizetlen várba, egy lelket se talált odabent (a cselédség biztos pont aznapra kapott kimenőt), viszont a konyhaasztalon „biztonságba helyezett” kezet mégiscsak felfedezte, és gyorsan magához is vette, mert kifejezetten szeretett mások levágott testrészeivel büszkélkedni, mint Captain Love a Zorro-ban. (A másik levágott testrész, amellyel még régebben büszkélkedett, egy sárkány nyelve volt, azzal vásárolta meg Izoldát Márknak.)

Trisztán kiloholt a várból, Urgan meg be ugyanoda, kéz sehol, a fene megette, szóval kifolyt fél szemmel mégiscsak folytatni kell a csihi-puhit, különben a végtag elhal, és semmiféle varázsfű nem segít rajta. Lovagunk gyorsan egy fatörzsbe rejtette a levágott kezet, és majd berosált félelmében, hogy jön az óriás, és most már életre-halálra vívnak, nem első vérig … Eldobta lándzsáját az óriás, nem talált, erre Trisztán kiszúrta a másik szemét is. Jaaaj. Most már végképp megvakult szerencsétlen adószedő, nem volt nagy kunszt szépen lelökni a hídról a mélybe, ahol az éles kősziklák elvégezték a maradék melót.


Na, ez már elég mély (vagy magas?) ahhoz, hogy egy óriás is tuti összetörje magát, ha itt leperecel.

Hősünk magához vette ismét az ominózus kezet, és elkezdte visszafelé terelni a nyájat. Útközben Gilanba botlott, aki utánaeredt, mert már megbánta, hogy beleegyezett ebbe az egész kalandba, végül is nem fáj annyira az az adófizetés, hogy egy ekkora hős dögöljön bele. Trisztán megmutatta neki a kezet, de Gilan imádta a horrort, úgyhogy elment egész a hídig, hogy megkukkolja az óriás széttrancsírozott tetemét.

Hazatérve Trisztán előrukkolt a kérésével, hogy Petitcrüt akarja jutalmul. Gilannak persze nem tetszett a dolog, gondolta, tud ő jobbat is, nem ölebeket szokás ilyenkor ajándékba adni, hanem szép királykisasszonyt, meg fele országot (ugye, megmondtam? ez is a hetvenhét magyar népmesén szocializálódott …) Épp kapóra jött, hogy van is Gilannak egy saját, legjobb korban lévő hugicája. Gondolom, nem kell hosszasan magyaráznom, hogy Trisztánt mennyire nem érdekelte se a csaj, se a fél ország. Csak és kizárólag Petitcrü. Ami engem illet, én a saját kutyámat nem adnám adómentességért cserébe, pedig néha az őrületbe kerget az ugatásával, és nem lehet rámondani, hogy felér napi egy jointtal … Gilan azonban állta a szavát.


Balra a szép királykisasszony, jobbra Petitcrü. Mondd, te kit választanál?

A következő feladat Petitcrü Izoldához való elszállítása, és saját kezébe való átadása volt, természetesen megfelelő használati utasítás kíséretében. Trisztán egy vándorénekest bízott meg a misszióval, az mindjárt fel is cuccolt, és indult Tintajolba. Ott felvette a kapcsolatot összekötő emberével, Brangäne-nel (de rég láttuk kedvenc szereplőmet!), és átadta az ebet, meg pár köteg szerelmeslevelet.

Izolda örült az ajándéknak, illetve annak, hogy a kiskutyának nincsenek testi szükségletei, például nem kell őt mínusz húsz fokban megjáratni odakint, ilyen házi kedvencre vágyik minden gazdi: semmi felelősség, csak élvezet. A királyné is mindjárt írt pár köteg szerelmeslevelet, de a lényeg röviden összefoglalható: Márk ki van engesztelve, Trisztán nyugodtan hazatérhet.


Valami csengettyűszótól betépni? Á, mesebeszéd ...

Itt akár be is fejezhetnénk ezt a posztot. De annyival még tartozunk, hogy elmondjuk, Izolda nem lett bárgyú mosolyú lótuszevőklón attól, hogy Petitcrü birtokába jutott. Csak egyszer hallgatta meg a boldogságszérum-csengettyűt,  és mindjárt el is döntötte, hogy tönkrevágja, mint a hároméves kisfiúk az összes műszaki cikket odahaza. Miért is? Eszmefuttatása szerint, mivel Trisztán nem lehet boldog, ha nincs vele, ő sem akar boldog lenni, ha Trisztán boldogtalan. Az persze eszébe se jutott, hogy Brangäne vagy bárki más a környezetében bezzeg mennyire el bírta volna viselni, ha boldog lehet. Hiába, önző egy nőszemély volt, ahogy eddig is tudtuk.  A varázskutya közönséges ölebbé változott, a szerelmesek pedig ismét ott szarvazták fel Márkot, ahol csak tudták. Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://szexcsatakanno.blog.hu/api/trackback/id/tr851742745

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.02.10. 10:22:32

Ez a kutyás vonal totál újdonság volt nekem, de aztán rátaláltam erre az oldalra, ami a kutyák jelenlétével foglalkozik a középkori francia szövegekben:

muse.jhu.edu/journals/parergon/v022/22.1ramm.html

És persze megint egy klassz poszt, köszönöm!

vén betyár 2010.02.10. 10:26:47

Csodálatos!Ámulva, bámulva olvastam, csendes derűvel.Hiába, tud ez a Gloria, ha akar és éppen jó kedvében is van.A képek is /megint/ nagyszerűek!Bánom már, hogy nem este lefekvés előtt olvasgattam.Még pár év és elmesélhetem, megmutathatom a most 10 éves kis unokámnak.A kutyusokat máris nagyon szereti, ő biztos Petitcrű-t választaná
/most még/.Zárójelben:petit=kicsi, kis...
crű=zaj, kiáltás, hang, hangoskodás?
Kis zaj, kis hang?Hangtalan?/
Folyt.köv.Ez biztató!

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.02.10. 10:39:45

@vén betyár:

Ez a kutyanév egy kicsit megzavart, hiszen a franciában ü betű nincs, csak hang. Persze lehet, hogy a középkorban volt.

A cru(e) szó sokmindent jelenthet: nyers, modortalan, durva, de a szőlő-, pontosabban a bortermést is ezzel a szóval jelölik. Ezen kívül még (kizárólag nőnemben, tehát egy néma e-vel a végén) áradást is jelent.

A kiáltás az a cri. A cri-cri meg a tücsök :-)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.02.10. 10:41:46

@tiboru:

Bocs az okoskodásért. És hogy ontopik legyek: a Petitcru mint kutyanév meg jópofa: kis termés, apró és kegyetlen vadóc :-)

vén betyár 2010.02.10. 10:45:45

@tiboru: Köszi, ez legalább olyan jó, mint a poszt, de legalábbis méltó hozzá.
Pontos, szellemes, aranyos.
Cri-cri - mosolyogva csóválja a fejét...

lunanyuszi (törölt) · http://lunanyuszi.blogspot.com/ 2010.02.10. 11:06:09

Először arra gondoltam, hogy jaj kell nekem egy ilyen kutya, a kutyát amúgy is társaságnak tartanék, nem házőrzésre, de aztán úgy megsajnáltam. Nem kell neki semmi, csak úgy jön és boldogságot áraszt. Meg biztos kisebb egy 40 kg-os állatnál.
Ha Izoldának meg lett volna egy csepp kis esze, odaadja az urának, legyen a kutyussal elfoglalva inkább.

Ms. Mazsola · http://msmazsola.blog.hu/ 2010.02.10. 13:33:00

Nemevő-nemivó-nemkakáló csengettyűs antidepresszáns kutya... Ezt meg hogyan találták ki. Jááj. Sokkal jobban hangzik az öngyógyító óriás és a sárkánynyelv. Ahhoz már hozzá vagyunk szokva. Szemkibökés-kézlevágás, smafu: átlagos. Cukormókus tökéletes öleb: gagyi.
Trisztán, ahogy ül a fűben és nem bír felállni a páncéltól: hihi.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.02.10. 13:45:18

@tiboru: Jópofa névértelmezéseid vannak :) Valójában a Petitcrü a petite créature-ből rövidült, ami ugye kis teremtményt jelent (de ezt nem is kellett volna mondanom.)
A nagyokosok közül olyan is van, aki szerint a költészet allegóriáját kellene benne látnunk. Átalános vélemény szerint a funkciója az elbeszélésben az, hogy Trisztán és Izolda szerelmének mélységét érzékeltesse az olvasókkal. Csak mi mindig más dolgokat érzékelünk ahelyett, amit kéne ...

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.02.10. 13:47:01

@tiboru: Mikre nem találsz rá! :) Lesz még másik kutya is Trisztánéknál.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.02.10. 13:51:46

@lunanyuszi: @Ms. Mazsola: Ha belegondoltok, mekkora üzletet lehetne csinálni egy ilyen kutyafajtával. Még ehetne-kakálhatna is, de ha boldogságot garantálna, milliárdokat el lehetne érte kérni. Sztem hatalmas ötlet. Mér volt a tamagocsi akkora siker? Igaz, annak legalább enni kellett adni. De az ember mindenféle műkutyákkal próbálkozik ...
Amúgy, ha láttátok a Mesterséges intelligenciát, abban van az a momentum, h a robot kisfiút, akit egy nő saját gyerek helyett vásárol, nem lehet etetni, és ez mekkora fruszrációt okoz (a robot majdnem tönkre is vágja magát, mert megpróbál enni). Hisz az etetés nem csupán etetés, ahogy ezt mindannyian tudjuk, annál sokkal több. Ezért egy nem evő kutya engem frusztrálna. Maradok a hagyományosnál :)

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.02.10. 13:53:04

@vén betyár: Köszi a dicséretet. Gottfried nevében is, aki meg mások nevében is köszöni, mert ebbe a sztoriba sokan beletették a maguk szellemi kapacitását :)

vén betyár 2010.02.10. 15:16:27

Átmentem szőke nőbe, bocs!

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.02.10. 15:38:32

@vén betyár: Gottfried von Strassburg Trisztán-regénye alapján mesélgetek itt nektek. Vhol említettem már.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.02.10. 15:42:04

Na, és mi lesz a 2 találós kérdésemmel? Senki nem jött rá, mire utaltam???

vén betyár 2010.02.10. 16:17:51

@Gloria Mundi: Én meg a Bujjon-ra és a Púpos-ra gondoltam, hiába.
Odüsszeusz a képen?
Csengettyűszó?

lunanyuszi (törölt) · http://lunanyuszi.blogspot.com/ 2010.02.10. 18:59:00

@Gloria Mundi: Nekem a végtaglevágásokról már jó ideje csak a Gyalog-galopp jut eszembe :D
Viszont a szemkiszúrós az megvan, azt hiszem. (Odüsszeusz)

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.02.10. 19:06:22

@vén betyár: Ezt most én nem értem ...
Odüsszeusz a szemkiszúrós, persze.
@lunanyuszi: Luke Skywalker kezét vágta le Darth Vader a Birodalom visszavág-ban. Ez nem klasszikus mitológia, persze, de nekem a kézlevágásról ez ugrik be. Utána kapott műkezet.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.02.10. 19:26:14

Az amerikai lovassági tisztet ábrázoló illusztráció alján először azt olvastam, hogy Tristan Pictures... és elismerően csettintettem a nagyon finom célzáson.

Aztán láttam, hogy Tristar Pictures.

Ismét egy adalék ahhoz a pszichológiai tételhez, mely szerint sokszor azt látunk/olvasunk, amit akarunk :-)

lunanyuszi (törölt) · http://lunanyuszi.blogspot.com/ 2010.02.10. 23:29:38

@Gloria Mundi: Óóóó tényleg :):D Tehát a feketelovag nem is olyan távoli...

ngj 2010.02.11. 15:31:42

szia, kellemes poszt, igaz ha az eredetit kellene olvasnom valószinüleg a falnak mennék, kezd szappanoperai mélységekbe csapni, a kommentárok nélkül szörnyű lehet, mondjuk nem ismerem az eredeti nyelvezetet,

Nem emlékszem hogy a mű keletkezési ideje elhangzott-e már, és az egy korábbi legenda von S által tovább turbózott változata vagy egy önálló irodalmi alkotás.

vén betyár 2010.02.12. 09:29:31

@Gloria Mundi: Szomjas vagyok, mint egy oázis...

Csuri / Bariildi 2010.02.12. 22:54:32

Kézlevágásos sztori Antwerpenben vót, de ne várjátok hogy időben bárhová elhelyezzem.... de a város címerében ma is benne van.
Lásd Tiboru posztját itt ni:
csurtus.blog.hu/2007/08/23/belgium_antwerpen
Csodálom, hogy a kézlevágásos mozzanatról nem ugrott be Antwerpen senkinek....

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.02.13. 15:46:35

@ngj: XII-XIII. sz. fordulója. Természetesen önálló irodalmi alkotás, de nem a modern értelemben, ill. tkp ilyen nincs is. A Trisztán-mondát sokan feldolgozták, és Gottfried csak finom részleteket változtatott. Ill. az ő műve maradt meg legteljesebb változatban. Ez is befejezetlen, a mester meghalt, mielőtt befejezhette volna.
Nincs igazi Trisztán, csak változatok vannak. De Joseph Bédier a XIX. sz.-ban készített egy Trisztán-regényt, amely megpróbálja a lehetetlent, egyesíteni a különböző változatokat. Az eredmény kérdéses, sztem, de érdemes azt is elolvasni.
A Gottfried-i nyelvezet egyáltalán nem nehézkes, már harmadszorra olvasom újra, nagyon élvezetes, a pasi tudott írni. Gyönyörű gondolatai vannak.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.02.13. 15:47:28

@Csuri / Bariildi: De neked igen :) Köszi, megint tanultunk vmit :)

vén betyár 2010.02.15. 07:23:44

Nem szándékosan, de én is feltettem a magam találós kérdését.Mert találgattam.
Gottfried a Púpos Lotharingia hercege.
Unokaöccse Bouillon Gottfried az I.keresztes háború vezetője.

Old Man 2010.02.15. 07:26:40

Ajánlom még Bánki Éva modern Trisztán - feldolgozását /is/.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.02.15. 17:51:34

@Old Man: Csak nem a Palimpszeszt honlapon olvastad? Ott egyébként van a Gottfried-féle lovagregényből részlet is, magyarul :)

Old Man 2010.02.16. 06:24:21

@Gloria Mundi: De igen, ott /is/ olvastam, meg a részletet is, meg sok minden más nagyon érdekeset.

ani20 · http://kuldetes.com 2010.02.19. 09:36:15

ez nem semmi!érdekes!a kutya az ott van!:)
süti beállítások módosítása