Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Ha már regényeinknél tartunk, a Trisztán-folytatás után Brünhilde története is esedékessé vált, fogadok, hogy ezt is elfelejtettétek közben, de ott vannak a korábbi posztok, ha van kedvetek, olvassátok el őket újra.
Jóvanna, bámuljatok csak engem meg az eget, mintha semmi közötök nem lenne az egészhez, úgyis tudom, hogy nekem kell elvinnem a balhét. Megszoktam.
Legutóbb Siegfried, a pozitív hős kinyiffantásának sztoriját meséltem el: halálában úgy körülbelül mindenki hibás volt, aki élt és mozgott a környéken: nem csak gyilkosa, Hagen, hanem az őt felbujtó Brünhilde, a likvidálásba hallgatólagosan beleegyező Gunther király és pereputtya, valamint a hős felesége, immár özvegye, Kriemhilde is (ha emlékeztek még a hölgy hímzőművészetére) ...
Hagen előzékenyen az özvegy szobája elé dobatta a holttestet, nem fáradozott semmiféle kíméletes értesítéssel, mint a filmekben a nyomozók (asszonyom, szomorú hírt kell közölnöm …), Kriemhilde pedig egyenest a székesegyházhoz vitette Siegfriedet, hogy ott ravatalozza fel.
Na, most kezdjél csorgatni egy kis paradicsomlevet, hogy elég hatásos legyen a jelenet.
Útközben persze épp a fivérébe, Guntherbe, és a merénylőbe, Hagenbe botlott. Kriemhilde rögvest lekapta a tíz körméről az egyszemélyes kivégzőosztagként fungáló udvaroncot, Siegfried pedig még holtában is segíteni akart saját gyilkosa leleplezésében, ezért a természet törvényeinek fittyet hányva csorgatni kezdte megalvadt vérét, ahogy egy tetemrehívási jelenet tisztességes teteméhez illik. Sajnos ennek semmi foganatja nem lett.
Gunther király ugyanis kötötte az ebet a karóhoz, hogy Siegfriedet rablók támadták meg, és Hagen végzetes félreértés áldozata, mintha ennél plauzibilisebb hazugságot olyan nehéz lett volna kiötleni … A politikai gyilkosságokat akkoriban nem készítették elő elég gondosan ahhoz, hogy számos konteo-verzió között válogathasson a hálás utókor … Bár, ha úgysem kell félni az igazságszolgáltatástól, a legnevetségesebb dajkamese is tökéletesen megfelel. Azt persze Gunthernek pontosan kellett tudnia, hogy se Kriemhilde, se más nem hisz neki, és a hamis tanúzást a legendák logikája még kevésbé tolerálja, mint a magyar bírói gyakorlat a bűnszövetkezetben, előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés bűntettét.
Asszonyom, ha nem hagyja a holttestet eltemetni, kénytelen leszek idehívni a szárnyas sisakos urat a függöny mögül, azzal a bazinagy karddal. Attól tartok, nem lesz kellemes találkozás.
Ahogy nagy embereknek dukál, a ravatalozás és a siratás meglehetősen hosszan tartott, persze ezt hűvös éghajlaton lehet csak megtenni …
Kicsit OFF:
A déli népek 24 órán (max 2 napon) belül szoktak temetkezni, ezen mindig elmorfondírozom ... A portugálok például a világon mindenben mérhetetlenül lassúak tudnak lenni, kivéve a temetkezést, mert azt olyan profi gyorsasággal tudják lebonyolítani, hogy a családnak gyászolni sincs ideje … Olyan, hogy a temetésről később intézkednek, nem létezik. Temetési vállalkozók köröznek héjákként a kórházak folyosóin, és zokogó rokonokat szólítanak le, vagy egyenest a haldoklóknak ajánlják szolgáltatásaikat jutányos áron. A legmorbidabb, egyébként nemzetközi díjat is nyert portugál családi vállalkozás egy szimpatikus házaspáré, amely Párizsban alapított mentőszolgálattal egybekötött temetkezési céget. Az anyag ugye nem vész el, csak átalakul. Ahogy a beteg is.
Rendelje meg már ma beteg rokona számára a személyiségéhez illő dizájnos koporsót és művirág-csokrot. Ha most fizet, 15% engedményt adunk! Csoportos megrendelés esetén további kedvezmények!
De vissza Siegfriedhez: a nagyszerű hőst három napig siratták, naponta kábé száz misét mondtak a lelki üdvéért, tették ezt ráadásul étlen-szomjan. Maratoni szertartás volt a javából, de aki részt vett rajta, nem bánta meg, egész jövedelmező foglalatosságnak bizonyult ez az össznépi siratás. Kriemhilde ugyanis elkezdte két kézzel szórni a pénzt. A XX. századi politikusok és rocksztárok temetésén bezzeg nincs ilyen bónusz, örüljenek a népek, ha közel mehetnek a celeb halott koporsójához …
Akárhogy fotóztok, ezért nem jár külön jutalom, hiába, most már a rajongók fizetnek azért, hogy rajonghatnak,, nem a halott családja.
Kriemhilde bosszút esküdött ugyan, de amondó volt, hogy a bosszút hidegtálként szervírozni sokkal helyénvalóbb, mint forró kásaként bekajálni. Nem lévén gasztroblogger, nem tudok állást foglalni a kérdésben, de szerény véleményem szerint azért egy egész életet mégse kéne várni, ha nem muszáj. Olvasóink szimpátiáját azonban akkor se tudná visszanyerni ez a hímzőművész királyné, ha azon nyomban lemészárolja Hagent ...
Kriemhilde, nagyon szép, hogy folyton rólam álmodsz, de én inkább megpihennék már, jó a társaság a túlvilágon. A kincset viszont ne hozasd Wormsba.
Inkább nem tett semmit, Wormsban maradt, a bosszút tervezgette, és közben hagyta magát rábeszélni drága vérrokonai, illetve azok láncát vesztett kutyája által, hogy hozassa oda a Nibelung-kincset is. Ne feledjük, Hagen elsősorban a kincsre szerette volna rátenni a kezét, nota bene, nem a maga, hanem a királyság érdekében.
Kriemhilde kiapadhatatlan gazdagságának köszönhetően ugyanis volt olyan helyzetben, hogy mindenkit lekötelezzen vagyis modernebbül szólva megvesztegessen, aki csak élt és mozgott, Hagen pedig ettől nem aludt igazán jól. (A gyilkosság nem zavarta meg az álmát, nem volt egy post-war szindrómás pipogya alak …) Ez, az egyeseknek szimpatikus merénylő pontosan tudta, hogy Kriemhilde nem fog csak úgy túllépni imádott férje halálán, ezért meggyőzte Gunthert, hogy konfiskálja az egész cuccot: valóban nem haszonszerzési szándékból, hanem államérdekből. Ilyen becsületesség manapság nem sok politikai tanácsadóról mondható el.
Gyerünk, azt a ládát is add csak oda a lányoknak, nem tartunk meg magunknak semmit. Majd a biztonsági sellőszemélyzet gondoskodik a kincs megfelelő elhelyezéséről.
Mivel pedig nem volt kedve a sok drágaság szállításával bajlódni, simán elsüllyesztette az egészet a Rajnában, de nem mielőtt a víz alatti régészetnek hódolók felcuccolnának, hogy megkeressék a drágaságokat, emlékeztetnék mindenkit az átokra, na meg a csinos biztonsági személyzetre, amely a legelszántabb kincsrablókat is el tudja tántorítani szándékaitól.
Fektesse be nálunk drágakő- és aranykészletét! 24 órás váltásban vigyázunk rá, és még az se biztos, hogy önnek visszaadjuk!
A vagyonától megfosztott özvegy ugyan siránkozott egy sort, de ez nem segített rajta. Ami Brünhildét illeti, annyit mondhatunk csak róla, hogy elégedetten konstatálta Siegfried halálát vagy legalábbis úgy tett, mintha. A sztori további lefolyásában nem sok szerephez jut. Kriemhilde új házasságáról és hidegen szervírozott bosszújáról pedig legközelebb regélünk. Ne hagyjátok ki azt sem, ugyanis kies hazánk területén fog játszódni a nagy része!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.