Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Közkívánatra visszatérünk a görög mitológiához, amely már-már bosszantó módon mindent kitalált, amit egyáltalán ki lehet találni (vagy nagyon közel járt hozzá).
Hölgyeim, ne reménykedjenek, nem engem klónoztak! Én vagyok itt a rosszfiú.
Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a természettudományok avatott és avatatlan képviselői, meg a sci-fi írók tulajdonképp csak a régi istenek (vagy megéneklőik, a költők) ötleteiből dolgoznak, mint hozott anyagból. (Ha megkövezés jár érte, tessék csak virtuális köveket alkalmazni.) Ezúttal egyéb szörnyűségek mellett egy isten(nő)-klónozási esetről lesz szó.
Ixión nem tartozik éppen a mitológia pozitív hőseinek sorába. Neve összefonódott a kerék fogalmával, ráadásul nem egyszerű, mezei kerékről van ám szó, hanem egy igencsak tüzes fajtáról … No, de ne szaladjunk előre, és ne lőjük le a poént.
Mi is a rosszfiúk vagyunk. Egyébként, ha már klónoznak, akkor a könnyebb felismerhetőség kedvéért öltönnyel és napszemüveggel együtt.
Hősünk elkényeztetett királyfiként lép a mítoszok színpadára. A kelleténél valószínűleg ritkábban fenekelték el gyerekkorában, mert nagyon alapvető civilizációs vívmányokat is simán figyelmen kívül hagyott, ha olyanja volt éppen. Ifjúkori botlásairól nem tudunk beszámolni (nem csodálnám, ha legyek lábainak kitépkedésével szórakozott volna például egész zsenge korától kezdve), de mikor egy nap kedve támadt megnősülni, igazán kiütközött minden perverz hajlama.
Akkoriban a nősülés egyik szükséges velejárója felsőbb körökben nem egyedül a daliás megjelenés és a halált megvető bátorság volt, az ifjú férjjelöltnek ezen kívül némi jegyajándéknak csúfolt sarccal is elő kellett rukkolnia annak érdekében, hogy egy hozzávetőlegesen előkelő, és megfelelő külsejű fehérnép összekösse vele az életét. (Sivatagi népeknél valahány tevét köll rendelkezésre bocsátani máig, ha jól tudom.)
Nincs az a jó nő, aki ilyen nyelves puszit tudna adni!
Sajnos azonban nem a fehérnép kapta az értékeket, hanem az apukája, mert olyan sokba volt neki, hogy felneveljen egy (vagy több) hajadont. Úgy is mondhatnánk, hogy lányt nevelni költséges befektetés, amelynek legalább részleges visszatérülésére számít az áldozatos apa (persze, ha sikerül a portfólió továbbadása …). De úgy is fogalmazhatunk, hogy a nő, akár valami jószág (vagy darab hús, esetleg tárgyi eszköz), üzleti tranzakció tárgya.
Gyerekek, én nem vagyok após, hogy vermet ássatok nekem!
Ebben az esetben a tranzakció addig jutott, hogy Ixiónnak leszállították a lányt, bizonyos Diát, a megrendelő azonban a kifogástalan áru ellenértékét se harminc, se hatvan napon belül nem volt hajlandó átutalni az eladó számlájára. Inkább meghívta a mit sem sejtő apóst, Eióneuszt egy kis lakomára, de még a kaját is sajnálta tőle, inkább vermet ásatott a saját palotája kapuja elé. Sajna nem maga, hanem szerencsétlen após esett bele. (Olykor a közmondások is tévednek.)
De nem elégedett meg a csinos veremmel, hisz az abba való belezuhanást valahogy még meg is úszhatta volna szerencsétlen áldozat nyaktörés nélkül … Minden korok mítoszolvasóit megborzongatandó a vermet még izzó faszénnel is megrakatta, csak, hogy biztosra menjen… Nem egy kedves gesztus, akárhogy is vesszük, még vadidegennel szemben sem (a vendégbarátságot nagyon „elmaradott” népek is tiszteletben tartják), de a saját apósunk kárára valósággal gyomorforgató. (Főleg, mert még nem volt alkalma tönkretenni a házasságunkat, ugye … És kérlek benneteket, kíméljetek meg az anyósviccektől!) Ixión egyébként ezzel elnyerte a görög „történelem” első dokumentált rokongyilkosa címet, bár a dokumentálatlanok szerintem elég számosak lehettek korábban is.
A kajáról ez az örömapa is lemaradt ugyan, de legalább nem ástak neki vermet. Igaz, ő állta a cechet, nem a vőlegény. Hm. Biztos, ami biztos.
Az alacsonyabb rangú istenek (mondjuk úgy, középvezetői szint) ki is jelentették, hogy ez aljas szemétség, és szó sem lehet bűnbocsánatról, nem, mintha Ixión olyan nagy megbánást tanúsított volna. Zeusz papa azonban, similis simili gaudet, azaz simlis a simlisnek örül alapon (jóvanna, szó szerint hasonló a hasonlónak örül, de ezt a szójátékot nem bírtam kihagyni, egyébként nem tőlem való, sajna), szépen tisztára sikálta a trükkös gyilkost, noch dazu meghívta a saját asztalához kajálni. Kábé olyan ez, mintha Sólyom apánk egy szándékos és előre megfontolt, különös kegyetlenséggel, nyereségvágyból elkövetett emberölésért elítélt fószernek nem csak amnesztiát biztosítana, de még a Sándor-palotában is vendégül látná. Ugye, hogy mennyire abszurd?
Itt volt az a verem, hadsereg-főparancsnok úr, csak már betemették. Szerintem nyugodtan meghívhatja az elítéltet sütizni a Sándor-Palotába.
Hát, ha még Zeusz legalább egy klassz vermet ásatott volna az olimposzi palota bejárata elé … De nem. Ő úgy gondolta, hogy a szerelemben minden megengedett, ő is mindent megengedett önmagának, és a jelek szerint imponált neki Ixión lazasága. (Csak azt nem értem, hogy mi köze volt ennek az egésznek a szerelemhez, de majd valaki felhomályosít, biztosan.) Bizonyos, jólértesült források szerint persze az egész amnesztia-bulinak és lakomameghívásnak egyetlen célja volt valójában: Ixión eltávolítása otthonról, ugyanis Zeusz a csinos Diát akarta mihamarabb megbúbolni, és ez természetesen össze is jött neki.
Soha semmit nem csinálok ok nélkül. Ezt már igazán tudhatnátok. És a feleségem csak az enyém.
Ixión tehát pofátlanul megúszta a bűntettet, sőt, még jutalomban is részesült, de nem volt az a fajta létforma, aki ilyenkor összehúzza magát, és örül, hogy lyuk van a fenekén … Épp ellenkezőleg, új disznóságon kezdte törni a fejét. Nem is kellett sokat törnie. A forrásaim kissé ellentmondók azt illetően, hogy Ixión hálából vagy kiszúrásból találta-e ki a dolgot, esetleg egyszerűen csak valamely fontos testrésze vette át az uralmat az agya helyett. Mindenesetre nem kisebb zsákmányt szemelt ki magának, mint a megközelíthetetlen és házsártos, erkölcscsősz Hérát. Nem volt kispályás, na, csak nagyon hülye.
Az első klónozott emlős (de még milyen ...) nem Dolly bárány volt, mint ahogy ez a festmény is bizonyítja. Szegény Héra ...
Lehet, hogy azt gondolta, Zeusz majd hálás lesz neki, hogy jól kielégíti a nejét (addig is bóklászhat észrevétlen más vadak, például az ő felesége, Dia után), de az is lehet, hogy Héráról feltételezte, kapva kap majd az alkalmon, mert végre kufircolhat egyet, meg bosszút állhat a férjecskéje zaftos kalandjai miatt. Akárhogy is okoskodott azzal a bűnöző agyával, alaposan elszámolta magát. (Bár van olyan verzió is, miszerint Héra vetett szemet a jó kiállású Ixiónra, és adott neki találkát, ebben az esetben kicsit más lenne a leányzó fekvése, ugye …) Hiába, az mindig nagyon gubancos, hogy ki csábít el kit, és milyen célból ...
Hát, kisfiam, úgy nézem, végül mégiscsak magadnak ástál vermet. Pedig milyen kár érted!
Akárhogy is volt, Zeusz mindjárt vette az adást, bekapcsolt a fejében a riasztó: veszélyben forognak-pörögnek a felesége erkölcsei (azokra bezzeg nagyon vigyázott!), gyorsan klónozta is a jóasszonyt, és Ixiónnak a klón-Hérát lökte oda zsákmányul (alapanyagként nem az eredeti istennőt, hanem egy felhőt használt). A pasi rá is vetette magát a klónra, és hipp-hopp maga alá gyűrte, de Zeusz már lesben állt, és rajta ütött az üzekedő párocskán, mint valami kommandós a szökött fegyencen plusz kiéhezett nőjén egy amerikai akciófilmben. (Szerencsétlen Héra-klón, alig jött létre, már egy bűnöző karmai között találta magát, de mire elkezdte volna élvezni, Tervezője már le is szedte róla a pasit. Hiába, klónnak lenni nem könnyű.)
Szexet azonnali hatállyal abbahagyni! A hölgynek felöltöznie szükségtelen.
Az istenek majdnem felszarvazott királya ad hoc jelleggel kinevezte hóhérnak Hermészt, a már jól ismert szárnyas kalapú meg sarujú, egyébként egy szál gatyában repdeső istent, aki ugyancsak nem volt soha az erkölcs bajnoka, és kiadta az ukázt, hogy addig korbácsolja Ixiónt, amíg az engedelmes kisiskolásként utána nem mondja a mese tanulságát: „Becsüld meg, aki jót tesz veled!” Nos, ennek értelme ugyan az égadta világon semmi nem volt (azon túl, hogy elég hülyén hangzik), tekintve, hogy Ixiónnal soha az örökkévalóságban többé nem tett jót senkit (tehát nevelő hatása nem lehetett a bölcsességnek), ráadásul Zeusz sem tett semmi jót a bűnözői hajlamokkal rendelkező királyfival, nézeteim szerint. Főleg, ha a feleségét is megszerezte: akkor kábé egálban lettek volna, azonban quod licet Iovi, non licet bovi: amit szabad Iuppiternek (vagyis Zeusznak), nem szabad a kisökörnek, bármily fájdalmas is. (Ma közmondásos napom van, úgy látszik ...) Na, de legalább példát statuált meg elrettentett. Azóta se ölte meg senki a rokonait, ugye?
A mitológia életfogytos fegyencei: Sziszüphosz, Ixión és Tantalosz.
Ha azt hiszitek, hogy Ixión a kisiskolás mondóka elszavalásával megúszta a dolgot, tévedtek. Csak ezután következett a kellemetlenebb, valóságos inkvizíciós szellemiséget előre vetítő büntetés: Hermész a kapálózó királyfit egy égbolton guruló, külön erre a célra tervezett és kivitelezett tüzes kerékhez kötözte. Aztán ezt túl puccos dolognak ítélte, és a büntetés-végrehajtás új helyszíneként a Tartaroszt jelölte ki, úgyis ott volt a többi nehézfiú életfogytos …
Engem meg Dolly Partonnal kevernek, pedig sokkal szebb vagyok.
No, de a sperma sosem vész kárba a mitológiában, ahogy ezt már láttuk párszor. A Héra-klón is megtermékenyült biza. (Később a Nephelé nevet kapta, mert a Héra-klón megjelölés miatt mindig összekeverték a nagy istennővel, és az kicsit kínos, na meg a törzskönyvben se mutat jól, hogy valaki csak egy klón, bár erről Dolly bárány többet mesélhetne).
Nephelé, a klón tehát szült egy gyerkőcöt, bizonyos Kentauroszt, aki ugyancsak nem volt mindennapi figura. Amint ivaréretté vált, ráébredt (biztos hosszas vívódás után), hogy őt nem a humanoid nőstények vonzzák, hanem … hát, mitagadás, a kancák. (Ez a vége, ha valakinek klón az anyja, úgyhogy el a kezekkel az emberklónozástól, dokik, ha még Zeusznak is ilyen rosszul sikerült, jobb a békesség!)
Miért ne sikerültünk volna jól? Minden nő igazi csődörről álmodik. Na, mi még simogatni is tudjuk ...
Persze nem elégedett meg egy árva kancával, egy egész ménest lerohant, és meg is termékenyített (nem tudom, a helyi csődörök hogy tűrhették ezt, gyenge eresztés lehettek). A magnésziai kancák szülték aztán a híres kentaurokat, a ló-altestű, férfi-felsőtestű lényeket, akikről most nem mesélek, de majd egyszer ők is sorra kerülnek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.