Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Több, mint egy hete hevertek már parlagon, szegény olvasóim, ám most itt van Gloria ismét, teljes dicsőségében, ha a nagy hatalmú istenek, meg a szerkesztők is úgy akarják … Ez utóbbiak ízlése és szeszélye legalább olyan kiszámíthatatlan, mint az előbbieké.


Ugyan már, srácok, nézzétek a pozitív oldalát: nem kell azon törnötök a fejetek, hogyan legyetek öngyilkosok. VIP elbánás, maga Hermész kísér a Tartaroszba, bónuszként megadom az ottani haverjaim elérhetőségét! Soha vissza nem térő alkalom!


Na, de hagyjuk a lamentálást, térjünk vissza Admétoszhoz, aki, mint említettük, Apollón ex-munkáltatója volt, és időközben a bivalyerős oroszlánszelídítővel, Herkulessel is összehaverkodott egy ad hoc edzőtáborban. Előkelő barátai közé számolhatta továbbá Apollón ikernővérkéjét, Artemiszt, mivel a szűz istennők szívéhez is a gyomrukon, vagyis a nekik bemutatott áldozatokon keresztül vezet az út, a jelek szerint. (Részletek az előző posztban.)

Ott hagytuk félbe a történetet, hogy Admétosznak megígérték, idejekorán értesítik halálának időpontjáról, és még abban a különleges kedvezményben is részesül, hogy kereshet magának helyettest. Ugyan, ki remélhet többet ebben a siralomvölgyben?

Admétosz szinte meg is feledkezett a nagylelkű ígéretről, hisz frissen nősült, és esze ágában se volt a halálra gondolni. Jobban foglalkoztatta kis felesége, Alkésztisz (akiről egyelőre csupán annyit tudunk, hogy szép volt), és persze országának államügyei (a jövő évi költségvetés, például), mint az örökkévalóság megoldhatatlan kérdései. Főleg, mert ő biztosan tudta, hogy van túlvilág, és még haverok is akadnak odaát, mit gyötrődött volna filozófiai és vallási természetű problémákon?

Majd fogok metafizikai hülyeségeken merengeni, mikor nagy nehezen egy ilyen jó nőt szereztem magamnak.

De ha nem gyötrődött, azt biz rosszul tette, mert a sorsistennők, a Moirák (a rómaiaknál Párkák) valami miatt pikkeltek rá, és úgy gondolták, hogy épp itt az ideje elvágni az élete fonalát. Akkoriban ugyanis a DNS-fonál helyett az életfonál volt divatban, és három nő: egy fiatal lány, egy érett asszony és egy öreg banya gondjaira volt bízva, hogy ki mikor adja be a kulcsot. (Persze, hogy az öreg banyánál volt az olló, mit gondoltatok …)

A Moirák tehát üzentek Hermésznek, aki a VIP-halottkísérő szerepét is betöltötte (nehogy már azt higgyük, hogy Hermész a futári, tolvaj- és kereskedővédnöki meg egyéb feladatai mellett még minden egyes halotthoz is személyesen szállt ki, az ilyesmi csak a naggyon VIP-eknek adatott meg), és a szárnyas sarus meg kalapos szépfiú egy szép reggelen huss, beröppent a palotába, egyenest a királyi hálóba, amelyben már láttuk egyszer Admétoszt halálra rémülni …


Ez kié is volt, ti még tudjátok? Én elvesztettem a fonalat.


A királyi pár épp házastársi kötelességét teljesítette volna egymással szemben, mikor a tapintatlan Hermész betoppant, és kijelentette, hogy nyomás öltözni, ha Admétosz nem akar egy örökkévalóságig letolt gatyában parádézni a Tartaroszban. Ez kábé olyan hatással lehetett a királyra, mint mikor az 50-es években egy nagy fekete autóból kiszálló ballonkabátosok szólították fel az embert öltözködésre. Azzal a különbséggel, hogy Hermésszel lehetett egyezkedni, míg a ballonkabátosokkal nem sűrűn.

Kit is hívjon sebtiben az ifjú király? Természetesen a régi alkalmazottat és puszipajtást, Apollónt. Ő már nem először nyúl a hóna alá … Meg hát az ígéret szép szó … Most aztán megmutathatja, mire jó, ha valaki folyton nők körül lebzsel és lantot penget (lásd a a kilenc múzsa és az önképzőkör). A patkányistenből kikupálódott költőóriás ismét ugyanolyan készséges volt, mint legutóbb (a családbarát munkáltató örök hálára számíthat, ezt is tanítani kéne), fogott egy kancsó bort, és beállított a könnyűipar fellegvárába, vagyis a Moirákhoz.


Ajaj, nem egy pasit kellett volna kinyiffantanunk? Hogy kerül akkor ide egy nő?

A küldetés célja amúgy pusztán az időnyerés volt, mert ha a Moirák egyszer három fejük egyikébe vették, hogy vagdosnak, nyisszantanak, nyiffantanak, akkor az úgy is lett. Apollón tehát leült a munkában megfáradt textiles és  adminisztrátor nők közé, és rávette őket, hogy lazítsanak egy kicsit, igyanak az egészségére, meg azokéra, akiket épp nem készülnek megrövidíteni … A fiatal lány, Klóthó könnyen engedett a kísértésnek, Lakheszisz se sokat kérette magát, de a vén banya, Atroposz (a Kérlelhetetlen) már kemény diónak bizonyult. És az ő kezében volt az olló. (Bár van, aki szerint valami sorstáblát böngészett, de mit látott volna rajta a rossz szemével?)

Apollón azért annyit elért, hogy mindhárman ittak a borocskából, és kissé belezavarodtak a fonalaikba. Melyiket kéne elvágni, és melyiket tovább szőni? Hol van a kimutatás? A pontos könyvelés mindenek fölött való! El is álmosodott Atroposz anyó, mondta, hogy ledől egy kicsit, addig maximum nem hal meg senki a földön, mit számít az a kis késedelem, túlnépesedés nem fenyeget éppenséggel …

Na, mi lesz már, eldöntitek végre, hogy ki jön velem a Tartaroszba? Mindjárt lejár a munkaidőm, mennék a haverokkal sörözni!

Admétosznak villámgyorsan kellett cselekednie. Kit kérjen meg arra, hogy meghaljon helyette? Ti kit kérnétek meg? Ki az, akiről el tudjátok képzelni, hogy önként és dalolva besétál helyettetek az örök homályba, leperkálja Kharónnak az oboloszt (mint tudjuk, lógás nincs, ez nem a BKV), és egykedvűen fütyörészve elfoglalja helyét a tartaroszi tömegszálláson, amelyből nincs visszaút? Ha akad egy nagyon öreg rokonotok, aki már fél lábbal úgyis a sírban van (és akkor is hogy tud az ember ragaszkodni a nyomorult kis életéhez, ha már semmi öröme nincs benne), esetleg lehet szerencsétek. De ha ilyen nincs? Ha minden rokon és barát, minden ismerős, minden beosztott, alattvaló és szomszéd pofátlanul jó egészségnek örvend?

Admétosz persze a szüleihez rohant, ez valóban logikus választásnak tűnt. A kor fogalmai szerint a szülők aggoknak számítottak, de ma maximum a munkaerőpiacon lettek volna nehézségeik, ha álláskeresésbe fognak. Királyi sarjak lévén azonban inkább idejekorán nyugdíjba vonultak, és nem csesztették fiacskájukat az életfogytiglani trónörökös státusszal, mint II. Erzsébet a saját Károlykáját. Most azonban jön a háládatlan utód, és azért könyörög, hogy haljanak meg érte. Vagyis elég csak az egyiküknek kinyiffannia, de rögvest. Na, melyik legyen az?


Anya, esetleg mérlegelné, hogy korábban távozzon az élők sorából, minthogy megérné a 100-at, vagy még megvárja, míg magam is dédnagyapa leszek?

A király hol anyja térdét kulcsolta át, hol apjáét, közben a földön csúszott, mint egy pondró, és siránkozott. Elég szánalmas látvány lehetett, ahogy tíz körömmel ragaszkodik az életéhez. Úgy látszik, a szülőket kemény fából faragták, és az ilyen nyivákolás nem, hogy pozitív hatással lett volna rájuk, hidegen hagyta őket. Kijelentették, hogy ők még nagyon is élvezik az életet (istenem, ilyenek a nyugdíjasok, ha van pénzük, látjátok?), és eszük ágában sincs lemondani hátralévő napjaikról. Admétosz csak haljon meg, ha felsőbb hatalmak úgy akarják, elégedjék meg a kiszabott idejével, ne akarjon istent játszani, satöbbi.

Íme, egy igazi férfi! Bátran szembenéz a halállal, megvédi övéit, és viccelődve távozik az élők sorából ... Mitől van ilyen büdös, úgy egyébként?

A király leforrázva rongyolt haza, és elkönyvelte magában, hogy a hős anyákról szóló mítosz még inkább mítosz, mint amiben ő szerepel éppen … De tán a hősszerelmes még bejöhet. Úgyhogy otthon a kis feleségéhez fordult, és képes volt őt is megkérni. Vagy legalábbis utalt rá, hogy nem lenne ellenére a dolog.

Két változat is létezik arról, hogy mi történt ezután. Mindkettőt elmesélem, mert mindkettő meglehetősen érdekes. Az első verzió szerint Alkésztisz, az ifjú asszonyka, minden további nélkül egyszerűen megmérgezte magát, hogy így szabadítsa meg imádott férjét a haláltól (nem tudom, pontosan milyen mérget választott). Szelleme megtette a szokásos utat a Tartaroszba, de Perszephoné, akivel már Aphrodité riválisaként találkoztunk (ők ketten veszekedtek Adoniszon), nem találta ildomosnak, hogy a nő haljon meg a férje helyett, és visszaküldte Alkésztiszt a felvilágba. (Lehet, hogy Admétosz tetszett neki, ő vette rá a Moriákat az egész nyisszantósdira, de a pasi helyett a feleséget látta szembejönni a tartaroszi sétányon, brrr… Nem csoda, hogy hazaküldte.)


Tudjátok, mióta készülök már öngyilkosságra, most meg vissza akartok küldeni? Ahhoz a beszari alakhoz?

Mivel a sztorinak nincs folytatása, a jelek szerint Admétosz mégiscsak megmenekült, küldött is helyettest, meg nem is, úgyhogy folytathatta az életét, sőt, a házaséletét … Nagy kérdés, hogy egy ilyen incidens után hogyan viszonyulnak egymáshoz a felek.

A második változat szerint maga Hádész, az alvilág királya jött el a Hermészt lepattintó, és fűhöz-fához rohangáló Admétoszért, de az üldözött hullajelölt egyszerűen lelépett (volt, aki odaszóljon neki, mint Palmer elnök Jack Bauernek, a 24 4. részében, hogy ki akarják nyiffantani), és a tartózkodási helyét elfelejtette közölni még a feleségével is.


Siránkozást abbahagyni! A halál elmarad, az előre megváltott jegyeket az ismert jegyirodáknál vissza lehet váltani!

Alkésztisz vállat vont, egye fene, ha valakinek mennie kell, megyek én … De ekkor megjelent - nem, nem Superman, hanem Herkules (bár olyan sok különbség nincs a kettő között, noha Herkules nem tudott repülni, viszont valami zöld ásványra se volt allergiás), és egy vadolajfa buzogánnyal (jaj, de kezdetleges fegyver egy lézerkardhoz képest) megfenyegette Hádészt. Hogy ettől a nagy hatalmú alvilági uraság miért húzta be fülét-farkát? Herkulesnek volt már egy afférja Hádésszal, amikor Thézeusz miatt rohanta le az Alvilágot, és a király ezt még nem heverte ki teljesen … Lényeg az, hogy Hádész levette a mancsát Alkésztiszről és életben hagyta. A jófiú Herkules meg hazacipelte a nőt.

Igazán magához térhetne egy kicsit, ha már így összejöttünk, ne csak mindig a meló része jusson nekem.


A részletek nem változtatnak a következő tényeken:

1.Admétosz egy gerinctelen pondró.
2.Alkésztisznek meg se kottyan a halál.
3.Végül mégiscsak életben maradnak mindketten.

Az értelmezésekről majd elmorfondírozgatunk kommentben, ha van kedvetek.

Kicsit OFF: Mivel ezúttal sok szexről nem esett szó, kárpótolhatjátok magatokat a Portugál szeretők legutóbbi fejezeteivel.


Végül álljon itt egy link Rilke Alkestis című versének magyar fordításához, melyet Kosztolányinak köszönhetünk. Nagyon más hangulat. Vájtfülűeknek …
http://hu.wikisource.org/wiki/Alkestis

A bejegyzés trackback címe:

https://szexcsatakanno.blog.hu/api/trackback/id/tr401579207

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ms. Mazsola · http://msmazsola.blog.hu/ 2009.12.07. 13:03:27

Jé, nagyon jó poszt, közben a párkákról beugrott, hogy mikortól is érdekel a mitológia. Gondolom láttad a Herkules c. rajzfilmet. Na abban Hádész akkora figura, hogy nem lehet megunni. És van benne egy baki is: keveredik a római és a görög elnevezés pl. a Pérkák - Moirák, Herkules - Héraklész terén. De még így is szeretem.

Ms. Mazsola · http://msmazsola.blog.hu/ 2009.12.07. 13:11:47

@Ms. Mazsola: Ja, azt már ügyesen meg sem említettem, hogy Herkules mint Héra fia muhaha :-D Persze ez gyerekként nem tűnik fel, de érdekes koncepció, hogy nem merték Zeuszt házasságtörőnek ábrázolni.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2009.12.07. 13:25:52

@Ms. Mazsola: Nem láttam a rajzfilmet, vagyis az egészet biztos nem, maximum részleteket. Meg kéne néznem :)
Az ilyen ál-erkölcsös megoldások rajzfilmekben eléggé kiverik nálam a biztosítékot. Sokx nézik hülyének a gyerekeket, akik sokkal több mindent ismernek már a világból, mint a gyerekfilmgyártók gondolnák ... Vagy puritánok döntenek a tartalomról?

Csuri / Bariildi 2009.12.07. 13:26:50

Ez most tényleg nem a lucsogós-tocsogós fajta, de kicsit sem baj!
Viszont nagyon jó példa arra, hogy lám, a mitológia felvet minden komoly kérdést, ami az emberi viszonyokat érinti, és ettől általános és időszerű (na, nagy közhelyet mondtam, mi? de nem mindenki jön rá azonnal, most micsináljak.... későn érő típus vagyok, mitológiailag legalábbis biztosan :))
Ez a ki halna meg helyettem, akár modern társasjátéknak is jó, vagy menedzsertréningnek, önismereti edzésnek vagy pszichodrámának, et co.
Másrészt meg el lehet hülyülni rajta, de akkor is szívbemarkoló.... Minek is élni, ha senki nincs, aki hajlandó lenne meghalni helyettünk?

Ms. Mazsola · http://msmazsola.blog.hu/ 2009.12.07. 14:11:05

@Csuri / Bariildi: Másik oldala a kérdésnek: Mi kiért adnánk az életünket?
Nem csak amolyan bemondásos alapon, hanem ténylegesen, ilyen kérésre ki áldozná fel magát másért? Nagyon kevés emberből nézném ki ezt (magamból most perpill nem).

Csuri / Bariildi 2009.12.07. 14:18:24

@Ms. Mazsola:
Persze, hogy az a nagy kérdés, tudom én is...
Ez attól függ, mennyire tudsz szeretni valakit, jobban, mint magadat.
Alapesetben ezt a gyereke iránt érzi az ember, ezért is megdöbbentő, h a mitológiai szülők nem éreztek így.
Én romantikus vagyok, és mindig azt gondolom: van olyan, akit akár ennyire tudok szeretni :)

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2009.12.07. 15:17:07

@Csuri / Bariildi: Rengeteg kérdést felvet a történet, és nem feltétlenül mindenkinek ugyanazt vagy hasonlót. Valószínűleg nagyon függ attól, hogy mit vonatkoztatunk belőle magunkra.
Elmerengtem pl azon, h Alkésztisz miért dönt a halál mellett. El is kezdtem írni, de ez már nem a sztori része ... Ez az én interpretációm. Könnyű lenne ráfogni, h szeretetből. Szerelemből? De a történetben semmi nem alapozza meg ezt a szeretetet vagy szerelmet. Lehet, h Alkésztisz egyszerűen nem akart élni. Nem akart Admétosszal élni. Lehet, hogy kötelességének érezte feláldozni magát. Lehet, h azt érezte, így válik láthatóvá, mert mindaddig nem volt látható. Attól született meg a történet számára, hogy a halál mellett döntött. Rilke szerint Alkésztisz egyszerűen a halálban élt, és sokszorosan halott volt. Már az életében is. Tán az egész élete csak felkészülés volt erre a lépésre. Persze Rilkénél nincs menekvés, Alkésztisz búcsújával és mosolyával ér véget a vers, a mosollyal, amely az utolsó, amit Admétosz látni akar.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2009.12.07. 15:21:40

@Ms. Mazsola: Egy felnőtt emberért nagyon nehezen tenném meg, nem is hiszem, h e pillanatban lenne olyan, akiért megtenném. Egyrészt, mert egy felnőttben legyen annyi tartás, h vállalja a halált. Ha már könyörög az életéért, és egy szerettét taszítaná oda, akkor nem érdemes erre az áldozatra, úgy hiszem. Gyerekért megtenném. Főleg a sajátjaimért. Sztem ezen nem is nagyon gondolkodnék.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2009.12.07. 15:39:26

@Csuri / Bariildi: A mitológiai szülők döntése valóban megdöbbentő, de lehet, h csak innen, a mi kultúránkból nézve. A kereszténységből nézve, amelynek alapja, h Isten fia feláldozza értünk a saját életét. Ez a gondolat akkor is áthat bennünket, ha nem hiszünk benne, Hozzászoktunk.
Egyébként, pl a csata hevében az ókori emberrel is megesik, h feláldozza magát, pl a királyáért, a vezérért, aki a hazájának több hasznára van ... De ott mindig megvan annak a parányi lehetősége, h mégse hal meg, hátha csak megsebesül. Ebben a történetben nincs kibúvó.

Helen H. · http://szopizmus.blog.hu 2009.12.07. 17:03:31

na ez átfogó kis történelem volt

antifeminin 2009.12.08. 00:20:44

nem lehet, h. voltaképpen 2 mitologikus történet összefűzéséről van szó? az egyik az oroszlán-vadkanos, a másik a helyettes áldozatos? nekem túl komplexnek tűnik... a másik gondolatom, h. az isteneknek (Artemisz) nem kellett Admétosz halála, s a történet úgy forrta ki magát, h. fűhöz-fához rohangált, h. valaki meghaljon helyette?...
esetleg annak az aitiológiája, hogy nem járt halálbüntetés abból, hogyha valaki kifelejtette valamely istent az áldozatbemutatásból? esetleg annak etiológiája, hogy kifejlődött a panteon-szemlélet, magyarul az a rítus, hogy inkább minden istennek bemutatjuk az áldozatot, mert akkor biztos, hogy nem hagyunk ki senkit

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2009.12.08. 16:21:16

@antifeminin: Ritka, h vallástörténeti megközelítés érkezzen kommentben :)
2 mitologikus történet: igen, legalább 2. Az oroszlán és a vadkan a szent év két felének jelképe volt, a versenypályán való körülkocsizás pedig a királyi származás bizonyítéka.
Ami a király halálát-feláldozását illeti, itt megint bejön a matriarchátus öröksége, amelyben a királynő férjét, a szent királyt (ezt Adoniszt tárgyalva említettem már) időnként leváltották, vagyis feláldozták (kezdetben a földek termékenységének biztosítása érdekében). Az idők folyamán a szent királynak helyettese lett, aki az áldozatbemutatáskor vette át a helyét, és ő nyírták ki. Még később volt olyan helyettes, aki elérte, h őt se áldozzák fel, akkor már felváltva uralkodott a szent királlyal.
Artemisz a prehellén, matriarchális vallás istennője volt, és ellenezte az egyférjűséget, őt kellett a hellén, tehát már patriarchális korszakban kiengesztelni a monogám esküvők alkalmával :) Ezért jelentős, h elmaradt az áldozat.
Hogy Alkésztisz áldozatát miért utasítják el az istenek, az is két korszakot jelképez. Az első verzióban Perszephoné, aki a matr. álláspontot képviseli, azért utasítja el, mert a szent királynak, a férfinek kell meghalnia. De az indoeruópai hagyományban, amely erősen patriarchális, már nem a férfiakat áldozzák fel, hanem férjük halálakor az asszonyokat (nemrég ez Indiában még dívott, ha emlékeztek rá), ez a "sati" ... Állítólag azért találták ki, h az örvegyek nehogy újra férjhez menjenek. Milyen érdekes, h a zsidóknál meg éppen hogy a családtagok egyikének, a legközelebbi nőtlen ffirokonnak kell feleségül vennie az özvegyet ... Melyik a rokonszenvesebb? :)
A második verzióban valszeg az a már patriarchális felfogás tükröződik (Zeusz kéri meg Herkulest az áldozat megakadályozására), amely szerint nem szükséges a feleségeket feláldozni.
Ami a panteon-szemléletet illeti, az is biztos belejátszik ebbe, bár nem tudom megmondani, h házasságkötéskor is minden istennek be kellett-e mutatni áldozatot. Meg van egy olyan megoldás, amit Szt. Páltól ismerünk, h ne sértsünk meg egyetlen istent se, mert mindet nem ismerhetjük, odabiggyesztjük, h az ismeretlen istennek ...
Hogy felejtés miatt halálbüntetés járt volna, azt kétlem. De befolyásolta pl az áldozatbemutatás érvényességét, ha bármi hiba becsúszott. A rómaiaknál elég volt, ha a pap vmit rosszul olvasott fel, megbotlott a nyelve, máris az egész szertartást újra kellett kezdeni ...
Na, ez most jó sűrű lett ...

antifeminin 2009.12.21. 22:20:36

a zsidóknál gyakorlatilag nem tudunk olyan esetről, amelyben a sógorházasság nyélbe ütődött volna (levirátus). (nem tudom, h. írtad-e, de ez csak eleve arra az esetre vonatkozik, ha az elhunyt ex-férj nem támasztott volna utódot, ami azért ab ovo meglehetősen leszűkí a kört...) sokkal inkább az ún. halicáról számolnak be a késő ókortól kezdve a dokumentumok,amelyben kiváltja az özvegy ez alól a kötelesség-teljesítés alól a sógort. ezen is érdemes elgondolkodni, és főleg azon, hogy milyen fantasztikus egy olyan kultúrában élni, amely nemcsak védi a jogainkat, de még szabadságot is ad, hogy saját akaratunkból ne élhessünk vele, éppolyan akkurátus jogszabályokkal körülbártyázva ezt az eshetőséget is

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.12.22. 17:04:29

@Gloria Mundi:

Ez a Szent Pál egy nettó diplomata volt!

"ne sértsünk meg egyetlen istent se, mert mindet nem ismerhetjük, odabiggyesztjük, h az ismeretlen istennek ..."

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2009.12.22. 19:55:35

@antifeminin: Arra már nem emlékeztem, h csak arra vonatkozik, ha nincs gyerek, de persze logikus. Köszi a kiegészítést. Nem tudtam, h alig van rá eset, ill. nincs is dokumentált ... Különös. Ezek szerint a nő döntésén múlt? Ha a sógor nem akarta volna, az nem számít?

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2009.12.22. 19:58:34

@tiboru: Szt. Pál nagyon izgalmas figura. Olvastam vhol egy elméletet, miszerint lehet, h a rómaiak ügynöke volt, tkp átvette az új szekta (keresztény egyház) irányítását, és csinált belőle vmi egészen mást, mint ami Szt. Péter gondolt ki (hogy Jézus elképzeléseiről ne is beszéljünk: Jézus nem akart institúciót, sokak véleménye szerint) ... Konteóban feldolgozhatnád :)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.12.22. 23:12:05

@Gloria Mundi:

Ezt az agent provocateur-elméletet én is hallottam Pálról; asszem egy római centurio mesélte :-)

De tényleg érdekes téma...

antifeminin 2009.12.26. 18:53:26

szóval, a jibbum/sógorházasság/levirátus Mózes 5. könyvében (Deuteronomium) van részletezve, amiben még úgy van leírva a halica, hogyha a meghalt férj testvére nem akarná elvenni az özvegyet, akkor a nő hajtsa rajta végre a sarulehúzó (innen a halica elnevezés) procedúrát, és ezáltal "fel van mentve" a kötelességteljesítés alól. most nem tudtam utánanézni, nyilván lehet, de a lényeg az, hogy hivatalosan ugyan a pasi mondja ki a halicát, mégis én olyan esetekre (casus) emlékszem az irodalomból, amikor a nő dönt a felmentés mellett -- a tételes magyarázat a halica elsőbbségéről a poligámia elkerülése (középkori európai gyakorlat)

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2009.12.27. 16:35:46

@antifeminin: Köszi a részletes ismertetést. Ezek szerint a nős testvér is köteles lett volna elvenni az özvegyet vagyis elvehette volna? Mikortól van monogámia a zsidóknál, azt tudjuk?