Miután tettünk egy kört mediterrán tájakon, visszakanyarodunk Cornwallba, és a már ismert szerelmi háromszög újdonságaival jelentkezünk. Mint említettük, Márk király, mint a férjek általában, utolsóként értesült arról, hogy szarvacskák nőnek a homlokán … Akarom mondani, Marjodo, Trisztán kedves „kollégiumi” szobatársa (az az áruló!!!), jelentkezett nála önkéntes besúgóként, pedig még csak 10%-ot se remélhetett (igaz, ez nem nyereségalapú korrupciós ügy volt) …
Hogy kerül a magassarkú ebbe a posztba? Végre felfedhetem, honnan vettem a Gloria Mundi nevet. Igen, a film főszereplőjét hívták így ... Másrészt olyan jól jön most ide ez a cím ...
Márk nem hitt a fülének, de a bogarat azért sikeresen el lehetett benne ültetni, és ha már bogaraknál tartunk, szívesen tett volna poloskát a felesége ruhája alá, és kamerázta volna be a palota körülbelül minden szóbajöhető helyiségét, valamint a kertet, az udvart és az istállót … Vagy mégsem? Majd meglátjuk, milyen kezdetleges módszereket alkalmazott az igazság kiderítése céljából.
Nem pont ilyen poloskára gondoltam, bár ez sokkal hatásosabb tud lenni egy női ruha alatt, mint az elektronikus változat.
Az első módszer a házastársi beetetés volt, vagy puhatolózás, meghitt körülmények között, például szex előtt vagy után, mikor az ember/asszony nem egészen racionálisan gondolkodik. Márk például olyanokat kérdezett, hogy ha ő elmenne zarándoklatra, mert olyan jámborsági roham jött rá, amelynek nem tud ellenállni, akkor Izolda a távollétében kinek a gyámsága alá akarna tartozni. (Akkor még arról nem lehetett szó, hogy egy férjes asszony csak úgy gyámság nélkül sétálgasson a saját palotájában, hátha arra téved egy rocker, aki elrabolja. Ez persze akkor is megesik, ha a férje otthon van, de spongyát rá) …
Drágám, ki feküdjön a helyemre, ha fontos ügyben távoznom kell?
Izolda persze belegyalogolt a csapdába, és elkezdett ezerrel lelkesedni Trisztánért, hogy ő milyen okos, meg erős, meg hogy megvédelmezi mindentől, Márk persze húzta az orrát. Izolda elmesélte a házastársi csevegést a hűséges kis Brangänének, akit nem is olyan rég még bérgyilkosok gondjaira bízott, de azóta persze szent volt a béke, mire Brangäne elkezdte forgatni a szemét, hogy milyen naiv ez a kislány, a szeretőjéről zengedez, mikor inkább krokodilkönnyeket kéne kisajtolnia magából, amiért az imádott férjecskéje zarándokolni akar, jaaaj …
Na, a következő ágyjelenetnél Izolda előadta, hogy ő azt hitte, csak viccel a férjecske, mert ha tényleg, tényleg zarándoklatra indulna, azt ő nem élné túl … Mivel ezt követően buzgón bizonyította lelkesültségét, Márk elégedetten hátradőlhetett, a felesége imádja. Izolda még rátett egy lapáttal, és előadta, hogy már mennyire elege van Trisztánból, aki csak úgy tesz, mintha kedvelné őt (színlelni azt tud az a dög), de titokban utálja, és ha ő, Izolda nem lenne tekintettel ura és parancsolója érzelmeire (hisz az unokaöccséről van szó), akkor egyenest könyörögne, hogy küldjék már a fenébe ezt az undok frátert …
Izolda, az udvari lelkészünk szerint jót tenne a PR-unknak, ha felkeresnék valami divatos zarándokhelyet ...
Hiába, no, nem volt még tévé, hogy azzal szórakozzanak a házastársak esténként, vagy reggelenként, vagy délutánonként, így még beszélgettek az ágyban! És az volt a legfőbb gondjuk, hogy egymást cselezzék ki. Márk a világért rá nem kérdezett volna nyíltan, hogy hé, kedvesem, kufircolsz az unokaöcsémmel, vagy sem? De szerintem erre úgy általában egyetlen férj se szeretne nyíltan rákérdezni …
A sok beetetésnek semmi foganatja nem lett, mert Izolda annyiszor dumálta ki magát, ahányszor Márk megpróbálta megvezetni, tehát következett a második fázis, az érintettek megfigyelése. Mivel a magándetektívek csodás intézményét még nem találták fel, erre a célra egy kerti, akarom mondani, udvari törpét alkalmazott a király, akit Melot-nak hívtak.
Senkit ne tévesszen meg ez a bárgyú mosoly, a törpe velejéig romlott, ő tette kihalttá a mögötte látható környéket is.
Akkoriban még senki nem dobálózott esélyegyenlőségi szólamokkal, és nem civilizálódott olyan mértékig, hogy ne csúfoljon ki másokat testi furcsaságaiért, ezért nem csoda, ha egy kisnövésű életforma előbb-utóbb a rosszfiú szerepét volt kénytelen magára vállalni, vagyis ebben az esetben a csúnya gonosz törpéét, aki mindenbe beleüti az orrát, és egy perc nyugtot nem hagy a szerelmeseknek. Viszonylag egyszerű feladat volt ez számára, mert úgy néztek rá, mint valami eunuchra, ezért bátran grasszálhatott a női fehérneműk közvetlen közelében is.
Felszarvazzuk Márk királyt, jeee!
Melot seperc alatt kiderítette, hogy Trisztán és Izolda nyakig bele van esve egymásba, és persze jelentette is a királynak. Márk ezúttal mutatott némi határozottságot, kitiltotta az unokaöccsét a női hálókból, de tulajdonképpen minden közös helyiségből, ahol cselédtől felfelé hölgyemények 100 méteres körzetben előfordulhattak. Keserves elvonási időszak következett a szeretők számára, ráadásul Trisztánnak az ég világon semmi melója nem akadt, amivel lefoglalta volna magát, se rockerek, se sárkányok, se ellenséges hadseregek nem támadtak éppen. Így nehéz agyonütni az időt.
Márk folytatta a párocska megfigyelését, akiknél az udvari felcser súlyos depressziós tüneteket diagnosztizált, bár csak szerelmi bánatnak nevezte, hol tartott még az orvostudomány! A király gondolt egyet, na jó, a zarándoklatot felejtsük el, az túl macerás, de egy kis sportvadászat, némi vérengzés, trancsírozás, lovaglás pont jó lesz arra, hogy hivatalosan és igazoltan távozzék, közben pedig kerti törpéje még kézzelfoghatóbb bizonyítékokat gyűjthessen a felszarvazásról. Mikor Trisztán a vadászatról hallott, amelyet három hetesre terveztek (nagyon ráértek ám), megüzente a nagybácsinak, hogy beteg, de annyira, hogy kénytelen lemondani a sportolás élvezetéről. Na persze, neki másfajta vadászat és sport volt a fejében.
Egyik szarvas kergeti a másikat.
Trisztán nyilván tudta, hogy megfigyelés alatt áll, tehát "csak úgy" nem veheti fel a kapcsolatot a királynéval. Melot nem volt olyan jól képzett titkosszolga, hogy ne lehetett volna észrevenni a kukkolását, igaz, elég nehéz úgy elvegyülni a tömegben, hogy valaki 50 centivel alacsonyabb az átlagnál. A búval bélelt sárkányölőnek eszébe jutott a drága Brangäne, akit postagalambként lehetett használni, úgyhogy randira hívta, rázúdította minden depresszióját, és mivel rég nem volt nővel, egy kicsit megölelgette, megcsókolgatta, megtapogatta, szépségemnek nevezte, meg hasonlók, hiába, ha egy pasinak elvonási tünetei vannak …
Micsoda titkárnő lett volna Brangänéből! A mazochista hajlam megvolt benne, az tuti.
Brangäne a kellemes és izgató tapizás után megszokott operativitásával (micsoda titkárnő lett volna belőle! vagy rendezvényszervező! vagy politológus!) kiötlötte, hogyan üzenjen Trisztán, ahányszor rájön a randizhatnék, dobjon a női szállás előtt is csörgedező patakba egy kódolt olajfagallyat (bár Cornwallban ez a növényfajta nem lehetett valami gyakori): Izolda ebből fogja tudni, hogy tiszta a levegő és szeretője a forrásnál dekkol, már rohanhat is.
Így aztán volt alkalom az elvonási tünetek természetben való enyhítésére, ki lehetett próbálni különféle módozatokat ágyon kívül, és össze lehetett rezzenni minden szellőfuvintásra, ami kétségkívül jó módszer az adrenalinszint növelésére és megakadályozza az óvatlan szunyókálást (ami egyébként elég szokásos jelenség lehetett Trisztánéknál, ahogy majd a későbbiekben kiderül).
Olykor bizony jó jön a fátyol. Főleg, ha semmi más nincs az ember lányán.
Az idill persze nem tarthatott soká, mert kedvenc titkosügynökünk, a gonosz törpe úgy kábé a nyolcadik randi magasságában végre megfigyelhette a párocskát, bár azt, hogy pontosan ki a lefátyolozott hölgyemény, aki a forrásnál enyeleg Trisztánnal, nem tudta kétséget kizáróan megállapítani. (Javaslom újfent bevezetni a fátylat, mint rendkívül hasznos kiegészítőt, persze abban az esetben, ha nem lesz belőle (be)burka, és semmi szín, még kék alatt sem válik kötelezővé…)
Mivel a célszemély azonosítása nem sikerült Melot törpének, a beetetés módszeréhez folyamodott. Odasomfordált Trisztánhoz, és előadta, hogy őt a királyné küldi, mert másképp nem tud üzenni, de Trisztán legyen ebben és ebben az órában a szokott helyen, amelyet ő, a törpe nem ismer, de a fiatal herceg minden bizonnyal, satöbbi, satöbbi. Szerencsére Trisztánnak volt annyi sütnivalója, hogy lepattintsa a kis pasit, aki azon nyomban rohant a vadászgató királyhoz az erdőbe, hogy rávegye, aznap éjjel kapják rajta a szeretőket a forrásnál.
E nemes vállalkozás sikeréről és a további fejleményekről legközelebb regélünk.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
