Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Előző posztunkat egy bírósági ítélet kihirdetésénél hagytuk abba: Kalliopé múzsa igazságosan úgy döntött, hogy mindenki kap Adoniszból egyharmadot (nem darabolós módon), Aphrodité, Perszephoné, és maga az érintett is.
Srácok, ti értitek, hogy kerül ide, a plakátunkra ez a kiscsaj?
Kicsit más időkeretek között, de a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás elve látszott megvalósulni. Éljen Kalliopé, a szocializmus és a munkásmozgalom korai előfutára! Éljen május elseje! Éljen Lenin … (Na jó, ezt inkább hagyjuk.)
Most már csak azt kellene eldönteni, hogy mi számított Adonisz számára munkának, és mi szórakozásnak. (Mert a pihenés világos …) Perszephoné volt a melósabb, Aphrodité a szórakoztatóbb? Vagy fordítva?
Meló? Szórakozás? Attól függ, kinek ...
A mi kedvenc szajhaistennőnk azonban nem arról ismerszik meg, hogy betartana holmi törvényeket, meg tekintettel lenne a munkásmozgalom vívmányaira. Inkább arról, hogy az étvágya, hogyismondjamcsak, csillapíthatatlan. Bár azt nem tudom, hogy Adonisz tényleg annyira klassz szerető volt-e, vagy Aphrodité presztízskérdést csinált a dologból, tény, hogy tisztességtelen játszmába kezdett.
Emlékeztek még a varázsövre? Volt Aphroditének egy ilyen kiegészítője, ami nyilván feromonokat bocsátott ki magából folyamatosan, mert akárki viselte, az olyan kívánatos lett tőle, hogy még egy szüzességi fogadalom sem menthette meg az elcsábítandó felet: szerencse, hogy a pasik akkoriban sem sűrűn tettek szüzességi fogadalmat. (Inkább kiherélték magukat, de ezt a vallási elhajlást most nem részletezem.)
Drágám, ugye, csak engem szeretsz? Ugye, már nem is gondolsz Perszephonéra? Ugye, nem csak az övem miatt vagy velem?
Aphrodité persze nem sokaknak adta kölcsön a csodaövet, max néha Hérának, mert szegény másképp nemigen rúghatott labdába. Adonisz miatt azonban vége volt a kölcsönadományoknak, az istennő többé le se vetette a mindig divatos kiegészítőt, és folyton egy szál övben grasszált az ifjonc környékén. Konklúzió: a szerencsétlen srác nem tudott már egy lépést se megtenni más nő irányába. Perszephoné hiába rágta a körmét az alvilág legszexisebb bugyrában, vagyis budoárjában, Adonisz sehol. (Mondanom sem kell, a szépfiúnak önmagára se maradt ideje.)
Csakazértis az enyém lesz az a pasi. Ha addig él is ...
Perszephoné bepipult. Ha így, hát így. Ha Aphrodité háborút akar, legyen háború. Úgyis annak az istene az ő kedves barátja, Árész, aki eddig a szajhaistennő állandó szeretőjeként szerepelt (naná, hogy nem Héphaisztoszhoz, a férjhez ment panaszra az alvilág királynője, az a balfék nem csinálna semmit …) Perszephoné szép finoman előadta Árésznek, hogy drága kis szajhája már nem is az ő drága kis szajhája, mert az utóbbi időben egy nyikhaj halandóra pazarolja minden idejét, egy halandóra!!! Micsoda mezaliansz! Hogy nem szégyelli magát! (Ráadásul a kisfiú még olyan nőies fajta is, brrr ...)
Azért érdekes, hogy eleddig Árésznak fel se tűnt, hogy Aphrodité nem keresi a társaságát. Nyilván neki is megvoltak a maga kalandjai, végül is nem fogadtak örök hűséget egymásnak (halálra röhögték volna magukat ennek még a gondolatára is). De az alkalmi kaland egy dolog, az ennyire komoly tartós kapcsolat egészen más. Árész méltán érezhette, hogy őt leváltották, leszerelték, nyugdíjba küldték, mint a legjobb férfikorban lévő rendőröket kies hazánkban … Ezt már nem tűrhette. (Ezúton kérem a rendőröket, ők se tűrjék!!! Lázadjanak fel!)
Nem akarunk leszerelni! Nem akarunk nyugdíjba menni! Árész, vezess minket!
Árész persze nem volt az a Bolgár György-féle pasi, akivel meg lehet beszélni valamit, előbb lendült akcióba, mint gondolkodott, úgyhogy azonmód vadkanná vedlett, és Thrákiából Libanonba száguldott (vagy előbb száguldott, aztán vedlett vadkanná?), ott épp vadászat közben találta a drága Adoniszt, pedig Aphrodité kifejezetten megtiltotta neki, hogy nagyvadra vadásszon, még valami baja esik ...
Csá, drága, én elmentem vadászni ...
De az ilyen kisfiúk sose fogadnak szót anyucinak. Aphrodité épp rohant volna, hogy lehordja a sárga földig, mert megint semmibe vette az intelmeit, mikor a vadkan becsörtetett a képbe, és se szó, se beszéd, felnyársalta az agyarával a szerencsétlen srácot.
Azonnal ittmaradsz!
Véletlen balesetről szó sem lehetett. Adonisz kispriccelő véréből mindjárt kökörcsinek tavaszi héricsek fakadtak, hogy semmi ne vesszen kárba (ez az igazi környezetvédelem), lelke pedig kicsusszant a melléből, és haragosan leszáguldott a Tartaroszba, egyenest Perszephoné karjaiba, aki már szépen berendezte megszokott szerelmi fészküket, és elintézte Kharónnal, hogy Adonisznak engedje el a szokásos viteldíjat, amit a Sztüx folyón való átkelésnél szokás leperkálni a hajósnak (még az alvilágba se ingyenes a fuvar, nem jótékonysági intézmény az). Hiába, a protekciósok …
Na, ezért kár volt vadkanná változnom, igaza van Perszephonénak, olyan, mint egy lány ... Most simogat, vagy mi?
Aphrodité éktelen sivalkodást rendezett, zokogott teljes erejéből, míg eszébe nem jutott, hogy nem addig van az, a halál nem megsemmisülés (na, ugye), csak ki kell brusztolni Zeusznál, hogy Adonisz újra grasszálhasson az élők között a földön, ő, a szerelemistennő majd megbánást mutat, kiengeszteli a hülye vadkan Árészt (mindjárt tudta, hogy csak ő lehet az a disznó, aki ilyen hentes módszerrel adja tudtára féltékenységét … - egyébként ez azért hízelgett neki), megbékíti Perszephonét, és addig kavarja a dolgokat, míg vissza nem kapja a kis szeretőjét.
Nem feszítjük tovább a húrt: sikerült neki. Még jobban is járt, mint a harmadolással, Zeusz, csak hogy ne halljon többet a szerelmi négyszögről, belement, hogy Aphroditéé legyen Adonisz idejének fele, de a többit aztán szigorúan odalent, a csodás alvilágban kellett töltenie az ifjoncnak. (Nesze neked szabi ... Meg munkásmozgalom ...) Valahogy azt is megoldották, hogy Adonisz visszatérjen a testébe, hisz a lelkek (árnyak) egyik legidegesítőbb tulajdonsága, hogy kicsusszannak az élők öleléséből, úgy meg nem sokra megy senki egy szeretővel, ha nincs teste …
Minek néztek ti engem, BKV-busznak? Itt jegy nélkül nincs ám fuvar! Nyugdíjasoknak se!
Az árnyak másik, elég idegesítő tulajdonsága egyébként az, hogy úgy néznek ki, ahogy haláluk pillanatában, ami nem csak azért bosszantó, mert unalmas mindig ugyanabban a ruhában látni valakit, hanem azért is, mert ha az illető elég szép kis halálos sebbe halt bele (ahogy például Adonisz), azt örökké bámulni meglehetősen hideglelős dolog. De a szajhaistennő ezt is megoldotta valahogy, legyen az ő titka, hogyan.
Epilógus:
Csak, hogy Adonisz ne bízza el magát túlságosan, Aphrodité olykor megcsalta. Nem tudjuk, eredményesen-e, mármint, hogy Adonisz ehhez mit szólt, szerintem csak boldogan pihegett.
Újra együtt. Adonisz már a halálban sem reménykedhet, mert ott meg a másik nője várja ...
Kettejük szerelméből (szerelem volt-e valóban, nem tudjuk, Adonisz inkább szexobjektumnak tűnik ebben a sztoriban, mint szerelmesnek) egy fiú és egy lány született. De van, aki szerint maga Priaposz is Adonisz fia. Róla egy másik alkalommal regélünk.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.