Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Múltkor ott hagytuk félbe a valkűrkirálynő sztoriját, hogy befejeződött az atlétikai verseny, mind a két (nem, három) résztvevőről folyt a víz, és mind a két (nem, három) résztvevő frusztrált volt, de igyekezett jó képet vágni a dologhoz.
Ha még szkandereznénk is egyet, tuti nem győznél le.
Brünhildének nem tetszett se az, hogy legyőzték, se az, aki legyőzte (márpedig ehhez a pasihoz kellett hozzámennie), Gunthernek szar érzés volt, hogy Siegfriedre szorul (és nem ez volt az első alkalom, titokban ki nem állhatta már, hogy a haverja annyira jóságos hozzá, de még magának se merte bevallani), Siegfriednek meg megfeküdte a gyomrát, hogy átverte a királynőt, valahol sejtette, hogy ez nem volt egy szerencsés húzás, de ami történt, megtörtént.
Ráadásul Gunthernél még egy tisztességes jegygyűrű se volt, hogy felhúzza Brünhilde ujjára, azt is Siegfried szervált neki gyorsan, mégpedig a sárkány legyőzése után megszerzett Nibelung-kincs legértékesebb darabját, azt a bizonyos gyűrűt, amelyről az egész Ring is szól, és amely persze meg van átkozva … Mintha nem is Gunther, hanem Siegfried jegyezte volna el a királynőt.
Siegfried, mibe, hogy előbb-utóbb kiszedem belőletek, hogyan vertetek át!
Aztán felcuccoltak, és elindultak Burgundiába. Wormsban elég hamar kiderült a királynő számára is, hogy Siegfried nem éppen csicskási státusznak örvend az udvarnál, és ha akarta volna, benevez a kőhajító versenyre. De hát nem akart. Mégpedig, amint elég hamar kiderült, egy másik csaj, Kriemhilde miatt, aki történetesen Gunther hugicája volt.
Mivel az izlandi szépséget Wormsba érkezve persze azonnal Kriemhilde szállásolta el, Brünhildének nem kellett külön kémeket alkalmaznia annak érdekében, hogy úgy körülbelül mindenről értesüljön, ami Siegfrieddel kapcsolatos. Kriemhilde azon túl, hogy mint magától értetődő tényt közölte, hogy ő és a sárkányölő jegyesek, és ugyanakkor akarnak összeházasodni, mint Guntherék (kettős esküvő, hát nem csodálatos?), reggeltől estig a pasija kalandjairól és csodás tulajdonságairól áradozott. Brünhilde választhatott, hogy hányingert kap, vagy ő is beleszeret ugyanabba a pasiba.
Én vagyok a jani! Letepertem a valkűrkirálynőt!
Az biztos, hogy Gunther egyre kevésbé volt az ínyére. Hiába király, hiába Siegfried hűbérura, Gunther csak Gunther maradt. Vagyis másodhegedűs. Ami Brünhildének nagyon nem tetszett. Tutibiztos volt benne, hogy átverték, hogy Gunther a büdös életben nem emelhette fel azt a malomkövet, de úgy járt, mint Jack Bauer, mikor a megérzéseire apellálva akcióba lendül. Szóval abban bízott, hogy majd kiveri valakiből az igazságot.
Kriemhilde és Siegfried turbékolt, végül is már egy éve szemeztek egymással, alig várták a nászéjszaka kellemetességeit. Brünhilde meg csak duzzogott és sötét pillantásokkal méregetett mindenkit maga körül, legfőképpen Gunthert. Nagy pompával megülték a menyegzőt, ahogy Kriemhilde akarta, édes négyesben, és menyasszony-szokás szerint sírtak is, az egyik örömében, a másik meg dühében.
Nagy dínom-dánom, eszem-iszom, pajzán dalocskák, részeg harcosok, vörösre csipkedett szolgálók, szájtáti gyerekek, végül a párocskák elvonultak a hálószobájukba.
Ha le nem veszi rólam a mancsát ez a hülye Gunther, még behúzok neki egyet.
Siegfriedéknél nem volt semmi gond, legalábbis a mese nem számol be rendellenességekről, Kriemhilde maximum szégyenlősködött, de biztos nem tanúsított ellenállást. A másik hálóban viszont egész érdekes forgatókönyv valósult meg.
Mikor Gunther finoman próbálkozni kezdett azzal, hogy lefejtse a „kis” menyasszony csinos hálóingét annak habtestéről, Brünhilde kijelentette, hogy addig nincs szüzességelvétel, comb közé hatolás, meg hasonló finomságok, amíg ki nem nyögi a király, hogy milyen módszert vetett be a versenyen. Gunther persze tette a hülyét, mint Annus Adrián a vizeletvételnél, miféle módszer, tisztességes verseny volt, hagyjuk már ezt a témát.
Mivel a pasi folytatta a tapizást és megpróbálta lesmárolni élete párját, további szóbeli figyelmeztetést követően (melyet ismét nem vett figyelembe) egy akkora taslit kapott, hogy lefordult az ágyról, kezében maradt a fél hálóing.
- Látod, mit csináltál? - sziszegte Brünhilde – Eltépted a ruhámat! Pedig épp elég drága volt. Na, ezt még nagyon megbánod.
És behúzott ...
A királynő úgy, ahogy volt, deréktól felfelé meztelenül, kipattant az ágyból, levette méregdrága, ékkövekkel kirakott övét, ráugrott Guntherre és kezét-lábát összekötötte, de nem ám azér, hogy szadomazo játékot játsszon vele, hiába reménykedett a jóember. Egyszerűen fogta és felakasztotta egy kampóra. (Még szerencse, hogy abban az időben épp elég kampót szereltek a hálószobák mennyezetére, és nem kellett még azzal is bajlódnia a drága leánynak, hogy felszereljen egyet.)
Gunther hiába siránkozott, hogy fáj a keze, bedagadt a lába, pisilnie kell, Brünhilde magára húzta a takarót, és elaludt. A félelmetes kerál egész éjjel a kampón függött és nyivákolt. Itt most képzeljétek el, milyen az, ha az embert a saját menyasszonya felakasztja a plafonra, mint egy fél marhát, majd otthagyja száradni. Szép kis nászéjszaka.
Gyönyörű látvány vagy innen, komolyan ...
Reggel Brünhilde leszedte a vőlegényét a kampóról, hogy a szolgák ne sejtsék, milyen édesdeden töltötték az elmúlt órákat, oszt felöltöztek, és mentek a templomba. Az ájtatoskodás közben Gunther odasomfordált Siegfriedhez, és töredelmesen bevallotta, hogy miként lógott a szeren, miközben sógora élvezkedett. Ha Siegfried nem röhögte el magát, akkor az csak kifejlett önuralmának volt köszönhető.
De amilyen jótét léleknek született, meg persze nem engedhette, hogy egy ilyen balek legyen a hűbérura (vagyis, hogy mindenki megtudja, mekkora balek), megígérte, hogy majd ő beugrik Gunther helyett a következő éjjel. A királynak tetszett is az ötlet, meg nem is, őszintén szólva attól félt, hogy Siegfried majd nem elégszik meg a bunyóval, szexelni is akar (ha már ennyi melót fektet ebbe a csajba). A sárkányölő azonban esküdözött, hogy őt csak Kriemhilde érdekli, más nőre rá se tud nézni … Bár, mivel az akcióhoz úgyis tök sötétnek kellett lennie, ránézni elég bajos lett volna.
Elkövetkezett a pót-nászéjszaka. Siegfried kidolgozta az akciótervet, ahogy Trisztánék esetében, itt is elsődleges fontosságú volt a teljes elsötétítés. Nem, mintha Siegfriedet felismerhette volna Brünhilde, hisz ott volt a láthatatlanná tévő sapesz. De az már elég érdekes lett volna, ha Siegfried épp két vállra fekteti, és közben ott téblábol valahol Gunther.
Itt épp Brünhilde van felül, és nagyban fojtogatja Siegfriedet.
Gunther tehát elsötétített mindent, és besomfordált Brünhilde mellé az ágyikóba, de kábé abban a szent pillanatban ki is penderült onnan. Tán nem volt elég a himbálózás előző éjjel? Na, ekkor lendült akcióba Siegfried. Elkezdett ő is taperolni, mire Brünhilde feldühödött, és komolyan odacsapott. A sárkányölő úgy nyekkent, hogy alig bírt feltápászkodni. Rájött, hogy a fele se tréfa, ez a némber ugyan nem fogja széttenni a lábát, oszt várni a csodát.
Vad szabadfogású birkózás kezdődött, aminek megvolt az a szépsége, hogy se az egyetlen néző nem látott belőle semmit, se a résztvevők, de a nyögések és sikoltozások alapján akár lehetett volna egy igazi szexcsata (Gunther olykor komolyan gyanakodott rá, hogy ezek ketten most őt verik át, de nagyon, és vadul kufircolnak, míg ő azt hiszi, hogy bunyóznak.)
Itt meg Siegfried van fölül, és nem nagyon fojtogat.
A küzdelem nem korlátozódott az ágyra, Brünhilde és Siegfried a szoba minden zugát kihasználták a vad birkózásra, Gunther hol a körmét rágta, hol imádkozott, nehogy már az asszonykája győzzön, mert akkor vége nem csupán az ő királyságának, hanem a patriárchátusnak is, a nők nem fognak többé engedelmeskedni a férfiaknak, nem lesz többé finom házastársi hancúrozás, és egyébként is, összedől a világ.
A királynak azonban arra kellett legjobban ügyelnie, hogy mindig idejében elugorjon a küzdőfelek elől, mint a bíró a ringben, különben még halálos találat érte volna. (Ez vaksötétben nem volt egyszerű feladat.) Végül Siegfried mégiscsak kétvállra fektette Brünhildét, eddigre már egyikükön se volt valami sok ruha, a királynő hanyatt, lihegve, a lovag fölötte, a küzdelemtől izzadtan, és felajzva …
Snitt. Siegfried valahogy csak átadta a helyét Gunthernek, de ennek a pontos részleteit nem ismerjük. Vajon Brünhildét ki fosztotta meg a szüzességétől? Miért hagyott volna nyugtot a combjai közé nyomuló pasinak, ha még megvolt benne az eszméletlen erő? Kockáztathatta volna Siegfried vagy Gunther, hogy a menyasszony ismét meggondolja magát, és lenyomja bármelyiküket? Vagy biztos ami biztos, Siegfried végigcsinálta a műsort?
Azért a Nibelung-gyűrűt túlzás lenne más nőjére pazarolni.
Egyet tudunk: az izlandi lány végre elvesztette a szüzességét, és ezzel együtt baromi nagy erejét is. Maradhatott volna ennyiben a dolog, de Siegfried nem állta meg, hogy vissza ne vegye a Nibelung-gyűrűt, és el ne csaklizza azt a díszes övet, amivel Brünhilde felakasztotta Gunthert. Mivel pedig nem tudott velük sokat kezdeni, odaadta Kriemhildének. Ez se volt egy nagy ötlet …
Folytatás legközelebb. És ne nagyon bunyózzatok az ágyban!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.