Blogbevezetőnkben középkori ínyencségeket is ígértünk, de mindeddig adósok maradtunk velük, annyira sok téma kínálkozott a mitológiából. Továbbra is kínálkozik, persze, de most egy kicsit pihentetjük kedvenc pernahajderünket és szajhánkat, és kelta vizekre evezünk. Ennek megfelelően pucér nők sem fognak sűrűn szerepelni ebben a posztban, amiért már most elnézéseteket kérem, de talán tudjátok, hogy ma van a mese napja, úgyhogy ez most a mai meseadagotok is egyben.
Lányok, tegyétek meg a téteket!
Volt egyszer hol nem volt egy középkori középkorú király, Márk nevezetű, és egy először elveszett, majd megkerült unokaöcs, a szomorú Trisztán, aki sok egyéb értelmiségi foglalkozás mellett professzionális szinten tudott vaddisznót és őzet trancsírozni is, mint valami kitanult hentes. Ez a korban igencsak piacképes képzettségnek számított, amiért csodálta is a kelta világ apraja és nagyja.
Trisztán még mindenféle más végzettséget is összeszedett, azon kívül, hogy a sárkányölésben se volt utolsó, kifejezetten tehetségesnek mutatkozott a halálos sebek beszerzésében, amelyeket lehetőleg csak valami messzi szigeten (Írországban) éldegélő, Izolda nevezetű nőszemély tudott meggyógyítani, hogy a kellemetlent összekössük a haszontalannal.
Ilyen ártatlan őzek trancsírozásában lelte kedvét hősünk.
Ez az Izolda azonban nem az az Izolda, sőt, nem is amaz az Izolda!
A Trisztán-sagában 3 db Izolda fordul elő, minek okáért már most tisztázzuk, hogy az első halálos sebgyógyító Izolda az egyes kódszámot viseli. Mivel már a középkorban is szívesen klónoztak az emberek, ha másképp nem, névadással, Izolda 1.0-nak a lánya is Izolda lett, a könnyebbség kedvéért ő Izolda 2.0. (A 3.0-ra most nem kerül sor, majd legközelebb.)
Izolda 1.0 kedvesen kikúrálta a fifikás Trisztánt, aki Tantrisznak adta ki magát, azt állítva, hogy zene-, angol irodalom- és illemtanár, ami szemenszedett hazugság volt, főleg a harmadik kitétel, ugyanis halványlila gőze nem volt az illemről, különben bemutatkozott volna tisztességesen, és vállalja a karóbahúzatás kellemetlenségeit, csupáncsak illemből. (Ez azért lett volna esedékes, mert ő ölte meg Izolda 1.0 királyné bátyját, aki a küzdelem hevében Trisztánunkat is halálosan megsebezte, természetesen a húgától kapott méregbe mártott fegyverrel. Huh. Ha nem értettétek, jelentkezzetek.)
Illemtan óra: Most megtanítalak rá, hogyan viselkedj, ha egy mitugrász apród szerelmet próbál vallani.
Karóbahúzás helyett állást ajánlottak neki (mivel nem volt egészségbiztosítási kártyája és már akkoriban se gyógyítottak az orvosok ingyér), dolgozza le a méregdrága kezelést pedagógusi minőségben, a kis szöszke Izolda elméjét pallérozva.
Az ismerkedés tehát nem kezdődött valami tisztességes módon, de sebaj, Tantrisz úgyis lelépett, mikor lejárt a bevándorlási engedélye, és a két Izolda nem is gondolt volna rá többet, ha nincs Márk királynak, Trisztán nagybátyjának az az ötlete, hogy immár elég volt a duhaj agglegény-életből és meg kéne házasodni, meg örököst kéne nemzeni, mert anélkül nincsen nyugta egyetlen egyeduralkodónak sem a folytonos összeesküvésektől, sem az udvarhölgyek karrierépítési próbálkozásaitól.
Márk azonban már rég ki se tette a lábát Cornwallból, és halványlila elképzelése nem volt a házassági piac akkori állásáról, vagyis, hogy miként jegyzik a hercegkisasszonyokat, és melyik eléggé szemrevaló, mert szép a kötelességteljesítés az ország üdvére, de azért valami öröm is legyen mán benne.
Izolda, szörnyen nézel ki. Miért van gyermekláncfű a fejed helyén? Ez valami új divat?
A mindig szolgálatkész unokaöcs, Trisztán, aki már éppen unta az udvari élet egyhangúságát, és a könnyen megszerezhető udvarhölgyeket (akik nála is karriert próbáltak építeni), kapva kapott az alkalmon, és kijelentette, hogy költséget és energiát nem kímélve szervál a nagybácsinak egy tökéletes feleséget (már meg is van a jelölt, saját nevelés), elintézi az ilyenkor szokásos formaságokat, mint sárkányölés, halálos kór beszerzése, annak kikúráltatása (hiába, ápolónőset játszani már akkor is divat volt), hazugságvizsgálat, leánykérés, a nő eredeti csomagolásban való leszállítása vízi úton, stb., stb. Márk királynak elég lesz a nászéjszakán helytállni és tündibündi trónörököst nemzeni. (Ez a nászéjszaka még okoz némi fejtörést a szereplőinknek.)
Ennél azért ijesztőbb sárkánnyal volt dolga Trisztánnak.
Trisztán tehát hajóra szállt, és elpályázott Írországba, ott az eredeti terveknek megfelelően legyőzött egy sárkányt (hogy ezek miért pont akkor jöttek elő mindig a barlangjukból, mikor eladó sorban lévő hercegkisasszonyokat akartak piacra dobni, maradjon a marketingesek titka), kivágta a bestia nyelvét, ettől heveny mérgezése lett, amiből az Izoldák gyógyították ki (hát persze) és leleplezte az ál-sárkányölőt.
Eddig minden szép és jó volt, csakhogy ezen a ponton elkövette azt az óvatlanságot, hogy elment fürdeni, és a kardját nem vitte magával. Szöszke Izolda pedig egyrészt nagyon kíváncsi természet volt, másrészt már akkor igencsak tetszett neki a volt pedagógus (újabban sárkányölő), és bizony turkált a cuccai között. Addig-addig forgatta Trisztán kardját, míg rájött, hogy bizony ezzel ölték meg a nagybátyját, ugyanis a kardból hiányzott egy darab, ami pont olyan volt, mint amilyet a nagybácsiból operáltak ki a halála előtt. (Szép kis helyszínelő lett volna ebből az Izoldából, annyi szent.) Mikor aztán összerakta a sztorit, rongyolt be a fürdőházba, és majdnem leszúrta a szép lovagot. Épp csak majdnem, mert Trisztán kidumálta magát (ebben nagyon jó volt), bár az sem kizárt, hogy Izolda 2.0-t a látvány tartotta vissza a gyilkosságtól. Egy ilyen klassz pasiért igazán kár lett volna.
Mégiscsak találtam nektek egy kis pucér képet, amely bizonyítja, hogy a középkorban is szerettek fürödni az emberek, ráadásul koedukáltan. Bár Trisztán valószínűleg nem ilyen tömegnyomorban tisztálkodott.
Szegény kislány hiába remélte titokban, hogy majd ennek a sármos lovagnak a felesége lesz, hiszen Trisztán világosan kifejtette, hogy ő csak stróman, nem magának nyerte el őt, hanem a nagybácsijának, akik Cornwallban várja szépséges menyasszonyát. A középkorban ez nem volt épp szokatlan eljárás, de Izolda 2.0-nak azért megfeküdte a gyomrát. Főleg, mert ugyan szívből utálnia kellett volna az ex-pedagógust, ő nem utálta. Egyáltalán nem.
Ne szorongasd már azt a kardot annyira, szorongassál inkább engem!
Izolda 1.0 jó anya lévén átlátott a szitán, és a további kalamajkákat megelőzendő varázsitalt kotyvasztott, amely arra volt beprogramozva, hogy Izolda 2.0 és Márk király halálosan egymásba szeressenek, ha a nászéjszakán felhörpintik. A bájitalt Izolda kedves udvarhölgyére (magyarul csicskására), Brangänére bízta a királynő, azzal, hogy jól vigyázzon rá, és ne engedjen senkit a közelébe. (Az ilyen parancs mission impossible-nek számít, mindt tudjuk.)
Sajna Brangäne úgy tartotta meg Izolda 1.0 utasítását, mint James Bond szokta Q-ét a csodakütyük tekintetében: az első adandó alkalommal robbantott. Persze csak képletesen. Trisztánék felpakoltak és elindultak Cornwall felé, de mivel az udvarhölgyek majd' kiköpték a belüket a tengeribetegségtől, Trisztán megkönyörült rajtuk és kikötött a szárazföldön, hogy sétafikálhassanak egyet a szerencsétlenek. Izolda gyomra azonban bírta a hajózást, ezért a fedélzeten maradt (mi lett volna, ha ő is tengeribeteg? ), és mikor Brangäne öt percig nem volt a közelben, pont a bájitalt találta felhörpinteni Trisztánnal együtt, mi mást.
Tudom, hogy nem vagyok valami szép, de ha megiszod ezt a kisfröccsöt, tuti, hogy megtetszem neked.
Hosszasan elemezhetnénk, hogy Brangäne tényleg véletlenül hagyta-e ott a bájitalos fiolát, hogy Izolda 2.0 nem tudott-e az egész manőverről, és nem ő rendezte-e úgy, hogy Trisztán megigya a lét (a későbbi események alapján ez nagyon is belefért Izolda 2.0 nem igazán kristálytiszta jellemébe), vagy teljesen mindegy volt, hogy mit isznak, mit nem isznak, mert úgyis egymásba zuhantak volna azon a hosszú tengeri úton …
Mindenesetre a mondott bájital felért vagy tíz viagrával, mert Trisztán úgy beindult tőle, hogy csapot, papot, nagybácsit, hűbéri esküt és minden marhaságot elfelejtve még ott, a hajón elvette szépen a szöszke Izolda szüzességét, aki cseppet sem tiltakozott, sőt, állítólag élvezte is.
Egy nászéjszaka már megvolt, de mi lesz az igazival? Gondolom, sejtitek, hogy akkoriban nem nagyon díjazták, ha a lepedő nem ékeskedett valami csinos kis vérfolttal a prima nox-ot követően.
Minden kiderül a következő posztban.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
