Noé bárkájáról sok minden eszünkbe juthat: műszaki érdeklődésűek morfondírozhatnak azon, hogy valójában mekkora hajó kellene, hogy a világ összes állatfajából két (egyesekből hét) példány ráférjen, mások meg is építik a bárkát a Bibliában megadott mértékek szerint (bár tudható, hogy az a legkisebb viharban darabokra törne), és turista attrakciót csinálnak belőle, az állatvédők szörnyülködhetnek a zsúfoltságon, filológusok összehasonlíthatják a vízözön történetét más mitológiák hasonló történeteivel, de hogy mi volt a helyzet szexuális szempontból azon a bizonyos járművön, csak azok számára kérdés, akik még a műszaki embereknél is gyakorlatiasabb gondolkodásúak...

screen-shot-2015-09-23-at-1_02_02-pm-620x403.jpg

A jelek szerint Noé igazi logisztikusként alaposan átgondolta rákényszerített vállalkozása minden részletét, ugyanis általános szextilalmat hirdetett a szükségállapot idejére, mégpedig nem abból a megfontolásból, hogy nincs hol diszkréten elintézni az aktust, hanem azért, mert már épp eléggé tele volt az a bárka, felelőtlenség lett volna további egyedekkel teletömni. Akkoriban ugyanis a fogamzásgátlás nem volt divatban, vagy legalább is nem számított Istennek tetsző módszernek, az állatokat meg végképp nem lehet megtanítani az interruptusra. Maradt az egyetlen, 100%-os megoldás: az önmegtartóztatás. 

noah-costume-1.jpg

A bárkán töltött tizenkét hónapban amúgy az embereknek (értsd: férfiaknak) nem is nagyon lett volna energiájuk szexszel foglalkozni, mert éjjel-nappal az állatok takarmányozásával voltak elfoglalva, Noé kétségbeesve keresett kaját a kaméleonnak, és boldog volt, hogy a főnix elvan étel nélkül is, az oroszlánok meg szerencsére vegetáriánus üzemmódra álltak át, így nem fogyasztottak az útitársakból. Aki dolgozott már állatmenhelyen vagy kutyahotelben (én az utóbbiban igen), az tudja, hogy szellemi erejéből is max arra futja egy hosszú munkanap szüneteiben, hogy Agatha Christie-krimiket olvasson. Legalább azok sem keltik fel a szexuális érdeklődést senkiben.

unnamed.jpg

De, mint minden tilalom ellen, ez ellen a szexembargó ellen is fellázadtak páran. Mégpedig egy ember(pár), valamint a kutyák és a hollók. (Valójában ezekben az időkben semmit sem számított, hogy a nő benne van-e a buliban vagy nincs, tehát akik fellázadtak, azok a hímek voltak.) Noé egyik fia, Hám (vagy Khám) azért szegte meg a tilalmat, mert nem akarta, hogy a testvérei megtudják, hogy a feleségét valaki más, nevezetesen egy bukott angyal már az utazás előtt teherbe ejtette, vagyis az asszony "becsületének" védelmében szexelt vele, ami igazán nemes cselekedetnek számít, szerintem, de az Úr annyira nem értékelte... Bár elég furcsa büntetést talált ki: fekete bőrűvé változtatta Hámot - ami, ha belegondolunk, nem is igazi büntetés. Már, ha nem vagyunk rasszisták, ugyebár. 

maxresdefault.jpg

A kutya számára azt találta ki, hogy üzekedés közben ragadjon oda a nőstényhez (azért én még olyanról nem hallottam, hogy a kan kutya ne tudott volna leszállni a szuka hátáról), a holló meg a csőrével termékenyítse meg a hollónét - hát, ezen már csak mosolyogni tudunk. Igazából Hám büntetését keverte itt össze valami mítoszgyáros a hollóéval, mert más mitológiában, például a görögben is előfordul, hogy a holló valami kellemetlenség vagy engedetlenség miatt változik az eredeti fehérből feketévé.

 

hollo1.jpg

De ennyi még nem elég ebből a furcsa madárból: mikor már úgy tűnt, hogy apadni kezd a víz, Noé pont a rendetlenkedő, orális szexre ítélt hollót szólította fel, hogy nézzen körül odakint, mi a helyzet. Mire a hím holló vitatkozni kezdett, miért nem a galambok valamelyikét küldi Noé, azokból úgyis több van, hollóból viszont csak kettő - esetleg nem hollóné bájaira fáj az öreg foga? Noé persze felháborodottan visszautasította az abszurd vádat, még a saját feleségéhez sem nyúl, nem hogy egy madárhoz... 

kep1.jpg

A holló azonban kemény ellenfél volt, csak azért sem akart kimenni körülnézni, inkább elbújt. Noé sem tágított, felforgatta a bárkát, míg meg nem találta a "szexmániás" madarat a nőstény sas szárnyai alatt, akivel némi entyempentyembe is bonyolódott (a holló, nem Noé), sőt, nem elégedett meg vele, minden dögevő nősténynél is bepróbálkozott. [Egyébként a valóságban a holló inkább monogám fajta, egész életre választ párt, bár balesetek persze léteznek náluk is.] A hollót végül kizavarták, és csak akkor küldtek ki galambokat is felderítési feladattal, amikor a nagyszájú és nagyétkű szárnyas nem jött vissza többé. És már megint a hülye galambok aratták le a babérokat, akarom mondani az olajágat, és bulizták ki maguknak, hogy a béke szimbólumai legyenek, pedig a valóságban nagyon is agresszívek. Ja, és szexmániásak is. Nem hiába Aphrodité szent madarai.

noah_mosaic_in-basilica-di-san-marco_venice-xii-xiii-c.jpg

Ennyi a bárkás szextilalom története: mikor a népek megint szárazföldre tették a lábukat, az Úr megengedte nekik, hogy kedvükre sokasodjanak a nagy népirtás után, amit ő maga azért rendezett, mert nem tetszett neki a sok gonoszság, ami az emberekben lakozott, akiket amúgy ő teremtett és akikről, ha mindenható, tudnia kellett volna, milyen irányban indulnak majd el... (Az özönvíz után se lett jobb semmi, azt, gondolom, mindenki észrevette.) 

De van még egy sztori Noéval kapcsolatban, amely szintén szexuális jellegű, és elég érthetetlen.

palazzo-ducale-noah.jpg

Noé volt ugyanis a héber Dionüszosz, ő "találta fel" a bort, és azzal az erővel rögtön le is részegedett, de a sárga földig ám, és úgy aludt el a sátrában (magányos vagy egy bukott angyal társaságában folytatott ivászat következtében), hogy kilátszott a berendezése. A legelterjedtebb változat szerint a fentebb már említett (feketévé változtatott) Hám véletlen belépett a sátorba, meglátta apja szerszámát, és ezt olyan viccesnek találta, hogy gyorsan odahívta a fivéreit, nézzék meg ők is... 

michelangelo04-xl.jpg

Azok a jámborok persze nem merték megnézni, szép szemérmesen, hátrafelé haladva betakargatták az öreget. Mire Noé, mikor magához tért, és megtudta, hogy a fekete bárány mit művelt, megátkozta Hámot és egész nemzetségét. (Történetesen azzal, ami már a szextilalom megszegéséért úgyis járt: afrikai vonásokkal ruházta fel, amelyek között azt is megemlítette, hogy utódai különösen sokat fognak üzekedni, és "szégyentelenül" hosszú lesz a szerszámuk... Hogy ez milyen szörnyű átok, azon persze lehetne vitatkozni, de a jelek szerint a fekete férfiak szexuális teljesítményéről szóló sztereotípiák se mostanság születtek.)

alk-or4.jpg

De egy ilyen csínyért egy kicsit sem álszemérmes korban azért mégsem átkozná meg egy apa a fiát. Ráadásul a szövegben szerepel Hám fiának, Kánaánnak a neve, ami arra utal, hogy nem az apja, hanem ő leste meg a törzsfőnököt illuminált állapotában, mi több, nem csak megleste, hanem "játékból" kasztrálta is egy zsinórral... Hám pedig, mikor rájött, mi történt, szinte viccelődve mesélte el fia jópofa csínyét a fivéreinek. Olyan verzió is létezik, amely szerint nem ember, hanem állat volt a tettes: az oroszlán legyintette meg úgy Noét, hogy pont rossz helyen találta el, és ettől nemzőképtelenné vált.

the_mutiliation_of_uranus_by_saturn.jpg

A görög mitológiával kapcsolatosan annyiszor idézett Robert Graves a Héber mítoszok című könyvében, amelyet a magyar zsidó etnográfus-történész-orientalistával, Patai Raphaellel együtt írt (róla magyar nyelvű infót nem is találtam a neten, szégyenszemre), párhuzamot von Noé története és Uránosz illetve Kronosz kasztrálása (meg számos más, hasonló mítosz között): szerinte a Genezis szerkesztői ezt az egészet annyira szörnyűnek találták, hogy inkább lecserélték egy kevésbé sokkoló történetre - bár máskor egyáltalán nem voltak ilyen kis kényesek.

covers_363722.jpg

Egyébként mindkét Noé-sztorit a Héber mítoszok alapján írtam, ezért ne csodálkozzon senki azon, hogy az itt elmondottak nagy részének híre, hamva sincs az Ószövetségben. Ez nem azért van, mert nem olvastam a Biblia ezen részeit és túl élénk a fantáziám, hanem azért, mert Graves és Patai sokkal több forrásból dolgozott: így például a Jubileumok könyvéből, és a midrás irodalomból is belevettek a művükbe mindenféle érdekességet: vagyis a kevésbé ismert, furcsának tűnő részletekért csakis őket terheli a felelősség. 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy unalomig ismert, ezerféle változatban "gyerekbaráttá" formált, ízléstelenül megfilmesített, átírt, szétcincált, lenyelt és kiköpött mese. Szerepelt benne egy naiv, ám szép kislány, hét kis növésű pasi, egy vérszomjas, nárcisztikus királyné, aki a szelfik istennője lett volna, ha a megfelelő korba születik, és egy még ijesztőbb, holttestekre bukó királyfi...

snow-white-seven-dwarfs-800x400.png

Aki még ezek alapján nem találta ki, hogy melyik mesére gondolok, azt most telepítették ide az ufók, és nagyon gyenge kiképzést kapott. Noha a Hófehérke mai formája giccses, cukormázas történetnek hat, főleg, mióta Disney-ék rátették a kezüket, valójában egyáltalán nem az, ezért is éreztem úgy, hogy érdekes lenne egyszer szexcsatásan elmesélni - noha explicit szex nem lesz benne, mert a gyűjtők és kompilátorok mindent megtettek annak érdekében, hogy aszexualizálják a sztorit. De ahogy a népdalok, úgy a mesék nagy része is tele van kódolt üzenetekkel. 

A mese úgy kezdődik, mint annyi más, még a fogamzásgátlás feltalálása előtt kiötlött történet: egy asszony hiába vágyik gyerekre, és ahelyett, hogy a férjét macerálná, vagy, ha ez kevés, felkeresne egy termékenységi központot, imádkozik. Addig-addig imádkozik, míg Isten meghallgatja. És még nem is vár vele a menopauzáig, mint a bibliai Sára esetében tette.

gallery_1_drei_tropfen_blut_s_32.jpg

De ez a bizonyos vágyakozó királyné nem csak úgy, a vakvilágba vágyakozik gyermek után, pontos elképzelései vannak az utód nemére és külsejére vonatkozólag. És mindez egy háztartási baleset miatt jut eszébe: megszúrja az ujját, három csepp vére a hóra esik, és ettől úgy képzeli, hogy egy nagyon fehér bőrű, nagyon piros arcú lányt szeretne, plusz még a hajszínére is benyújtja a kérelmet. Meg is kapja, amit akar, de cserébe azonnal ki is hajítják a meséből, mert kell a hely a gonosz mostohának. 

Illetve a Grimm-fivérek 1812-es, első verziójában még nem volt gonosz mostoha, az eredeti királyné vagyis az anya válik gonosszá. A mesét Grimmék egyébként hétszer írták át, de persze az alapsztori sokkal régebbi, csak az ő verziójukat ismerjük leginkább. (Propp Varázstükör-meséknek nevezi ezt a típust.) Ami pedig a vércseppeket illeti, azok egyszerre utalhatnak a menstruációs és a deflorációs vérzésre, vagyis a női szexuális élet kezdeteire. (Lásd még Csipkerózsika történetét.)

Hófehérke apja mintha nem is létezne, épp csak annyi a szerepe, hogy feleségül vegye a mostohát, de attól kezdve egyáltalán nem esik szó róla, ami egyébként más, mostohás/boszorkányos mesékre is nagyon jellemző. Hogy messzebbre ne menjek, Hamupipőke apja is teszetosza papucsnak tűnik, aki mintha nem is venné észre, hogy a lányát kínozzák, Jancsi és Juliskát a saját apjuk rakja ki az erdőbe, szintén a második feleség biztatására, de itt legalább valami lelkifurdalás-féléről is szó esik. Hogy egy király egyszerűen felszívódjon a meséből, az azért nem gyakori. 

-font-b-mirror-b-font-font-b-mirror-b-font-untold-adventures-of-snow-white.jpg

Az apának egy régi verzióban mégis jut szerep: ő az, aki megfogalmazza, hogy milyen lányt szeretne magának - ahogy a hóban kocsikázik a feleségével, három hóbuckáról, három vérrel teli gödörről és három fekete hollóról jut eszébe az ötlet, a lány nemsokára meg is jelenik - már kifejlett példányként. A feleség pedig próbál tőle megszabadulni, merthogy vetélytársnak érzi. 

De nézzük, mi történik a kis Hófehérkével. Hét éves koráig nincs vele semmi gond, akkor azonban a mostoha varázstükre őt kiáltja ki a legszebbnek. Ez a varázstükör csak igazat tud mondani, ami elég kellemetlen tulajdonság, főleg annak, aki olyan eszeveszettül hiú, mint a királyné. Mondanunk se kell, a nőnek egyetlen alkalommal se jut eszébe, hogy valami mást kérdezzen, mint azt, hogy ki a legszebb az országban, pedig ez látszólag valójában teljesen haszontalan információ. (Más változatokban a tükör helyett a királyné beszélhet a Holddal vagy a Nappal is.)

2542466-gft_show_white.jpg

A mostoha tehát kénytelen szembesülni azzal, hogy az épp iskoláskorba lépett gyerek már fölül is múlta szépségben, és erre azonnal gyilkos szándék keríti hatalmába. Ahogy azt mindenki kívülről tudja, a királyné hívja a vadászt és megbízza a gyerek likvidálásával.

Hasonló jelenet játszódik le a Trisztán-sztoriban is: Trisztán szerelme, Izolda meg akarja öletni az udvarhölgyét, Brangänét, aki kifejezett kérésére helyette feküdt le a nászéjszakán férjével, Márk királlyal (leplezendő, hogy addigra Izolda már nem volt szűz). A merényletre ugyanúgy nem kerül sor, mint a mesében, és a merénylők ugyanúgy ál-bizonyítékot visznek a biológiából nem túl erős megrendelőnek, de míg a mostoha szívet és májat kért, Izolda az áldozat nyelvét. Ja, és amit szerintem minden modern feldolgozásból ki szoktak hagyni: Hófehérke mostohája jóízűen elfogyasztja a feltálalt őz-szerveket, azt gondolván, hogy épp kannibalizmust gyakorol, ami inkább az előző posztban látott Atreusz-Tantalosz-féle vonallal rokonítja, mint Izoldával (ő nem evett kutyanyelvet). Ráadásul Izolda megbánja, hogy felfogadta a bérgyilkosokat, a mostoha viszont épp ellenkezőleg, még három gyilkossági kísérletet hajt végre a saját két gyönyörű kezével.

schneewittchen_meggendorfer_04.jpg

De nagyon előreszaladtunk: egyelőre ott tartunk, hogy a vadász megkímélte a hét éves Hófehérkét, aki magára maradt az erdőben. (A vadászt akár az apa megtestesítőjének is tekinthetjük, más mesékben is helyettesíti egy idegen vadász a fiait elűző apát, de itt az apai kvázi-támogatás mindössze annyiban áll, hogy életben hagyja, a továbbiakban nem segít neki.) 

Hófehérke egy ideig bolyong az erdőben, és mivel tiszta szívű, akár a nagy költők (Horatius szerint), őt se bántják a vadállatok. Mikor azonban egy kunyhóra bukkan, azonnal magánlaksértést követett el. Az USA-ban ezért a tulaj simán agyon is lőhette volna, de szerencsére kevésbé szőrős szívű teremtmények közé kerül, akik ráadásul éppen nem tartózkodtak otthon. A kis Hófehérke nyugodtan bemehetett, és ehetett-ihatott, alhatott kedvére. A látszat megtévesztő volt: mintha hozzá hasonló gyerekek laktak volna a házikóban, de persze felnőttek voltak, csak törpék, és méretüknek megfelelő gyerekbútorokat vettek az IKEA-ban.

700px-schneewittchen_meggendorfer_05.jpg

Egyébként ércbányászattal foglalkoztak, és a germán mitológia hagyományaival ellentétben történetesen nem voltak gonoszok. Szépen befogadták a sorsüldözött kislányt, és éjjel-nappal dolgoztatták kosztért-kvártélyért cserébe. Idézzük fel újra: egy hét éves gyerekről van szó, aki elvileg addig semmilyen házi munkát nem végzett, nem hogy profi szakácsnő és takarítónő lett volna, de a mesében zokszó nélkül játssza a tündibündi háziasszony szerepét.

Más változatokban a törpék helyett rablók illetve óriások szerepelnek (az albánoknak igencsak meglódulhatott a fantáziája a negyven sárkánnyal), vagyis korántsem olyan giccses cuki figurák, amilyeneknek manapság ábrázolják őket. Puskinnál hét lovag él együtt a lánnyal, akik ugyancsak szívesen szereznék meg Hófehérkét maguknak - csak hát ez nem jön össze egyiknek sem. Egyébként jelképezik a hét ércet, amit eleink ismertek, illetve a hetes szám utalhat az erdőben töltött évek számára - így a lány pont eléri a partiképes kort, amit az emberiség történetének nagy részében 14-15 éves korra tettek. 

Nem volt elég, hogy a törpök dolgoztatták a szegény kislányt, még naphosszat bezárva is tartották, és egyikük se vigyázott rá, szépen otthagyták egyedül. Mivel fémbányászattal foglalkoztak, talán egy dada alkalmazása is belefért volna a keretbe, de persze a mesének éppen az az egyik lényege, hogy Hófehérkén csak a pasik segíthetnek, de ők se viszik azért túlzásba Mondjuk konspirációs szempontból problémás is lett volna felfogadni egy külsőst, de a védett házban mégse hagyjuk magára azt, akit már korábban is megpróbáltak likvidálni.

hf.jpg

A törpéknek egyébként nincs egyéniségük, se nevük: nem lehet egymástól megkülönböztetni őket. Csak utóbb kaptak hülye neveket, és ezeket ráadásul gyerekkoromban még be is kellett bemagolnom, mert nagyanyám szerint ez az általános műveltség elengedhetetlen része. Már akkor éreztem, hogy a törpék (manók) bohócszerű ábrázolása csak árt a mesének - még a cím is megváltozott, és a törpék előnyomakodtak, mintha fontosak lennének. A mesék effajta apró lényekkel való elferdítése az utóbbi időben még idegesítőbb lett: lásd a Simsala Grimm című sorozatot, amelyet a gyerekek sajnos nagyon szeretnek, de a mesék eredeti szépségének és sokrétűségének nagyon rosszat tesznek.

A bányászok egyrészt keményen dolgoztak a titokzatos lyukakban (ettől fallikus szimbólumokká is válnak, ha egy kicsit freudiasan nézzük a világot), másrészt tanácsokkal igyekeztek rábírni az egyébként naponta magára maradó Hófehérkét az óvatosságra: mondván, hogy a gonosz maffia mostoha biztos újra fog próbálkozni, ha megtudja, hogy a megszokott bérgyilkos már nem a régi és csődöt mondott. De mit ér a szülői vagy akár törpei figyelmeztetés egy gyereknek? Nem valami sokat. Ahogy a királyné megjelenik az első jelmezben, Hófehérke mindjárt meggyőzi magát, hogy semmi baj nem lesz, ez az asszony biztos nem fog neki ártani, és egyébként is halálra unta már magát.

juettner_schneewittchen2.jpg

A mostoha és a kislány egy dologban nagyon hasonlít: hiú mind a kettő a végtelenségig. Hófehérke nem tud ellenállni egy divatos övnek, azonnal megveszi és felpróbálja, aztán a mostoha úgy összehúzza a derekán, hogy attól elájul. A királyné nem tud megkülönböztetni egy szimpla ájulást a haláltól, és gyorsan hazarohan a tükréhez.

Mint tudjuk, három gyilkossági kísérletet hajtott végre (vagyis sokan nem tudják, mert a modernebb, ún. "gyerekbarátabb" feldolgozásokban csak az almás epizód szerepel), pontosan ugyanazzal az eredménnyel, bár az utolsó kísérlet jobban sikerül az első kettőnél. De aki első blikkre tényleg szörnyen naiv és képtelen tanulni a saját hibáiból, az Hófehérke. Mondjuk ebben híres párja akad, mégpedig a Bibliából: Sámson volt az, akit háromszor kérdezett meg Delila arról, hogy miben rejlik az ereje, és mindebből nem jött rá, hogy a nő nem szerelmes belé, mi több, harmadszorra meg is mondta a frankót. 

3950561_rwzx7p8vvzqugr8rlfjddwav_jhdwfarkjc7p9xgumyxb8p7zw50lhxins4amzjigvpvaqidymyv5ugfgc08xq.jpg

A mostoha ajándékai tipikus, Aphroditéhez köthető holmik, az öv, a fésű és az alma is szexuális szimbóleumok, gondolom, olyan nagyon nem kell magyarázni őket. Lásd még Párisz aranyalmája, meg a kígyó által Évának ajánlgatott gyümölcs

A harmadik, vagyis tulajdonképp negyedik merénylet után (ha a bérgyilkosos megbízást is ide számítjuk), a törpék újraélesztési kísérletei csődöt mondanak, ők ennyire voltak hitelesítve, invazív kezelésekre nem vállalkoznak. De arra se bírják rávenni magukat, hogy a lányt hagyományos úton elföldeljék, inkább üvegkoporsóba teszik, mint később Lenin elvtársat a saját imádói - azzal viszont nagyvonalú módon nem foglalkoznak, hogy be is balzsamozzák. A holttest mégsem kezd rohadni, de hát mesében vagyunk, vagy miben, nem kéne ilyesmin csodálkoznunk.

tumblr_msadhwepdh1sg8ehco1_500.jpg

Ha az élő Hófehérkére vigyázni nem is volt idejük, a halott mellett bezzeg felváltva állak őrt. Közszemlére teszik a koporsót, és egy dombtetőn keseregnek, nem hogy elrejtették volna a szépséges hullát valamiféle kriptába. Úgy tűnik, terveik voltak a holttesttel, különben mi értelme lett volna őrt állni mellette és pátyolgatni? 

Akár volt tervük, akár nem, az őrködés és közszemlése tétel meghozta eredményét, végre felbukkant egy  fehér lovon érkező herceg, akinek valószínűleg az volt az egyik heppje, hogy halott nőket nézegetett. Amint meghallotta, hogy itt is fellelhető egy szép porhüvely, addig nem tágított, amíg meg nem sasolhatta. De ez még nem volt neki elég: magával is akarta vinni. Először pénzt ajánlott, aztán hisztizett egy sort, és ezt már a törpék sem bírták idegekkel. Odaadták neki a klinikai halál állapotában lebegő szépséget szívességből. 

koporso2.jpg

Mitológián edzett olvasók persze holttesttel szerelembe eső hőst is láttak már: Akhilleusz követte ezt el, mégpedig úgy, hogy ő maga mészárolta le a nőt, akibe aztán beleszeretett.

A befejezést mindenki kívülről fújja: az ügyetlen koporsóvivő szolgák megbotlottak, a lány torkából kiugrott a mérgezett alma, és mivel egy mesebeli méreg sosem szívódik fel, ahogy egy mesebeli gyomorban sincsenek emésztőnedvek, Hófehérke felült és kijelentette, hogy farkaséhes, de almát a büdös életben nem akar többet látni. Képzeljük el a herceg rémületét, mikor egy békés, hideg, szép halott helyett kapott egy élő menyasszonyt! A nekrofilok rémálma lehet az ilyesmi.

Az első Grimm-verzióban nem csak úgy megbotlottak a szolgák, hanem az egyikük szabotálta hülye arisztokrata gazdája legújabb mániáját, és hátba vágta Hófehérkét. Csak azt nem tudom elképzelni, hogy lehet hátba vágni egy halottat, aki amúgy a hátán fekszik, ráadásul egy koporsóban. 

koporso.jpg

Persze a mostohát is megütötte a guta, mikor Hófehérke már negyedszer támadt fel halottaiból... Ami sok az sok, ennyi feltámadást még egy nagyon gonosz mostoha se bír elviselni. 

A korai változatokban a mostohát nem csak úgy megüti a guta, hanem égő, piros vascipőjében táncolja magát halálra -  de ahogy telik az idő, úgy enyésznek el a horror részletek... 

Eddig a történet, vagyis annak legismertebb változata. A legelterjedtebb és ennek köszönhetően leginkább megcsonkított Grimm-verziók mellett vannak hollandok is, és hasonló meséket szinte bárhol találhatunk, például az albánoknál is, ahogy már említettem, de a görögök és az oroszok, az indiaiak, az örmények se maradnak ki a jóból. 

schneewittchen.jpg

Gondolom, nem lep meg senkit, hogy ezt a mesét is agyonelemezték a filológusok, antropológusok, etnográfusok, pszichológusok. Csak néhány érdekes elemzést említek:

Robert Graves, ahogy már megszokhattuk tőle, a kultikus hátteret szolgáltatja. Az ő olvasatában a királyné/mostoha a három alakú istennő pusztító arca, Hófehérke pedig a fiatal istennő. Graves kifejti, hogy a mitológiában mennyire ritka a női emberáldozat, noha Iphigénia példája ennek ellentmond szerinte az ilyen sztorik mindig az akhájoknak a matriarchátus elleni támadásairól mesélnek, mert a matriarchátus idején tipikusan férfiakat áldoztak. Kivételt képeztek a száz éves évfordulók (sacred saeculum), amelyeknek ünnepségei alatt női áldozatra is sor kerülhetett, bár a Hófehérkében ez csak színház, hiszen tudni lehet, hogy az üvegkoporsóba tett lány nem igazán halt meg. (A száz év mint szimbolikus szám a Csipkerózsikában konkrétan szerepel is.)

swath-ravenna.jpg

Bruno Bettelheim freudi, pszichoanalitikus megközelítése szerint a mostohák a mesékben az anya gonosz, szigorú, a gyerek által nehezen elfogadható oldalát mutatják be. (Amit annyira hiányolhatunk a modern mesékből, amelyekben csak a tökéletes anya sztereotípiája, személytelen alakja kap helyet.) Hófehérke kirakása az erdőbe azt szimbolizálja, hogy a kislánynak már nem elégíti ki a szülő minden igényét, elvárásokat támaszt, ezt a gyerek száműzetésként éli meg, ugyanakkor megmarad benne az anyja iránti bizalom is, ezért fogadja el az ajándékokat, amelyek szexuális fejlődését is jelzik. Hófehérke gyermekségének meg kell halnia ahhoz, hogy fiatal nőként ébredjen életre, immár a házasságra készen. A mese elején szereplő három vércsepp is arra utal, hogy ez egy beavatási történet. 

snow_white_c1919_5686351086.jpg

Ez persze nem zárja ki azt az értelmezést sem, hogy a történet egy, a lánya sikereinek, szépségének örülni nem tudó anya bosszújáról szól, épp elég ilyet láthatunk a való életben is.

Vlagyimir Propp pedig arról mesél, hogy a Hófehérkében (és a Varázstükör-típusú mesékben) szereplő erdei ház egy olyan szokásra utal, amely szerint a fiatal, beavatandó fiúkat elküldték az erdőbe, hogy bebizonyítsák: képesek túlélni a vadonban. (Ez természeti népeknél még ma is dívik.) Szállást készítettek maguknak, vagy egy már meglévő hosszú háznak nevezett kollégiumszerű képződménybe költöztek be, vadászni jártak.

Olykor egy lány is odaköltözött hozzájuk, vagy szabad akaratából, vagy, mert menekült valahonnan (mondjuk a férjétől), vagy maguk a srácok rabolták el: ezen a nővérkén olykor osztoztak, olykor csak egyikükhöz tartozott. A nagyon régi időkben egyfajta kellemes poliandria dívott ezekben a házikókban, bár ha belegondolunk, hogy milyen hét vagy még több nagy étvágyú férfira főzni és utánuk takarítani, sőt, még a szexuális étvágyukat is kielégíteni, azt hiszem, az már nem olyan nagy mulatság.

once.jpg

Propp szerint, ha az ilyen erdei közösségben gyerek született, azt általában megölték, kivéve, ha az apaság egyértelmű volt. Aztán a lány vagy a gyerek miatt, vagy ettől függetlenül választott egyet a fiúk közül és visszatért vele a faluba, a hosszú házból elköltözöttek már monogám módon éltek. Az üvegkoporsóra és a látszólagos meghalásra, feltámadásra is van magyarázat: mivel ezek a legényszállások tulajdonképp tiltott helyek voltak a beavatatlanok számára, a lányokat, akik megismerték a titkokat, rituálisan meg kellett ölni, hogy utána új életre ébredjenek: a beavatással kötelezték őket is titoktartásra.

Amint a fenti elemzések is mutatják, szó sincs róla, hogy a Hófehérkében ne lenne szex, sőt, tulajdonképpen az egész sztori ezzel van tele, csak nem olyan nyilvánvaló módon, mint a mítoszokban. Remélem, ezek után mindannyian másképp fogtok nézni a cukormázas mesékre, főleg, mert még készülök további meglepetésekkel is. 

A modern korba tett látogatás után térjünk vissza a görög mitológiához, egyenest annak egyik legismertebb mondaköréhez, amelybe már belekóstoltunk korábban is. A trójai háború főszereplői közül már volt szó Helénáról, Páriszról és Odüsszeuszról is, hogy csak azokat említsem, akik külön posztot kaptak (igaz is, Aeneast el ne felejtsük), de a görögök hadvezérét, Agamemnónt eddig jobbára csak kerülgettük. Feleségéről, Klütaimnésztráról is épp, hogy csak említést tettünk Szép Heléna kapcsán, aki féltestvére volt.

 

clytemnestra_by_baudelaire999.jpg

 

Egyébként nem véletlen, hogy eddig halasztgattam a témát, Agamemnónnak olyan bonyolult és hátborzongató családtörténete van, hogy csak azt nem tudom, miért nem forgattak még sorozatot róla, vagyis az Átreidákról, és miért vesztegetik egyesek az időt és a pénzt olyan fantáziatermékek előállítására, mint a Trónok harca, mikor a mitológia sokkal érdekesebb... És legalább annyi cselszövés, erőszak, trónviszály és szex van benne, mint a modern mesékben.

Az egész azzal kezdődött, hogy a kezembe került egy Delfin-könyv. Biztos sokan emlékeznek még a sorozatra: ifjúsági regények sokaságát adta ki a Móra kiadó tizenöt éven át ennek a keretein belül, és is sokat olvastam közülük, bár a legtöbb mintha inkább fiúknak szólt volna. Nos, ez éppen a Tulipános Fanfan első kalandjai címet viselte (a szerző Jean Muray, a könyv 1957-es, és az eredeti címe: Les premiers exploits de Fanfan la Tulipe). Gondoltam, teszek egy próbát a fiaimnál, akik vevők mindenféle kalandra. Először elolvasom én, hogy ellenőrizzem, tényleg nekik való-e. (És tényleg, nagyon élvezik.)

18517968.jpg

De vérszemet kaptam, és gondoltam, nézzük meg, vannak-e a csókának még egyéb kalandjai, mivel a regény azzal végződik, hogy Fanfan eljut Versailles-be, XV. Lajos udvarába. Persze, hogy volt más is: Benjamin Rochefort Tulipán Fanfan, az ördöngös francia című, két kötetes regénye. (Francia cím: Un diable de français nommé la Tulipe, az eredeti két kötet 1979/80-as) A szerző ugyan teljesen más, de nézzük. A magyar kiadás 1984-es, az Árkádia jelentette meg, borító képi világa korábban elijesztett a könyvtől (alább látható), de most túltettem magam ezen a rossz érzésen, és elkezdtem olvasni.

Tartozom egy vallomással: Dumas-rajongó vagyok, főként A három testőr és folytatásai tartoznak a kedvenceim közé, így már rég a terveim között szerepelt, hogy XIV. Lajosról is írok, noha a megszokott korszakainkon kívül esik, de egyrészt tavaly volt a halálának 300. évfordulója (sajna már nem tudtam idejében elkészülni a poszttal), másrészt annyira fordulatos volt a szerelmi élete, hogy nem lehetett kihagyni. 

louis-xiv-victorious.jpg

A Napkirály a maga 72 éven keresztüli uralkodásával sokak szerint csúcstartó az európai történelemben, de kisebb jelentőségű fejedelmek azért jópáran megelőzik. Az öröklistán mindössze a szerény 8. helyet foglalja el, világviszonylatban pedig tizenkettedik. (Ferenc József 67 évvel csak 32., utána közvetlen Aquitániai Eleonóra jön, 66 évnyi uralkodással.) II. Erzsébetnek még legalább 9 évig kell bírnia, hogy maga mögé utasítsa a XIV. Lajost - fogadásokat már most lehet kötni arra, hogy vajon sikerül-e neki, de valami azt súgja, hogy elszánta magát e hazafias cselekedetre.

Ha a mitológiai figuráknak idézettségi mutatója (impakt faktora) lenne, mint a tudományos munkák szerzőinek, akkor Oidipusz minden bizonnyal az egyik legnagyobb mutatószámmal rendelkezne. Ezt leginkább Sigmund Freudnak köszönheti, aki megtette neki azt a szívességet, hogy komplexust nevezett el róla, melynek lényege az, hogy a 3-7 éves kisfiúk "beleszeretnek" az anyjukba és arról álmodoznak, hogy feleségül veszik, ilyenkor pedig az apa ugyebár csak útban lenne, ezért valamilyen formában megszabadulnának tőle.

oidipusz.jpg

De nézzük, hogyan szól a mitológiai sztori, vagyis annak leginkább ismert változata. Mint mindig, most is számos alverzió létezik, és ezek egy részére majd utalok is. 

Oidipusz apja, Laiosz nem éppen jámborságáról és visszafogott természetéről volt híres, viszont szívesen oktatott fiatal srácokat kocsihajtásra. Ezzel még nem is lett volna baj, ha egyik tanítványába, aki történetesen barátja, Pelopsz fia volt, annyira bele nem zúg, hogy az egyik verzió szerint elrabolja, a másik verzió szerint "csak" megerőszakolja a szerencsétlent. Khrüszipposz igazán baljós csillagzat alatt született, féltestvérei mindezek után még el is tették láb alól, de legalább az apja, Pelopsz jól megátkozta az erőszakos Laioszt: ha valaha sikerülne egy nővel is összefeküdnie, és annak történetesen fia születne, na akkor bizton számítson majd arra, hogy az a fiú egy szép napon kinyiffantja. 

Pelopszot egyébként korábban ugyancsak megátkozták, mégpedig hetedíziglen, az ő utódai között szerepel a trójai háborúból ismert testvérpár, Meneláosz és Agamemnón is, de ennek a híres-hírhedt famíliának a sorsával ezúttal nem fogjuk fárasztani a kedves olvasót, akinek már így is szédül a feje a sok névtől.

Laiosz, aki egyébként Théba királya volt, mivel az akkori szokás szerint két kapura játszott, szert tett egy csinos feleségre is, akit Iokasztének hívtak, és elég sokáig kívánatos nőnek számított, ahogy azt majd később konstatálhatjuk. Addig-addig éltek házaséletet ezek ketten, hogy egy nap bekövetkezett a kellemetlenség, ami ilyenkor általában bekövetkezik: Iokaszté teherbe esett. Mivel az abortusz nem volt még igazán divatban, illetve nagyobb veszélyekkel járt, mint a szülés (pedig az sem volt piskóta), a királyné kihordta a kisfiút, de már azzal a tudattal, hogy az apja meg akar tőle szabadulni. Neki se volt ellenére, hogy kipenderítsék a gyereket a pusztába, a jóslat ugyanis nem csak azt vetítette előre, hogy a srác egyszer az apja halálát okozza majd, hanem azt is, hogy vérfertőző viszonyt folytat majd az anyjával. Nos, ez még a jóslat első felénél is ijesztőbbnek tűnt.

Jelentkezzen az a férj, aki szívesen mutogatná legjobb barátainak a saját feleségét - persze nem ám estélyiben vagy fürdőruhában, hanem a maga természetességében... Esetleg kisebb társaságot hívna össze e célból? És vajon mit szólna hozzá az asszony?

candaules-1859-b_1.jpg

Nem kétséges, hogy a legtöbb férj nem szívesen osztaná meg az élményt a haverokkal, még akkor sem, ha a feleségét valóságos műremeknek tartja, de azért ma is akadnak, akik másképp gondolkoznak, például, ha nem is élőben, de valamelyik közösségi oldalon névvel, esetleg szexoldalakon névtelenül mutatják be a barátnőjük bájait (jó, sokszor a sajátjaikkal együtt), és vannak olyanok is, akik nem csak bemutatni szeretik az asszonyt, hanem meg is osztoznak rajta testvériesen. Ha a feleség számára ez örömforrás, akkor az ég világon semmi baj nincs az egésszel, végül is felnőtt emberek azt csinálnak, amit akarnak. De ha az asszony kifejezetten szemérmes, nem egyezett bele, nem is tud róla, akkor már egyáltalán nincs rendben.

Már a legutóbbi, sajnos jó régen megjelent, januári posztban is szót ejtettünk női sárkányokról, illetve arról a lehetőségről, hogy Androméda, a sziklához kikötözött leányzó és Kétó, az ő felfalni készülő sárkányszerű szörny valójában egy és ugyanazon tengeristennő két megjelenési formája. Női szörnyektől egyébként is hemzsegett az előző sztori, de legtöbbjük nem volt valami bizalomgerjesztő, hogy a szépségről már ne is beszéljünk.

224310-cv_sotn_succubus.jpg

Ehhez képest ma igazán dögös démonokról fogunk beszélni, a succubusokról és az incubusokról. (Noha magyar átiratban szukkubusz meg inkubusz, én hadd maradjhak a latin formájuknál.) Első blikkre olybá tűnik, mintha mindkét fajta férfi lenne, ez egyáltalán nincs így, a succubus ugyanis -us végződése ellenére 100%-osan nő, igazából succuba. Nem tudok ellenállni ilyenkor az etimológiai fejtegetésnek: a succubus a (sub- "alatt" és a cubāre "feküdni") szavak összetételéből származik, és a XIV. századra datálják. (Lásd még succumbo: süllyed, összeesik, megadja magát valaminek) Ez azért is különösen érdekes, mert a férfi párja, az incubus pedig felette vagy rajta fekvőt jelent, azon patriarchális ideológiát tükrözve, mely szerint a nő helye alul, a férfié pedig fölül van  (lásd még a Coitus retro c. korábbi posztomat).

 

Ha hihetünk a mesék és mítoszok logikájának, egy fiatal és szép lány számára nincs biztosabb párkeresési stratégia, mint ha elrabolja egy sárkány, egy szörny, vagy maga az ördög - és igazán semmi különöset nem kell tennie, elég, ha türelmesen várakozik a neki rendelt megmentőre. Még egy valamirevaló hollywoodi film is képes ezt sugallni: ha elég szép vagy, és kikötöznek valahová, akkor a lehető legjóképűbb, legizmosabb és legférfiasabb jelölt szabadít majd meg és szeret beléd, természetesen. Na jó, Hollywoodban egy kicsit már segíthetsz is a hősnek, az egyenjogúság nevében.

mythology_with_a_twist_perseus_and_andromeda_by_ninidu-d7q356r.jpg

Mai sztorink csupa ismerős összetevőt tartalmaz majd: hemzsegnek benne a szép és leginkább pucér nők, beköszön egy kis időre Zeusz atyánk egyik hódításra, amelyről eleddig nem volt szó, jóslatokkal zavarják össze a fejünket, és izgulhatunk egy különleges sorsú hősért.

A bonyodalmat, mint már annyiszor, a női szépség okozta. Belegondoltam, milyen ritka, hogy egy istennő azért lesz zabos, mert valami halandó asszony okosabbnak tartja magát nála... (Na jó, azért Athéné meg tud sértődni ilyeneken.) Kassziopeia, az etióp királyné vesszőparipája azonban szokványosabb volt: Hófehérke mostohaanyját játszotta, vagyis azt hangoztatta, hogy ő a legdögösebb a vidéken, ami önmagában még elment volna, de ő nem elégedett meg a földi halandók lepipálásával, mindjárt minimum 50 isteni lény haragját vívta ki egyszerre azt hangoztatván, hogy még a néreidáknál, Poszeidón meztelenül vízisíző kísérőinél, testőreinél, szíve csücskeinél is csodálatosabb.

nymphe10.png

Mint Psziché történetéből, no meg a három istennő szépségversenyéből már tudjuk, sokmindent lehet, de halhatatlan asszonyokat és lányokat megjelenésük becsmérlésével felingerelni, na, azt nem. Legalábbis súlyos következmények nélkül nem szokott menni. A néreidák ugyan nem Aphrodité szintjén állnak - vagyis inkább úszank -, de bennük is van annyi büszkeség, hogy ne tűrjék a női hübrisz ilyetén megnyilvánulását. Mivel Poszeidón hetekig másról sem hallott odahaza, mint a felháborító pöffeszkedésről, végül beadta a derekát, és előszedett a süllyesztőből egy megfelelő szörnyet: elmagyarázta neki a küldetés lényegét és Etiópiára küldte, hogy a helyiek kezdjenek vele, amit akarnak. 

Ne higgyétek, hogy megfeledkeztem erről a blogról, csak azért, mert már 10 hónapja hozzátok sem szólok - sokszor álltam neki majdnem az írásnak, de valami mindig közbeszólt - leginkább pénzkereső elfoglaltságok. Most jut egy szusszanásnyi idő, ha az istenek is úgy akarják, és egyelőre egy rövid sztori erejéig feltámasztom tetszhalott állapotából az általatok is annyira kedvelt szexcsatákat.

001.jpg

Az ókori Rómában járunk, a hagyomány szerint Jézus születése utáni 19-ben, Tiberius császár uralkodásának 5. évében, amikor is egy római lovag, bizonyos Decius Mundus igencsak megkívánta egy előkelő honfitársnőjét, az erényes és férjezett Paulinát. Megkörnyékezte mindenféle módokon, ígért neki fűt, fát, bokrot, toronyórát meg aranyláncot, sőt, konkrétan 200.000 drachmát is, mégpedig egyetlen éjszakáért, de a jármbor hölgyet semmilyen módon nem tudta megszerezni. (Hogy az akkori drachmának mennyi lehet a mai vásárlóértéke, és vajon ez milyen arányban áll a Robert Redford által 1993-ban Demi Moore-nak felajánlott egymillió dollárral, azt nem vagyok hajlandó kiszámolni, de ha valaki nagyon ráér és ért az ilyesmihez, megteheti, meg fogjuk köszönni.)

 5398_w.jpg

Mikor Decius barátunk úgy érezte, hogy mindent megtett az ügy érdekében, az ominózus kufirc nélkül pedig már élnie sem érdemes, bejelentette, hogy éhségsztrájkba kezd, és addig folytatja, míg ki nem leheti ifjonti lelkét - vagy míg a hölgy meg nem szánja egy kiadós szexelés erejéig. Paulina persze hideg maradt, mint a jégcsap, ha Mundus abban reménykedett, hogy az istenfélő hölgy majd pont ettől fog megenyhülni, akkor nagyot tévedett. Egy másik nő azonban nem nézhette tétlenül a dolgot: a lovag apjának szabadosnője (vagyis felszabadított rabszolgája), akit Idének hívtak, és olyan kis tüchtig ügyintéző volt, mint Plautus színdarabjainak fifikás rabszolgái, a fejébe vette, hogy ő végrehajtja a lehetetlent, és kihozza az egész dolgot potom ötvenezer drachmából. Mundus, aki kétszázat is szívesen fizetett volna, persze gondolkodás nélkül kipengette az összeget, és azonnali hatállyal felfüggesztette az éhségsztrájkot.

Valamilyen rejtélyes oknál fogva az emberek szeretik, ha 10 pontba foglalnak nekik valamit, gondolom, már a Tízparancsolat is azért áll éppen ennyi ukázból – illetve tiltásból, mert az Úr is tudta, hogy mennyire van kalibrálva az emberi elme.

2c-Bouguereau-Young_Girl_Defending_Eros-1024X768.jpg

Valentin-nap lévén meg már úgyis mindenkinek tele a szívecskés hócipője a könnyfakasztóan giccses lávsztorikkal, így arra gondoltam, összeállítok nektek egy kis listát a mitológia legpechesebb szerelmeseiről illetve áldozataikról. A 10 történetből 9-et már külön posztban el is meséltem, így ha valamire részletesebben is kíváncsiak vagytok, elég a linkre kattintani. De van egy újdonság is.

Nézzük tehát, kik pályázhatnának a mitológia legnagyobb szerelmi lúzerei címre – a poszt végén szavazni is lehet majd.


1. Akhilleusz és Pentheszileia

Talán nem túlzás azt mondani, hogy Ádámnál és Évánál nagyobb hatású mitológiai szereplőket nehéz elképzelni (tippeket azért szívesen fogadok), noha olyan sok szöveget nem kaptak a forgatókönyvírótól. De ki mondta, hogy a hatásos forgatókönyvhöz bonyolultság kell? A teremtéstörténet azért ki van ám találva. Úgyhogy épp itt az ideje, hogy annyi nagy és kisebb név után elővegyük az ún. első emberpár dossziéját is, és kicsit belelapozzunk.

adam-and-eve-from-the-stanza-della-segnatura-detail-1511.jpgElső helyen Ádámot szokás emlegetni, de az máig nem tisztázott, hogy ő piszkozatnak tekinthető-e a sokkal tökéletesebb lény, Éva megalkotásához, vagy rendelkezik némi előjogokkal, főleg, mert Évát az oldalbordájából kellett kioperálni. Mintha épp akkorra fogyott volna el az építőanyag, amivel az Úr annyira szeretett agyagozni. (Az első teremtéstörténetben még nem ez az oldalbordás verzió szerepel, és ez meg is zavart egyeseket.) Akárhogy is, Ádám nem sokáig malmozott egyedül, nem kellett társkereséssel bajlódnia, válogatnia a jobbnál jobb nők között, mint utódainak: a szabad akarat akkoriban nem volt opció. Eszed, nem eszed, nem kapsz mást, mondta volna az Úr vagy valamelyik angyala. És Ádám ette is, zokszó nélkül, ő már csak ilyen jámbor balek volt szegény.

Mi köze a fenyőfának egy olyan különös istennőhöz, mint a frígiai/anatóliai Kübelé, akit a rómaiak Magna Materként, Nagy Anyaként tiszteltek, és akinek kultuszához hozzátartozott, hogy papjai saját magukat fosztják meg férfiasságuktól? Ki volt Attisz, és mi köze volt Kübeléhez? Na és hogy kerül egy ennyire masszívan furcsa istennő a maga oroszlánok vontatta kocsijával 1777-ben a világ egyik legkatolikusabb fővárosának, Madridnak a központjába (lásd alább)? Figyelem, ez a poszt érzékenyebb lelkületűeknek nem ajánlott.

Cibeles-00.jpg

A mítosz ősi verziója homályba vész, de álljon itt három, későbbi, kicsit sem unalmas változat, fordított időrendi sorrendben:

Mindenkinek kellemes téli napfordulót kívánok - az ugyanis ma, december 22-én van. Mint már korábban meséltem róla, a keresztény karácsony csak egy a sok solstitiumhoz kötődő vagy arra ráapplikált ünnep közül.

6649901857_cf6c3f219c_o.jpg

dios-zeus1_1384631517.jpg_500x328

Biztosan sokan vannak közületek, akik olvassák a konteo-blogot vagy más, tiboru által jegyzett blogokat, illetve már meg is szerezték az első  könyvet, amelyet itt Zeusz "tart a kezében". Nekik semmi újat nem fogok tudni mondani. Ha azonban akad olyan, aki valamely fatális véletlen folytán még sosem találkozott a nevével és a műveivel (az általa írt, és a szexcsaták tematikájába tökéletesen illő kedvencemet itt találjátok), akkor épp ideje, hogy változtasson ezen. (Igazából irigylem, mert annyi jó szöveget olvashat majd így első alkalommal.)

Lepjétek meg magatokat és mindazokat, akik értékelik az értelmes és szórakoztató ajándékokat, az első konteo-kötettel, mely harminc válogatott összeesküvés-elméletet szed ízekre olyan könnyed stílusban, hogy még az is biztosan élvezi, akit az egyes témák iránt eredetileg nem lelkesedett. Kapható a Librinél, az Alexandránál, megrendelhető online a Göncöl Kiadótól, a Bookline-on és a Garmadától is. Csalódás kizárt. Jó szórakozást!

Így Halloween környékén talán senki nem bánja, ha kicsit borzongunk és kirándulást teszünk a titokzatos középkorba, amely cseppet sem volt sötétebb, mint a mai világ, erre letenném a nagyesküt.

Erzsebet_Bathory_by_vampirekingdom.jpg

Noha azóta sokminden megváltozott (legalábbis Európában), még fellelhető egy-két téma, ami sose megy ki a divatból. Itt van például a szex és a vér. Ha egy (mű)alkotáson, filmen, regényen belül mindkettőböl bőven akad, akkor garantált az érdeklődés, elég csak a vérelemző Dexterre vagy a megint nagyon felkapott vámpíros sorozatokra utalnom.

A Lusitania blog mai posztjából kiderül, mennyit ért a szűzi vér a középkorban, hogyan lehetett a hiedelem szerint leprát kapni, és a betegek mit tehettek a gyógyulás érdekében. 

Már három poszt óta nélkülöznötök kell a Bibliát, most ezért bónuszként jöjjön egy "rövid" ószövetségi sztori a két, állítólag legősibb mesterség képviselőinek főszereplésével. Nem tartozik a legismertebbek közé, de szerintem zseniális, és számos értelmezési lehetőséget rejt. Remélem, élvezni fogjátok. 

rahab3.jpg

Történetünk kezdetének idején a zsidók már negyven éve vonulnak az egyébként meglehetősen kis kiterjedésű pusztában fel s alá, miután Mózes kivezette őket abból az Egyiptomból, ahová József jóvoltából kerültek. A frusztrált, egyiptomi hercegből avanzsált népvezér (ez lenne Mózes), aki ellen annyit lázadoztak az elégedetlenkedők (amúgy ki ne lázadt volna a helyükben, azt megnézném), eddigre végképp belefáradt a veszekedésbe és beadta a kulcsot. Egyébként nem jószántából, az Úr döntött úgy, hogy egyetlen férfiember nem léphet be az Ígéret földjére, akinek vannak személyes emlékei az elképesztő gazdag kultúrával rendelkező Nílus-menti civilizációról (a nők nem számítottak, meg akkor még bolyonghattak volna 30 évig, amíg az utolsó öregasszony is kiszenved). Isten ugyanis pontosan tudta, hogy ahhoz képest az a Kánaán, amit Ő kínál, elég kiábrándító. Az az eufemizmus, hogy tejjel és mézzel folyik, tulajdonképp azt a tényt igyekszik csak leplezni, hogy víz és kőolaj viszont nincs. De legyen csak az egyetlen viszonyítási pont a puszta. Merthogy annál szinte minden csak jobb lehet. Vagy mégse?

Ritka az a mitológiai figura, aki egész eposzt kap kizárólagos használatra, ráadásul úgy, hogy még egy másikban is szerepel. Még csak nem is istenről vagy félistenről van szó, hanem egy 100%-ban emberi kromoszómákkal rendelkező pasiról, aki nem különösebben erős, és nem is különösebben jóképű (csak, ha Athéné szépségápolási kezelést hajt rajta végre olykor), és nem valami hatalmas birodalom ura. Első ránézésre nincs is benne semmi extra…

penelope.jpg

Ma négy éves a blog, és ilyen hosszú kényszerszünet után épp itt az ideje, hogy teljesítsem az egyik tartozásomat. Az az igazság, hogy a sorsom az utóbbi időben két könyvvel is szembesített, amelye azonnal meg kellett vennem, mindkettő címében szerepel Kleopátra neve: ez végképp meggyőzött arról, hogy róla kell a következő posztot írnom, noha a szavazás alapján Odüsszeusz is lehetett volna. A könyvekről majd a végén szólok pár szót, most viszont kezdjük egy kis marketingleckével. 

cleopatra_blu.jpgSzerintetek überelhető-e az a PR-fogás, hogy hónapot nevezünk el magunkról? (Az ennél zseniálisabb ötleteket a szerkesztőségbe várom.) Márpedig két római brand is díszeleg a naptárban: július (korábban quinctilis), amelyet Caius Iulius Casear "keresztelt" át saját családnevére, illetve az augusztus (azelőtt sextilis), amelyet fogadott fia, Octavianus stipistopizott le magának, miután felvette az Augustus (megnövelt, fenséges) melléknevet. (Amúgy szeptembertől decemberig ott maradt kihasználatlanul az a sok sorszámnév, esetleg még be lehet próbálkozni, hölgyek és urak!)

A hónapszámokat felváltó pasik mögött csak kicsit marad le ismertségben a Kleopátra márkanév, de viselőjéről legalább általában tudják, hogy valós személy volt, mégpedig nem akármilyen NŐ! Legalábbis a szépségápoláshoz biztos értett a sok habfürdő, szappan és kozmetikai szalon alapján, amelyet vele próbálnak népszerűsíteni. Jó ötlet a hónapneveket kisajátítása, de ezeket a legtöbben nem azonosítják nagy római államférfiakkal, vagyis a jelek szerint Kleopátra mégiscsak nyerésre áll.

Mégis, hogyan épült fel a Kleopátra márka? Miből táplálkozik a mítosz, mennyit tettek hozzá az évszázadok, és miért halhatatlan? A legérdekesebb kérdés pedig: hogy a valóságban ki volt Kleopátra? Olyan szép volt, mint Liz Taylor? És tényleg kleopátra-frizurát hordott? Kancatejben fürdött, gyöngyöt oldott fel ecetben, teljesen megbabonázta a férfiakat, rabszolgákat evett reggelire és vacsorára? És ugyan mitől lett akkora díva, akinek a fénye két évezred távlatából se kopott meg?

Van a trónbitorlásnak egy íratlan szabálya: ha nem irtod ki a törvényes király utódait, előbb-utóbb felbukkan egy trónkövetelő és kapkodhatsz fűhöz-fához, hogy megszabadulj tőle. Ez rendszerint akkor is megesik, ha bitorlóként maximális erőbedobással próbálsz kiiktatni mindenkit, mert az istenek nem szeretik a kereken lezárt történeteket, vérbosszúkhoz asszisztálni sokkal szórakoztatóbb. Így volt ez Romulus és Remus, illetve mai férfi főhősünk, Iaszón esetében is. Figyelem, a posztban kissé sok lesz a név, de nem kell mindet kívülről tudni, majd csak a záróvizsgára.

De_Morgan_Medea.jpgUtóbbi tekervényes sztorija is pont úgy kezdődött, mint a farkas táplálta ikreké, egy testvérféltékenységgel. Volt egyszer, hol nem volt két fivér, Aiszón, Iolkosz  (ma a görögországi Volosz) királya és Péliász, aki semminek nem volt a királya mindaddig, míg el nem kergette bátyját, ezt követően viszont egész Thesszáliára rátette a kezét és baromi elégedett volt magával. Mindaddig az is maradt, amíg egy orákulum nem közölte vele bizalmasan, hogy óvakodjék a félcipőben érkező egyénektől, mert azok szó szerint rosszban sántikálnak. Péliász tehát attól fogva mindig talptól tetőig mérte végig az audienciákon tolongó atyafiakat, hogy időben kiszúrja a terroristagyanús elemeket. (Nem volt neki saját szervezete erre, ejnye-bejnye, de elmaradott népek voltak még ezek...)

Az elűzött féltestvér fiacskáját, Iaszónt,a mitológia legjobb magántanára, Kheirón kentaur okítgatta. (Ő volt Akhilleusz és más VIP kölykök nevelője is egyébként.) Ha valaki nem tudná, mi az a kentaur, gondoljon a Rossmann drogéria jelképére, megvan? Mikor Iaszón elvégezte az általánost és a középiskolát, megkapta a kitűnő bizonyítványt, és nevelője közölte vele, hogy ne is nagyon törtje a buksiját pályaválasztáson, mert a melóhelye biztosítva van, csak le kéne taszajtani az igazgatói székből a nagybácsit. Nem egy nagy durranás, tessék nekilátni. 

Ígéretemhez híven ismét témaszavazást hirdetek, de ezúttal a Biblia száműzetésben fog dekkolni, mivel folyton kiütéses győzelmet arat. Minden jelölt szerepelt már korábban is, vagyis ez most egyfajta vigaszág, ahonnan dobogóra lehet kerülni. 

Akkor nézzük a listát:

A) Odüsszeusz, a szexi entellektüel

odysseus7608.jpg

A görög mitológia egyik legérdekesebb pasija - talán még Zeuszon is túltesz. Király, rafkós hadvezér és politikai tanácsadó (olykor amatőr pszcihiáter), férj, aki húsz évig nem látja a nejét, szerető, akit egy nimfa tartott magánál túszként, hajóskapitány, akinek sose elég a kalandokból. Ebben a blogban persze a nőügyeire koncentrálunk.

B) A megkoronázott holttest - Inês de Castro és Péter király sorsüldözött szerelme

historia_04.jpg

Királydráma a XIV. századi Portugáliából, bősz atyával, szerelmes királyfival, titokban elvett hölggyel, vérengzéssel és bosszúval. Shakespeare tollára méltó téma, a luzitán sztorik kedvelőinek (és nem csak nekik). (Abszolút győztes a legtöbb szavazáson alulmaradt kategóriában.)

C) Médeia és Iaszón - királylány, varázslónő, sorozatgyilkos

jason_and_medea_1759_oil_on_ca_hi.jpg

Bankrablás ókori módra, avagy hogyan szerezzük meg a legféltettebb kincset egy jól őrzött intézményből? Ha másképp nem megy, belső ember segítségével - de mi van, ha ez az ember egy nő, a fizetség pedig, amit kér, életfogytiglan törlesztendő? Mi mindenre képes egy királylány, ha találkozik élete pasijával és mi mindenre képes a pasi, ha már unja a boszorkányságot? Mindenkinek, aki szereti az erős nőket, a népmeséket és a horrort.  

D) Kleopátra, Caesar, Antonius - szex és hatalmi játszmák

cabanel_cleopatra.jpg

Csak, hogy legyen ismét Egyiptom, meg szépasszony, de főleg rómaiak! Nem is akárkik - Caesar, az univerzális zseni, Antonius, a javíthatatlan nőcsábász és Octavianus Augustus, a kíméletlen reálpolitikus. Olyan szereplőgárda, amely az ókori közönséget ugyanúgy letaglózta, mint Shakespeare hallgatóságát, vagy Hollywoodot. Titeket se fognak cserben hagyni. 

A 4-ből most kettőre lehet szavazni, és az ezüstérem is posztot jelent majd, persze az aranyérmes témát olvashatjátok előbb. Vasárnap (május 26.) délig adhatjátok le a voksokat, és természetesen várom a kommenteket is.

Ismét bibliai téma kerül terítékre, a többség akaratából: úgy látszik, ha ilyen is szerepel a szavazásban, mindenképp nyerni fog, mégiscsak a Biblia izgatja leginkább a fantáziátokat. Na, majd legközelebb nem lesz ószövetség a listán, hogy a többiek is szóhoz jussanak. 

Guercino, Josef.jpg-for-web-large.jpg

Mai sztorink a legismertebbek közül való, legalábbis a Putifárné nevet, ami csak magyarul hangzik ilyen hülyén,  azok is hallották már, akiknek az Ószövetség nem volt soha kedvenc olvasmányuk. De mielőtt rátérnénk arra, hogy ki volt Putifár, miért híres a neje, és mi köze ennek az egésznek Józsefhez, kezdjük férfi főhősünk pedigréjének rövid felvillantásával.

Itt a tavasz, vagyis inkább a nyár, és az újabb voksolási lehetőség, ezúttal vadiúj témákkal, amelyek eddig egyetlen szavazáson sem szerepeltek. Mind a három sztori egy-egy erős akaratú, célratörő és kicsit se szívbajos nő köré szerveződik, unatkozni biztosan nem fogtok, akármelyik is kerül ki győztesként. 

1) József és Putifárné - miért ne mondjunk nemet egy férjes asszonynak?

P_ Coecke van Aelst Jozef en de vrouw van Potifar 3.jpg

Ismét egy slágersztori a Bibliából, az akarata ellenére idegenbe szakadt és a beilleszkedésben nem is rosszul teljesítő Józseffel, meg a kéjsóvár, kezdeményező, majd bosszúálló egyiptomi szépasszonnyal, akit csak férjezett nevén, Putifárnéként szokás emlegetni. Megismerkedhetünk az ókori Egyiptom VIP büntetés-végrehajtásával és az ottani karrierlehetőségekkel. Szó lesz Thomas Mann sajátos értelmezéséről is, és persze József rövidített CV-jét is olvashatjátok, ha megint a Biblia kapja a legtöbb szavazatot.

2) Médeia és Iaszón - királylány, varázslónő, sorozatgyilkos

jason_and_medea_1759_oil_on_ca_hi.jpg

Bankrablás ókori módra, avagy hogyan szerezzük meg a legféltettebb kincset egy jól őrzött intézményből? Ha másképp nem megy, belső ember segítségével - de mi van, ha ez az ember egy nő, a fizetség pedig, amit kér, életfogytiglan törlesztendő? Mi mindenre képes egy királylány, ha találkozik élete pasijával és mi mindenre képes a pasi, ha már unja a boszorkányságot? Mindenkinek, aki szereti a népmeséket és a horrort.  

3) Kleopátra, Caesar, Antonius - szex és hatalmi játszmák

cabanel_cleopatra.jpg

Csak, hogy legyen még egyszer Egyiptom, meg szépasszony, de főleg rómaiak! Nem is akárkik - Caesar, az univerzális zseni, Antonius, a javíthatatlan nőcsábász és Octavianus Augustus, a kíméletlen reálpolitikus. Olyan szereplőgárda, amely az ókori közönséget ugyanúgy letaglózta, mint Shakespeare hallgatóságát, vagy Hollywoodot. Titeket se fognak cserben hagyni. 

A 3-ból kettőre lehet szavazni, vasárnap (április 28.) délig, és természetesen várom a kommenteket is, ki miért melyik témát preferálja. 

Ki ne hallott volna Szodomáról? Biztos vagyok benne, hogy az egyik leghírhedtebb bibliai helyiségnév, amely szédületes karriert futott be az elmúlt 3000 évben. Nem hagyott hidegen hívőket és hitetleneket, erkölcscsőszöket és pornófüggőket sem. A szodomai és gomorrai bűnök elképzelése, ecsetelése, ábrázolása sok titkos vágyat elégített ki. 

Lót és leányai (Musée du Louvre) – Lucas van Leyden.preview.jpg

Akárhogy csűrjük-csavarjuk, akármilyen nagy igyekezettel próbáljuk jámborrá varázsolni a szereplőket, megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, azt azért nem tagadhatjuk, hogy ez a bibliai sztori eléggé kínos. És minél kevésbé sima ügy, a blog olvasóit annál jobban érdekli - legalábbis erre következtet a múltkori szavazás eredménye: a téma több, mint 50%-os fölénnyel végzett. Nézzük tehát, mi is történt a Holt-tenger környékén azokban az ősi időkben - szigorúan a Szentírás szerint. 

Lót és családja története szervesen összefonódik a már megénekelt Ábrahámék sztorijával, hiszen Ábrahám Lót nagybátyja volt, együtt indultak el Mezopotámiából és egy ideig együtt legeltették a nyájaikat, mígnem túl szűknek nem bizonyultak a legelők, akkor Ábrahám javaslatára elváltak útjaik - Lót időközben valahogy átvedlett családostul félig-meddig urbánussá, letelepedvén a hírhedt Szodomában.

Több, mint egy éve haldoklik a demokrácia ezen a blogon, gondoltam, ideje forradalmat csinálni, és újra szavazásra bocsátani néhány híres történetet. Végignézve az eddigi voksolásokat, az összes, korábban alulmaradt témát is megírtam már (egy zsarnok már csak ilyen), kivéve egyet. Nos, az most is esélyt kap, két másik sztori mellett. Szavazni március 6. éjfélig lehet, egy IP címről akár 2 jelöltre is. 

Íme, a lista: 

A) Odüsszeusz, a szexi entellektüel

odysseus-and-calypso-1943.jpg

A görög mitológia egyik legérdekesebb pasija - talán még Zeuszon is túltesz. Király, rafkós hadvezér és politikai tanácsadó (olykor amatőr pszcihiáter), férj, aki húsz évig nem látja a nejét, szerető, akit egy nimfa tartott magánál túszként, hajóskapitány, akinek sose elég a kalandokból. Ebben a blogban persze a nőügyeire koncentrálunk.

B) Lót és lányai - avagy horror és vérfertőzés a Bibliában

220px-Anonymous_artist_-_Lot_and_his_daughters_-_Louvre_RF_1185_-_001.pngNoha van jónéhány kemény sztori az Ótestamentumban, azt hiszem, ez viszi a prímet. Itt aztán erősen kell pedáloznia annak, aki elfogadható (értsd, jámbor) magyarázatokat akar adni az emberek és az Úr viselkedésére... Rengeteg megválaszolatlan kérdés, zaftos részlet, logikai bukfenc és persze számtalan zavarba ejtő ábrázolás... Miért pusztította el Isten Szodomát? Miért akarta Lót kiszolgáltatni a lányait a szodomitáknak? Miért kellett Lót nejének sóbálvánnyá változnia? És miért hitték a lányok, hogy az apjukon kívül nem maradt más férfi a világon? 

C) A megkoronázott holttest - Inês de Castro és Péter király sorsüldözött szerelme

ICastro.jpgKirálydráma a XIV. századi Portugáliából, bősz atyával, szerelmes királyfival, titokban elvett hölggyel, vérengzéssel és bosszúval. Shakespeare tollára méltó téma, a luzitán sztorik kedvelőinek (és nem csak nekik).

Ne is mondjátok, tudom, hogy nehéz választani.