Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Ma négy éves a blog, és ilyen hosszú kényszerszünet után épp itt az ideje, hogy teljesítsem az egyik tartozásomat. Az az igazság, hogy a sorsom az utóbbi időben két könyvvel is szembesített, amelye azonnal meg kellett vennem, mindkettő címében szerepel Kleopátra neve: ez végképp meggyőzött arról, hogy róla kell a következő posztot írnom, noha a szavazás alapján Odüsszeusz is lehetett volna. A könyvekről majd a végén szólok pár szót, most viszont kezdjük egy kis marketingleckével. 

cleopatra_blu.jpgSzerintetek überelhető-e az a PR-fogás, hogy hónapot nevezünk el magunkról? (Az ennél zseniálisabb ötleteket a szerkesztőségbe várom.) Márpedig két római brand is díszeleg a naptárban: július (korábban quinctilis), amelyet Caius Iulius Casear "keresztelt" át saját családnevére, illetve az augusztus (azelőtt sextilis), amelyet fogadott fia, Octavianus stipistopizott le magának, miután felvette az Augustus (megnövelt, fenséges) melléknevet. (Amúgy szeptembertől decemberig ott maradt kihasználatlanul az a sok sorszámnév, esetleg még be lehet próbálkozni, hölgyek és urak!)

A hónapszámokat felváltó pasik mögött csak kicsit marad le ismertségben a Kleopátra márkanév, de viselőjéről legalább általában tudják, hogy valós személy volt, mégpedig nem akármilyen NŐ! Legalábbis a szépségápoláshoz biztos értett a sok habfürdő, szappan és kozmetikai szalon alapján, amelyet vele próbálnak népszerűsíteni. Jó ötlet a hónapneveket kisajátítása, de ezeket a legtöbben nem azonosítják nagy római államférfiakkal, vagyis a jelek szerint Kleopátra mégiscsak nyerésre áll.

Mégis, hogyan épült fel a Kleopátra márka? Miből táplálkozik a mítosz, mennyit tettek hozzá az évszázadok, és miért halhatatlan? A legérdekesebb kérdés pedig: hogy a valóságban ki volt Kleopátra? Olyan szép volt, mint Liz Taylor? És tényleg kleopátra-frizurát hordott? Kancatejben fürdött, gyöngyöt oldott fel ecetben, teljesen megbabonázta a férfiakat, rabszolgákat evett reggelire és vacsorára? És ugyan mitől lett akkora díva, akinek a fénye két évezred távlatából se kopott meg?

Van a trónbitorlásnak egy íratlan szabálya: ha nem irtod ki a törvényes király utódait, előbb-utóbb felbukkan egy trónkövetelő és kapkodhatsz fűhöz-fához, hogy megszabadulj tőle. Ez rendszerint akkor is megesik, ha bitorlóként maximális erőbedobással próbálsz kiiktatni mindenkit, mert az istenek nem szeretik a kereken lezárt történeteket, vérbosszúkhoz asszisztálni sokkal szórakoztatóbb. Így volt ez Romulus és Remus, illetve mai férfi főhősünk, Iaszón esetében is. Figyelem, a posztban kissé sok lesz a név, de nem kell mindet kívülről tudni, majd csak a záróvizsgára.

De_Morgan_Medea.jpgUtóbbi tekervényes sztorija is pont úgy kezdődött, mint a farkas táplálta ikreké, egy testvérféltékenységgel. Volt egyszer, hol nem volt két fivér, Aiszón, Iolkosz  (ma a görögországi Volosz) királya és Péliász, aki semminek nem volt a királya mindaddig, míg el nem kergette bátyját, ezt követően viszont egész Thesszáliára rátette a kezét és baromi elégedett volt magával. Mindaddig az is maradt, amíg egy orákulum nem közölte vele bizalmasan, hogy óvakodjék a félcipőben érkező egyénektől, mert azok szó szerint rosszban sántikálnak. Péliász tehát attól fogva mindig talptól tetőig mérte végig az audienciákon tolongó atyafiakat, hogy időben kiszúrja a terroristagyanús elemeket. (Nem volt neki saját szervezete erre, ejnye-bejnye, de elmaradott népek voltak még ezek...)

Az elűzött féltestvér fiacskáját, Iaszónt,a mitológia legjobb magántanára, Kheirón kentaur okítgatta. (Ő volt Akhilleusz és más VIP kölykök nevelője is egyébként.) Ha valaki nem tudná, mi az a kentaur, gondoljon a Rossmann drogéria jelképére, megvan? Mikor Iaszón elvégezte az általánost és a középiskolát, megkapta a kitűnő bizonyítványt, és nevelője közölte vele, hogy ne is nagyon törtje a buksiját pályaválasztáson, mert a melóhelye biztosítva van, csak le kéne taszajtani az igazgatói székből a nagybácsit. Nem egy nagy durranás, tessék nekilátni. 

Ígéretemhez híven ismét témaszavazást hirdetek, de ezúttal a Biblia száműzetésben fog dekkolni, mivel folyton kiütéses győzelmet arat. Minden jelölt szerepelt már korábban is, vagyis ez most egyfajta vigaszág, ahonnan dobogóra lehet kerülni. 

Akkor nézzük a listát:

A) Odüsszeusz, a szexi entellektüel

odysseus7608.jpg

A görög mitológia egyik legérdekesebb pasija - talán még Zeuszon is túltesz. Király, rafkós hadvezér és politikai tanácsadó (olykor amatőr pszcihiáter), férj, aki húsz évig nem látja a nejét, szerető, akit egy nimfa tartott magánál túszként, hajóskapitány, akinek sose elég a kalandokból. Ebben a blogban persze a nőügyeire koncentrálunk.

B) A megkoronázott holttest - Inês de Castro és Péter király sorsüldözött szerelme

historia_04.jpg

Királydráma a XIV. századi Portugáliából, bősz atyával, szerelmes királyfival, titokban elvett hölggyel, vérengzéssel és bosszúval. Shakespeare tollára méltó téma, a luzitán sztorik kedvelőinek (és nem csak nekik). (Abszolút győztes a legtöbb szavazáson alulmaradt kategóriában.)

C) Médeia és Iaszón - királylány, varázslónő, sorozatgyilkos

jason_and_medea_1759_oil_on_ca_hi.jpg

Bankrablás ókori módra, avagy hogyan szerezzük meg a legféltettebb kincset egy jól őrzött intézményből? Ha másképp nem megy, belső ember segítségével - de mi van, ha ez az ember egy nő, a fizetség pedig, amit kér, életfogytiglan törlesztendő? Mi mindenre képes egy királylány, ha találkozik élete pasijával és mi mindenre képes a pasi, ha már unja a boszorkányságot? Mindenkinek, aki szereti az erős nőket, a népmeséket és a horrort.  

D) Kleopátra, Caesar, Antonius - szex és hatalmi játszmák

cabanel_cleopatra.jpg

Csak, hogy legyen ismét Egyiptom, meg szépasszony, de főleg rómaiak! Nem is akárkik - Caesar, az univerzális zseni, Antonius, a javíthatatlan nőcsábász és Octavianus Augustus, a kíméletlen reálpolitikus. Olyan szereplőgárda, amely az ókori közönséget ugyanúgy letaglózta, mint Shakespeare hallgatóságát, vagy Hollywoodot. Titeket se fognak cserben hagyni. 

A 4-ből most kettőre lehet szavazni, és az ezüstérem is posztot jelent majd, persze az aranyérmes témát olvashatjátok előbb. Vasárnap (május 26.) délig adhatjátok le a voksokat, és természetesen várom a kommenteket is.

Ismét bibliai téma kerül terítékre, a többség akaratából: úgy látszik, ha ilyen is szerepel a szavazásban, mindenképp nyerni fog, mégiscsak a Biblia izgatja leginkább a fantáziátokat. Na, majd legközelebb nem lesz ószövetség a listán, hogy a többiek is szóhoz jussanak. 

Guercino, Josef.jpg-for-web-large.jpg

Mai sztorink a legismertebbek közül való, legalábbis a Putifárné nevet, ami csak magyarul hangzik ilyen hülyén,  azok is hallották már, akiknek az Ószövetség nem volt soha kedvenc olvasmányuk. De mielőtt rátérnénk arra, hogy ki volt Putifár, miért híres a neje, és mi köze ennek az egésznek Józsefhez, kezdjük férfi főhősünk pedigréjének rövid felvillantásával.

Itt a tavasz, vagyis inkább a nyár, és az újabb voksolási lehetőség, ezúttal vadiúj témákkal, amelyek eddig egyetlen szavazáson sem szerepeltek. Mind a három sztori egy-egy erős akaratú, célratörő és kicsit se szívbajos nő köré szerveződik, unatkozni biztosan nem fogtok, akármelyik is kerül ki győztesként. 

1) József és Putifárné - miért ne mondjunk nemet egy férjes asszonynak?

P_ Coecke van Aelst Jozef en de vrouw van Potifar 3.jpg

Ismét egy slágersztori a Bibliából, az akarata ellenére idegenbe szakadt és a beilleszkedésben nem is rosszul teljesítő Józseffel, meg a kéjsóvár, kezdeményező, majd bosszúálló egyiptomi szépasszonnyal, akit csak férjezett nevén, Putifárnéként szokás emlegetni. Megismerkedhetünk az ókori Egyiptom VIP büntetés-végrehajtásával és az ottani karrierlehetőségekkel. Szó lesz Thomas Mann sajátos értelmezéséről is, és persze József rövidített CV-jét is olvashatjátok, ha megint a Biblia kapja a legtöbb szavazatot.

2) Médeia és Iaszón - királylány, varázslónő, sorozatgyilkos

jason_and_medea_1759_oil_on_ca_hi.jpg

Bankrablás ókori módra, avagy hogyan szerezzük meg a legféltettebb kincset egy jól őrzött intézményből? Ha másképp nem megy, belső ember segítségével - de mi van, ha ez az ember egy nő, a fizetség pedig, amit kér, életfogytiglan törlesztendő? Mi mindenre képes egy királylány, ha találkozik élete pasijával és mi mindenre képes a pasi, ha már unja a boszorkányságot? Mindenkinek, aki szereti a népmeséket és a horrort.  

3) Kleopátra, Caesar, Antonius - szex és hatalmi játszmák

cabanel_cleopatra.jpg

Csak, hogy legyen még egyszer Egyiptom, meg szépasszony, de főleg rómaiak! Nem is akárkik - Caesar, az univerzális zseni, Antonius, a javíthatatlan nőcsábász és Octavianus Augustus, a kíméletlen reálpolitikus. Olyan szereplőgárda, amely az ókori közönséget ugyanúgy letaglózta, mint Shakespeare hallgatóságát, vagy Hollywoodot. Titeket se fognak cserben hagyni. 

A 3-ból kettőre lehet szavazni, vasárnap (április 28.) délig, és természetesen várom a kommenteket is, ki miért melyik témát preferálja. 

Ki ne hallott volna Szodomáról? Biztos vagyok benne, hogy az egyik leghírhedtebb bibliai helyiségnév, amely szédületes karriert futott be az elmúlt 3000 évben. Nem hagyott hidegen hívőket és hitetleneket, erkölcscsőszöket és pornófüggőket sem. A szodomai és gomorrai bűnök elképzelése, ecsetelése, ábrázolása sok titkos vágyat elégített ki. 

Lót és leányai (Musée du Louvre) – Lucas van Leyden.preview.jpg

Akárhogy csűrjük-csavarjuk, akármilyen nagy igyekezettel próbáljuk jámborrá varázsolni a szereplőket, megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, azt azért nem tagadhatjuk, hogy ez a bibliai sztori eléggé kínos. És minél kevésbé sima ügy, a blog olvasóit annál jobban érdekli - legalábbis erre következtet a múltkori szavazás eredménye: a téma több, mint 50%-os fölénnyel végzett. Nézzük tehát, mi is történt a Holt-tenger környékén azokban az ősi időkben - szigorúan a Szentírás szerint. 

Lót és családja története szervesen összefonódik a már megénekelt Ábrahámék sztorijával, hiszen Ábrahám Lót nagybátyja volt, együtt indultak el Mezopotámiából és egy ideig együtt legeltették a nyájaikat, mígnem túl szűknek nem bizonyultak a legelők, akkor Ábrahám javaslatára elváltak útjaik - Lót időközben valahogy átvedlett családostul félig-meddig urbánussá, letelepedvén a hírhedt Szodomában.

Több, mint egy éve haldoklik a demokrácia ezen a blogon, gondoltam, ideje forradalmat csinálni, és újra szavazásra bocsátani néhány híres történetet. Végignézve az eddigi voksolásokat, az összes, korábban alulmaradt témát is megírtam már (egy zsarnok már csak ilyen), kivéve egyet. Nos, az most is esélyt kap, két másik sztori mellett. Szavazni március 6. éjfélig lehet, egy IP címről akár 2 jelöltre is. 

Íme, a lista: 

A) Odüsszeusz, a szexi entellektüel

odysseus-and-calypso-1943.jpg

A görög mitológia egyik legérdekesebb pasija - talán még Zeuszon is túltesz. Király, rafkós hadvezér és politikai tanácsadó (olykor amatőr pszcihiáter), férj, aki húsz évig nem látja a nejét, szerető, akit egy nimfa tartott magánál túszként, hajóskapitány, akinek sose elég a kalandokból. Ebben a blogban persze a nőügyeire koncentrálunk.

B) Lót és lányai - avagy horror és vérfertőzés a Bibliában

220px-Anonymous_artist_-_Lot_and_his_daughters_-_Louvre_RF_1185_-_001.pngNoha van jónéhány kemény sztori az Ótestamentumban, azt hiszem, ez viszi a prímet. Itt aztán erősen kell pedáloznia annak, aki elfogadható (értsd, jámbor) magyarázatokat akar adni az emberek és az Úr viselkedésére... Rengeteg megválaszolatlan kérdés, zaftos részlet, logikai bukfenc és persze számtalan zavarba ejtő ábrázolás... Miért pusztította el Isten Szodomát? Miért akarta Lót kiszolgáltatni a lányait a szodomitáknak? Miért kellett Lót nejének sóbálvánnyá változnia? És miért hitték a lányok, hogy az apjukon kívül nem maradt más férfi a világon? 

C) A megkoronázott holttest - Inês de Castro és Péter király sorsüldözött szerelme

ICastro.jpgKirálydráma a XIV. századi Portugáliából, bősz atyával, szerelmes királyfival, titokban elvett hölggyel, vérengzéssel és bosszúval. Shakespeare tollára méltó téma, a luzitán sztorik kedvelőinek (és nem csak nekik).

Ne is mondjátok, tudom, hogy nehéz választani. 

Biztosan sokan ismeritek Lion Feuchtwanger egyik leghíresebb regényét, A csúnya hercegnőt. Kamaszként én is elolvastam, megmozgatta a fantáziámat a ronda nő téma, de csak most, a napokban néztem utána a történelmi hátterének, mert úgy esett, hogy megkértek, derítsem ki, ki a leghíresebb tiroli nőalak, akinek az irodalomhoz is köze van. Nos, jelentem, megtaláltam, és mivel egyrészt van némi kötődésem ezen osztrák tartományhoz (kilenc hónap Innsbruck ifjúságom hajnalán), másrészt rendkívül érdekes a sztori, úgy döntöttem, posztot írok belőle. 

Margarethe_Tirol.jpg

Tapasztalataim szerint kifejezetten bírjátok a bibliai nőszemélyeket, úgyhogy egy korábban már szavazásra bocsátott témához nyúlok most, Sára és Ábrahám házasságának sztoriját fogom elmesélni.

240px-Sarah_Abraham_1.jpgEzúttal nem Ábrahám, az ősatya lesz a főszereplő, hanem felesége, Sára. Olvastam én már olyan véleményt, hogy ők az ideális házaspár az Ószövetségben, ha boldog házasságot akarunk látni, itt kell keresgélnünk. Nos, itt az ideje, hogy megvizsgáljuk, vajon ez az idealizáló állítás mennyire meggyőző számunkra.

Ha valaki kicsit járatos a bibliai történetekben, annak a fejében valószínűleg egy olyan Sára képe él, aki túl a menopauzán illetlenül nevetgél azon az ötleten, hogy neki még a kissé már vénecske Ábrahámtól gyereke lehet (igaz, szemtelenül letagadja az angyaloknak, hogy kacarászott, mikor rápirítanak, mi ez a szkepticizmus). Az Úrnak persze végtelen mennyiségű ideje van, ő tud várni és imádja megtréfálni kiválasztottait mindenféle próbákkal, mert különben unalmas lenne az élet - hát, Sárát is alaposan megtáncoltatta, ami azt illeti.

Gondolkodtam az idén is, mi szépet és szórakoztatót írhatnék nektek a karácsonyról, ha addig nem jön el a világvége, amely elsősorban az ilyen szemtelen bloggereket törölné el a www színéről, mint én, és mivel túléltem azt is, meg a karácsonyt is, itt láthatjátok az eredményt. Találtam ugyanis egy nagyon jópofa ünnepi figurát, amelyeknek ugyan nincs erotikus vonzata, de a mitológiához mégiscsak köthető valamiképpen (fogjuk rá).

Nacimiento_napolitano.jpg

Biztosan emlékeztek rá, mekkora kavarógép volt Aphrodité (Venus - vagy Vénusz, ki hogy szereti) már a saját szerelmi ügyeit illetően is, lévén főállású szexdíva, de láttuk már a gonosz anyós szerepében is, most azonban olyan oldaláról ismerhetjük meg, amely eddig inkább rejtve maradt előttünk.

Giacinto_Gimignani_-_Venus_Appearing_to_Aeneas_and_Achates_-_WGA08998.jpgHiszen nem csak Erósz-Ámor, az általában kiskamasz alakjában mutatkozó mesterlövész mamája volt, hanem számos más gyermeke is akadt szerteszét a világban (ha azt vesszük, hogy minden partnerétől folyton teherbe esett), többek között Aeneas, aki az istennőnek a lepcses szájú Ankhiszésszel folytatott, nem túl pozitív kimenetelű kalandjából született, és akit arra szemeltek ki az istenek, hogy majd Julius Caesar CV-jében foglaljon el előkelő helyet és biztosítsa a politikai érvényesüléshez szükséges pedigrét, mégpedig sokkal profibban, mint holmi plagizált szakdolgozatok és disszertációk.

Dávid király tehát elég kellemetlen helyzetbe került, mikor Betsabé megüzente neki, hogy eredményre vezetett a sok kufircolás, és gyereket vár (lásd előző poszt). Nem, mintha szokatlan szituáció lett volna a király számára, elég termékeny volt pasiként is, nem csak költőként és hadvezérként, tehát olyan nagyon nem lepődött meg, bár nem csodálkoznék, ha néhány, nem éppen zsoltárba illő szó hagyta volna el fogai kerítését, csak úgy off-record.

Betsab.jpegPersze összehívott egy kisebbfajta vezetői értekezletet a belső stáb számára (az ügyeletes lelkiismeret, Nátán próféta lemaradt a meghívottak rövid listájáról), és felvázolta a tényállást: gáz van. Mit tegyünk?  Dávid leszögezte, hogy cserbenhagyásról szó sem lehet, annál jobban csípi Betsabét, tehát valamit ki kéne találni, hogyan mentse meg a megkövezéstől. (Akkoriban nem egyszerű válóper várt egy házasságtörő asszonyra.) A think tank végül arra jutott, hogy hívatni kell a mit sem sejtő férjet, és finoman értésére adni: most a nemzetstratégia úgy kívánja, hogy ő teljesítse házastársi kötelességét, a frontot addig majd tartják a bajtársak. (Mint tudjuk, a gyerekvállalás nem magánügy, szóval parancsra is mennie kell a dolognak.)

Folytassuk a Bibliával, mert azt különösen szeretitek. És, ha már megvolt az egyik pancsoló nő, akit annyiszor kaptak ecsetvégre a festők, jöjjön a párja, a másik asszonyka, aki azzal bolondított meg egy pasit, hogy - merő véletlenségből persze - meztelenül fürdőzött a szeme láttára.

Artemisia Gentileschi - David y Betsabé - 1640.jpeg

A pasi történetesen maga Dávid volt, a zsidók leghíresebb királya (nem mellesleg Jézus sokat emlegetett őse), és épp a haditanácsból jött ki a tetőteraszra ejtőzni, mikor azon kapta magát, hogy kukkol és nagyon tetszik neki, amit lát. Olyannyira tetszik, hogy muszáj megszereznie. Márpedig a kétharmad teljhatalom birtokában az ember nem szokta visszafogni magát, amit megkíván, azt megkaparintja, legyen szó nyugdíjkasszáról vagy csinos csajokról.

De hogyan jutott az egyszeri birkapászor legkisebb fiú annak a palotának a tetőteraszára? Mert nem ám aranybölcsőben ringatták, elég érdekes karriertörténet az övé, és ha csak nagy vonalakban is, mindenképp érdemes elmesélni.

Szinte nincs olyan bűncselekmény, ami nem szerepelne a Bibliában, kivéve a hekkelést. De hogy még a kihallgatás művészetének alapismérvei is benne legyenek, azt azért nem gondoltátok, ugye? Mindez persze megspékelve egy ellen-Zsanett-sztorival (nem a nő vádol, hanem őt vádolják), két nyugdíjra megérett bíróval és egy prófétával, aki nyomingert alakít, nem is rosszul.

Susanna_0.jpg

A babiloni fogság idején járunk, az i.e. VI. században, és a sztori is Babilonban vagyis Bábelben játszódik, hogy jobban el tudjuk helyezni földrajzilag, a mai Irakban tapossuk a homokot, és egyelőre még sejtelmünk sincs a földben rejlő kőolajról.

A helyszín egy bizonyos Jojakim multifunkcionális házikója, amely egyrészt magán luxusvillaként szolgált (kert, medence és személyzet dukált hozzá, de legfőképpen bombanő feleség), másrészt közösségi térként avagy bírósági épületként működött, és még imádkozni is ide jártak a népek. Ily módon került tehát két vén kecske, akarom mondani bíró, a só vagyis a bombanő közelébe. Biztos jobb lett volna, ha őket is nyugdíjba küldik idejében, de akkor hogy mesélhetném nektek el ezt a kedves kis történetet?

Kissé hosszúra nyúlt nyári szünet után végre itt vagyunk ismét, hogy felrázzuk az úri közönséget és befejezzük Perszephóné (alias Proserpina alias Kóré) történetét.

Demeter.jpg

Ott tartottunk legutóbb, hogy az említett, már nem igazán szűzies hölgy, Proserpina egy ideje az alvilágban vendégeskedett - vagy raboskodott, ki hogy értelmezte a dolgot -, és anyukája, Démétér [itt, balra] általános mezőgazdasági sztrájkkal fejezte ki nemtetszését, miközben Baubo úgy mellékesen feltalálta a teljes fazont. A lányrabló alvilági király, Hádész nem nagyon zavartatta magát a felvilági éhínség miatt, teszemazt, ahogy a sztoriból ki fog derülni, nála még gránátalmából is bőven volt raktáron, igaz, a halottak nem épp falánkságukról híresek, inkább hajlamosak anorexia nervosára, mint elhízásra, így nem akkora kunszt az étkészletek felhalmozása.

Démétér, a vidékfelelős istennő tehát sztrájkba kezdett lánya elrablása miatt.

Demeter Mourning for Persephone, Evelyn Pickering de Morgan, 1906.jpg

A minisztérium épületére kitették a fekete zászlót, ajtaját lelakatolták és egy plakátot is kihelyeztek azok számára, akik esetleg nem értesültek más forrásból az eseményekről: A hivatal működése családi okok miatt határozatlan ideig szünetel. Sürgős ügyben forduljon, akihez akar, úgyse ér el semmit. A vezetőség. Legalább nem lacafacáztak és nem küldték el a jónépet Pontiustól Pilatusig..

Megkezdődött a legnagyobb mezőgazdasági rendkívüli állapot evör. Ennek nem csupán a flóra, a fauna és a humanoidok itták meg a keserű levét, hanem persze maguk az istenek is, akik úgy rá voltak szorulva az emberek bemutatta áldozatokra, mint csecsemő az anyatejre vagy a tápszerre, márpedig, ha nincs mit enni, akkor az oltárokra se jut semmi. (Emlékszünk még Judit sztorijára?) A gyalázatosan önző halandók meg előbb akarták megtömni a saját hasukat, mint az istenek oltárait. O tempora, o mores, mondta volna Cicero mester és biztos rögtönítélő bíróságként kivégeztetett volna néhány, jó erkölcsbe ütközően túl sokat zabáló halandót.

Hozzászokhattunk már, hogy a mitológiában viszonylag ritka a hagyományos udvarlás és a becéző szavak használata, annál gyakrabban folyamodnak az istenek (főleg a férfiak, de olykor még a nők is, lásd legutóbbi posztunkat a sokkal egyszerűbb erőszakhoz, vagyis az ember- és istenrablás nem tekinthető kivételesnek. De hát milyen lenne egy civilizáció, ahol nincs se rendőrség, se terrorelhárítás, sőt, a terror állami isteni szinten burjánzik? Ugye, ugye.

Ha az Auróra nevet halljuk, több minden is eszünkbe juthat hirtelen. 35 fölöttieknek talán elsőre a cirkáló fog beugrani, amely a NOSZF (Nagy Októberi Szocialista Forradalom) egyik főszereplőjének számított a hivatalos legendában, de itt, ebben a blogban természetesen az eredeti és egyetlen istennőről fogunk szólni, akinek semmi köze se forradalomhoz, se katonai puccshoz.

Auróra a hajnal istennője, a görög mitológiában Éósz, eposzi jelzője a rózsaujjú, mert véreskezű mégse lehetne, szeretői számára kissé kellemetlen tulajdonsága, hogy egzisztenciális okokból mindig hajnalban kel és az épp aktuális hálótársát se hagyja nyugodni, pedig ilyenkor esik legjobban az alvás. Gondolhatjuk, hogy az összes rózsás ujjára akadt pasi mind az olimposzi és alvilági istenek, mind a halandók között, ő pedig szerette a változatosságot. (Ami azt illeti, az örökkévalóság szerintem még a legelvetemültebb monogámista szilárd hitét is megingatná.)

Hölgyeim és uraim, húsvéti ajándékként itt jön a folytatás Lancelot-val!

Az előző epizódban hősünk könnyes búcsút vett társától, Gauvain-től, és a GPS-lány útbaigazítása alapján rábízta magát a robotpilótára vagyis lova ösztöneire, ő pedig saját agyát teljesen kikapcsolva alfa állapotba süppedt. Magyarul mondva szerelmi révedezésében minden másról elfeledkezett, sőt, a sisakrostélyt is magára húzta, nehogy valamit észrevegyen a tájból.

Legutóbbi posztunkban felvázoltuk, vajon milyen kapcsolatban állhatott egymással Artúr király, felesége, Ginevra és a Kerekasztal egyik legkiválóbb lovagja, nem mellesleg a királyné szeretője, Lancelot. 

Ginevra természetesen szőke volt, de hogy szende lenne, azzal még a legnagyobb ellenségei sem vádolták volna: vérbeli dominaként ráncigálta Lancelot-t, aki olyan szubmisszív bírt lenni vele kapcsolatban, hogy rajzolni se lehetne szebbet.

Hosszú hallgatás után ismét itt vagyok, hogy meséljek nektek a tavaly december 12-iki szavazás győzteseiről. Igen, ilyen régen volt már az a szavazás... Tudom, tudom, ne is mondjátok.

Noha saját szememmel láttam olyan egyetemistákat, nem is egyet, akik nem hallottak még Artúr királyról (és nem a legrosszabb hírű egyetem kommunikáció szakán bújtak meg), azért én feltételezem,hogy az olvasók nagy részének mond ez a név valamit. Plíz, ne cáfoljatok meg! Gondoljatok Sean Conneryre például [itt, balra], ő nem csak James Bondként alakított, hanem Artúr királyként is. De a feldolgozások garmadájáról majd a sztori végén regélünk. Előre bocsátom, hogy megint sorozatot nyitok, úgyis régen volt már benne részetek (és nekem zöld gyepem sincs): tessenek türelemmel lenni, a mese megérdemli a figyelmet.

Drága Olvasóim,

nincs mit szépíteni a dolgon, szilveszter óta nem írtam posztot. Tudom, hogy ilyet nem szabadna csinálni, de sajna nem volt rá időm, mert olyas munkákkal voltam elfoglalva, amelyekért pénzt is adnak hébe-hóba. (Mea culpa, bár ez inkább holnaptól aktuális.)

Nem felejtettem el a blogot, gyakran eszembe jut, hogy mennyire jó lenne visszatérni... Remélem, ez a hónap nem múlik el új poszt nélkül.

Most azonban egy átirányítással tudok csak szolgálni, mégpedig a Portugálos dolgok blog újrakesztelt verzióját, a Lusitaniát ajánlom, új helyén, a Blogrepublikon. Nézzetek be hozzám ott is, és kommenteljetek!

Egy kis ízelítő a posztból:

Idehaza elég érdekesen alakulnak a farsangi szokások. Javítsatok ki, ha nem jól tudom, hogy mintha senkit nem érdekelne, hogy mikortól meddig tart a farsang - avagy a karnevál (carnaval). A szimpla naptárban nem szerepel, ahogy rengeteg más, egyébként fontos ünnepnap (például az anyák napja sincs benne a naptárakban, hogy miért, az számomra rejtély), viszont, mikor eljön az ideje, mégiscsak értesülünk róla. Jé, hát, a brazilok ezerrel ünnepelnek, vonulgatnak, de nem csak ők... (Igaz, náluk van ennek legnagyobb divatja a világon.) Nálunk az utcán nem érezhető semmi, csak a bölcsi-ovi-suli vonatkozásában, no meg bizonyos szórakozóhelyeken... Alapvetően a farsang gyerekes dolognak számít - vagy tévednék?

Az egész posztot itt olvashatod. Nemsokára találkozunk!

Glória

Rio de Janeiróban ma nem csak az újévet ünneplik, hanem egy felénk meglehetősen ismeretlen, sokarcú istennőt is: Iemanját (ejtsd: Jemanzsá). Az afrikai istenek és félistenek, az orixák (orisák) ősanyja ő, a tenger istennője, legismertebb nevének jelentése: az anya, akinek gyermekei halak (sellőként is ábrázolják). [Tucano kolléga kommentjében felhívta a figyelmemet, hogy ez így pontatlan, nem nő, vagy nem mindig az, inkább androgün, kétnemű entitás, legalább is az eredeti afrikai változatban.]

Iemanjának majdnem annyi neve van, mint magának Szűz Máriának (akivel egyébként ugyancsak azonosítják, egyrészt az anya-archetípus, másrészt a tenger miatt): afrikai istennőként kezdte, aztán attól függően, hogy milyen népek hová vitték, alakulgatott hol erre, hol arra.

Minden valamirevaló mitológiának megvan a maga üldözős, vérfertőzős története, és az afrikai se kivétel. Obatalá, az égisten (kábé Uranosznak felel meg) és Odudua, a földanya (a görögöknél Gaia) frigyéből születik a vulkánfelelős Aganju (Héphaisztosz) és húga, a tenger- és termékenység-istennő Iemanjá. (Nem jópofa, hogy ez a párosítás is stimmel a klasszikus hellén változattal?)

Szokatlan témával jelentkezem karácsonyra, már a blog szempontjából kissé szokatlan, hiszen a Diótörő nem mítosz és nem is középkori legenda, hanem, ahogy gyerekkorunkban olvastuk: ETA (vagyis Ernst Theodor Amadeus) Hoffmann, a XVIII-XIX. század fordulóján élt zseniális író (és nem mellesleg zeneszerző) meséje. Mese habbal, cukormázzal, tortával és csingilingivel, de ha egy kicsit közelebbről megnézzük, tiszta horror, no és szex. Persze, a maga áttételes, rejtett módján.

Kedveseim,

megvolt, jó volt, sajnálhatjátok, hogy nem jöttetek, ha nem jöttetek. Aki jött, az nem sajnálta.

A buli hivatalos, kvíz-részéről olvashattok itt hevenyészett beszámolót, a nemhivatalos rész államtitok kategória, nem részletezzük.

Nos, a kvíz, amely többek szerint túl nehéz volt, négy feladatból állt. Egy harminc kérdéses tesztből, egy képfelismerős fordulóból, egy rajzolós feladványból, és egy párosítós (nem párosodós, ne tessék félreérteni) küldetésből.

Itt most a harmadik feladat végrehajtása során született rajzokat adom közre. Figyelem, a blog történetének eddigi legobszcénabb ábrázolásai következnek, szigorúan csak 18 év fölötti olvasóknak! Kiskorúak képernyő előli eltávolítása melegen ajánlott. Érzékenyebb lelkületű rajongók ne tekintsék meg!

süti beállítások módosítása