Adó- és vámügyekkel foglalkozni a laikusok szerint biztos unalmas dolog lehet, bár azért van némi különbség a között, hogy közben az ember saját maga is gazdagszik, vagy csak fix fizetésért csinálja... Ha mi magunk találjuk ki az adónemeket és határozzuk meg a százalékokat, az biztos jó játék, a pénzszámlálgatás meg egyeseknek a legnagyobb erotikus élmény. Adófizetőként azonban nem sok öröme van az embernek, kivéve persze, ha csökkentik a befizetendő összeget, főleg, ha ezt egy pucéron lovagló hölgynek köszönheti. Ennek itt, az alábbi képen.
Lady Godiva kábé ezer évvel ezelőtt (jó, a kerek ezerhez hiányzik még pár év) ment férjhez egy Leofric nevezetű, nála jóval idősebb földesúrhoz, aki Mercia tartomány lakosainak mindennapjait tette keserűvé. Ő volt az earl, és földijei annyira komálták, mint a felcsútiak Mészáros Lőrincet, szóval nagyon. Itt alább földrajzilag is elhelyezzük a történetet a XI. századi Britannia térképen az ínyencek kedvéért. (Akik látták esetleg a The last kingdom című sorozatot, azoknak a királyságok nevei ismerősek lesznek.)
Ahogy a mindenkori földesurak, Leofric (aki nem azonos a sorozatban szereplő harcossal) se nagyon szeretett dolgozni, de valamiből fenn kellett tartani az uradalmat, fizetni a sok rokont, meg a várépítést, tatarozást, a legújabb páncélinget, hogy az asszony csecsebecséiről már ne is szóljunk... (A cselédeket inkább nem fizette.) Nem volt ott neki az EU, hogy megfejje, úgyhogy a legősibb módszerhez folyamodott, amelyet még ma is előszeretettel alkalmaznak, akik a húsos fazék közelében ülnek: emelte az adókat. Újra és újra.
Adót persze mindig is csak a legcsóróbbak fizettek, a nemesek és a papok nem, hiszen ők azért voltak kitalálva, hogy kivessék és behajtassák azt az adót. Csakhogy az egyszeri angolszász földműves akkoriban nem állt túl jól anyagilag, és már lassan az éhhalál felé sodródott.
A legenda szerint a sok szerencsétlen alattvaló végső kétségbeesésében az earl feleségéhez, Lady Godivához folyamodott segítségért. Leofric már 1017 óta sanyargatta őket, de Godiva még csak 1040 óta, szóval azt remélték, hogy több jóérzés szorult belé - noha az okiratok szerint önálló földesúrnő volt, vagyis ugyanúgy engedhetett volna az adókból, mint agg férje... De ezek az okiratok csak arra jók, hogy elrontsák a legjobb történeteket.
Lady Godiva tehát felkereste nála jóval idősebb és nyilván gonoszabb férjét (vagyis átment a szomszéd szobába), és tolmácsolta a proletariátus alázatos kérését, miszerint csökkentse már az adóterheket, hogy a népek bele ne dögöljenek a fizetésbe, mert az hosszabb távon a földesúrnak se jó.
Leofricnak tulajdonképpen belefért volna, hogy csökkentse azokat a terheket, de úgy gondolta, hogy egy jó kis diáktréfa sokkal szórakoztatóbb lenne. (Biztos bentlakásos iskolába járt.) Kijelentette a feleségének, hogy akkor fog ő adót csökkenteni, ha a KDNP önállóan bejut a Parlamentbe, vagyis ha piros hó esik, de esetleg azzal is megelégszik, ha Godiva asszony anyaszült meztelenül végiglovagol Coventryn (a piactérig meg vissza).
Godiva szerencsére elég jó felépítésű nő volt, és titokban mindig is arra vágyott, hogy a nudizmus örömeinek hódoljon, de leginkább azért, mert koros férjén kívül másnak nem mutogathatta bájait... Úgyhogy egy kicsit se habozott, máris beleegyezett a feltételbe.
De aztán nem várt fordulat következett: aznap, mikor Lady Godiva felpattant a nyeregbe és kibontotta hosszú haját, a város összes lakója bemenekült a házába, becsukta az ablaktáblákat, és elbújt az ágy alá, nehogy akár véletlenül is megpillantsák védőszentjük szűzies, azaz inkább asszonyos bájait.
Vannak, akik szerint ez a verzió csak később vált ismertté, és az eredeti sztoriban nincs semmi szemérem, se álságos, se igazi. És az is vitatott, miért bújtak el az emberek: vajon Leofric parancsolta meg, hogy zárkózzanak be, mint valami kalifa az Ezeregy éjszaka meséinek egyikében, vagy a jónépek maguktól voltak olyan jámborak, hogy nem mertek ránézni úrnőjükre.
Most képzeljük el, mekkora csalódás lehetett szegény asszonynak, hogy senki se kíváncsi rá, mikor az első Free the nipple felvonulást rendezi! Na jó, azért egyetlen ember mégiscsak megkönyörült rajta, egy Tom nevezetű szabó nem bírt magával, és jól megleste a mezítelen amazont (a Tamások ilyenek, csak a saját szemüknek hisznek) - kár, hogy ezután már nem nagyon nézegethetett semmit, mert a kukkolásért Isten hatalmas kegyelmében vaksággal sújtotta. Bezzeg a szegény nép sanyargatását derűs mosolygással tűrte mindig is.
Godiva asszony csalódottan hazatért unalmas és sanyargató urához, az pedig hatalmas hahotázott felesége fel -és lesülésén (mivel fényvédő krémet nem alkalmazott, a nő naphoz nem szokott bőre kissé leégett), majd egy kicsit alacsonyabbra tekerte az adóprést, és kötelezte alkalmazottait, hogy a közüzemi számlákon fejvesztés terhe mellett mindig tüntessék fel az ún. Godiva-csökkentés mértékét, a népek pedig örök hálával emlegessék a nevét, és mondjanak érte naponta 10 miatyánkot és egy üdvözlégyet. (Az kemény valuta ám a túlvilágon.)
Ahogy már a fenti családfa is érzékeltette, mind Leofric, mind a felesége létező és igen jól dokumentált személyek voltak (egyedül Kukkoló Tom nem szerepel a törikönyvekben), a meztelen lovaglás azonban lehet, hogy nem pont így esett meg. Galopp ugyan volt, csak nem teljesen pucéron. Kukacoskodó történészek szerint Godiva asszonynak hálóingben (alsóruhában) kellett bemutatnia lovas tudományát, és kifejezetten nem azért, mert akkora szent lett volna, épp ellenkezőleg: ő volt a fő-fő sanyargató, és a gyóntatójának vagy az egyházmegyének nem tetszett a viselkedése. Vagyis penitencia gyanánt kellett végigvonulnia a városon.
Aminek némileg ellentmond a fentebb már említett kolostoralapítás, Leofric és Godiva ugyanis kifejezetten bőkezűek voltak - az Egyházzal.
A legenda azonban, főleg az a rész, hogy a hölgy pucéron poroszkál, sokkal jobban tetszett a népnek is, meg a képzőművészeknek is. Lady Godiva pedig, akit ugyan soha nem avattak szentté (bár, ami késik, nem múlik, Ferenc pápa, itt az ötlet!), ma is az adózók védőangyalának számít.
Coventryben egyébként kisebb-nagyobb szünetekkel őrizték a meztelen lovaglás hagyományát, a XVI. századig, amíg a katolicizmus volt az egyeduralkodó vallás, megtartották a felvonulást, majd 1668-tól ismét, egészen a 60-as évekig (már a XX. századról beszélünk). Aztán 1996-ban újra elővették a tradíciót, amely ma is él: beöltöztetnek vagy levetkőztetnek egy vállalkozó szellemű leányzót, illetve készítenek egy hatalmas, áttetsző ruhájú bábut (lásd az alábbi, 2012-es fotót):
Talán többekben motoszkál a gondolat, hogy ez az egész sztori inkább egy pogány istennő kultuszának keresztény köntösbe öltöztetett (vagyis vetkőztetett) verziója: fehér ló, pucér illetve alulöltözött fehér nő, júniusi felvonulás, és mindez egy egyszeri adócsökkentés miatt? Nem arról van szó, hogy a XI-XII. században még erősen éltek a pogány hagyományok, és a termékenységünnepet nem lehetett betiltani, mert a népek ragaszkodtak hozzá? Ugyanakkor azt se lehetett hagyni, hogy Cofa/Freyja/Frija/Goda istennőnek áldozzanak, főleg, ha ez az áldozás orgia formájában valósul meg?
[A Goda egy nem meglepő fordulattal istennőt jelent, milyen jól jött a Godivával való egybecsengés. A Frija jelentése pedig lady vagyis úrnő.]
Még Kukkoló Tom is beleillik a képbe: eszünkbe juthat róla például Teiresziász, akit szintén kukkolásért vakítottak meg, de más mitológiákban is előfordulnak hasonló sztorik. Vagyis nagyon úgy néz ki, hogy a történet merő kitaláció, mégpedig a Godiva és Leofric által alapított bencés kolostor lakói ötölték ki az orgiasztikus tavaszünnep keresztény verziójaként, így a kecske, illetve a lovas asszony is megmaradt, meg a káposzta is túlélte. A jelek szerint akárhonnan indulunk, mindig a Fehér istennőnél és szemérmetlen szertartásainál kötünk ki, mint múltkor a Hófehérke-mítosznál.
Godiva történetéből, illetve annak ürügyén természetesen filmek is készültek (itt az 1955-ös teljes egészében megtekinthető, de létezik modernebb, 2008-as is, csak történelmi hűséget ne várjunk tőlük, bár esetünkben ez amúgy is abszurd elvárás lenne, lévén szó legendáról.)
Godiva nevét viseli egy csokimárka is: a belgák rukkoltak elő vele 1926-ban, pedig mi közük nekik ehhez az egészhez...Tiltakoztak is ellene az angolok, hogy szellemi örökség eltulajdonítása, de a cég szerint Godiva olyan nagylelkű nőszemély volt, hogy biztos nem akadna fönn meztelen képmása profit céljából történő felhasználásán, és a csoki meg finom. Én még nem próbáltam, de ha legközelebb szembejön, lehet, hogy veszek egy dobozzal. Vagy talán kapok ajándékba a gyártótól? Jó lenne. :)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
