Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Már a legutóbbi, sajnos jó régen megjelent, januári posztban is szót ejtettünk női sárkányokról, illetve arról a lehetőségről, hogy Androméda, a sziklához kikötözött leányzó és Kétó, az ő felfalni készülő sárkányszerű szörny valójában egy és ugyanazon tengeristennő két megjelenési formája. Női szörnyektől egyébként is hemzsegett az előző sztori, de legtöbbjük nem volt valami bizalomgerjesztő, hogy a szépségről már ne is beszéljünk.
Ehhez képest ma igazán dögös démonokról fogunk beszélni, a succubusokról és az incubusokról. (Noha magyar átiratban szukkubusz meg inkubusz, én hadd maradjhak a latin formájuknál.) Első blikkre olybá tűnik, mintha mindkét fajta férfi lenne, ez egyáltalán nincs így, a succubus ugyanis -us végződése ellenére 100%-osan nő, igazából succuba. Nem tudok ellenállni ilyenkor az etimológiai fejtegetésnek: a succubus a (sub- "alatt" és a cubāre "feküdni") szavak összetételéből származik, és a XIV. századra datálják. (Lásd még succumbo: süllyed, összeesik, megadja magát valaminek) Ez azért is különösen érdekes, mert a férfi párja, az incubus pedig felette vagy rajta fekvőt jelent, azon patriarchális ideológiát tükrözve, mely szerint a nő helye alul, a férfié pedig fölül van (lásd még a Coitus retro c. korábbi posztomat).
Hogy miért is annyira vicces ez az "aláfekvő" démon kifejezés? Merthogy ez a női démon kifejezetten domináns, kezdeményező, hiszen életerejét a vámpírokhoz hasonlóan egy testnedvből meríti, csakhogy nem vérből, hanem spermából... Vagy szimpla csókolózásból akár. Persze a férfi alá fekve is ugyanúgy kiszippanthatja belőle az életerőt, de egy ilyen batwoman-féle csajról azért inkább az jut az ember eszébe, hogy nem elégszik meg a misszionárius pózzal. Ugyanakkor a succumbere arra is utalhat, hogy az illető elbukott, a rossz oldalra tévedt... Mindenesetre a denevér- vagy angyalszárnyak egyaránt elég kényelmetlenné teszik a gerincre vágott pózt, így nem csoda, hogy szárnyas lények nem szívesen fekszenek szex közben a hátukon.
A succubusok ősanyjával egyébként már találkoztunk: ő Lilith, Ádám állítólagos első felesége, aki nem szerepel a Teremtés könyvében, de több dolgok vannak földön és egen, mint az Ószövetségben (amely egyetlen helyen ugyan említi Lilithet, de nem Ádámmal összefüggésben), és a középkori okkult szövegek pont arra valók, hogy kiegészítsék a sztorit. Lilith persze sokkal ősibb istennő/női démon visszatükröződése, a mezopotámiai mitológiából került a héberbe: az embereket éjjel zaklató, rájuk erotikus álmokat bocsátó lényeket Lilu vagy Lilutu névvel illették, de a szó jelentése vitatott. Az tuti, hogy Lilith alakja összefonódik az éjszakával (lásd még bagoly, mint kísérő állat itt, jobbra), és a szexualitással.
A succubus tehát ugyancsak a kabbalából, a Zohárból és Ben Sira ábécéjéből került be a köztudatba, bár hozzá hasonló lényeket minden kultúrkör és civilizáció ismer. Lilith egyébként nem egyedüli succubus/succuba volt a maga idejében: miután faképnél hagyta Ádámot, Samael arkangyallal kavart (aki lehet, hogy maga Lucifer, de lehet, hogy egy másik démon), csakúgy, mint három mások társnője. Gondolom, egy arkangyal mégiscsak jobb parti volt, mint egy frissen sült férfiember, akinek a szexről természetesen lövése sem lehetett, mégis domináns férfit akart játszani.
De nézzük, mit tudnak a succubák? Bizonyos verziók szerint éjjel úgy szeretkeznek halandó férfiakkal, hogy azok közben nem is tudnak róla. Más verziók szerint viszont nem rejtőzködnek ennyire, mert különben minek kellene nekik az alakváltás tulajdonsága? Főleg igen csinos fiatal csajok képében szeretnek megjelenni és csábítani (bár lehet, hogy érettebb külsőt is szívesen öltenek, ha arra vevő a férfinép), de a közelebbi testi érintkezés során előbb-utóbb kilóghat a madárláb, vagyis furcsa testi elváltozásokat vehet észre az áldozat, ha eléggé eszénél van. Karmokat, sárkánybőr-nyomokat, szarvacskákat rejthet az ártatlan/kurvás külső. Teljes valójában a succubus elég feltűnő jelenség, amiről számtalan rajz és festmény, meg számítógépes grafika tanúskodik.
Bizonyos elbeszélések szerint a succubába behatolni olyan, mint egy jégbarlangba ereszkedni, és mitagadás, a férfiembert ez eléggé lelohasztja. (Ugyanakkor nem értem, ha a succuba a spermára utazik, akkor miért áll érdekében jégcsapot játszani. Hacsak nem az a célja, hogy ott helyben lefagyassza őket, további felhasználásra.)
Azt a rágalmat is terjesztik egyesek, hogy a succubák cunnilingusra (ha már itt tartunk a cunnus=punci is hímnemű szó) kényszerítik a pasikat (istenem, magyarázza már el valaki, hogy erre hogy lehet valakit kényszeríteni), és nyalakodás közben valamiféle nedv jön belőlük, ami vizeletnek tűnik. Asszem, itt a női ejakulátumról lehet szó, amelynek valóságos mibenlétéről még ma is folynak viták, de ha ma inkább vágyott tulajdonság, hogy így élvezzen el egy nő, régebben nagyon veszélyes is lehetett, mert ritkaságánál fogva természetellenesnek, például succubusra jellemző praktikának tartották.
A succuba szexdémon egyébként olyan csalafintaságra is képes a Malleus Maleficarum, vagyis a Boszorkánypöröly című XV. századi, amúgy német inkvizítorok által szerzett horror-bestseller szerint (amely kiérdemelte a világirodalom megelvetemültebb és legostobább műve titulust), hogy begyűjti szeretőitől a spermát, majd átadja férfi megfelelőjének, az incubusnak, aki jól megtermékenyíti vele az éppen soron következő halandó nőszemélyt. (Alternatív verzió: nem átadja, hanem ő maga alakul át incubus-szá, és a megszerzett ondót így adja tovább.) Csak azt nehéz megérteni, hogy ez miért ártana a halandó asszonyoknak, hiszen embersperma donációt kapnak... Na, és ha nem ő maga alakul át, akkor a succuba hogyan gyűjti a spermát, a szájában, vagy óvszert használ, az incubus pedig milyen módszert alkalmaz a mesterséges megtermékenyítésre? Persze az átalakulós verzió trükkösebb, akkor viszont itt egy hímnős lénnyel van dolgunk (ilyenekkel is találkoztunk már).
A Boszorkánypöröly őrült szerzői szerint azért ez a nagy felhajtás a spermautaztatással, mert a szexdémonokon keresztül folyó emberi DNS módosul, és a succuba meg az incubus démonná változása előtti emberi DNS-évé alakul. Tudtok még követni? Vagy nagyon jó volt a középkori "boszorkányszakértők" fantáziája (oké, a dominikánusoknak fantáziadús gonoszság dolgában sose kellett a szomszédba menniük, elnézést a kivételektől, de nem a kedvenc rendem, az hótsicher), vagy csak így próbálták megfogalmazni, hogy mit műveltek velük a földönkívüliek, mikor elrabolták őket...
Vannak, akik szerint a succubáknak nem lehet saját gyerekük, mások szerint a Lilith-tel egy időben Samaellel kavaró kolléganők mindegyike szült, tehát ez is vitatott.
Számos mitológiában léteznek hasonló kreatúrák, például az arabban is (az ókori egyiptomi vallásból vagy az iszlám előtti arábiai animisztikus vallásokból származó quarinák), de a magyar folklór se marad ki a szórásból: a lidércek egyik fajtája, az ördögszerető az, aki leginkább rokonítható a succubus-szal. Ez a kedves lény szalma- és igazi özvegyeket támad meg, és halálra szereti őket. A succubus egyébként nem feltétlenül öli meg "áldozatát", ha így volna, senki nem számolhatna be lidérces, erotikus álmairól. Csak kiszívja az életerő egy részét, no meg, machinál olykor a DNS-sel, de még ez se feltétlen teszi olyan nagyon ártalmas lénnyé. Na jó, ha egy ilyen szörnyecskét találnék magamon az éjjel közepén, mint amilyet a lenti képen lehet látni) akkor tuti, hogy nem heverném ki, de remélem, az "igazi" incubus egész másképp néz ki.
Walter Map De nugis curialium (Udvaroncok haszontalanságai) című, XII. századi művében a nekünk, magyaroknak a hagyomány szerint koronát küldő II. Szilveszter pápát (999-1003) gyanúsítja meg azzal, hogy egy Meridiana nevezetű succubus-szal élt együtt, és neki köszönhette a tiarát is... Egyébként Szilveszter kifejezetten lándzsát tört a cölibátus mellett, a kis képmutató... Úgy persze könnyű, ha közben egy szexdémon melegíti az ember ágyát éjszakánként, és nem hogy kiszívná az életerejét, de még a nagyfőnökséget is kilobbizza neki. Egyébként Szilveszter volt az első francia Szent Péter trónján, és logikus, hogy az angolok szerint másképp nem is juthatott oda, csak egy succubus segítségével... (150 évnek kellett eltelnie Szilveszter után, hogy egy angol is felkapaszkodjék a nevezett trónra IV. Adorján néven, és ezt a truvájt azóta se sikerült megismételniük. Most már nincs is rá nagy esély.)
Arra a kérdésre, hogy vajon miért találnak ki ilyen lényeket a világ minden részén az emberek, kézenfekvő válasz, hogy azért, mert valahogy formába akarják öntetni éjszaka keletkező félelmeiket és vágyaikat, meg persze könnyebb ráfogni a succubus zaklatására, ha nedves álom után ébred a férfiember, mint egyszerűen elfogadni, hogy ilyen a természetünk, és ebben semmi bűnös nincs. Az ijesztőbb, lidércnyomásszerű éjjeli érzéseket orvosok az alvási bénulás jelenségével magyarázzák, amely hallucinációval is járhat. (Ugyan nem szexuális jellegű zaklatás, de az Üvöltő szelek egyik főszereplőjének, Cathy Earnshaw-nak lidércjelenete is eszünkbe juthat.) No meg a femme fatale fogalma is közeli rokonságban áll a succubuséval.
A szexdémonok ma is igen népszerűek, szó se róla, hogy a feledés homályába merültek volna: animékben, fantasy regényekben, számítógépes kalandjátékokban egyaránt beléjük botolhatunk, gondolom, ezeknek a műfajoknak a rajongói közelről ismerik őket. Szexi, denevérszárnyas nőszemélyekként vagy éppen férfiakként ábrázolják őket, mintha a visszataszító lidérc imidzsük háttérbe szorult volna. Sőt, hétköznapi emberekként is megjelenhetnek, csak vannak bizonyos különleges képességeik, illetve tartoznak pár szívességgel az Ördögnek. Mivel nem sokat konyítok az itt felsorolt művek világához (bár igyekszem tájékozódni), szívesen veszem, ha kiegészítitek a posztot az innen származó tudásotokkal.
P.s.: A szokásos képfeliratok ezúttal idő hiányában elmaradtak, tudom, hogy így nem olyan vicces a poszt, de most ennyi fért bele. Majd tán legközelebb.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.