Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Van a trónbitorlásnak egy íratlan szabálya: ha nem irtod ki a törvényes király utódait, előbb-utóbb felbukkan egy trónkövetelő és kapkodhatsz fűhöz-fához, hogy megszabadulj tőle. Ez rendszerint akkor is megesik, ha bitorlóként maximális erőbedobással próbálsz kiiktatni mindenkit, mert az istenek nem szeretik a kereken lezárt történeteket, vérbosszúkhoz asszisztálni sokkal szórakoztatóbb. Így volt ez Romulus és Remus, illetve mai férfi főhősünk, Iaszón esetében is. Figyelem, a posztban kissé sok lesz a név, de nem kell mindet kívülről tudni, majd csak a záróvizsgára.

De_Morgan_Medea.jpgUtóbbi tekervényes sztorija is pont úgy kezdődött, mint a farkas táplálta ikreké, egy testvérféltékenységgel. Volt egyszer, hol nem volt két fivér, Aiszón, Iolkosz  (ma a görögországi Volosz) királya és Péliász, aki semminek nem volt a királya mindaddig, míg el nem kergette bátyját, ezt követően viszont egész Thesszáliára rátette a kezét és baromi elégedett volt magával. Mindaddig az is maradt, amíg egy orákulum nem közölte vele bizalmasan, hogy óvakodjék a félcipőben érkező egyénektől, mert azok szó szerint rosszban sántikálnak. Péliász tehát attól fogva mindig talptól tetőig mérte végig az audienciákon tolongó atyafiakat, hogy időben kiszúrja a terroristagyanús elemeket. (Nem volt neki saját szervezete erre, ejnye-bejnye, de elmaradott népek voltak még ezek...)

Az elűzött féltestvér fiacskáját, Iaszónt,a mitológia legjobb magántanára, Kheirón kentaur okítgatta. (Ő volt Akhilleusz és más VIP kölykök nevelője is egyébként.) Ha valaki nem tudná, mi az a kentaur, gondoljon a Rossmann drogéria jelképére, megvan? Mikor Iaszón elvégezte az általánost és a középiskolát, megkapta a kitűnő bizonyítványt, és nevelője közölte vele, hogy ne is nagyon törtje a buksiját pályaválasztáson, mert a melóhelye biztosítva van, csak le kéne taszajtani az igazgatói székből a nagybácsit. Nem egy nagy durranás, tessék nekilátni. 

Iaszón nem siránkozott, hogy neki ehhez nem fűlik a foga, pedig nem fűlt, de férfias búcsút vett tanítójától, megpaskolta a hátát, oszt útnak indult, mint valami mesebeli szegénylegény. Ahogy a mesebeliekkel is lenni szokott, összefutott egy vénséges vén anyókával, aki szívességet kért tőle, mégpedig azt, hogy vigye át az épp útba eső, megáradt folyón, amelynek a partján egy fia homokzsákot sem pakolásztak a helybeliek, így nem akadt más, akit ilyesmire meg lehetett volna kérni. Lévén igen jólnevelt, Iaszón nyakába kapta a nénikét (amúgy Héra játszotta itt meg magát) és átgázolt vele a vízen, semmi baja nem is történt azon túl, hogy elvesztette az egyik saruját (mármint Iaszón, nem Héra). Zeusz örökké féltékeny neje így tette lehetővé, hogy az orákulumnak igaza legyen, és a hősünk nem valami szalonképesen, sáros cuccban és sántikálva érkezzen meg nagybátyjához. Milyen előzékenyek ezek az istenek és istennők, nem? 

1.jpg

Iaszón nem volt az a zavarbajövős fajta, beállított a király elé olyan szakadtan, ahogy csak tudott, és előadta, hogy ő bizony a trónt jött visszakérni. Jópofa srác volt, még egy nyomorult testőrt se fogadott fel maga mellé, de hát akinek sarura nincs pénze, annak testőrre se lesz. A nagybácsit szórakoztatta ez a pimaszság, és megkérdezte hősünket, hogy ha ő lenne a király, milyen feltételeket szabna a trón átadásáért cserébe. Az öcsi pedig gondolkodás nélkül rávágta, hogy ő elhozatná a trónkövetelővel minimum az aranygyapjút. Ez kábé olyan nehézségi fokú feladat volt, mint a Koh-i-Noor gyémánt megszerzése. Ki az az őrült, aki ilyen feladatot talál ki önmagának? Hát mindenesetre nem egy olyan srác, aki most azonnal be akar ülni a királyságba unatkozni. (Más változat szerint nem volt egy szál trónkövetelés se, de mikor a király látta, hogy a jövevény fél saruja hiányzik, megkérdezte tőle, mit tenne azzal, akiről megjövendölték neki, hogy likvidálni akarja, mire Iaszón rávágta, hogy elküldené a jó édes Kolkhiszba aranygyapjúért.) 

PD94.jpg

Kis kitérő: hogy mi a fene is az az aranygyapjú, ez annyira nem lényeges, bár persze megvan a maga hosszú sztorija. Amit tudnunk kell róla, hogy ebben a bizonyos, ma Georgia (azelőtt Grúziának becéztük) területéhez tartozó Kolkhiszban őrizték és úgy tekintettek rá, mint valami össznépi talizmánra, amely megvédi a birodalmat. Úgy is mondhatjuk, ez töltötte be a titkosszolgálat és a légelhárítás szerepét. Péliásznak tetszett az aranygyapjú-projekt, mert meggyőződése volt, hogy a feladat teljesíthetetlen, de ha az öcsi világot akar látni, ám tegye. És melyik fiatal srác ne akarna világot látni?

Argos_the_ship.jpg

Péliász tehát áldását adta az expedícióra, sőt, mélyen belenyúlt a bukszájába, hogy felszerelje azt az ötvenevezős gályát, amelyet Argónak neveztek el. A projektnek komoly marketingakciót is szerveztek, mialatt Argosz megtervezte és építeni kezdte a járgányt, Iaszón és Péliász fia, Akasztosz, aki ugyancsak nem akart kimaradni a buliból, minden eszközt bevetett, hogy a lehető legtökösebb legényeket szervezze be maga mellé. Amolyan VIP erőpróba volt az egész, államilag finanszírozott kalandtúra. Megvan a névsor, meglepő módon egy csaj is szerepel (Atalanta, a futófenomén), de persze van, aki szerint egy ilyen kanbuliban semmi keresnivalója nem lehetett. Vannak más vitatott nevek is, például Thézeuszé (őt a pokolban tartották fogva a túra idején), de Héraklész például tuti ott volt, csak félúton kiszállt. Orpheusz, a mitológia legbölcsészebb bölcsésze, világfájdalmas dalnok mindenképp részt vett a kiránduláson, ráadásul még fel is volt mentve tornából (azaz az evezés alól), nehogy lehorzsolja az ujjacskáit és erre hivatkozva elmulassza a napi 5 óra lantpengetést. 

FG-Argo-Map-2-copy_1.jpg

Lényeg a lényeg, alapos felkészülés után az Argó végre elindult Iolkoszból válogatott legényekkel a fedélzetén, akik készen álltak gályázni és mindenféle kalandba belevetni magukat. Hogy úgy mondjam, nem mentek nyílegyenest Kolkhiszba, ahogy azt már az ilyen tengeri vándoroktól megszokhattuk, mindenütt kikötöttek, viharba kerültek és elsodródtak, találtak például egy csak nők által lakott szigetet, ahol meg kellett termékenyíteniük a férfi nélkül tengődő asszonykákat, akik azért tengődtek szegények, mert előzőleg csoportosan likvidálták hűtlen férjeiket. Ugyan nem tudom, pasiszemmel ez nem teljesen lelohasztó tény-e, de az argonauták derekasan helyt álltak. Persze arra nem vállalkoztak, hogy hűséget fogadjanak, majd még az kellett volna.

argonauts2.jpg

Estig nem érnénk a kalandok végére, úgyhogy pörgessük meg egy kicsit a sztorit: végre valahára sikerült hőseinknek eljutniuk Kolkhiszba. Itt gyakorlatilag megismétlődött a Iolkoszban már lejátszódott jelenet, Iaszón megjelent egy király előtt és valami abszurdat követelt. Úgy látszik, ez volt a hobbija, igazán nem lehet ráfogni, hogy ne lett volna egyenes jellem. Érdekes módon a kalkhiszi király, Aiétész se küldte el a búsba a bátor tekintetű vándort (igaz, ezúttal elég szép magántestőrséget is maga mellett tudhatott a fiatalember), inkább három kellemetlen feladatot ötlött ki számára: két, meglehetősen kevéssé háziasított, tűzokádó bikával kellett szántania, sárkányfogakat vetnie, majd az azokból kikelő veteményt learatnia. (Ebből is látszik, hogy az igazi hősöknek az agráregyetemen a helyük.) Nyilvánvaló volt, hogy ez helyismeret és segítség nélkül nem fog menni. 

472px-Jason_and_Medea_-_John_William_Waterhouse.jpgEmlékeztek még Thézeusz és Ariadné sztorijára? (De elkezdhetném sorolni a népmeséket is, amelyekben a királylányok oldják meg a hős problémáit, mert ő képtelen lenne rá egyedül.) Nos, itt is valami hasonló játszódott le: a helybéli hercegnő szemet vetett a jövevény királyfira és úgy próbálta megszerezni a pasit, hogy megsúgta neki a megoldást, majd a saját kezébe vette az események irányítását. (Konteóhívők váltig állítják, hogy a beleszeretés mögött olimposzi istennő-összeesküvés állt, amelyet Héra, Pallasz Athéné és Aphrodité szövögettek.) 

Jason-Taming-The-Bulls-Of-Aeetes,-1742.jpg

Iaszón teljesítette Aiétész feltételeit, mert Médeia előzőleg varázskencéjével sebezhetetlenné tette. Így nem volt annyira nehéz befognia a bikákat (azért rájött a frász párszor), majd felszántania velük a mezőt, a királytól kapott sárkányfogakat elvetéséről nem is szólva, bár a magvetési technikáját páran fumigálták a kolkhiszi profik közül. A vetemény azonban olyan gyorsan kikelt, hogy nem maradt idő a technika tökéletesítésére: hamarosan át kellett térni az aratási fázisra. Persze nem valami édes sárkányvirágocskák learatása volt a feladat, hanem behemót és ostoba óriásoké. Még jó, hogy Médeia tudta, hogyan kell velük agresszíven kommunikálni, elterelő hadművelet gyanánt a lány egy jó nagy sziklát dobatott közéjük Iaszónnal, a hülyék azon mindjárt úgy összekaptak,hogy eszükbe se jutott védekezni, mikor Iaszón egyenként levadászta őket. Na ja, a mitológia se arról híres, hogy kevés vér folyna benne, ezt már tudjuk. 

virginia-frances-sterrett-medea-daughter-of-aeetes-king-of-colchis.jpg

Hősünk, mint aki jól végezte dolgát, várta, hogy a nem egészen önállóan abszolvált feladatok jutalmaként megkapja az aranygyapjút. Naná, hogy nem adták oda neki - a kis naiv, komolyan elhitte, hogy ilyen egyszerű lesz a dolog. De Médeia, aki nem csak királylány, hanem komoly varázslónő is volt, nem hagyta, hogy kicsússzon a  kezei közül a már-már megszerzett zsákmány (a pasira gondolok), egyébként is sejtette, hogy az apja kivégezteti hazaárulásért, úgyhogy inkább lelépett éjjel a palotából és barterüzletet ajánlott Iaszónnak: ő megszerzi az aranygyapjút, ha a srác megesküszik, hogy házassággal hálálja meg (és hálja el). Iaszón úgy találta, hogy az üzleten csak nyerhet, a nő tetszetős, kicsit talán túl okos és domináns, de majd csak hozzászokik valahogy. Az üzlet létrejött.

Médeia persze belső emberként mindent tudott az aranygyapjút őrző biztonsági berendezésről, amely nem volt más, mint egy sárkány, extrém finom érzékelőkkel, és persze nem lebecsülendő tűzerővel Hogy sárkányok, vagyis dinók biztosan léteztek a környéken, az ebből a konteó-posztból is kiderül. Iaszónnak semmi dolga nem akadt, max drukkolhatott, hogy a menyasszonya elég ügyes legyen a sárkányidomítás terén, és aneszteziológusként se valljon kudarcot. Az aranygyapjúlopás nagyszerűen sikerült, a riasztó nem kapcsolt be, és a tolvajoknak sikerült elérniük a menekülő járművet, amely azonnal elsietett a tett színhelyéről. (Igaz, bizonyos rendőrségi jelentések szerint nem csak ketten voltak a tolvajok, és több személyi sérülés is történt a rend éber őreinek jóvoltából, de mindenki elérte a hajót és mivel Médeia csodadoktornő is volt, a sebeket seperc alatt meggyógyította.) 

GOLDEN_FLEECE_by_SMorrisonArt.jpg

A kolkhiszi bűnüldöző szervek és a nemzetbiztonsági szolgálat nem hagyhatta annyiban a dolgot, a fő kabala és a fő varázslónő egyidejű elvesztése kicsit sok volt edzett lelküknek, a király hamar kiadta a parancsot, hogy vessék be a tengerészgyalogságot. Itt kerül képbe Médeia öccse, Abszürtosz, aki a mítosz egyik horrorisztikusabb verziója szerint még kisfiú volt és Médeia saját kezűleg mészárolta le és kaszabolta szét, hogy a testrészeit egyenként hajítsa ki a hajóból, mivel tudta, hogy apjuk, a király, minden egyes darabját meg fogja keresni és ezzel rengeteg időt veszít majd. A másik változat szerint az öcsi már felnőtt pasiként vett részt az üldözésben, de nővére tőrbe csalta és kiszolgáltatta Iaszónnak, aki likvidálta. Akárhogy is volt, Iaszón nem ringathatta magát abban a hitben, hogy ezzel a lánykával felhőtlen kispolgári idillt fog kialakítani, de egyelőre nem is erre volt szüksége. 

Miután lerázták a kolkhisziakat, sikerült elvergődniük Iolkoszig, ahol mindjárt azzal fogadta őket a város határában a lakosság, hogy Péliász király időközben megölette Iaszón szüleit (most hallunk róla először, hogy még életben voltak). Persze ezek után szó sem lehetett a trón békés átadásáról, de Akasztosz, a trónörökös se volt bolond, hogy a saját apja ellen induljon. Iaszón ismét a felesége elképesztő ötleteire és teljes gátlástalanságára volt ráutalva. Szimpla darabolós gyilkosnak lenni nem akkora kunszt, mint végrehajtani a mitológia egyik legötletesebb és leggyomorforgatóbb átverését. Mitagadás, Médeia szélhámosnak se volt rosszabb, mint tolvajnak vagy hazaárulónak.

Herbert_James_Draper,_The_Golden_Fleece.jpg

Gondosan felépített terv szerint haladt, még bibliai hősnőnket, Juditot is lepipálta: öreg brit papnőként jelent meg az udvarban egy rakás, magából és ruháiból kivetkőzött, szemrevaló bakkhánsnő kíséretében (ezek olyan nagyszerű szambaelőadást tartottak a városban, hogy az apókák még évtizedekkel később is nyálcsorgatva emlegették a dolgot), majd elhitette jövendőbeli áldozatával, hogy Artemisz istennő küldte, jámborságáért megjutalmazandó. A jutalom pedig nem más, mint a fiatalság visszanyerése, bár ennek érdekében némi áldozatot kell majd hoznia, de semmi rosszra ne gondoljon, szó sincs ötmillió drakhma Nigériába való átutalásáról. Hogy miért lenne fontos Péliász számára ifjúságának visszanyerése, hát, mert egyetlen fia, Akasztosz nemrégiben elhalálozott, neki pedig új utódot kellene nemzenie, ami ugye már ilyen rozogán nem biztos, hogy menni fog. 

409px-Girolamo_Macchietti_002.jpg

A király köpni-nyelni nem tudott, csak szájtátva hallgatta a lehengerlő előadást. Médeia semmit nem bízott a véletlenre, alaposan felkészült és két bemutatót is tartott tudománya bizonyítására: levetve gönceit "átváltozott" fiatal nővé, majd egy viszonylag egyszerű, de meglehetősen látványos bűvészmutatványt adott elő: feldarabolt és jó sokáig főzött egy vén birkát, majd elő húzta Artemisz hordozható szobrocskájából a jó előre odakészített bárányt. Péliász odavolt a varázslat láttán, és hagyta magát szedálni, hogy mihamarabb végre lehessen rajta hajtani a fiatalítási műtétet. De Médeia nem sk mészárolta ám le  a királyt, ennél sokkal okosabb volt: Péliász lányait beszélte rá, hogy puszta jóakaratból leüssék, feldarabolják és megfőzzék apjukat. Akinek elment volna az étvágya, annak mondom, hogy a népmesék ennél csöppet sem ízlésesebbek. (A király három lánya közül egyébként egyet, Alkésztiszt, akivel egy másik sztoriban már találkoztunk, nem sikerült rábírni a gyilkosságra, az ő keze tiszta maradt.)

pelias_1.jpg

Hiába a trójai falovat is lepipáló hadművelet, nem csak győzni kell tudni, hanem a győzelmet kihasználni is, nos, Iaszón erre nem volt alkalmas. Akasztosz, Péliász nagyon is eleven fia úgy kipenderítette Iolkoszból addigi útitársait, hogy a lábuk se érte a földet: Iaszón pedig már megint ott volt, ahol a sztori legelején, trón és ország nélkül, egy számára inkább félelmetes, mint kívánatos feleséggel, meg két fiúgyerekkel, akik a nagy kalandozások közepette születtek. (Más források szerint 28 gyerek volt, 14 fiú és 14 lány.) A család ekkor Korinthoszban próbált szerencsét, bizonyos források szerint azért, mert Médeia apja onnan vándorolt ki valaha, és ekkorra a félelmetes varázslónő volt az egyetlen törvényes örököse. Mások azt mesélik, hogy egy Kreón nevű király uralkodott itt, aki befogadta az idegeneket. Nos, egy idő után Iaszón belehabarodott a helyi királylányba, Glaukéba, és kerekperec megmondta Médeiának, hogy válni akar. Pechjére Médeia nem az a fajta nő volt, akit büntetlenül le lehet cserélni egy másikra. 

Glauce_Creusa__Poison_Dress_by_hsadda.jpg

A kolkhiszi femme fatale nagyon felkapta a vizet, mikor megkapta Iaszón ügyvédeitől a válási papírokat, a kiutasítási határozattal egyetemben. Teljesen elborította az agyát a vér, és nem csak az új nőt mérgezte meg egy ellenállhatatlan menyasszonyi ruhával, hanem annak apját, a királyt is meggyilkolta, de mindez még semmi ahhoz képest, hogy a legelterjedtebb mítoszváltozat szerint saját két fiát is megölte, csak, hogy a rohadék apjuknak ne legyenek többé gyerekei.

202px-Alfons_Mucha_-_Medea.jpg

Médeia sztorija itt még egyáltalán nem ér véget, de a további sorsa már nem Iaszónhoz kötődik, csak egész röviden összefoglalva: neki végülis összejött, hogy egy trónnal rendelkező király felesége lehessen, nem is akárkié, a minótauruszölő Thézeusz apjáé, Aigeuszé. Bár tőle (vagy valaki mástól) született fiának, Médeiosz számára Thézeusz ellenében nem tudta megszerezni Athén trónját, és ebből a városból is távoznia kellett (ez már a negyedik hely volt, ahol persona non gratavá vált), azért az összejött neki, hogy a médek ősanyjának nevezhesse magát. Meg azt se tudjuk, pontosan, mi történt Médeia és Zeusz között, de bizonyos híresztelések szerint a nagy pernahajder belezúgott a varázslónőbe, az meg példátlan módon kikosarazta, mert Hérát nem akarta maga ellen hangolni: Héra hálából halhatatlanná tette a gyerekeit - vagyis akkor mégse arról volt szó, hogy a kolkhiszi doktornő kiirtotta őket.)

Az egész Médeia-mítosz tele van ellentmondásokkal, a fentebb főbb vonalaiban ecsetelt vérfagyasztó történet több korábbi, és sokkal kevésbé vérfagyasztó mítosz jelentős átértelmezésének eredménye. Eredetileg se az nem szerepelt a mítoszban, hogy Médeia feldarabolta volna az öccsét, se Péliász megfőzésének kiötlése, se saját gyerekeinek féltékenységből való legyilkolása nem volt része a curriculumának. A gyerekek halálát azonban már más mítoszverzióban is ő okozta, mert lévén isteni származású (Héliosz a nagyapja volt), Iaszón pedig ember, biztosítani akarta a fiainak a halhatatlanságot és ennek elérése érdekében a Héra-templomban rejtette el őket, csakhogy a halhatatlansági varázslat mindkét alkalommal csődöt mondott. (Emlékszünk még Démétér akciójára, mikor egy ideig bébisintérként tevékenykedett? Akkor is gyermekbántalmazásnak véltek egy hasonló szertartást.) 

Érdekes megfigyelni, hogyan lett Médeia a kezdeti okoska segítő, gyógyító királykisasszonyból a mitológia női pszichopatája, aki rendelkezik a femme fatale mindenféle tulajdonságával. Robert Graves (Görög mítoszok) szerint Euripidészt, akinek leghatásosabb és legtöbbször feldolgozott műve épp a Médeia című tragédiája volt, a korinthosziak egyenest megvesztegették, hogy az eredeti mítoszhoz képest fessen a főhősnőről sokkal sötétebb képet. Az azóta létrejött irodalmi, zenei és filmbéli feldolgozások száma a végtelenbe tendál, ezért csak kettőt említek, ami rám személyesen hatással volt, az egyik a már citált Robert Graves Aranygyapjú c. regénye, a másik pedig Pasolini 1969-es filmjeMaria Callas-szal a főszerepben (ez volt az operadíva egyetlen prózai filmszerepe). 

Az Euripidész-féle karaktergyilkosság végülis nem tett rosszat a Médeia márkanévnek: mivel erős és félelmetes, drámai hősnőkre mindig is volt kereslet a szórakoztatóiparban, Médeiának a jövőben sem kell attól tartania, hogy a feledés homályába süllyed. 

A bejegyzés trackback címe:

https://szexcsatakanno.blog.hu/api/trackback/id/tr785332155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

petteri57 2013.06.17. 11:57:59

Vajon mi indította Jó Fülöpöt, hogy a XV. században az aranygyapjúról nevezzen el egy új lovagrendet?

nandras01 2013.06.17. 13:08:47

huh, ez így hirtelenjében elég töményre sikeredett :)
meg sem kísérlem, hogy a nevek többségét megjegyezzem, - bár azt gyanítom, hogy merő jóindulatból, kímélendő az olvasó agykapacitását, az előforduló személyeknek csak töredékét használtad fel.
anno, valamikor réges- régen olvastam graves művét, és már akkor is elborzadtam a görög mitológiai személyek elburjánzott családfáján.
(persze, az egyitomi istenek körének kiterjedtsége sem semmi, és ha lehet még sötétebb az ott fellelhető kép...)

ja, a poszt -szokás szerint- király!

tiboru · http://blogrepublik.eu 2013.06.17. 13:50:50

Ismét nagyon informatív és szórakoztató - na és persze köszönöm a reklámot a kazbegi dinókhoz és a Konteóboghoz általában :-)

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.17. 15:08:55

Nagyban emelné a poszt élvezetét ha a záró vizsga réme nem fenyegetne! :-)
Fantasztikus! Élvezetes az írásod, humoros, szépek a képek, mosolyogtatók a kép kommentek!
Kapkodom a fejem mint gyermek a játék bolt kirakata előtt, és közben még egy mitológiai történet is örökre rögzül sötét fejemben.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2013.06.17. 22:28:02

@petteri57: Micsoda kérdés... Amúgy vicces, mert írtam erről is egy sehol nem kapható kiadványban, több spanyol és portugál rend mellett, és pont tegnap pakoltam át a régi fájlokat egy külső merevlemezre, így most nincs energiám előkeresni... Bár kétlem, h a wikipedia-hoz képest új infót tartalmazna. Mindenesetre portugál szál is van benne, mert Fülöp egy portugál hercegnővel való házasságkötése alkalmából alapította...

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2013.06.17. 22:30:57

@nandras01: Ja, még borzasztó sok mellékszál van, ha az argonauták összes kalandját el akartam volna mesélni, az lett volna csak a bünti :)

@tiboru: Szívesen.

@gallusz: Ilyen könnyen rögzül? :) Záróvizsgán bizonyos segédeszközök használata megengedett, úgy mint üreges Artemisz szobor és sebezhetetlenségi kence. :P

nyauuuuu 2013.06.17. 23:04:45

Az azért valami elképesztően kifinomult kínzási mód, hogy ennyi hivatkozást teszel bele. Mert ugye, ami a te korábbi posztjaidra mutat, azt azért kell elolvasni, mert hátha nem emlékszem, nem jól emlékszem rá, ami meg máshová, azt azért, mert jaj, tuti nem olvastam, mi lehet ez. Egyetlen posztod olvasása nettó két órát vesz igénybe :). Mindig nagyon sajnálom, hogy ilyen ritkán írsz, de kell is idő hozzá, hogy egy-egy bejegyzést megemésszek.
Zseniális volt, na. :) Köszönöm.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2013.06.18. 10:18:49

@nyauuuuu: Azért nem kötelező minden linkre rákattintani :) Csak lehetőség. De ha ennyire lelkiismeretes vagy, ezt beszámítom a gyakorlati jegybe :)

nyauuuuu 2013.06.18. 12:24:17

@Gloria Mundi: Persze, hogy nem kötelező. De ha egyszer érdekel! :)
süti beállítások módosítása