Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Legutóbbi posztunkban felvázoltuk, vajon milyen kapcsolatban állhatott egymással Artúr király, felesége, Ginevra és a Kerekasztal egyik legkiválóbb lovagja, nem mellesleg a királyné szeretője, Lancelot. 

Ginevra természetesen szőke volt, de hogy szende lenne, azzal még a legnagyobb ellenségei sem vádolták volna: vérbeli dominaként ráncigálta Lancelot-t, aki olyan szubmisszív bírt lenni vele kapcsolatban, hogy rajzolni se lehetne szebbet.

Megsúgom, minden idők egyik leghíresebb lovagjának volt egy olyan tulajdonsága, amely a fegyveres testületek tagjainak nem válik feltétlen javára: bizonyos időközönként (elég gyakran) lement alfába, de mindezt akár ellenséges területen, mentési akció közben is képes volt előadni. Ha történetesen Budapestre tévedne napjainkban, már az első napon elütné valamelyik száguldozó békávé járat, az hétszentség. Tiszta szerencse, hogy feltalálták már a lovagi erkölcsi kódexet és  egyesek olykor be is tartották.

Bizonyos elemzők szerint, akik még csak álmukban sem akarnának brit tudósként aposztrofálódni, Lancelot mákonya nem a heroin és nem is a vallás volt, hanem az udvari jelzővel illetett szerelem, azon ántikeresztény métely, amelyet a KDNP is tűzzel-vassal irtott volna, ha akkoriban tudományos intézetet alapíthat pallosjoggal, merthogy házasság- és családellenesebb intézményt festeni sem lehet.

Az udvari szerelem (amour courtois) nevezetű rákfenéről olykor azt a tévhitet terjesztik, hogy lényege az örök sóvárgás és szolgálat, de beteljesülésre nem sok remény van... A kegyetlen, a hierarchiában mindig az epekedő lovag vagy trubadúr (szerencsés esetben e kettő ötvözete) fölött álló férjes asszony csak szadizza a szegény, szexmegvonásban szenvedő nőtlen fiatalembert, miközben a lélekben vagy a valóságban már felszarvazott férj úgy tesz, mintha nem venne észre semmit... Nos, azért az a kegyetlen úrnő se mindig olyan kegyetlen, és a lovag se szenved folyton folyvást szexmegvonásban, arról nem is beszélve, hogy a férj csak akkor nem sejt semmit, ha nem akar.

A Trisztán-sztorival ellentétben a Lancelot-Ginevra csábítási történetre nincs szépen kidolgozott forgatókönyv, mikor az általunk favorizált Chrétien regénye elindul, azt tudjuk, hogy Lancelot fülig bele van esve a királynébe, de valamilyen okból épp nincs az udvarban, mikor bekövetkezik egy hasonló krízishelyzet, mint ami Izoldával is megesett: valaki bejelenti rá az igényét. A két epizódban sok a hasonlóság, de azért nem egyformák, ami viszont feltűnően azonos, az a király tehetetlensége és a felelőtlen ígérgetése. 

Mostani sztorinkban egy Méléagant nevezetű rosszfiú szerzi meg a királynét. Méléagant valóságos terrorista szervezetet működtet, és mivel az Artúr-féle TEK nincs a helyzet magaslatán, neki magának kell eljönnie az udvarba, hogy a király egyáltalán tudomást szerezzen róla: már a fél országot elraboltatta, és most Ginevrát is elviteti azzal a valamirevaló ügynökkel lovaggal, aki kiáll ellene párviadalban. A feltételek a következők: ha a jelentkező képes őt legyőzni, akkor mindent túszt elenged, ellenkező esetben megtartja a királynét is. (Még kifejezetten jól is járnak Artúrék, mert se atomcsapásról, se biológiai fegyver bevetéséről nem esik szó.)

Az első posztban már említett érzelmi-zsarológép Keu addig ügyeskedik, amíg majdnem-tejtestvére Artúr meg nem engedi, hogy ő álljon ki Méléagant ellen a királyné védelmében, pedig a rendelkezésre állási állományban lévő Gauvain (a lovagság napja) is akcióba küldhető lenne - de hát ismerjük mi az efféle döntési mechanizmusokat, nemde? Előbb hagyjuk, hogy elcsessze a haver, hogy utána hívjuk azt, aki ért is hozzá.

Keu persze ráfarag, amit abból tudnak meg az érdekeltek, hogy csak a lova kerül elő, ő és a királyné eltűnik, a bénázás netovábbja pedig, hogy Artúr ugyan Gauvain tanácsára különítményt szervez a felesége megmentése érdekében (magától eszébe se jutna), de az első tisztásnál az összes többi különítményessel együtt lemarad, és Gauvain egyedül, akarom mondani, a közben kémei (útszélen álldogáló szüzecskék és hasonlók) által értesített Lancelot-val együtt folytatja misszióját. Mivel a nyomozói munka egyiküknek sem erőssége, az első gonosz, ámde hasznos információ birtokában lévő törpére bízzák magukat, aki az útjukba kerül. (Mitagadás, önkéntes informátoroktól úgy nyüzsög az artúri erdő, mint a kémektől nyüzsgött Lisszabon a II. világháború alatt). 

A törpe az infóért cserébe nem kápét vagy egyéb természetű előnyöket kér a lovagoktól, hanem azt, hogy szálljanak fel a szégyenkordéként használatban lévő, kicsit sem kényelmes járgányra, amely nem éppen az udvar legdögösebb hőseinek ízlése szerint van dizájnolva... Nos, Lancelot (akinek éppen amúgy sincs lova, mert kipusztult alóla) egyetlen másodpercig hezitál - emiatt utána jól lecseszi nagy szerelme -, de aztán felkászálódik, ami ugyan nem lehetett egy épületes látvány, ha teljes páncélzatban hajtotta végre. Gauvain köszöni szépen a lehetőséget, de marad a saját csataménjénél, és betartva a biztonságos követési távolságot, a kordé után üget.

Innen a regény címe: A kordé lovagja, ugyanis a szöveg sokáig ezen a néven emlegeti a főhőst. Szegény Lancelot: a kutyák megugatják, az utcagyerekek megdobálják, fogatlan öregasszonyok vihognak rajta, és ő mindezt szó nélkül tűri. De az udvari szerelemről soha nem is állította senki, hogy valami sétagalopp, ahol a férfiembernek nem kell megerőltetnie magát. Ez, kérem, kőkemény szadomazo, amelyből a nyilvános megalázás se hiányozhat. 

A kordé egész jó helyre juttatja el a lovagokat: egy csinos kisasszony várába. Akkoriban az előkelő népek leginkább ingyen szállást vettek igénybe, mindig alkalmas helyen és időben feltűnő várakban, de olykor udvarházakkal vagy remetelakokkal is beérték. Nos, Lancelot és Gauvain ezúttal egy luxus lakosztályt kap extra adag vadhússal és sörrel,  a vendéglátás természeten ingyenes, ilyen ez a felső tízezer, fizetni, azt nem szeret.

A lakosztályban három ágyat látnak frissen vetve, és a hostess kisasszony udvariasan a lovag urak tudomására hozza, hogy a legdíszesebb ágyba, ha lehet, ne feküdjenek be, nem, mintha abban ő szeretne szunyálni, de olyan kiváló lovagoknak van fenntartva, amilyenek ők nyilvánvalóan nem lehetnek. Gauvaint ez nem igazán hozza lázba (vagy esetleg más tervei vannak egy másik szoba másik ágyában - rá vallana), Lancelot azonban az a fajta, aki mindenáron bizonyítani akar, és természetesen elfoglalja a tiltott zónát.

Nem, ezúttal nem egy szexéhes amazon támadására számítsatok (az még jön), egy szimpla tüzes lándzsa szolgál csapdaként, de Lancelot-nak az ilyesmi meg se kottyan, a lándzsa hegye csak súrolja, a lángba boruló nyoszolyát pedig a helyi tűzoltók közreműködése nélkül eloltja, majd, mint aki jól végezte dolgát, folytatja az alvást.

Reggel a várkisasszony nyugtázza, hogy a vendégei még élnek, marasztalná is őket, de a mellvédről megpillantják a királynét a kíséretével együtt, és azonnal rohanni akarnak utána, csak Lancelot-nak kéne megfelelő ló: amilyen mákja van, a várkisasszonynak épp akad felesleges hátasa, ingyen és bérmentve még oda is adja neki.

Két lovag rongyol a menet után, de persze messze még a regény vége, tudjuk, hogy úgyse fogják elkapni. Nőből azonban továbbra sincs hiány: az útszélen egy másik roppant készséges hölgyemény (ne tessék rosszra gondolni, nem prosti) holmi kisdobos lovagi becsszóért cserébe, hogy minden kívánságát teljesítik (hogy lehet mindig belemenni ilyen infantilis üzletekbe első szóra?) GPS üzemmódba kapcsol és kellemes női hangon megadja a koordinátákat: a kívánt célhoz két út vezet, de egyik rosszabb infrastruktúrával jellemezhető, mint a másik: lehet választani az örvények hídja meg a kard hídja között, de őtőle mehetnek a Chuck Norris- Rákóczi-hídon is.

Lancelot-nak a kard hídja jut, itt lovagjaink érzelmes búcsút intenek egymásnak meg a kisasszonynak (bár lehet, hogy Gauvain ezzel nem siet annyira), mi meg nektek. Ígérem, azért cserébe, hogy ebben a részben nem volt csábítási kísérlet, a következőben lesz dögivel!

A bejegyzés trackback címe:

https://szexcsatakanno.blog.hu/api/trackback/id/tr684290655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kismy 2012.03.31. 00:46:37

Gloria, először is bocsánat, hogy csak ily késő este/éjjel olvastam el a posztot. másodszor nagyon köszönöm, mert legalább a nap végét egy olyan dolog zárta, amin épp nem baszom föl az agyam, nem indulok csákánnyal palotát bontani és hasonlóak...
kösz, kösz, kösz!

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2012.03.31. 13:54:57

@Kismy: Te legalább elolvastad :-)
Asszem, a tegnapi nap nem volt túl szerencsés publikálásra, mert minden csak SP-ről szólt, ezzel nem lehetett versenyre kelni :-(

tiboru · http://blogrepublik.eu 2012.03.31. 19:34:07

@Gloria Mundi:

Igen, az élesítés időpontjának megválasztása nem sikerült valami fényesen, ellentétben magával a poszttal :-)
süti beállítások módosítása