Néhányszor felvetettem már, hogy érdemes lenne a héber mítoszok környékén is keresgélni témát (itt találtok is egy ilyen posztot tiboru tollából), nem mintha már ráuntam volna az eddigiekre, de közös kultúránk igen fontos részéről van szó, és nagyszerű szto
rik rejteznek ott is.
Most tehát összeszedem minden bátorságom, és elmesélem nektek az egyik legismertebb bibliai történetet, nevezetesen Jákobnak és nőinek nejeinek históriáját. Bizony, nem kis étkű emberről van itt szó, de aki népet akar alapítani, az nem érheti be a monogámiával.
Ahogy az Aeneisben mondják, in medias res, vagyis vágjunk a dolgok közepébe, és ne kezdjük Ádámnál és Évánál, pedig ez utóbbiak története sem piskóta. Jákob Izsák fia volt, és noha alapvetően lusta természetű, otthonülő fajtának számított, azért megvolt a magához való esze, és tudott jókor jó helyen lenni, ha nagyon akart. Köszönhette ezt elsősorban anyjának, a szép Rebekkának, aki valami miatt őt szerette jobban ikerfiai közül (ennyit arról, hogy a szülők egyformán szeretik a gyerekeiket), és hatásos tippet adott kedvencének pár perccel idősebb Ézsau átverése céljából, aki a maga részéről apjuk liblingje volt. (Ikrekről és civakodásaikról még itt is olvashattok.)
Jákob tehát azzal kezdte csodás pályafutását, hogy megvette bátyjától az elsőszülöttségi jogot egy tál lencséért, ami igen jó üzletnek bizonyult, már természetesen Jákob, és nem Ézsau számára. Ezt követően még az extra atyai áldást is elcsaklizta szőrös és kissé bugyuta testvérétől, mégpedig ezúttal is hathatós anyai segítséggel, mert akkor magától még ilyesmi nem jutott volna eszébe.
Bár áldásból szerintem két vagy akár húsz gyereknek is bőven kijuthatott volna, Izsák, a vaksi ősz atya nem így gondolta. Aki meggondolatlanul egyetlen, nem éppen kedvenc gyerekére pazarolja az összes áldást, az másik magzatára már alig tud hagyni valami pozitívat. Miért van ez így, ki tudja ...
Akkoriban a többnejűség divatja igencsak elterjedt volt, és Ézsau, a kisemmizett szőrös bátyus azzal vigasztalódott az öccsétől elszenvedett károk miatt, hogy több nőt is feleségül vett, de aki egyszer vesztesnek született, az az is marad: ugyanis ezek közül a nők közül egy se nyerte meg a szülei tetszését, pusztán amiatt, hogy kánaániták voltak, pedig hát ha azok éltek legközelebb, mit tehetett volna szerencsétlen vöröshajú Ézsau? Keresett volna a neten? Az ősz atya a kis Jákobot mindenesetre más éghajlatra küldte, pontosabban Rebekka anyuci édes bátyjához: szerezzen magának feleséget az unokatestvérei közül. Végül is családban marad, az a lényeg. (Az unokatestvér-házasság meg akkoriban nem volt tiltva, sőt, igen jó szemmel nézték.)
.jpg)
Jákob engedelmes fajta volt, tényleg mindig azt csinálta, amit mondtak neki, igazi birkatermészet … Fel is kerekedett, útközben megaludt egy helyen, ahol az Úr biztosította arról, hogy nagyszerű karrier áll előtte, ami akkoriban nem a bankszámláján sorakozó nullákkal és tengerparti nyaralókkal meg yachtokkal (no meg bunkerekkel) volt leírható, hanem egy rakás nővel (figyelem, ezeket nem csak megdönteni, de eltartani is muszáj volt!), gyerekkel, és elsősorban rengeteg jószággal.
Jákob ment, mendegélt tovább, míg Lábán földjére nem ért: így hívták Rebekka anyuci bátyját, akihez a szülei feleségszerzés céljából küldték. Az első nevezetesség, ami azon a tájon szembe ötlött, egy kút volt, a társadalmi élet központja, ott gyülekezett ugyanis a környékbeli nyájak mindegyike, mégpedig itatás céljából (mi másért). Nos, Jákob mindjárt ismeretségbe elegyedett az ott lébecoló pásztorokkal, és hamar sikerült kiderítenie, hogy az egyik nyájat legeltető Ráchel nem más, mint az unokatestvére, így nem teper hiába, ha neki kezd udvarolni. Szerencséjére Ráchel még szemrevaló is volt, úgyhogy Jákob egész nagy kedvet kapott hozzá, hogy sírva a lány nyakába boruljon, és bemutatkozzék neki.
Ráchel hazaszaladt a papájáért, Lábán illendőképpen Jákob elé jött, hogy köszöntse, és vagy egy hétig vendégként is bánt vele. Aztán persze ideje volt rátérn
i az üzletre: mint tudjuk, Jákobnak egy petákja, akarom mondani egy szopós báránya se volt, amit felmutathatott volna, tehát, ha házasodni akart, meg kellett melóznia az asszonyért (az áldás egyébként sem arról szólt, hogy tőzsdézéssel fogja megszedni magát). Nem úgy volt az akkoriban, hogy megtetszik egy gazdag leányzó, aztán ide nekem, ásó, kapa, nagyharang.
Nos, Jákob és Lábán gyorsan aláírták a munkaszerződést, amelynek értelmében a fiatalembernek Ráchelért hét kemény esztendeig kell majd güriznie, és ez igazán baráti, akarom mondani, rokoni ár, végül is senki nem akar senkit átverni, sőt, még adót meg járulékot se vonnak le a lányból. Jákob bele is vetette magát a nyájterelgetésbe emberül, meg tette, amit kellett, ráérő idejében sokat szemezett szépséges menyasszonyával, akinek ez cseppet se volt ellenére. Egészen szokványos szerelmi sztorinak néz ez ki így, szinte unalmas. No, de most jön a csavar.
Igaz, akkoriban nagyobb volt az átlagéletkor, mint manapság, de azért hét esztendő rokonok között se piskóta, és Jákob már nagyon várta az esküvő napját. Amint tehát kitelt az idő, munkaadója elébe állt, és követelte a jussát, az meg nem kért fizetési haladékot, nem hivatkozott extra költségekre és körbetartozásra, hanem nagy bulit rendezett, és mikor már mindenki eléggé leitta magát, bement a lányok sátrába, hogy elővezesse a munkadíjat. Igen ám, cs
akhogy nem Ráchelt fogta kézen, ahogy ez egyezség szólt, hanem az idősebbet, Leát, akit nem áldott meg a Teremtő annyi kellemmel és szellemmel, mint a húgát.
Nos, Lea nem bánta, hogy ő megy a násznyoszolyára, Ráchelt meg nem kérdezte senki, ő sírdogálhatott egész éjjel abban a tudatban, hogy minden öröm és fájdalom, mert ugye szűz lányok lévén azért ez nem volt egyértelmű élvezkedés, tesze-tosza nővérének jut. Jákob, akárcsak Márk király a Trisztán-történetben, mit sem vett észre a cseréből. Ez nekem magas még akkor is, ha nővérekről van szó, de a sztori szerint csak akkor derült ki az átverés, mikor megvirradt, és Jákob nem a csinos Ráchelt találta maga mellett a csergén, hanem … Nos, a kevésbé csinos testvérkéjét. (Hiába, ő is átverte az apját, meg a bátyját, végül is megérdemelte.) Más férfiember kiakadt volna talán ezen a szerződésszegésen, mert Leáért Jákob szemszögéből és akkori tudása alapján maximum három évet lett volna érdemes keccsölni, de hősünk, mi
nt említettük, birkatürelemmel rendelkezett. Az biztos volt, hogy Leát nem illik eltaszítani, nem az ő hibája a csere, és mivel a monogámiát még nem találták fel, nagyobb tragédia nem történt.
Jákob tehát bekopogott Lábánhoz, hogy udvariasan megkérdezze, ugyan, miért tette, amit tett. Mire Lábán azt a kézenfekvő választ adta, hogy jobban kellett volna tanulmányozni a helyi szokásokat, fiacskám, akkor tudtad volna, hogy a fiatalabb lány nem mehet férjhez az idősebb előtt, biza. (Logikus, nem?) De, hogy a káposzta is megmaradjon, meg a kecske is jóllakjék, Lábán újabb munkaszerződést ajánlott a vejének. Boldogítsa egy hétig az újdonsült asszonykát, mert annyi még Leának is jár, oszt feleségül veheti Ráchelt is. No persze, az ár nem változott, úgyhogy plusz hét év meló jár Lábánnak, de ezúttal nem kell előre ledolgozni, a lányt hitelbe kapja.
Jákobnak nem sok választása maradt, aláírt még hét évet, nagyon odavolt Ráchelért, mit tehetett volna? Aztán nem csak egy-egy feleséggel gazdagodott a feltörekvő fiatalember, hanem mindkettővel jött a saját szemrevaló szolgálója is (de egyelőre még semmi huncutságra nem kell gondolni.) A menyegzői hét eltelt Leával, akkor következett Ráchel bulija, meg az ő menyegzői hete is, hát, az nem lehetett semmi, tizenöt nap, csupa nászéjszakával megtűzdel
ve, hol ezzel, hol azzal az asszonnyal. Igaz, üröm volt az örömben, hogy a lányokkal hozományt viszont nem adott az öreg, és a Jákob termelte extra profitot is zsebrevágta. Pedig az is helyi szokásnak számított, hogy az ember valami stafírunggal látja el nőnemű ivadékait.
Ha valaki abban a hitben ringatná magát, hogy a poligámia nem ugyanolyan problémás műfaj, mint a monogámia, akkor most ideje kijózanodnia. Az addig jól hangzik, hogy egy pasinak két nő jut, na, de az a két nő mit kezd egymással? Főleg, ha még testvérek is? (Később ezt a verziót a mózesi törvény bölcsen meg is tiltotta.) Nos, féltékenyek, mint a rosseb. Jákob nem csinált titkot abból, hogy Ráchelért van oda, ettől Lea elég nyomorultul érezte magát. Mit tehetett? Az átoperálás nem jöhetett szóba, szeretőt keresni kissé bajos lett volna, hát imádkozott, hogy legalább essen teherbe, és szülhessen egy rakás fiút a férjének, mert a lányok úgyse számítanak. (Ez persze nem igaz, de abban a világrendben nem képeztek igazi értéket, sajnálatos módon.)
Nos, az Úr úgy ítélte, hogy az az igazságos, ha Lea igenis szül egy sor porontyot, Ráchel viszont csak szenvedjen, ne legyen gyereke egy csomó ideig, hiába tölti vele majdnem az összes éjszakát a szorgalmatos Jákob. Lea tehát zsinórban szült négy srácot, a húgocskája meg csak nézte. 
Ráchel persze dühöngött, és jobb híján a férjét okolta, miért nem ejti teherbe. Mire Jákob azt felelte, hogy ő nem isten, nem tehet a dologról, mindent megtett mindig, ami emberileg lehetséges. Ráchel csak nem nyugodott, és érdekes megoldás jutott az eszébe. Na jó, ha ő maga nem is szülhet, majd a szolgálója, Bilha talán teherbe esik a férjétől. Ez már majdnem olyan, mintha ő szült volna. Hogy miért majdnem olyan: mivel Bilha nem rendelkezik önmagával, a gyerekei felett sem lesz hatalma, Ráchel úgymond sajátjaként nevelheti őket. Nem sokat teketóriázott, tán még Jákobot se kérdezte meg, fogta a kis Bilhát, és férjhez adta a saját férjéhez. Hősünknek így már három neje volt, és kötelességtudó emberként bizony nem fukarkodott a magjával. Bilha is kapott belőle bőven, szült két fiút.
Ettől Ráchel úgy érezte, hogy nagy győzelmet aratott a nővére felett, noha négy saját mégiscsak több, mint kettő a szolgálótól … Ezt a matematikát én nem értem. No, de Lea se hagyta annyiban. Látta, hogy nincs sansza teherbe esni (ugyanis Jákob beszüntette nála a látogatásait, biztos, mert Ráchel minden ilyen alkalommal jelenetet rendezett), de neki is volt á
m csinos szolgálója, akit hadrendbe lehetett állítani. Akarom mondani, Jákob ágyába lehetett fektetni. Szilpa is feleségül vétetett hát, és ő is szült szorgalmatosan két vasgyúró fiút. (Számoljunk csak, 4+2+2 az eddig 8. És egyértelműen Lea állt nyerésre.)
A bajnokság ezen pontján jött be az aranylabda, vagyis a mandragóra-sztori. Lea elsőszülöttje, Ruben találta a mandragórát, amelyről igen hatásos ellenszernek számított meddőség ellen, mindenesetre Ráchel hitt benne, és mikor meglátta Rubennél, elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, megszerzi (mármint az emberformájú gyökeret). Besétált hát a nővéréhez, és kissé parancsoló hangnemben kért a mandragórából. Lea majdnem két lábbal rúgta ki, de Ráchel barter üzletet ajánlott. A gyökérért cserébe kegyesen megengedte Leának, hogy aznap éjjel ő feküdjön le közös pasijukkal. Mikor este megjött mindannyiuk hullafáradt férje a melóból, Lea elibe ment, és közölte vele, hogy lefoglalta magának, stipi-stopi, és ilyenkor persze nem hivatkozhat férfiember fejfájásra, teljesítenie kell. (Na, most jelentkezzék, aki még kérne a többnejűségből.)
Lea újfent megfogant (jól ki tudta használni az alkalmat), sőt, a jelek szerint Jákobnak nem esett rosszul az együttlét, ugyanis még egy fiút nemzett legelső nejének. Eddig mindig kettesével ejtette teherbe a nőket, hogy ne legyen nagy zavar a számolgatásban. No, most akkor összefoglalva ott tartunk, hogy Lea oldalán 6 fiú, plusz 2 a szolgálójától, az 8, ezzel szemben Ráchel csak Bilha által tud kettőt felmutatni, ami azért mégse az igazi.
Na, de még nem jött el Ráchel napja, Lea már megint teherbe esett, és végre, született egy lány is. Hát, elég egyenlőtlen küzdelemnek tűnik. Olyannyira, hogy az Úr is megelégelte már a dolgot, és úgy döntött, hogy hagyja Ráchelt is teherbe esni, eleget kínozta már a meddőséggel. Így aztán végre, valahára nagy keservesen a kedvenc feleség is szült egy fiút, mé
gpedig Józsefet, akiről még sok mesélnivalónk lesz nekünk is.
Eddigre letelt az a második hét év szolgálat is. Hét év, négy asszony, tizenkét gyerek. Azért ez már szép család, akárhonnan nézzük. De az ilyen családot valamiből el is kell ám tartani. Jószága meg nem volt hősünknek. Úgyhogy osztottak, szoroztak Lábánnal, és rátettek még hat évet a szolgálatra, hogy a vagyon is összegyűljön valahogy. Igaz, ebben már nem volt olyan egzakt az üzletkötés, Jákob szerint Lábán tízszer változtatta meg az árat, és persze nem engedményeket adott, hanem drágított.
Az összesen húsz év gürcölést megunva ekkor a már nem olyan fiatal Jákob az apósa elé állt, és kikérte magának szép kis családját: ugyanis eladdig közös háztartásban élt Lábánnal. Jákobnak esze ágában se volt a rövidebbet húzni a jószágban való osztozkodás témájában (sem). Tele volt a hócipője Lábánnal, úgyhogy kicsit trükközött, lényeg, hogy az életképesebb állatokat szerezte meg magának, a gyengébbeket meg az öregnek hagyta.
Na, ebből aztán jókora családi perpartvar lett, Jákob bölcsebbnek látta meglépni a feleségekkel és minden egyébbel egyetemben, amíg Lábán nem volt odahaza, a lányok pedig inkább húztak a férjükhöz, mint az apjukhoz, valahogy nekik sem tetszett, hogy adásvétel tárgyait képezték. Ráchel még az apja házi isteneit is ellopta, aminek már a fele sem tréfa. Lábán Jákob és pereputtya után eredt, de az Úr figyelmeztetésének hála nem lett a dologból fegyveres konfliktus, azonban a házi isteneket mindenképp vissza akarta szerezni. Jákob, átérezve a dolog komolyságát, kijelentette, hogy akinél azokat megtalálja, azt ki lehet nyugodtan nyuvasztani. Persze fogalma sem volt róla, hogy pont a kedvenc felesége a ludas a bűntettben.
Lábán mindenre kiterjedő ház- (vagyis sátor)kutatást tartott, de mielőtt Ráchel szállásához ért volna, a nő egy teve hátán rejtette el a cuccot, és olyan ügyesen intézte, hogy nem bukott le. Végül Jákob szövetséget kötött Lábánnal, kijelölték a határt egymás között (így az öregnek nem kellett attól tartania, hogy a veje benyújtja az örökösödési igényt minden ingó vagyonára, ami a házi istenek birtokában elképzelhető lett volna), oszt ment mindenki a maga dolgára. A sztori folytatódik, de majd egy másik alkalommal. Most várom a kommentjeiteket, monogámia vs. poligámia és egyéb kérdésekben.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
