Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Másfél év és 77 poszt telt el a kezdetek óta, de eddig még egyetlen sztorink sem szólt azonos neműek közti szexről. Bevallom, kicsit tartok a reakcióktól, bár már nagyon sok kényes témát pedzegettem, borzoltam az idegeiteket, ez azonban mégiscsak premier.
Miért pont most jutott ez eszembe, kérdezhetnétek … Szomorú aktualitása van.
Ha szavazást rendeznék, vajon melyik téma foglalja el a portugál híradó legnagyobb részét az utóbbi napokban, valószínűleg a következő három lenne dobogós:
1. Szüksége van-e Portugáliának IMF segítségre?
2. Ki nyeri a köztársasági elnökválasztást?
3. Mourinho az első, aki megkapta a FIFA-tól a világ legjobb edzője címet.
Nos, bármelyikre is szavaznátok, nem lenne szerencsétek. Ezekről is szó esik persze a luzitán beszélgetős műsorokban és híradókban, de a pálmát mégis egy gyomorforgató bűnügy viszi el. New Yorkban a 66 éves Carlos Castro nevezetű újságírót megölte és már holtában kasztrálta ifjú pártfogoltja, a férfi manökenként tevékenykedő, 22 éves Renato Seabra. Az szépfiú állítólag azt kiabálta, hogy „már nem vagyok homokos” …
Nem a bűnügyről akarok írni, ez nem az a blog. Csak eszembe juttatta a mitológia egyik érdekes sztoriját, amelynek elregélésével még tartozom (tudom, sok sztorival tartozom, nem szűkölködöm témákban, ha lesz bennem elég erő, még évekig elringathatlak benneteket kellemes mesékkel).
Megint Zeusz papa végtelen étvágyánál tartunk, amivel egykor a blogot kezdtük, és amelyhez többször visszatértünk, mert már önmagában is szinte kiapadhatatlan forrása az abszurd sztoriknak. Eddig csak nőnemű lények iránti csillapíthatatlan vonzalmáról esett szó, pedig … Ha most egy világ omlott össze sokakban, elnézést, a mitológián nem tudok változtatni. Nézzük hát a sztorit, mert kissé hosszúra nyúlt a bevezető.
Ganümédészt nevezhetnénk a trójai szép Heléna férfi (?) megfelelőjének. Érdekes módon ő valóban trójai volt (Helénával ellentétben, aki csak második házassága révén tett szert erre a jelzőre), mégpedig a városalapító Trósz király egyik fiaként látta meg a napvilágot, és anélkül, hogy bármiféle nyűgös szépségversenyen kellett volna részt vennie, meg zsűrit vesztegetnie, kikiáltották a világ legszebb ifjának. Slussz, passz, vitának helye nincs.
Ha úgy gondolnánk, hogy egy fiúgyermek esetében ez különösen kedvező fejlemény, akkor ezt az ötletet verjük ki a fejünkből. A görög mitológia világában az átlag fölötti szépség egyébként sem szokott túl sok jóra vezetni, normál esetben nemi erőszak, nemkívánt terhesség és számos, a féltékeny feleség (vagy anyós) által fifikásan végrehajtott válogatott kínzás várja azt, aki többször állt sorba a testi bájak osztogatásánál, mint ott, ahol az agytekervényeket szaporították külön kérésre.
Ganümédész sem járt sokkal jobban, bár a nemkívánt terhességet legalább megúszta. Nem teljesen világos, ki vetette ki rá a hálóját először, Zeusz maga, aki hirtelen felfedezte magában a saját neme iránti érdeklődést és mindjárt coming out-olt is, vagy ő csak másodhegedűs volt ebben a sztoriban, mert az ifjú tehetség valódi felfedezője nem más, mint Éósz, latinul Aurora, a hajnal istennője. Ha Ganümédészt először egy jó nő csábította el, akkor legalább abban bízhatunk, hogy erre nem csecsemő korában került sor, ahogy egynémely különös ábrázolás mutatja (lásd a kommentelendő festményt alább).
Időzzünk el egy kicsit Éósznál, mert ő se fehérmájúnak született, csakhogy beleesett Árészba, vagyis abba a hibába, hogy más (isten)nő pasijával kamatyoljon, és ezt sajna az érintett, kicsit sem szívbajos Aphrodité is megtudta. A szerelemistennő nem hagyhatta szó, illetve átok nélkül, hogy félhivatalos szeretőjére más vetett szemet, és persze a vetélytársnőt büntette meg: azóta Aurora minden reggel arra ébred, hogy borzasztóan be van indulva, és gyorsan keresnie kell egy szemrevaló ifjoncot, akit magára ránthat. A hajnalpír az ő arcpirulása: ezen túl pirkadatkor gondoljatok az oxitocinra. Na, így fedezhette fel Éósz a kis Ganümédészt is, és nem hagyott neki békét, amíg meg nem történt, aminek meg kellett történnie. (Nem valószínű, hogy a srác annyira bánta volna.)
Zeusz vagy Éósznál látta meg Ganümédészt, vagy a saját szakállára fedezte fel, mindenesetre elrabolta, mégpedig a változatosság kedvéért nem bikaként, hanem sasmadárként. Egy túlméretezett sasmadárként, tegyük hozzá, ha egy felnőtt srácot képes volt megtartani a karmai között. És reménykedjünk, hogy a srác tényleg felnőtt volt már.
Az emberrablást (emberrablás? Jaj, miért kell ilyen csúnya szavakat használni, Gloria?) hivatalos sajtóközleményben egyébként azzal indokolták, hogy Zeusznak és úgy általában az isteneknek sürgősen szükségük van … na mire? Egy pohárnokra! Mert nem bírják megemelni a kancsót, ha nektárt vagyis mézsört vennének magukhoz. Tényleg, nem várhatjuk el echte istenektől és istennőktől, hogy a saját kelyhükbe öntögessenek.
Ja, hogy ez a státusz határozatlan idejű szerződés keretében már egy örökkévalóság óta be volt töltve, mégpedig egy női munkavállaló által, aki az ifjúság istennője lévén soha nem léphette át a nyugdíjkorhatárt, és megcsúnyulása sem volt napirenden (ami egy női munkavállaló esetén elbocsátáshoz vezethetne)? Ugyan már! Ez részletkérdés, kérem, ne tessék kukacoskodni. Költségvetési megszorítások idején új státusz kreálása nem erkölcsös dolog, sokkal célravezetőbb a megunt alkalmazottakat kirúgni, hogy kedvenceink helyet kaphassanak a munka világában! Háromszoros éljen. (A munkaügyi per Hébé kontra Olümposz még azóta is folyik ...)
De ne higgyünk a porhintésnek, hogy ez az egész sztori nem szólt másról, mint holmi fejvadász akcióról egy igazán fontos állás betöltése érdekében. Ó, nem. Zeusznak konkrét szexuális céljai is voltak Ganümédésszel, de részleteket nem áll módunkban közölni. (Lehet, hogy ezúttal nem is bánjátok annyira?)
Mivel még az istenek királyának is van lelkiismerete (jééé), Zeusz kárpótolta a srác apját, Trósz királyt, oszt adott neki egy arany szőlőtőkét, meg két lovat. Ráadásul megüzente az öregnek, hogy milyen jó lesz a kis Ganümédésznek odafönt, az istenek között, ő maga is istenné válik, sose öregszik meg, és így sose megy nyugdíjba, tehát a nyugdíjkasszát se fogja terhelni apanázsának kipengetése.
Az egyébként nem derül ki, hogy szegény Ganümédész mit szólt az egészhez, védekezett-e, megadta-e magát főnök-szeretőjének egy mukkanás nélkül, esetleg élvezte-e az egészet. Se a szexről, se a melóról alkotott véleményét nem tudjuk, de kemény élete lehetett (vagy van), éjjel-nappal szolgálatban, és még az öregedés se segít rajta, pedig annak előnyei is vannak. A vén kujonok a friss húst szeretik …
Amikor elterjedt Hellászban a fiúszerelem (melyet Szókratész és Platón is gyakorolt, mint tudjuk), ezt a sztorit vették elő a jóemberek, hogy vallásilag igazolják azt, az intellektuális alapokra helyezett érzelmi kötődést, amely egy idősebb férfi és egy serdülő srác között jött létre, és biztosította, hogy a pasiknak egyáltalán ne legyen szükségük nőre. Nem szép idők voltak azok, meg is látszik, mennyi marhaságot sikerült összehordaniuk, amelyet aztán elneveztek filozófiának. Na ja, ha a nők dumcsiznak, az meg pletykálkodás. Jellemző.
Ganümédészt egyébként a Vízöntő csillagképpel azonosítják, de, de, feleim, ezt figyeljétek, János evangélista előképeként is funkcionál! Ezzel az elgondolkodtató adalékkal búcsúzom, és előre mondom, hogy az esetleges gyalázkodó, homofób kommenteket úgy kimoderálom, mint a sicc.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.