Nem először kerül szóba egyházi személyekkel kapcsolatban a szex ebben a blogban, volt már szó Abélard mesterről és az ő kis tanítványáról, igaz, az a nőszemély, Héloïse csak az után lett apáca, hogy rosszul siker.jpg)
ült frigyének nem túl kellemes módon vége szakadt … De már az édes anyukája is apátnő volt, vannak érdekes családok.
A minap elgondolkodtam a cenzúra és a polgárpukkasztás mibenlétéről, csak úgy, minden aktuálpolitikai vonatkozástól mentesen, természetesen, és eszembe jutott, hogy a régi jó mesterek mennyire nem fogták vissza magukat, ha például egyházi személyek kevéssé épületes szokásait volt kedvük pellengérre állítani! Mi ehhez képest a Szűzgarázs igencsak óvatos, és sokak által mégis keményen kritizált hangneme! Mert nézzétek csak Boccacciót, ő miket meg nem engedett magának.
Volt egyszer, hol nem volt, pontosabban az itáliai Lombardiában, a XIII-XIV. század környékén egy nevezetes kolostor, telis-tele szebb és csúnyább, fiatalabb és öregebb, ilyen-olyan származású, kényszerből va
gy önkéntesen odazsuppolt apácával. Akkoriban divat volt egybegyűjteni a szépreményű szüzeket (illetve nem szüzeket): valamit csak kellett kezdeni velük, ha hozományuk nem volt, hogy férjhez adják őket, megfelelő férjjelölt nem akadt, vagy már megözvegyültek, megjámborultak, satöbbi: végső megoldásként a zárda mindig kapóra jött … Mindenesetre elég gyakran passzoltak le olyan lányokat, akikben a hivatástudat nem lobogott úgy igazán, valami más azonban nagyon is.
Ebben a kolostorban is akadt egy szép, fiatal csitri, Isabetta nevezetű, akiről lerítt, hogy előbb-utóbb felforr a vére, és ráveti magát egy szemrevaló ifjúra, ha az betéved a zárdába. Egy rokonlátogatás és egy kis hazai süti átadása során, amely a szokásos rácsnál zajlott (mint az amcsi börtönökben), fel is fedezte azt a pasit, akire kivethette a hálóját. K
i tudja, milyen módszerrel, de sikerült a srác tudomására hoznia, hogy ő bizony nem bánná, ha szerény kis cellájában fogadhatná, megmutatná neki, milyen is kolostorban aludni, és nem mellesleg megosztaná vele testének féltett titkait. Márpedig a teste igencsak ínycsiklandozó és friss volt, titkokkal meg bőven rendelkezett.
Ifjoncunk se volt olyan málészájú, hogy hosszasan kérdezgesse, na, most akkor hogy is lehetne nyélbe ütni a randit, meg mit kell csinálni, ha már ott vannak a tettek szalmazsákján. Szerencsére megoldotta a bejutást és a biztonságos kijutást is, az éjszakai hancúr meg olyan jól sikeredett, hogy eszük ágában sem volt one night standként elkönyvelni. Ami áll egyik éjjel, az a másikon is, főleg, amíg az ember még fiatal és bohó, és egy igencsak kiéhezett leányzó dolgozza meg, ha lankad. Az apáca titkos élete nagyszerűen működött, csak a hajnali imáknál volt még a szokottnál is álmosabb szegény.
Ha azonban gyakran jár a korsó a kútra, akkor valaki még kifigyeli. Még egy középkori kolostorban is fel tud tűnni, ha egy cellából gyanús sóhajtozás és nyögés hallatszik, bármilyen vastagok a falak! De lehet, hogy nem is ez buktatta le őket, csak a srác nem volt elég ügyes az éjszakai lopózásban. Lényeg a lényeg, Isabetta egy apácatársa rájött a turpisságra. Biztos baromira irigykedett, mert ahelyett, hogy bölcsen mosolyogva nyugtázta volna a dolgot, vagy keresett volna magának ő is egy pasit, esetleg megpróbált volna beszállni harmadikként, a lehető legerkölcsösebb megoldást választotta: le akarta buktatni Isabettát és a szeretőjét.
De nem ám úgy, hogy bizonyítékok nélkül besétál az apátnő asszonysághoz, és besúgót játszik. Mint valami veterán nyomozó, aki tudja, hogy a bíró elé valami kézzelfoghatót kell tenni ahhoz, hogy hajlandó legyen őt komolyan venni, bombabiztos módszert akart választani. In flagranti szerette volna elkapni a szerelmeskedő fiatalokat. Na jó, lehet, hogy volt ebben némi kukkolási vágy is, vagy ki tudja, nem olvasta-e el Héphaisztosz papa kalandját.
Besúgó erkölcscsősz apácánk nem egyedül kívánta végrehajtani a küldetést, beszervezte néhány társnőjét is az összeesküvésbe, úgy játszottak nyomozósdit, hogy 24 órás megfigyelés alá vonták Isabetta cellácskáját: felváltva őrködtek előtte, és arra is ügyeltek, hogy a szeretők ne vegyék őket észre. Képzeljétek, mindezt fánk és műanyag pohárból szürcsölgetett pocsék amerikai kávé nélkül hajtották végre! Úgy, hogy napjában ötször még imádkozniuk is kellett, meg egyéb feladataik is akadtak a zárdában. Hősies vállalkozás, riszpekt nekik.
Isabetta nem volt egy jó megfigyelő (más erényei miatt azonban megbocsájthatjuk ezt neki), nem vette észre, milyen vermet ásnak a kedvesnővérek. Nyugodt lélekkel üzent újfent a szeretőjének, hogy jöjjön a következő éjjel, mert nagyon hiányzik ám az ölelés, a csók, a simogatás, a nyalakodás, a falakodás, és egyéb -ásra végződő szavak. A jelek szerint az ifjoncnak is hiányzot
t, úgyhogy nem húzta az időt, hanem jött. Cellába be, ruha le, egyebeket tessék hozzáképzelni.
Végre, ütött a kémkedő anyócák órája is! Nem ám hanyatt-homlok futottak az apátnőhöz. Két részre oszlott a csoport, az egyik társaság a cella megfigyelését folytatta, nehogy kireppenjen a kismadár (jómadár, palimadár), a másik csapat pedig lobogó fityulával és köpennyel sietett az apátnő asszonysághoz, hogy megtegye a feljelentést.
Majd' a frászt hozták a szegény apátnőre, mert, mit az Isten, épp aznap éjszakára rendelte ő is magához a saját szeretőjét, aki egyébként papi minőségben szolgálta az Urat és az Egyházat, ennél fogva maga is cölibátusra volt kötelezve. Az anyócák bezörgettek a főnökasszonyhoz a hírrel, hogy Isabettánál micsoda szégyentelenség folyik, és most azonnal rajta is kell kapni, mert ki tudja, meddig tart egy pásztoróra … Apátnőnk meg nem küldhette el a csoroszlyákat melegebb éghajlatra, persze, mert vaj volt a fején, illetve, ha csak az lett volna … A sötétségben sebtiben öltözött fel (nem volt neki jó kis lámpája, ugyebár), és a főkötő helyett a pap alsógatyáját rakta a buksijára.
A besúgók nem ütköztek meg ezen az érdekes tökfödőn, annyira el voltak foglalva a saját maguk által kidolgozott botránnyal, így a főnökasszony nyugodt lélekkel tört rá az ölelkező párocskára, a fiatalok meg úgy megrémültek, hogy moccanni se tudtak. Isabettát kapitulumra citálták, vagyis összintézeti értekezlet keretei között szégyenítették meg, hogy mindenki okuljon belőle. Érdekes módon a nagy pellengérre állítás közepette még mindig senki nem vette észre, hogy a király meztelen, akarom mondani, az apátnő fején férfi alsógatya díszeleg. Isabetta persze lehajtott fejjel hallgatta a szidalmazást, mikor azonban végre rászánta magát, hogy felnézzen, majd' kitört belőle a röhögés.
De elég fegyelmezett maradt, csak halk szóval megkérte az apátnőt, hogy igazítsa már meg a főkötőjét. Az apátnő persze mellébeszélésnek vette ezt a mondatot, mit akar ez a szégyentelen kis luvnya a
főkötőjével. Pedig a többiek is felfigyeltek már a különös fityulára. Végül az érintett megtapogatta a fejét, és leesett a tantusz. Szeme se rebbent, úgy váltott az előző duma ellenkezőjébe, mint az egyszeri bergengóciai politikus balról jobbra … Pedig ennek a közönsége se volt síkhülye …
A lényeg, hogy kifejtette, a testi kísértésnek úgyse lehet ellenállni, és ki-ki szerezzen magának élvezetet, ahogy tud, de könyörgött, hogy csak diszkréten, ne legyen már ebből országos botrány, ha egy mód van rá. Oszt berekesztette a gyűlést, és visszasietett a pap bácsihoz, aki egész idő alatt hiába kereste az alsógatyáját, pedig csak az az egy volt neki … Isabetta is visszakaphatta a pasiját, a többi anyóca meg elgondolkodhatott rajta, hogy mi éri meg jobban, további feljelentéseket gyártani, vagy szeretőt keríteni.
Egyébiránt a sztori olyan népszerű volt, hogy versben is megvan, és akit nagyon érdekel, utána olvashat az Udvariatlan szerelem című kis kötetben Az apátnő balladája címen (142. oldal). A Dekameronban pedig a IX. nap második novellájaként szerepel.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
