Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Habkönnyű, erotikus olvasmányt ígértem legutóbb, de valahogy most ez a sztori jutott eszembe. Igazából nem most gondoltam rá először, a blog kezdete óta szeretnék róla mesélni, de valahogy sose volt energiám belekezdni. Mert ez is több részes lesz, igaz, két nagy sorozatommal örökre végeztem, úgyhogy jöhet megint egy újabb, ha nem bánjátok.
Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy a Minótaurosz volt életem első mitológiai figurája. Ovis koromban kaptam egy narancssárga, nekem nagyon tetsző labirintust, amelyen kis fémgolyót kellett végigvezetni.
Noha már akkor is meg volt tiltva saját játékok oviba való behurcolása, természetesen én is megszegtem a szabályt, és szépen el is kobozták tőlem egy időre ezt a csodát. De életem első okostojás-botránya is ekkor tört ki (volt még belőle később bőven), ugyanis én tudtam, amit az óvónénik nem: hogy mi vagy ki a fene az a Minótaurosz.
Még szerencse, hogy egy négy vagy ötéves gyerek számára semmi furcsa nincs abban, hogy egy néni egy igazi bikával esik szerelembe, és mindent megtesz annak érdekében, hogy gyereke is szülessen tőle … Természetes dolog, mint megannyi más mesebeli képtelenség, amit első szóra elhiszünk gyerekként – vagy lehet, hogy nem hisszük, de szívesen elmerülünk a történetben.
Nézzük most azonban a felnőtt, hard-core verziót, mert nem dajkamesékre szerződtem.
Minósz királyról érintőlegesen esett már szó valamikor nagyon régen, tavaly augusztusban, mikor Európé elrablásáról regéltem. Abban a sztoriban is volt egy bika, ami nem lehet véletlen: maga Zeusz kegyeskedett ennek képében elcsábítani Európét, aztán, hogy a szex miként esett meg köztük, azon lehet morfondírozni, mindenesetre a bika-fixáció megmaradt a családban: Minósz ennek a bika-Zeusznak a legidősebb fiacskája.
Minószunk tehát Krétán éldegélt testvéreivel együtt, és már nevelőapja halála előtt azon törte a buksiját, hogy ki fogja majd örökölni a trónt, ő, vagy az öccse, és, hogy biztosra menjen, jóslatot kért Poszeidóntól, a tengeristentől (érdekes, hogy miért nem a saját papájától, de lehet, hogy sose lehetett elérni az öreget, mert mindig baromira el volt foglalva), aki nagy kegyesen azt jövendölte, hogy természetesen ő, vagyis Minósz lesz a főmufti, és, ha a jóslat valóra válik, legyen már szíves feláldozni Poszeidónnak a világ leggyönyörűbb bikáját, még csak nem is kell érte bejárni Kréta összes marhavásárát, mert a tengeristen maga szállítja le a jószágot.
Isteni „belépő”, kicsit plagizálja Aphrodité születését, de azért elég hatásos: a hófehér bika a tenger habjaiból emelkedik ki. (Jó, hogy a James Bond-filmek is ezzel operálnak olykor, mi újat lehetne még kitalálni?)
Bár azon elgondolkodhatunk, hogy minek ad Poszeidón egy gyönyörű bikát, ha mindjárt vissza is kéri, de az istenek észjárását kissé nehéz megérteni. Valószínűleg teszt volt az egész, és Minósz elbukott rajta. Ugyanis esze ágában se volt kinyiffantani a csodálatos barmot, kerített helyette másik bikát, oszt azt áldozta fel.
Botor módon azt hitte, hogy a Nagy Testvér nem figyel, és észre se veszi, hogy bóvlit kapott reggelire. Persze, hogy észrevette. Ilyenkor ugyebár büntetés jár, mégpedig nem akármilyen. Ott sújtsunk le, ahol a legjobban fáj egy pasinak. Szarvaztassuk fel: ráadásul azzal a bizonyos bikával.
Poszeidón tehát fogta magát, és Minósz feleségét, a szépséges Pasziphaét úgy belebolondította abba az isteni fehér marhába, hogy a szerencsétlen naphosszat meg egész éjjel is csak a knósszoszi palota pirosra festett falait kaparta.
Nem volt már szűzlány, szült pár gyereket, például Phaedrát, Ariadnét és Deukaliont, csupa világhírességet, de ilyen gerjedelem még sose vett rajta erőt. Muszáj volt valamit tennie, hogy a bika közelébe férkőzhessen, mitöbb, szépen mondva, egyesülhessen vele … Hogy nem rettentette el az ekkora hímekre jellemző elképesztő méretű szerszám, az érthetetlen.
Viszont azzal tisztában volt, hogy ennek a csodabikának nem a humanoid nőstények a kedvencei, tehát külső segítséget kell igénybe vennie célja megvalósítása érdekében. Kapóra jött, hogy a férje alkalmazásában állt a kor legzseniálisabb feltalálója, Daidalosz, aki megvonta a vállát, és egyszerűen csodás kihívásnak tekintette kenyéradója feleségének legújabb hóbortját, oszt hosszas tervezés, méricskélés, rajzolás és modellépítés után megalkotta az exkluzív műtehenet, avagy a világ első szexgépét.
A dolgot valahogy úgy kell elképzelni, hogy adott volt egy tehén formájú szerkezet, amelybe a királynő belebújt, és a szerkezeten Daidalosz kialakított egy méretes tölcsért: ebbe dugta be a szerszámát a szépséges bika (lehet, hogy szegény Daidalosznak még ezt a műveleti részt is saját kezűleg kellett irányítania), aztán a kispriccelő ondó egyenest ment Pasziphaé ölébe. Azt azért kétlem, hogy ettől a királyné úgy érezte, hogy szeretkezett a bikával, de vitatkozzatok, ha akartok.
Ha az egész mutatványnak az volt a célja, hogy legyen belőle egy szörny, akkor a küldetést sikeresnek minősíthetjük. Pasziphaé a biológia minden törvényét megcáfolva hibrid lénynek adott életet: ez volt a Minótaurosz, vagyis Minósz bikája … Kedves gesztus, hogy a férjéről nevezte el a kis fattyút. Minótaurosznak ember teste, bikafeje volt, valamint farka (ezek szerint kettő is), és kiskorában még kezelhetőnek bizonyult, de ahogy kamaszodott, bizony kezdett kiütközni rajta a kangörcs, meg hasonló, tizenévesekre jellemző furcsaságok, például a válogatás nélküli gyilkolászás, ettől meg mindenki frászt kapott a palotában.
Ahelyett, hogy pszichoterápiára vitték volna a kamasz Minótauroszt, megint Daidalosz apót húzták elő a kalapból, ha már benne volt a szörnycsinálásban, most tegye is jóvá a dolgot, építsen privát börtönt a dögnek, csak minél fifikásabbat, hogy ne a srác ne tudja előadni a Szökésben című örökbecsűt.
A mester ismét zseniálisat alkotott persze, feltalálta a labirintust, és a közepére betette Minótauroszt. Nem valami humánus megoldás, de nem jutott jobb az eszükbe.
Valamilyen oknál fogva a szörnyecske nem apájának szelíd, kérődző természetét örökölte, és esze ágában se volt megelégedni a legelészéssel, mitöbb, friss emberhúsra éhezett.
Kapóra jött, hogy az athéniek kinyiffantották Minósz oda emigrált fiát, Androgeuszt (mert túl sokszor győzött a sportversenyeken, és ezt a helybéliek nem bírták lenyelni), így a krétai király jóvátételre volt jogosult. Mivel Minótaurosz valóságos ínyenc volt, meg a mostohaapja is a kedvében akart járni valahogy, ha már életfogytiglani sötétzárkára ítélte, ez a jóvátétel kilenc évente hét fiatal srác és szűzlány képében jelent meg Krétán, jobban mondva a szörny asztalán (ha volt neki asztala).
Izgalmas kérdés, hogy minek kellettek Minótaurosznak éppen szüzek, meg fiatal fiúk, miért nem mondjuk öreg matrónákat és nagyapákat lakmározott szívesen … (Kilenc évben összesen tizennégyszer kapott finom falatokat, jól be kellett osztania.) Lehet, hogy a szörny nem csupán enni akart? Végül is pasiteste volt, ne feledjük el, és természetes igényei ...
Az athéniek nem sokat morfondíroztak, csak fizettek, mint a katonatiszt. Nem volt akkoriban szerencsés dolog fiatalnak lenni a csodás városban, annyi fix. Két szállítmány után, mikor a huszonhetedik évben ismét eljött az adófizetés ideje, egy már addig is számos hőstettet maga mögött tudó, és még nagy jövő előtt álló ifjonc, vagyis inkább hérosz, Thészeusz, az athéni király fia, önként jelentkezett takarmánynak, persze valójában azzal a céllal, hogy meggyilkolja Minótauroszt. A második részben meséljük majd el, mi történt Thészeusszal Krétán, ki segítette a küldetését, és milyen sorsra jutott a szörny.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.