Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Nemrég optikai trükkökről beszélgettünk Csuri/Bariildivel, mindjárt be is mutatom, amit emlegetett. Ez a két ábra nem csupán fiatal nőket ábrázol, hanem öregasszonyokat is, csak meg kell őket találni. Próbáljuk fixírozni a képeket annyi ideig, amíg ki nem bontakoznak. Jó játék. (Egyébként állítólag nem mindenkinek sikerül, nekem ment. A trükköt kommentben elárulom, ha valakinek sehogy se jönne össze.)
Erről az egészről jutott eszembe a Bath-i asszony sztorija Geoffrey Chaucer Canterbury meséiből (XIV. század) Jó ideje tervezem már, hogy posztot gyártok belőle, most végre itt az eredmény. Annyit árulok el a „mesélőről”, hogy egy öt férjet elfogyasztott víg özvegyről van szó, akinek már az elöljáró beszéde is eszméletlen hosszú, elmeséli az összes házasságát, és a lehető legnagyobb természetességgel száll vitába ókori meg középkori auktoritásokkal a női természet témakörében. Ki nem állhatja a szenteskedést, valóságos harcos feminista, és a poliandria a legkevésbé se lenne ellenére. Belevaló csajszi, na.
Nagy nehezen aztán elregéli azt a sztorit, amely bennünket most érdekel. A neten magyarul is el lehet olvasni, ha valaki kedvet kap hozzá, csak rajta: ez tudomásom szerint a legújabb fordítás.
Volt egyszer, hol nem volt egy csinos, szemrevaló kis lovag, aki egy nap unalmában az erdőben csellengett, és belebotlott valami egyedül bóklászó szűzbe. Márpedig abban az időben szüzeknek erősen ellenjavalt volt egyedül mászkálni, ha egy kicsit is szebbek voltak a vasorrú bábánál. Aki mégis volt olyan hülye, hogy megtegye, arra az első arra tévedő férfiember nagy valószínűséggel simán rávetette magát, hogy kigyógyítsa a szüzesség kellemetlen állapotából. Nem is tartották volna valami férfiasnak azt, aki futni hagy egy ilyen lánykát, elvégre Piroska is azért ment az erdőbe, hogy találkozzék a farkassal, nem holmi virágszedési céllal.
Ex-szüzecske nem vette jónéven az esetet, úgyhogy, amint talpra tudott állni, feljelentette a lovagot Artúr királynál, mert a rendőrséget még nem találták ki. Szegény király, épp elég dolga volt a csip-csup tyúklopási esetek kivizsgálásával, most meg egy nemi erőszak. A tényállást egyébként a lovag se nagyon tagadta, és mivel a király bármikor részt vett volna egy, a halálbüntetést támogató aláírásgyűjtésen, meg nem akarta a lovagocskát drága állami pénzen börtönben senyveszteni, mindjárt kihirdette az ítéletet: fejvesztés bárd által, ítéletvégrehajtó az udvari hóhér, lehet ácsolni a vérpadot.
A királyné, Ginevra azonban nem szerette a véres megoldásokat, meg tetszett is neki a lovagocska, úgyhogy fellebbezést nyújtott be férjeurához: adja át neki az elítéltet, majd ő gondoskodik a megfelelő büntetésről. Artúr megvonta a vállát, és mosta kezeit. (Erről a jeles házaspárról még sokat fogunk regélni később.)
Ginevra jó kis csapdát eszelt ki a lovag számára, ugyanis feltette a világ egyik legnehezebb kérdését.
Mit élveznek a nők a legjobban?
A helyes választ a lovagnak egy év alatt kellett megtalálnia, határidős csúszás, na meg persze helytelen válasz esetén nem kötbér, hanem az eredeti ítélet végrehajtása volt kilátásba helyezve.
A lovagnak becsületszavára meg kellett ígérnie, hogy véletlenül sem felejt el visszatérni. Manapság ilyen ígéretekkel egyetlen bűnüldöző szerv se érné be, de akkoriban még más volt a világ: a becsület mindenek felett, ugyebár (a mesében, legalábbis).
Lovagocskánk elindult hát közvéleményt kutatni, de ahogy az már lenni szokott, egyrészt nem volt jól kidolgozott kérdőíve (maga a kérdés és meglehetősen homályosan és teljesen szakszerűtlenül volt megfogalmazva), másrészt a vélemények is annyifélék voltak, ahány embert kifaggatott, főleg, mert az irányított kérdezés művészetét nem volt alkalma elsajátítani, hisz inkább az erőszaktétel módozatait gyakorolta kora ifjúságától kezdve.
Néhány választipp a gyűjteményből:
A nők
1) pénzt akarnak
2) hűségre vágynak
3) elcsépelt bókokat szeretnének hallani
4) luxuscuccokba akarnak öltözni és klassz házban lakni
5) jó szexet akarnak minél több orgazmussal
6) gyakori férjcserére pályáznak, megözvegyülés és újraházasodás útján
7) szerelmet keresnek
8) tisztességes asszonynak szeretnének látszani, ha közben azt csinálhatnak, amihez kedvük van
9) titokgazdák akarnak lenni, hogy legyen mit kiszivárogtatniuk
Kérem, adjátok le a szavazatokat kommentben, nektek mi tűnik legtalálóbbnak! Esetleg x? Vagyis van saját ötletetek?
Megvallom, van némi átfedés egyes pontok között, de hát nem szociológusok dolgozták ki a válaszokat sem.
Summa summarum, a lovagocska egy nappal a határidő lejárta előtt ott volt, ahol a part szakad, halványlila sejtelme se alakult ki arról, hogy mit szeretnek a nők a legjobban. Persze nem is az az igazi kérdés, hogy valójában mit szeretnek, mert erre talán nincs is egyértelmű válasz. A kérdés az, hogy Ginevra királyné szerint mit akarnak, márpedig ezt egy, az udvaroncok közé beépülő fedeles nyomozó könnyűszerrel kideríthette volna.
Abban a korban azonban nem a racionális gondolkodás volt a nyerő, így lovagunk se ebben jeleskedett igazán. Csodára várt, és persze az last minute megoldásként meg is érkezett az utolsó charter járattal. Esküjéhez híven hősünk épp Artúr király udvara felé baktatott, megint ugyanazon az erdőn át, és hirtelen megpillantott egy egész csapat szép lánykát, éppen valami csűrdöngölőst jártak. Lovagunk rohant, hogy őket is kikérdezze, de mire odaért, csak egy borzasztóan csúf öreg nyanyát talált. Mivel nem volt több választása, elővette a rongyos kérdőívet, és nekiállt a fárasztó munkának. Az anyóka az eddigi önkéntes interjúalanyokhoz képest elképesztő magabiztossággal kijelentette, hogy ő majd megmondja a tutit. De nem ingyér ám. Lovagocska ígérje csak meg előre, hogy akármit kér tőle, nem fogja tőle megtagadni (az ilyen biankó csekkek kiállítását általában megbánják az emberek). Ha az általa adott megoldást majd a királyné is elfogadja (és ehhez kétség sem férhet), be fogja hajtani a tartozást. Lovagocska belement az üzletbe, nyanya pedig a fülébe súgta a nagy titkot.
Gondolom, tűkön ültök, mi a fenét súghatott a banya a kis lovag fülébe. Nem húzom tovább az időt. A válasz az volt, hogy a nők uralkodni akarnak mindenkin, főleg a férjükön, a szeretőjükön, a kedvesükön, vagy aki épp adódik. Nincs olyan nő (állítólag), aki ne lelné ebben örömét. Másképp megfogalmazva a nők egyszerűen önrendelkezésre vágynak, maguk akarnak dönteni a saját sorsukról, na jó, olykor mindenki máséról is, aki a családjukhoz, rokonságukhoz, baráti körükhöz, stb tartozik. Érdekes módon se Ginevra, se az udvarhölgyei nem tiltakoztak egy pillanatig sem. A lovagocska pedig a bakó legnagyobb bánatára elkerülte a fejnyisszantást.
Persze ezzel korántsincs vége s sztorinak, jött az anyóka magánszáma. Azonnali hatállyal be akarta hajtani a lovagon az ígéretét, mégpedig az udvar szeme láttára. Ciki ide, ciki oda, a banya feleségül akart menni a lovaghoz, mitöbb, a szerelmét kérte. Hiába volt minden könyörgés, alternatív ajánlat, ősi névre való hivatkozás, öreganyánk nem tágított.
Egy szürke, hajnali órán, mikor inkább kivégzéseket jó intézni, a legnagyobb titokban, és a kis lovag nyivákolása közepette meg is ejtették az esküvőt. De az igazi megpróbáltatás csak akkor következett, mikor ágyba kellett bújni a némberrel. Jaaaj …
A lovag, aki bezzeg milyen fickós volt sztorink elején az erdőben a kis szűzlány lerohanásakor, most a fejére húzta a takarót, hogy ne is lássa aráját. Nem, hogy még hozzá kelljen nyúlnia, brrr.
Az anyóka jót szórakozott rajta. Nem csak kinevette a lovagocskát, de még arról is hosszas kiselőadást tartott, hogy a papíron vagyis kutyabőrön jegyzett nemesség szart se ér, az a szívből fakad, a szegénységet se illik lenézni, milyen tré dolog az, az öregség meg aztán főleg nem megvetendő állapot. Mélyenszántó bölcsességeit ókori auktorokkal és bibliai példákkal spékelte meg, csoda, hogy a lovag nem aludt el rögtön az első 10 sor után. A lényeget persze ravaszul a végére hagyta a nőszemély.
Mikor a szerencsétlen pasi már teljesen belezöldült a sok dumába, hitvese kinyögte: van két választási lehetősége. Ha úgy akarja, öreg és csúf marad élete végéig, cserébe nem fogja felszarvazni, hisz az erény megőrzésének egyetlen biztos módja, ha az ember lánya ronda és vén, mint az országút. Ha viszont azt választja, hogy szép és kívánatos legyen, akkor viselje a következményeit. Uraim, tegyék a szívükre a kezüket, kellene valakinek az erényes banya? Akkor ne pampogjanak, ha esetleg szarvacskák nőnek a homlokukon.
Lovagunk azonban addigra úgy taccsra volt téve, hogy már választani se akart. Megtanulta a leckét, neki itt nincs szava, majd az elvarázsolt kisasszony eldönti, mit akar. Naná, hogy szép akart lenni, és mindjárt át is alakult, hogy ne húzzák az időt további szócsépléssel. Sajnos a Bath-i asszonyság nem részletezte, mi minden történt még a nevezetes nászéjszakán, de abban biztosak lehetünk, hogy a szép és uralkodó természetű feleség nem hagyta magát minden további nélkül leteperni, hanem az ágyban is képes volt átvenni az irányítást.
A sztori egyébiránt egy rakás más, régebbi verzióban is létezik, van olyan, amelyben Artúr király kerül kutyaszorítóba (nem erőszaktétel, hanem egy csodaszarvas legyilkolása miatt), és egyik legklasszabb és kiköpött nőcsábász lovagjának, Sir Gawain-nek kell feleségül vennie a banyát, vagyis Dame Ragnelt. A választási lehetőség, amit az elvarázsolt nő ad, nem teljesen egyezik a Chaucer-féle sztoriban találhatóval. Ragnel itt azt a két opciót ajánlja fel, hogy vagy csak nappal lesz szép, amikor ugyebár a haverok is látják, vagy csak éjjel, amikor a férjén kívül jó esetben senki más. (Ezen is el lehet gondolkodni, szerintem elmésebb, mint a másik változat.) A megoldás persze az, hogy Sir Gawain a feleségére bízza a döntést, így az permanensen visszanyeri a szépségét.
Éljen a nőuralom, az önrendelkezés, meg a gender mainstreaming, csakazértis!
P.s.:
a) A teljes magyar Canterbury mesék-változat Kormos István nevéhez fűződik.
b) A műből Pasolini-film is készült. Ha valaki látta, írja meg kommentben a véleményét, plíz.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.