Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Lesbia. Nem, ne is mondjátok, mi jut róla először az eszetekbe. Nem az, amiről ez a poszt szólni fog. Illetve, valami köze mégiscsak van hozzá. De csak áttételesen.
Sírjatok, gyász Vénuszok és Kupidók,
Vénusz hívei szerte a világon!
Meghalt, meg, a veréb, gyönyörű lánykám
legfőbb gyönyörűsége (...)
Az a Lesbia, akiről én beszélek, az i. e. (Kr. e., ízlés szerint) I. században élt, Rómában (kábé 94-ben születhetett), és ha valaki kicsapongásairól vagyis meglehetős szexuális szabadosságáról lett híres-hírhedt akkoriban, az ő volt. Nem semmi nő lehetett, annyi biztos. Catullus, a mindössze 30 évet élt (87-57), de máig nagyon modernnek és merésznek, szókimondónak ható költő, az örök fiatal Catullus képtelenül odavolt érte. Nem csupán erotikus értelemben, nem csak a kufirc erejéig. Halálosan bele volt zúgva, attól teljesen függetlenül, hogy a nőnek mennyi alkalmi és tartósabb szeretője akadt rajta kívül. Vagy éppen ezért.
A fent idézett vers (Szabó Lőrinc fordítása) látszólag a bal jobb oldalt látható félpucér nőszemély egyik madárkájáról szól. Ezért is ábrázolja boldog-boldogtalan madarakkal Lesbiát. Bár őszintén szólva nem tudom, hogy csak szemérmesek-e, vagy tényleg nem értik, hogy a Lesbia öle körül repkedő állatkák nem szó szerint értendők ... (Na jó, a szó szerinti ábrázolás már pornó kategória, jobb is, ha az átvitt értelemnél maradunk.)
Aki posztolvasás közben egy kis ideillő, Carmina Burana-stílusú Orff-zenét hallgatna, az kattintson erre a Carmina Catulli, vagyis Catullus dalai-feldolgozásra. Eredeti latin szöveggel, természetesen. Vannak nagyon ütős darabok benne.
Lesbia persze álnév, nem lehet csak úgy, polgári nevén hívni egy nőt, ha kissé vagy nagyon is pikáns műveket akarunk róla közzétenni, de a szabály az, hogy ugyanúgy kelljen skandálni, mint az eredetit, és persze legyen valami extra jelentése. Itt jön az esetleges félreértés (már akinél). Catullusnak esze ágában se volt arra utalni, hogy a drága asszonyt elsősorban a saját neme érdekelte volna. Nincs kizárva, hogy az is érdekelte, mert nagyétkű volt a szentem, de a névválasztásnak ehhez semmi köze. Az egyszerűen tiszteletadás az ókor legismertebb költőnője, Szapphó előtt (i. e. VI. század), aki Leszbosz szigetén született és élt: nevéhez kötődik a szapphói strófa amelynek utolsó sorát az általunk is hosszadalmasan bemutatott Adoniszról nevezték el. Szapphó lelkesedett a saját neme iránt is, fennmaradt néhány, egyértelműen erről tanúskodó verse. (Tessék csak hajítani a követ, a görögök már mindent kitaláltak ...) DE: nem CSAK a nők érdekelték, tehát mai értelemben inkább biszexuálisnak nevezhetnénk. Mindenesetre Leszbosz szigete és a női homoszexualitás örökre összefonódott: Lesbian, leszbikus, ugyebár ... Mit tehet erről az a szegény sziget, biztos örül neki.
"Jöjj hamar hozzám, amilyen hamar tudsz,
rózsabimbóm Gongüla, tejfehér szép
köntösödben: lásd, a szivem szerelme
száll körülötted ..."
(Szapphó: Gongülához, Devecseri Gábor fordítása)
Catullus nem tett egyebet, mint leszboszi nőnek nevezte el a Babits szavaival „aljas kéj ajkai” által nyalt szeretőjét, akit minden valószínűség szerint valójában Clodiának hívtak, és a híres a Claudius nemzetség plebejussá lett ágának tagja volt.
Clodia apja Appius Claudius Pulcher (pulcher szépet jelent egyébként, és Catullus játszik is ezzel a cognomennel az egyik versében), 79-ben consul, férje Quintus Caecilius Metellus Celer. A nála hét évvel fiatalabb költővel való viharos viszonya ebben az időszakban zajlik. Mikor a férje meghal, rebesgetik itt-ott, hogy ő mérgezte meg. A mérgezés mint leitmotiv újra megjelenik, mikor ő maga vádolja meg mérgezési szándékkal egyik szeretőjét, Caeliust. A szerencsétlen vádlottat Cicero védi, és persze profi ügyvédként a világ minden ocsmányságát felsorolja védőbeszédében Lesbiáról, amit nőről csak el lehet mondani, meglehet, hogy nem teljesen légből kapottan.)
Ó, jaj, Lesbia, az én Lesbiám, a
drága Lesbia, az akit Catullus
forróbban szeretett, mint önmagát, mint
minden édes-övét: most sarkon, utcán
... kolódik egész nemes Rómával! ...
(Babits Mihály fordítása)
Clodia fivére egy Budaházy György-szerű jelenség, Publius Clodius Pulcher (persze szónokolni azért akkoriban tényleg kellett tudni, olyan ellenfelekkel, mint Cicero), aki politikai karrierjét katonalázítással kezdte (tán megérne egy lemil-posztot ez a jóember), majd Rómában a közrend elleni változatos akciókkal folytatta, beleértve ebbe a szentségtörést is. Amint már kommentben volt róla szó, nőnek öltözve beosont a Bona Dea-szertartásra, amelyen csak asszonyok vehettek volna részt, hogy találkozzék magának a pontifex maximusnak, Iulius Caesarnak a feleségével, Pompeiával, sejthetően nem az együtt teázás borozás céljából. De annyi esze nem volt, hogy sipító hangon beszélt volna, mint Tony Curtis a női zenekarban (Van, aki forrón szereti), úgyhogy lebukott. Catullus arra is utalgatott rá, hogy az utcai zavargások szervezésében profi szintre jutott Clodius (Lesbius) a húgával is elég intim viszonyba került, de ki tudja …
Clodia-Lesbia tehát nem éppen békés korszakban élt, de Rómában viszonylag nehéz is lett volna elkapni egy olyan korszakot, amelyben nem ütik-verik egymást a polgárok, nem kell testőrség minden előkelőbb-gazdagabb politikus mellé (vagy mondjak inkább magánhadsereget?), ő maga se épp az otthoni tüzet őrző, béketeremtő nőszemély szerepét játszotta, viszont javára írhatjuk, hogy jónehány zseniális vers született miatta. És ez sem semmi.
A leghíresebb:
Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt,
Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín.
Devecseri Gábor fordítása
Lesbiához
Asszonyt nem tudhat jobban szeretője szeretni,
mint ahogy én téged, Lesbia, bús gyönyöröm
s nem lehet e földön hűség több oly igaz és nagy,
mint amilyen hozzád rab husomat kötözi.
Óh de mivé lettem! már úgy vagyok a te hibádból,
oly vak vággyá vált bennem a hű szerelem,
hogy szívem, bár szűz lennél, nem tudna becsülni,
s bár ezer aljas kéj ajkai nyalnak: imád!
Babits Mihály fordítása
P.s.: A pampogók legnagyobb örömére végre igazi képaláírások vannak, tessék lelkendezni!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.