Fogadjunk, hogy nem számítottatok már kedvenc pernahajderünk újabb kalandjaira! Pedig messze vagyunk még attól, hogy lezárjuk a témát. Az is igaz, hogy régen volt már ókori mitológia, görög meg még annál is régebben. Ezért aztán itt az ideje, hogy ismét megmártózzunk benne.
Ilyen az igazán lucskos szex ...
Volt egyszer egy kis papnő, Íó (nem jutott neki hosszabb, hangzatosabb név, de még így is jobban járt talán, mintha Böskének hívták volna), aki ugyan nem tett szüzességi fogadalmat, mint Rhea Silvia, de történetesen az olimposzi történelem legféltékenyebb istennőjének, Hérának szolgált. Ezért igazán elvárható lett volna, hogy a főnökasszony férjére ne vessen szemet, még ha az a világ legnagyobb szoknyapecére is úgy egyébként.
Mivel Íó jókislány volt, tényleg eszébe se jutott szemet vetni Zeuszra, és ebben az esetben még az istenkirály is félig-meddig ártatlan volt, mert rá varázslatot bocsátott egy Iünx nevezetű boszorkány, aki nagyon pikkelt rá. Varázslat nélkül a szegény kis Íó biztos képtelen lett volna felkelteni egy igazi nagyvad figyelmét.
Ahogy megszokhattuk tőle, minden halhatatlanok ura most se vesztegette az idejét hosszas udvarlással, őszintén szólva baromira nem érdekelte, hogy a kis Íó mit szólna egy gyors menethez, de mivel Héra olyan főnökasszony volt, aki rajta tartotta a szemét a templomain és azok személyzetén, Zeusznak valami fifikásat kellett kitalálnia, hogy a felesége ne lásson mindent élő, egyenes adásban.
Megtestesülök, erre elájul. Kell nekem ilyen vérszegény szüzekkel kezdenem ...
Nagy szerencséjére ő volt a meteorológiai jelenségek egy részének abszolút ura, a felhőképzés területén például igen nagy szakértőnek számított, nem kellett rakétákat lőnie a levegőbe, vagy vitustáncot járnia annak érdekében, hogy sűrű, sötét fellegek takarják el az olimposzi kilátást Héra szemei elől … Íó se vette észre, hogy mi történik vele, csak csupa lucsok lett szegény, ugyanis valami nyirkos felhőre emlékeztető légköri képződmény alakjában teperte le Zeusz az ártatlant.
Az Olimposzról tökéletes lesz a kilátás minden, Héra istennő által megfigyelés alatt tartott objektumra, még átmeneti felhősödés sem várható.
De ne higgyük, hogy Hérát hülyére lehetett venni. Nem hiába nézte minden este Aigner Szilárd időjárás-jelentését, pontosan tudta, hogy aznap normális esetben, ha nincs szüksége valakinek menetrenden kívüli, extra ködösítésre, olyan kristálytiszta lesz az ég, hogy még egy lengyel elnöki gép is le tudna szállni az erdő szélén. Márpedig egy meteorológus sosem téved, mint tudjuk (ebben a politológusokkal egy platformon áll, de idevehetnénk még a béljósokat is.) Az istennő tehát kisakkozta, hogy ha hirtelen nagy viharfelhők takarják el előle az argoszi szentély környékét, annak csakis uracskája újabb félrekufircolása lehet az oka. (De egyébként csöppet se volt paranoiás.)
Ez még álcázni se próbálta magát valami házi készítésű viharfelnővel ...
Mikor Héra pampogni kezdett Zeusznak, hogy mit képzel, meddig tűri, hogy folyton megcsalja, ráadásul most pont az ő saját papnőjével, mekkora disznóság, meg összeférhetetlenség, monnyon le, a főpernahajder mindenre megesküdött, ami nem volt neki szent, hogy soha egy ujjal sem érintette Íót. Hát, az lehet, hogy ujjal nem érintette ...
Hogy rólam, a híres nyaktekercsről ne hallott volna még valaki! Hihetetlen!
Héra persze egy szavát se hitte, Iünxöt, a szerelmi báj varázslóját azonnali hatállyal nyaktekerccsé változtatta, ami hangzatos neve ellenére se nem divatos bizsu, se nem kevésbé divatos, de hatásos kínzóeszköz, hanem a harkályfélék családjába tartozó madár. (Ezt rajtam kívül nyilván mindenki más tudta magyarázat nélkül is.)
Zeusz se volt rest az állattá változtatás eszközét bevetni, bár ő elvileg nem büntetésből, hanem csupa szívjóságból és aggódásból kifolyólag varázsolta a csinos papnőt fehér üszővé, hogy könnyebben megértsük (mert nem mindenki bioszzseni tán), tehénné. Na jó, kistehénné, az aranyos.
Én a jó értelemben vett idiotizmus nevében változtam kistehénné. És még örülök is neki! Én mindennek örülök. Hurrá!
A félrekettyintő férj ugyanis azt gondolta, hogy a felesége ilyen formában majd nem fog rátalálni legújabb vetélytársára. Pedig okulhatott volna a felhős sztoriból. Persze most se ő maga járt pórul a saját hülyesége miatt, hanem alkalmi szeretője. Héra ugyanis pontosan tudta, hogy melyik fehér kistehén Íó, és esze ágában sem volt megelégedni azzal, hogy a szerencsétlen továbbra is állat formájában tengesse életét: elkérte Zeusztól ajándékba.
Zeusz, drágám, ugye, nem tagadod meg tőlem ezt a kis szuvenírt? Most gondolj bele, más asszony ékszerekre meg klassz cuccokra áhítozik, én meg beérem egy barommal ...
Megtagadhat egy szerető férj a feleségétől egy ilyen csekélységet? Egy aprócska, hófehér, édes kis bocit? (Na jó, a boci-koron már túl volt …) Ugye, hogy nem? Így került Íó Héra tulajdonába. Az istennő pedig felfogadta a lehető legmegbízhatóbb biztonsági szolgálatot, amelynek térfigyelő kamerákkal volt beépítve az egész feje: Argosz Panoptész ugyanis mind a száz szemével tudott egy időben őrködni, de ha a felét pihentette is éppen, akkor is épp elég maradt nyitva.
Mint minden biztonsági őr, Argosz is halálra unta magát. Még egy jó nő se volt a környéken, akin legeltethette volna néhány szemét.
Árgus szemek az egyik oldalon, a legprofibb tolvaj, Hermész a másikon. Zeusz ugyanis ezt a sokat próbált, halottkísérőként és hírnökként is foglalkoztatott, tisztséghalmozó profi bűnözőt fogadta fel arra a feladatra, hogy visszaszerezze a Íó-szágot. Jogászok kifejthetik véleményüket, hogy ez most akkor emberrablásnak vagy sima tehénlopásnak számít, esetleg egyiknek sem …
Argosz valami egészen másra számíthatott ettől a pucér fuvolásgyerektől ...
Hermész felmérte a terepet, és a kockázatelemzési tanulmány készítése alapján arra jutott, hogy a térfigyelő kamerákat nem tudja becsapni, ergo az összeset egyszerre kell kiiktatnia. E célból zeneterápiát alkalmazott: fuvolaszóval álomba ringatta a szörnyeteget (hiába, az akkori szörnyetegek még ilyen finom ízlésűek voltak, nem kellett nekik hard rock), és miután bébisintérként bizonyított, brutális gyilkosba ment át: egy sziklával agyoncsapta Árgust, ráadásul még a fejét is levágta. Előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel, haszonszerzésből elkövetett bűncselekmény? Ha a főisten a megbízó, akkor persze nem.
Ti mindent értetek ezen a képen? Mert nekem nem világos, hogy mit csinál Héra a bal kezével. Amit látok, azt nem tudom beilleszteni a sztoriba. Rubens mester alkotott ...
Héra tombolt, mikor meglátta kedvenc biztonsági emberének holttestét. De a száz szemet, mint jó környezetvédő, hamar fel tudta használni újra (a mitológia ebben a tekintetben tényleg példamutató, mindig lesz valami a valamiből): a hímpáva tollaira applikálta Argosz látószerveit, és hivatalos logójává vagyis emblémájává tette a pávatollat. Aztán felszólította az első böglyöt, amely az útjába került, hogy azonnali hatállyal kutassa fel a tehénnek álcázott Íót, és kínozza a végkimerülésig. Egyértelmű parancs, bögöly elvtárs pedig örömmel kezdett neki a rovart próbáló feladatnak.
Én is lopott jószág volnék, tudod ... De Hermészt persze senki nem kötözi sziklához. Na ja, aki a górénak dolgozik, az mentességet élvez.
Nem soroljuk fel mindazon földrajzi helyeket, amelyeken a szegény kistehén megfordult bögöly elvtárs szorgalmatos üldözésének köszönhetően, pedig az akkor ismert világot alaposan bejárta. Meglátogatta Prométheuszt is, akit az istenek azért ítéltek majdnem életfogytiglan sziklához-láncoltságra és májának egy keselyű általi folyamatosan ismétlődő kioperálására (a keselyű konkrétan mindig kiszedte és megette a máját, de a hérosz folyton újat növesztett, tényleg jó játék), mert állítólag "ellopta" az istenektől a tüzet, és noha a kutya se kérte tőle, odaadta az embereknek. A példás büntetés nem a lopás miatt sújtotta Prométheuszt (a tűz úgyis olyasmi, amiből nem lesz kevesebb, ha ellopják), hanem azért, mert az istenek féltékenyek voltak például a sült húsra, meg a fűtésre. Ezek a luxus vívmányok csak elkényelmesítették az emberiséget.
Pajtás, nem unod még, hogy mindig ugyanaz a kaja?
Nos, Prométheusz, miközben a keselyű kedvtelve lakmározott belőle, megjövendölte Íó kistehénnek (aki a böglyöt csapdosta a farkával), hogy még egy ideig vándorolnia kell, de amikor Egyiptomba ér, megszabadul minden nyűgétől, sőt, meg fogja szülni a fiát. Mivan? Eddig szó se volt terhességről! Nem azt mondta a jó Zeusz atya (aki, mint tudjuk, soha nem hazudik – vagy az nem ő?), hogy egy ujjal se nyúlt a kistehénhez? Akkor ki volt az? A jó öreg viharfelhő? Egyébként Prométheusz azt is előre tudta, hogy ennek a születendő fiúnak egyik leszármazottja lesz majd Héraklész (Herkules), aki őt, a majdnem örök foglyot végre megszabadítja a lánctól, a keselyűtől, meg persze a Kaukázustól, ami az egészben a legrosszabb.
Pedig igazán nem vagyok felfuvalkodott ... De valamiből csak meg kell élni.
Íó a bögöllyel egyetértésben (a bögöly azért sose cseszegette, hogy ne arra menjen, hanem erre) még bejárta a fél világot, és mikor Egyiptomba jutott, valahogy megszabadult tőle, és megszülte azt az állítólag meg se fogant fiút, Epaphoszt, már emberi alakban. Zeusz gyorsan szerzett Íónak egy férjet, így gyermekük Egyiptom királyi trónját örökölhette (többek között Ápisz bikaként jegyzik). Íó meg a Milka-tehén alakjában perpetuálta magát egészen mostanáig.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
