Folytassuk gyorsan Trisztánékkal, amíg friss az emlék: ott hagytuk abba, hogy Márk király kukkolási hajlamának engedve belesett a szerelembarlang ablakán, és nem ám valami forró szexjelenetet látott, de még csak nem is a szokásos turbékolást. A lusta és meglehetősen kiéhezett párocska aludt, mint a bunda, közöttük Trisztán csupasz kardja.
Jópofa ez a Márk, hogy bedőlt a kardos trükknek. Néha tényleg sajnálom szegényt.
Mit lépett erre Márk? Szépen betakargatta az ablakot fű-fa-virággal, és vérző vagy ujjongó szívvel megsarkantyúzta a lovát, hogy lelépjen. Nem éppen a leglogikusabb folytatás, de ez van. Más, földhözragadtabb verzióban Márk besettenkedik a barlangba, és a saját kardját teszi Trisztáné helyébe, csak, hogy megmutassa, akár el is vághatta volna a szeretők torkát, ha úgy tartja úri kedve. Na, de tudjuk, ez nem az ő stílusa lett volna.
Ha a megfelelő pasi oldalán himbálózom, másképp folytatódik ez a szappanopera.
Mindeközben hol volt Hüdant, akinek a házat, vagyis a barlanglakást kellett volna őriznie? Rejtély … Vagy Trisztán elvetette a sulykot, mikor leszoktatta a vadászat közbeni ugatásról. Már házőrzés közben se ugatott. Az én kutyáim ezt nem tűrték volna ilyen szótlanul, az fix.
Márk tehát elhúzott, és mindjárt le is fújta a csodaszarvas-vadászatot, mert sürgős zsinat- avagy vezetői értekezlet-összehívási ingerenciája támadt. Mint már korábban láttuk, nem volt egy vezér-alkat. Hazaérve összetrombitálta tehát az ország bölcseit, és feltette nekik a sorsdöntő kérdést: hívja-e vissza az asszonyt, vagy sem! Mivel a vének meg kevésbé vének már baromira unták a témát, meg elegük volt abból, hogy a király teljesen depis, mióta nincs nője (neje), nagy bólogatások meg biccentések kíséretében azt a tanácsot adták, hogy híja haza, oszt legyen vele boldog, csak már térjenek át az adóreformra, és az egészségügy strukturális átalakítására.
Ezek nélkül a srácok nélkül én még abban se tudok dönteni, hogy milyen fehérneműt vegyek a feleségemnek. Mindig együtt megyünk bevásárolni.
És lőn. Kurvenalt, a dezinformátort küldték Izoldácskáért (érdekes módon senkinek eszébe se jutott tüntetni ellene, és HAZUG feliratú táblákat lengetni az utcán, mert azt állította, hogy a párocska Írországba távozott), aki teljesítette is a feladatot, visszaédesgette a már amúgy is teljesen lerongyolódott, kiéhezett és unatkozó ifjakat. (Rövid utalás egy másik verzióra, amelyben a bájkotyvalék szavatossága 3 év: abban maguk Trisztánék küldik az egyébként velük éldegélő Kurvenált puhatolózni, hogy mit szólna Márk, ha esetleg visszasettenkednének a civilizációba, esküsznek rá, hogy jó gyerekek lesznek …)
Ez az utolsó dobásod, Trisztán, ha ezt elbénázod, akkor kinyiffantalak. Tutibiztos. Persze, csak a zsinat jóváhagyásával.
A status quo és a szerelmi háromszög ismét helyreállt tehát, de ahogy az ex-kilakoltatottak betették a lábukat az udvarba, Márk megint gyanakodni kezdett (előzőleg meggyőzte magát arról, hogy a felesége és az unokaöccse úgy élt az egyébként közismerten szerelembarlangnak nevezett menedékházban, mint két testvér), és folyton azzal cseszegette őket, hogy kerüljék a szemkontaktust, meg ne sustorogjanak eldugott sarkakban, hogy egyebekről ne is beszéljünk. Az ágyban pedig megpróbálta bepótolni a kiesett időt, és alaposan leharcolta a fogyókúrától sovány Izoldát.
Ilyen gazokkal táplálkoztam titokban az erdőben ... Hát, meg is látszik rajtam. Majdnem úgy nézek már ki, mint egy serdülő fiú.
Ilyenkor felmerül a kérdés, ki csal meg kit? A szeretők a férjet, vagy a férj önmagát? A vak is látja, hogy Izolda Trisztán után kapar, de Márk éjjelről-éjjelre gyömöszöli, és abban reménykedik, hogy majd csak megszereti a felesége. Már Gottfried idejében, a XIII. században is túlságosan gyakori jelenség volt ez, és az ábra máig nem változott.
Nos, a tiltásnak hamar meglett a gyümölcse. Izolda elkezdett visszavágyni az erdőbe, a barlangba, meg az ágyikóba, amelyet Trisztánnal oszthat meg. Ne legyen szemezés, titkos simizés a sarokban, meg hasonlók? Nem lesz. Izolda ennél sokkal merészebbet gondolt. Mert nagyot álmodni. A kertben keresett egy árnyékos zugot, és az udvarhölgyeivel kicipeltetett oda egy echte franciaágyat, mindenféle luxus ágyneművel, selyemmel, brokáttal, díszpárnákkal, ami csak feltalálható volt a palotában.
Ha Izolda nem olyan skót vagyis ír, hívhatott volna minket ágyikót cipelni. Szegény udvarhölgyek ...
(Remélem, elképzeltétek, ahogy a csinos kis hölgyikék ágyat cipelnek, mint valami bútorszállítók. Hosszú ruhában, persze. Feltűnés nélkül. Tuti, hogy egyetlen őr se vette észre a felhajtást.) Mikor ezzel megvoltak, Izolda egy szál hálóingre vetkezett, és elterült a nyoszolyán. Brangänét küldte küldöncként Trisztánhoz, hogy megint áll a zászló, lehet jönni élvezkedni.
Mint látjuk, Izolda meglehetősen domináns személyiség volt kettejük kapcsolatában, eszébe nem jutott, hogy a pasinak nem alkalmas éppen, mert halaszthatatlan melót kell befejeznie, vagy épp más szoknyák alá nyúlkál. Ukáz kiadva, visszautasítás fel sem merül. Trisztán tehát beslisszolt, Brangäne pedig gondoskodott róla, hogy a kertbe vezető minden ajtó zárva legyen. Aztán leült odakint a többi udvarhölggyel együtt, és cidrizett.
Biztos vagy benne, hogy a kert közepén akarsz kufircolni a szeretőddel fényes nappal? Csak aztán ne gyere nekem rinyálni, hogy elszúrtad az életed.
Ne feledjük, mindez nappal történik, és Márk nem utazott el Csajágaröcsögére kampányolni. Annyira nem utazott el sehová, hogy az éjszakai menetet e délutáni órán felidézve neki is kedve támadt egy kis entyempentyemre, és mivel sehol nem találja hites nejét, Brangänét kérdezte meg, mint főbizalmast, hol van Izolda. Alszik. Ja, vagy úgy. Épp kapóra jön, mert Márk is ágyba akart bújni. Na, de hol alszik? Hát a kertben. Irány a kert. Másnak nem nyitották volna ki az ajtót, de neki muszáj volt. Muszáj volt? Tehetett volna-e mást az egykor Izolda parancsára majdnem bérgyilkosokkal kinyiffantott Brangäne, akit tényleg úgy használt gazdag rokona, mint valami kapcarongyot? Nyitott kérdés …
Ez lett volna a B verzió. Csak nem jött össze.
Ha a királynak bizonyíték kellett, akkor most megkapta. Még szerencse, hogy némi selyem meg bársony eltakarta a lényeget. De amit látott, az épp elég volt ahhoz, hogy neki se maradjanak kétségei. Trisztán és a felesége megint aludt, de most nem egymástól távol, kardkísérettel, hanem a lehető legközelebb egymáshoz, összekapaszkodva.
Na, vajon mit lépett erre Márk? Nem, megint nem szúrta le őket, se verbálisan, se valójában. Hármat találhattok. Bingó. Összehívta a vezetőit. Úgy látszik, akkut bulvárosodási ösztöne legalább olyan fejlett volt, mint egy bizonyos vörös hajú nőé a magyar médiában. A haditerve az volt, hogy villámértekezletet tart, "röviden" tájékoztat minden bölcs észt az aktuális helyzetről, majd testületileg rajtakapják a szerelmespárt a kertben, in flagranti delictu.
Ahogy Márkot ismerem, még van negyven percünk a búcsúzkodásra. A jóember épp most próbálja megszavaztatni a napirendi pontokat.
Mintha egy kufirc utáni alvás általában órákig tartana. Trisztán már akkor felébredt, mikor Márk még a kertet se hagyta el. Felkeltette a szeretőjét, és sejtvén, hogy Márk a szokásos zsinatolással van elfoglalva, még hosszas és érzékeny búcsút vett Izoldától ahelyett, hogy futtában próbálta volna felrángatni a gatyáját. A királyné megígértette vele, hogy soha nem néz más nőre, a bugyuta ifjonc pedig mindent megígért.
Azért még megkapod a beosztásodat, hogy beengedted Márkot a kertbe, Brangäne. Igazán volt időd rá, hogy megtanulj hazudni mellettem.
Gondolom, mennyire drukkoltok, hogy Trisztán időben lelépjen, mielőtt még az operaária hosszúságú nagyjelenetet a zsinatoló atyák zavarnák meg. Rajtakapják őket, nem kapják rajta? Izguljatok a következő részig!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
