Hogy lesz valaki apáca? És apátnő? Nem feltétlen a hatalmas hivatástudat vezeti erre a pályára, ahogy Letícia nővér blogjából is tudjuk. Nem volt ez másképp a középkorban sem, sőt, akkor még sokkal különösebb indokok is kolostorba irányíthattak egy lányt, mint manapság.
Akkorát lekeverek, hogy a fal adja a másikat, ha még egyszer ilyeneket írsz az önéletrajzodban ... Még hogy én akartam apáca lenni!
Ezúttal azonban nem általánosságban véve az apácasághoz vezető kacskaringós utakról értekezünk, hanem egy bizonyos nőszemélyről és egy bizonyos férfiúról: figyelem, nem kitalált személyek, nem regényszereplők alakítanak itt nektek a mai posztban, hanem hús-vér emberek a XII. századi Franciaországból.
Adott egy jóképű pasi, bizonyos Petrus Abaelardus (vagyis Pierre Abélard) nem mellesleg eszméletlen okos, idővel Európa egyik meghatározó filozófusává növi ki magát. Annyira imádja a tudományokat, hogy lemond atyai örökségéről és csak az agyalgásnak szenteli magát! (Különben lovag lett volna, de hát a fegyverektől már akkor is ódzkodott, ma se a lemilt olvasná, az a sejtésem …)
Ma blogger lennék, de akkor meg kellett elégednem a papíralapú publikációkkal ...
Abélard elég fiatalon iskolákat alapít, meg mindenbe belekotyog, meg akarja váltani a világot, azzal az őrült ötlettel jön, hogy a hitet, a vallást is a logika alapján kell megközelíteni. Nem csoda, ha ellenségei száma exponenciálisan növekszik évről évre, viszont olyan szuggesztív előadó, és annyira penge agy, hogy lassan kikerülhetetlenné válik. Tanít a párizsi egyetemen is, amely akkor a non plus ultra a felsőoktatás területén. (Hol van még a bolognai rendszer, ó ...)
Lehet némi tapasztalata a nőkkel is … Harmincöt éves önmagát később úgy jellemzi, hogy elég jól nézett ki, ráadásul olyan celebnek számított, hogy biztos lehetett benne, ha valamely hölgyet figyelemre méltat, az őt visszautasítani nem fogja. Fő az önbizalom, emberek …
Két legyet üt egy csapásra, mikor rávesz egy balekot, hogy fogadja fel igen csinos és nem kevésbé penge agyú unokahúga mellé házi tanárnak. A balek a párizsi kanonok, Fulbert, az unokahúg meg Héloïse. A nagybácsi a maga együgyűségében hosszú órákra egyedül hagyja a dögös filozófiatanarat, meg a szép és nem kevésbé okos diáklányt, ráadásul még csak meg sem fordul a fejében, hogy ezek a tudományokban való elmélyülésen túl bármit művelhetnének.
Nem kértek egy kis harapnivalót, gyerekek? Biztos kifáradtatok a tanulásban, olyan régen itt ültök a könyvek felett ... Vagy jöjjek később?
Titeket persze nem fog meglepni, hogy például a nyelvtanulás örve alatt a nyelves puszi gyakorlati oktatása folyt, és ennél a kezdő szintnél nem állt meg a dolog, a dolog elég sokszor állt máshol és másban … Ami mindezek mellett meglepő, hogy Héloïse a tulajdonképpeni tanulmányaiban is haladt, de sokan vallják, hogy két szeretkezés közben lehet csak igazán jókat beszélgetni, például a filozófia legégetőbb kérdéseiről. (Trisztán is házitanítóként kezdte, emlékeztek?)
Abélard egyébiránt fel volt készülve arra, hogy ha ellenállásba ütközik, azt fizikai és nemi erőszakkal letörje. Mint tanárnak, joga lett volna megvesszőzni a diákját, még akkor is, ha nem intézményi szinten volt a tanára, csak magánjelleggel. (Nők nem okulhattak intézményesen, maximum a fürdőházakban.) Historia calamitatum vagyis Hányattatásaim története című önéletrajzában ez a jó filozófiamester töredelmesen vagy nem is olyan töredelmesen bevallja, hogy mennyire el volt szánva és szállva … A szadomazo sem állt volna tőle távol.
Nicsak, miből lesz a cserebogár! A kis szüzecske egészen belelendült, már hanyatt is döntötte a profját. Csak a bal kezét figyeljétek!
OFF: Miközben a posztot írtam, jött a hír, hogy Németországban egy jezsuita iskola paptanárjairól derült ki, zaklatták kisfiú tanítványaikat, mégpedig éveken keresztül. Mi volt az Egyház válasza? Áthelyezte az erőszakoskodókat egy másik intézménybe. No comment … Vagy a kommentek majd érkezzenek tőletek.
Mivel azonban Abélard barátunk csábítani is ugyanolyan klasszul tudott, mint filozofálni, elég hamar levette a lábáról a kis Héloïse-t, a baj csak az, hogy valószínűleg túlzott tiszteletben tartotta a coitus interruptus tilalmát, így kockáztatta, hogy előbb-utóbb becsusszanhat egy gyerek … Hiába, a felhőtlen élvezkedést gyakorta rontják el a nem igazán alkalmas időben, alkalmas helyre érkező porontyok.
Szerintem a rózsafüzér feldobja a szexuális életünket, nem gondolod?
Pedig Héloïse hölgyemény, a történelem egyik első feministája bizony se feleség, se anya nem akart vóna lenni. Levelezése alapján, amelyet szerelmesével folytatott, és amelynek valódiságát gyakran megkérdőjelezik (ha a középkorban nőtől maradt fenn feljegyzés, az meg nem úszhatja anélkül, hogy férfinak tulajdonítsák …), inkább a szolgáló státuszában tudta volna magát elképzelni, mint a törvényes hitvesében. Persze a szolgálót ne szó szerint értsétek, felmosni egyáltalán nem akart, sőt, se a háztartás vezetése, se a gyereknevelés nem smakkolt neki, ugyanis nem jut idő a filozófiára, ha ilyen csip-csup ügyekkel foglalkozik az ember lánya. (Bocsássatok meg nekem, de ez a csaj tudott valamit … A szívemből beszél, nekem se jut időm a filozófiára … Bár, ha a szolgálólányaim csitítgatnák a fiaimat, az nem zavarna annyira, mint Héloïse-t, őszintén szólva.)
Nézd, nagyon kedves tőled, hogy el akarsz venni, de semmi kedvem a gatyáidat mosni. Én értelmiségi nő vagyok, utálok főzni, és ki nem állhatom a gyereksírást.
Ami pedig a szexet illeti, most figyelmezzetek, hölgyek és urak, az csak akkor igazi, ha nem a házasságon belül, kötelességből csináljuk, hanem szabad akaratból, amikor kedvünk tartja … Ezt a XII. században egy nő írta! Le a kalappal ...
Poronty azonban útban lévén, Abélard rávette tanítványát, hogy szökjön az ő családjához, amíg az átcseszett kanonok urat meg nem békítik. Héloïse megszülte Astralabius nevű fiacskáját, de azért kötötte az ebet a karóhoz, hogy neki nem kell a házasság, főleg, mert ez imádott mesterének és szeretőjének csak árthat: sokkal nagyobbak a karrier-lehetőségei, ha nem nős. (Ez manapság fordítva van, állítólag, a nős pasikat gyorsabban kinevezik vezető beosztásba, mint a nőtleneket. Arról most nem beszélek, hogy egy asszony karrierjére hogyan hat a házasság, mindannyian tudjuk.)
És fogadom, hogy többé szex közben nem beszélek a dialektikáról ...
Abélard és Héloïse végül is egybekelt, de csak titokban … A nagybácsi ebbe még belegyezett, de unokahúgát mégiscsak arra biztatta, hogy hagyja ott a profot, mire a prof, mily váratlan fordulat, emberek, kolostorba zsuppolta imádott nőjét. Én tudom, hogy szülés után nem fenékig tejfel a szex, de azért rögtön apácának adni mégse kéne a feleséget. Na, így lett a szép Héloïse-ból szerzetesnő, nem lángoló hivatástudatból. Bár egy biztos: a gyereknevelés nyűgét bizony levetette magáról a drága, a fiacskáját egy nagynéni, Dionysia nevelte fel, a család soha nem élt egy fedél alatt …
Egyrészt az esküvő után a férjem nem beszélt többé dialektikáról, ha szexeltünk. Másrészt nem bírom elviselni, ha bőg a gyerek! Ezért akarok kedvesnővér lenni.
A kanonok nagybácsi ezt a kolostorba való bezsuppolást nagyon nem vette jó néven az ex-házitanártól, és úgy volt vele, hogy ha a férjecske ennyire nem hajlandó házastársi kötelességei teljesítésére, akkor ugyan minek is neki az a két zacskó ott a lábai között … Tényleg semmi szükség rá, fosszuk meg szegényt ettől a tehertől, hadd szentelje magát a filozófiának.
Ne aggódj, elég birkát kasztráltam már, profi vagyok benne. Még fájni se fog olyan nagyon.
Kedves férfi olvasóim, nem tudom szépíteni az ezt követő fejleményeket, a lányka rokonai ugyanis bandába szerveződtek, meglepték a csábító tanárembert, és kíméletlen módon kasztrálták. Szexuális „bűnök” fennforgása esetén ez egyébként meglehetősen gyakori eljárás volt, úgyhogy akkoriban nem volt épp kockázatmentes az élvezkedés … De azok után, hogy a csábító még feleségül is vette a csábított leányzót, mégis túlzás. Így adja valaki apácának a nejét! (A három önbíráskodó rokon közül később kettő ugyanilyen sorsra jutott, a harmadik valahogy megúszta.)
Nekem már csak a tanítás meg a veszekedés maradt ...
Mihez kezdett eztán a férfiasságától megfosztott főhős? Mi lett Héloïse-zal? Minderre a következő posztban adok választ. Addig is, tanarak, csak vigyázzatok az incselkedő diáklányokkal, jobb a békesség, van elég nő a világon …
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
