Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Szokásunktól eltérően ezúttal nem mitológiai hősök vagy regényszereplők izgalmas erotikus történetei egyikét fogjuk elregélni nektek, hanem a nem kevésbé érdekfeszítő valóságból merítünk ihletet. Bár ez a valóság is olyan messzinek tűnik, mint a legendák … Volt egyszer egy totalitárius állam, nem is egy volt, hanem mindjárt kettő egymás mellett, egy nagyobb és közismertebb, a spanyol királyság, és egy kisebb, de akkoriban nem kevésbé jelentős, Portugália. Szintén királyság, természetesen.
Ne tülekedjetek, srácok, mindenkinek jut épp elég nő az Újvilágban.
Mi az utóbbiba ugrunk el, úgy a XVI-XVII. század környékére, amikor ez a kis piszlicsáré ország (amelynek kontinentális kiterjedése és alakja megalakulása óta nem változott – azért ezt senki más nem tudta utána csinálni Európában!) meglehetősen nagy étvággyal kajált be tengerentúli területeket, először csak kóstolgatva, aztán szépen lassan nagyobb harapásokkal. Egy kis-magyarországnyi területű koszfészek világbirodalmat épített ki, és azt egy ideig működtette is. Azért ez nem kis teljesítmény, akárhonnan nézzük.
Olyan kevés lakossal, amennyivel akkor rendelkeztek, hogy tudták ezt megcsinálni? Hát, nem voltak házi rasszistáik, akik őrködtek volna a nemes luzitán vér tisztasága felett. Vegyüljön csak, ahogy akar. És a portugál pasik igazán nem válogatósak: szexelve népesítették be a gyarmataikat. Szép keveréklakosságot produkáltak, akárki megmondhatja, aki végig sétál a Copacabanán, például.
Én is egy bazinagy vérkeveredés eredménye vagyok. Kell jobb érv a rasszizmus ellen?
De hogy jön ide az Inkvizíció? Ha vannak olyan szavak, amelyektől kirázza a jóérzésű és nem szadista lelkeket a hideg (tud a hideg lelkeket is rázni?), akkor ez tuti közéjük tartozik. Válogatott kínzások és autodafék (csak, hogy tisztázzuk, ez egy portugál kifejezés, nem spanyol, és hitvallást jelent, bár én inkább úgy fordítanám, hogy hitszínjáték, egy nagyon ízléstelen színjáték), sok-sok máglyával. Vörös taláros főpapok, tömeg, égett emberhús szaga, métely, fertő, undor.
Ha másképp alakultak volna a dolgok, éppen szexelhetnék is ahelyett, hogy itt mélázom teljes depibe süllyedve ...
Igen, ez mind igaz, de ha ennyit tudunk, akkor még nem tudunk semmit. Nem tudunk semmit például arról, hogy az eretnekségeken kívül milyen más bűnök estek még az egyházi bíróság illetékességébe? Eltaláltátok, a szexszel kapcsolatosak. Ugye, nem meglepő, hogy egy totalitárius állam, amely olyanról, hogy lelkiismereti szabadság, természetesen harangozni se hallott (ha valaki megemlítette volna ezt akkoriban, körberöhögik, vagy felmérést készítenek ismerősei között 20 évre visszamenőleg, hogy épelméjű-e az illető), nyilván az ágyakat, szalmazsákokat, és mindenféle szexelésre alkalmatos színhelyet ugyancsak ellenőrzése alá próbált vonni. Ha rendelkeztek volna modern megfigyelési technikákkal …
Mivel ágyfigyelő kameráink még nincsenek, személyesen jött el a püspök úr, hogy szemrevételezze, mit műveltek a lepedő alatt ... A diagnózis: adulterium. De legalább nem tiltott pózban műveltétek, ez dicséretes.
Az Egyház tehát ott szaglászott finnyás orrával a szerencsétlen emberkék és asszonykák lába között, meg egyéb testnyílásai környékén, és folyton az sulykolta mindenki fejébe, hogy a szex egyetlen legitim célja az utódnemzés, legitim kerete a házasság, de ácsi, gyönyört érezni nem ér, főleg nem a férfinak a feleségével, az asszonynak férjecskéjével. (Házasságon kívül ugyan tilos az entyempentyem, de ha már csinálják, akkor ott szabad egy kicsit élvezni is. Jó kis logika, mintha még sokan ma is eszerint élnének …)
Ami azonban még fontosabb, azonos neműek között minden praktika tiltva vagyon (sokan ezt manapság is szívesen megtiltanák, ha tudnák …), és még különböző neműek között is minden tilos a misszionárius pózt kivéve: vagyis asszonyka alul, lábak szét, embör fölül, tamtamtam, durr beleélvezni (nem ám kihúzni idő előtt!), oszt jónapot.
Drágám, tévedsz. Én nem fantáziátlan vagyok, hanem csak jó keresztény. Utálok böjtölni.
Nézzük csak, miféle penitenciák jártak az egyéb kellemetességek élvezése esetére a XIII. században élt Albertus Magnus vagyis Nagy Szent Albert (képével már találkoztunk a legutóbbi Trisztán-poszt végén) gyóntatópapoknak írt tanácsai alapján! A büntetési tételek nem börtönben letöltendőként értendők, pusztán kenyéren és vízen senyvedés volt előirányozva a megjelölt időintervallum erejéig. Skorbut és egyéb, vitaminhiányra visszavezethető betegségek borítékolva.
Várjunk csak, most merre is forgassalak, hogy ne kelljen sok kenyeret zabálnom?
Nekem ezt a jópofa, szőrös XXL-est, ha lehet. Tapintásra nem tűnik rossznak.
Bármilyen csábító is, jobb nem kísértésbe esni, uraim. Különben még nagyon megbánhatják.
E szép felsorolás a középkori büntetési tételeket tartalmazta, ha még emlékezünk. De ezek kiszabásához azért előbb meg köllött gyónni a fent említett praktikákat, és ha valakinek nem volt annyi esze, hogy elhallgassa, hát, akkor magára vethetett. Ugyanakkor a partner is beárulhatta, persze, például a nő a férfit (fordítva nehezen tudnám elképzelni), ha nem volt ínyére a kísérlet, vagy egyszerűen csak megrohanta a lelkiismeret-furdalás. Vagy bosszút akart állni valami miatt …
Szopogatni azért szabad ...
Mit művelt azonban az inkvizíció, ez esetben a portugál, már az újkorban? (A portugál Santo Ofício 1536-ban jött létre, és az itt leírtak a XVI-XVII. századra vonatkoznak elsősorban, csak, hogy ne keverjük a középkori és a modern inkvizíciót.)
Tételesen a Szent Hivatalnál ezen fenti szexuális elhajlások közül csak az anális szexet, vagyis a szodómiát „köllött” bejelenteni (önfeljelentés, partner feljelenlése, esetleg egy kukkolás eredményeként létrejött túlbuzgó jelentéstétel, vagy, ha valaki volt olyan eszement, hogy dicsekedjen hasonló hőstetteivel, az irigykedve száját tátó hallgatóság ballaghatott el a megfelelő helyre).
Mi mindent meg nem tiltotok, titokban meg itt élvezkedtek a melleimen. Jellemző.
Nos, a szodómiáért, ami azért általában homoszexuális praktikát jelentett, de hetero vonatkozásban is ugyanolyan halálos bűnnek számított, amennyiben igazolást nyert (hm, mint tudjuk, bizonyos módszerekkel bármit igazolni lehet), teljes vagyonelkobzás járt, ami nem kellemes ugyan, de annak a fényében, hogy az illetőt úgyis kivégezték, valójában elhanyagolható. A kivégzés módja egyébként nem élve elégetés volt, az „csak” az eretnekségükben megátalkodottaknak járt, a többieket megfojtották még a máglya meggyújtása előtt. Nem, mintha ez olyan megnyugtató lenne.
Hát nem zseniális egy találmány a bigámia? Nekünk spéci semmi kifogásunk ellene, testvériesen megosztozunk ezen az asszonyállaton, csak bírja szusszal.
A többi fent említett praktika nem minősült bűncselekménynek, viszont nem voltak elnézőek a bigámiával szemben, pedig milyen szép dolog a poligámia, és a bigámia még csak a poligámia egészen szerényke formája. Nem csak a lelkiismereti szabadság számított volna akkoriban elmebajos ötletnek, hanem a törvény előtti egyenlőség is (na jó, mostanra se jutottunk addig, hogy ez ötletnél több legyen, de legalább deklarálva vagyon, mármint vagyontól függ …), ennek megfelelően nem vót mindegy, hogy mégis, ki nem bírta megállni, hogy több fehérnépnek illetve férfiúnak is boldogtalanító igent mondjon. (Nők esetében egyébként általában véletlenül került sor bigámiára, ha a férjecskéjük eltűnt valahol a tengerentúlon, mert katonának állt, tengerész volt, vagy gályarabságra ítélték, és valaki azt a hírt hozta felőle, hogy az illető jobblétre szenderedett. Ilyenkor a szalmaözvegyek némelyike nem átallott új pasit szerválni magának … Oszt feltűnt az első férj. Nagyon kínos.)
Akkor is visszamegyek az asszonyhoz, és Afrikába küldöm nyaralni, ha összeállt valakivel!
Ha plebejus csóka követte el a dolgot, nyilvános megkorbácsolás után 5-7 év gályarabság vagyis kellemes hajózgatás várt rá, à la Ben Hur. Ha egy nemesember vetemedett hasonlóra, se korbács, se hajókázás, illetve utóbbi mégis, de csak utasként, valamelyik afrikai gyarmatra vagy Brazíliába úgy 5-8 év erejéig. Akkoriban ez nem tartozott a vágyálmok közé, mint manapság. Ha asszony szédelgett házassággal, nem úszta meg a korbácsot, de ha még ezt is túlélte, akkor Angola vagy Mozambik kies tájain tengethette hátralévő napjait (itt nincs meghatározva az évek száma).
Mi csak csináljuk úgy, ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva, abból baj nem lehet.
Most szünetet tartunk, legközelebb pedig néhány konkrét példát is hozok a nagyon-nagyon Szent Hivatal hatáskörébe került ügyek közül … Észrevettétek már, hogy minél nagyobb disznóságok folynak egy eszme nevében, annál bombasztikusabb az azt képviselő intézmények elnevezése?
Folytatjuk ...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.