Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Adott egy pocakos öregember, aki lassan, komótosan, de igen magabiztosan átveszi a világuralmat a karácsonynak is nevezett téli napfordulós ünnep fölött, amelyet egy időben, a világ bizonyos tájain (Európa, Közel-Kelet) más szereplők uraltak. Köztük egy Jézus nevezetű csecsemő. A téli napforduló, mint tudjuk, az az időpont, amikor a leghosszabb az éjszaka és legrövidebb a nappal, a nyári napforduló meg épp az ellentéte. (Akkor van Szent Iván éj, szintén sok népszokással megtűzdelve.)
Ez nem én vagyok, ez csak a plüss-változatom. Tudjátok, merchendising.
Ezúttal sok szexet nem ígérhetek, de némi csatát azért igen, ha nem is vérre menőt … Maga az ötlet, hogy erről írjak, életem egyik legmulatságosabb kabaréjelenet-élményének köszönhető. Nem láttátok, az tuti , a portugál tévében követték el 1997-ben (portugáliai olvasóimnak mondom, hogy Herman José egyik programjában). Tudni kell hozzá, hogy a portugálok számára a Mikulás meglehetősen idegen figura (hiába katolikusok, ez a szent ott soha nem játszott szerepet), ők csak a Pai Natal-t, a Karácsonyapót ismerik, francia mintára, és kizárólag karácsonykor ajándékoznak. Katolikus népek lévén azonban valahogy nem fér a fejükbe, hogy mi van akkor a Jézuskával.
Mintha olyan könnyű feladat lenne heverészni meg nyújtózkodni. Hát, nem.
A kabaréjelenetben bíróság előtt a Karácsonyapó a pelenkás Jézuskával vitázik. Utóbbinak természetesen szőke paróka van a fején (a Jézuska ezen árja ábrázolásáról itt is olvashattok). Az apó azzal érvel, hogy ő gürcöl, ő viseli el a rénszarvasok bűzét, ugrál mindenféle kéménybe, ráadásul igazán sok energiát befektetett már az imidzsébe, hogy egy üdítőital márka „arca” legyen, miközben az akkor 1997 éves gyerkőc egész idő alatt csak heverészik és nyújtózkodik … A bíró végül is úgy dönt, hogy mivel a Télapó nem létezik, az érvei fabatkát se érnek, Kisjézus viszont épp elég idős már ahhoz, hogy megcsinálja a jogosítványt, és maga szállítsa ki az ajándékokat a címzetteknek.
Pedig mindent bevetettem, még piros sipkám is volt, meg nagy konyhakésem. Hát nem szégyen, hogy egy pelenkás csecsemő ütött ki a nyeregből?
Ne higgyük persze, hogy a Jézus nevezetű csecsemő az első volt ebben a téli napfordulós vetélkedőben, konkrétan a december 25-ös időpontot szülinapja számára valószínűleg az iráni eredetű Mithrásztól, a sötétség bikáját legyőző napistentől orozta el (ami annyira nem is meglepő, mert mindkét istenfigura a meghaló és feltámadó istenek táborába tartozik, ezekből van még egy pár), akinek kultusza a kereszténységgel egy időben örvendett igen nagy népszerűségnek, főleg a római hadsereg tagjai körében! Valami nagyon katonás-macsós vallás lehetett, kár, hogy alig tudunk róla valamit. A misztériumvallások alapban titkos társaságokként működtek, kiváló konteo-alapanyag lehetne belőlük, de azt hiszem, előbb fogok róluk én írni. Majd emlékeztessetek rá, el ne felejtsem!
Nekünk egy igazi, macsós vallás kell, mindenféle rendfokozatokkal meg titkos küldetésekkel, hogy ne legyen nagyon unalmas. Férfias játékok, ha értitek, mit akarunk mondani.
OFF:
Az a vallás, amely a nőket kizárja, meglehetősen ügyetlen politikát folytat, merthogy a nők hagyományosan jobban érdeklődnek a kultuszok iránt, és szebben is díszítenek templomokat, akár saját magukkal, akár virágokkal és felajánlott ékszerekkel … Orgiákat is bajosabb egynemű hívőkkel rendezni (bár nem lehetetlen), és a szakrális prostitúció se képzelhető el asszonynépek nélkül (a régebbi vallások még igencsak nagy teret biztosítottak a bujálkodásnak, ahogy ezt minden szexcsata-olvasó tudja). Arról nem is beszélve, hogy utánpótlás nélkül nehéz évezredekre tervezni.
Na, de térjünk vissza a pocakos öregemberre és a csecsemőre.
Kisbaba, ajándék, miegymás, és engem nem emleget senki? Miért olyan rossz a sajtóm az utóbbi időben?
A később Megváltóként, Felkentként, vagyis Krisztusként (Krisztus nem Jézus második keresztneve, természetesen) ünnepelt vallásalapító a hagyomány szerint egy hajléktalanszállóvá átalakított istállóban látta meg a napvilágot, anyja minden bizonnyal a természetes szülés híve volt, mert az, hogy a betlehemi egyes számú szülészeti klinikán kéne szállást keresniük, valahogy nem jutott eszébe. Az apa, aki ugye csak úgy volt apa, hogy azt harmadik személy közölte vele mély álmából felébresztve (azért ez nem semmi helyzet lehetett), úgyis beszámíthatatlan volt a vajúdás óráiban, mint egyébként a vér szerinti apák is, legtöbbször. Sőt, még a taxisofőrök is, ahogy magam tapasztaltam.
A XIII. században még így képzelték. Semmi vörös sipka, semmi colás üveg ...
A pocakos öregemberben egy bizonyos myrai Nikolaoszt tisztelhetünk, a III-IV. század fordulóján élt a mai Törökországban, olyan jámbor volt, hogy szerdánként és péntekenként (böjti napokon) már csecsemőként is csak egyszer szopott naponta (anyukája legnagyobb örömére, gondolom, mert a fennálló időben biztos üvöltött), sőt, első fürdetéskor mindjárt lábra állt (hát, jó későn fürdethették meg szegényt) ... Ilyen cv -vel felnőttként csakis püspök lehetett belőle.
Válogatott tettei közé sorolhatjuk, hogy egy zsinaton felpofozta egyik kollégáját, amit már alapban a javára kell írnunk, de leginkább arról lett híres, hogy három nővért megdobott némi pénzmaggal, na nem azért, hogy megvegyék a vonatjegyet Moszkvába, hanem, hogy ne a testükből kelljen megélniük szegényeknek. Tevékenykedett még helyszínelő-halottfeltámasztóként, elrabolt gyerek visszavarázslójaként, tengeri viharok lecsendesítőjeként is (csupa plágium), és szennyezte egy kicsit a környezetet, mikor kivágatott egy ártatlan olajfát, mert az Artemisznek vagyis Dianának volt szentelve.
Na, legalább ezt a karodat nem vágta ketté a darabolós gyilkos, így könnyebb lesz a válladhoz illeszteni.
De hogy került Nikolaosz-Mikulás a karácsony közelébe?
Miklóst december 6-án ünnepelték, Jézust kezdetben január 6-án, vízkeresztkor (az epifánia nevű ünnep Jézus Jordánban való megkeresztelkedésére utal, bár ezt keresztelésnek nevezni meglehetősen abszurd, csak a magyar nyelvben van köze a kereszt szóhoz), aztán ez, mint már fentebb említettem, átkerült december 25-re. Mindenki megvolt a maga kis vagy nagy ünnepével békében, a drága püspök úr a világért se zavart volna be Jézusnak, ott toporgott már épp elég nagyszakállú öreg a jászol körül, bár a három keleti bölcs valószínűleg már egy örökmozgó rosszcsont kissrácnak hordta az ajándékot, nem valami passzívan heverésző csecsszopónak. Csak belegondoltam, hogy hová dugták a szülők Jézuska elől a drága holmikat, mert én alig győzöm kicselezni a saját, majdnem három éves fiamat ...
Ezek az ajándékok nagyon-nagyon értékesek. Jobb, ha beteszitek egy széfbe, aztán majd akkor adjátok oda a gyereknek, ha nagykorú lett.
Az egész dolog az ajándékok miatt lett ilyen zavaros. Miklós megajándékozta a lánykákat, a bölcsek megajándékozták a kisdedet, a rómaiak a szaturnáliákon össze-vissza ajándékoztak, meg szerepet cseréltek (ez az egyik legszimpatikusabb ünnepük, mikor a rabszolgák urat játszhattak, és ez is december végére esett), vagyis az év végén valahogy ajándékozási láz lepi meg az emböröket, és ennek nem tudnak ellene állani. Persze nem véletlenül van ez a nagy bőségmánia pont ilyenkor, a régiek is érezték, hogy a sötétség rosszat tesz a hangulatuknak, mielőtt végleg depibe süllyednének, inkább megünneplik, hogy minden évben sikerül megállítani az éjszaka terjeszkedését.
Na, majd adok én neked, kis rabszolgalány, ha elmúlnak az ünnepek. Mi az, hogy rápaskolsz a fenekemre?
A nagy kavarás Mikulás és Jézuska között a német nyelvterületen ment végbe, merthogy a németek és csatolt részeik, svájciak, hollandok, effélék, nagyon ráértek vallást újítani meg össze-vissza kaszabolni egymást miatta. A XVI. századig a gyerekeket két külön napon lepték meg, a december mellett ott volt még az ártatlan gyermekek napja, a december 28. is. Pont karácsonykor nem is ajándékozott senki semmit.
De akkor jött a nagy reformátor, tézisgyártó és kiugrott szerzetes, Luther, aki kitalálta, hogy minek ide szentkultusz, ha már annyira ajándékozni akarnak a népek, akkor tegyék ezt december 25-én. És lőn … Persze a katolikusok azért december 6-án is ajándékozgattak, mert abból sose elég, meg mikor pihennének, ha csökkentenénk, és nem növelnénk az ünnepek számát? (A protestánsok szeretnek dógozni, a kaotikusok meg ünnepelni. Ennek hosszútávon például olyan eredményei lettek, hogy az angolok és a hollandok gazdagodtak meg abból, amit a spanyolok meg a portugálok szedtek össze, de ez persze korántsem ilyen egyszerű, és nem ennek a posztnak a témája.)
Követelem, hogy a Mikulásünnepet töröljék el! Túl sok gyerekem van, nem bírom anyagilag azt a rengeteg ajándékot.
A december 25-höz azonban aligha illett a nagyszakállú bácsi, merthogy mégiscsak Jézus volt a főszereplő, viszont egy magatehetetlen, még alig látó csecsemőre ráfogni, hogy nagyüzemben hozza az ajándékokat, nem hangzott valami plauzibilisen, így aztán bevetették az angyalkákat, akik Erósz/Cupido/Ámor egyenes ági leszármazottainak látszottak (puttók, amorettók, egyebek), puritánabb időkben egyre több ruhanemű került rájuk, idősebbek is lettek, és kizárólag szőke parókát kezdtek hordani. Pedig mennyi logika van abban, ha hideg fejjel elgondoljuk, hogy az ad ajándékot, akinek szülinapja van, nem pont fordítva? A szőke parókáról már nem is beszélve ...
Kikérem magamnak, ez nem paróka. Én természetes szőke vagyok.
Mivel Magyarország elsősorban a német kultúrából táplálkozik, nálunk is hasonló folyamatok zajlottak, mint odaát, tehát maradt a Mikulás december elején, Jézuska karácsonykor. A reformátusok persze nem kértek a nagyapószerű képződményből, és külön utálták, hogy mikor Horthy nevenapján hálaadást kellett tartani, azt a látszatot keltették, hogy ők mikulásoznak. Tényleg, Horthyt ünnepelni mégiscsak sokkal nemesebb és fennköltebb dolog, nem igaz?
A szocializmus legalább akkora csapást mért az igazi Mikulásra, mint a nemzetközi kapitalizmus. A szocializmusban tiltani kezdték a Mikulás szót, helyette Télapó került forgalomba, akit az orosz mesealak, Gyed Maróz ihletett. Északi tájakon persze mindenütt létezik effajta manó, valami miatt mostanság a lappföldi finn Mikulást tartják Európában az igazinak. Pedig ez az úgynevezett Joulupukki teljesen máshonnan származik, szó szerint Yule-bakkecskét jelent (a Yule is téli napfordulós ünnep), és a germán Thor isten állataként tisztelték. Úgy egyébként, természetesen termékenységszimbólum. Szóval a szex már megint itt van, hiába próbáltam kihagyni. Ki tudja, mi lapul vagy inkább nem lapul a lappföldi Bakkecske-bácsi kabátja alatt? És még gyerekek közelébe invitáljuk ...
Mondtam, kislány, hogy amíg szolgálatban vagyok, nincs szex.
Sokszor mondják, hogy a Mikulás jelenlegi, nyilván nem végleges formáját a Coca Cola-reklámok határozták meg, ebben is van valamennyi igazság, bár az ábrázolásmód főbb jegyei már korábban megjelentek. Az egyre groteszkebb, kissé pedofil kinézetű, olykor seggét riszáló, olykor erkélyekre csimpaszkodó manófigura igencsak elterjedt, és egyre inkább elszakad mindenféle mitikus háttértől, miközben mesék tömkelege hivatott a gyerekekbe sulykolni, hogy a Télapó igenis létezik … Na, de miféle Télapó? Vagy úgyis mindegy?
Jézuska visszaszorult a templomokba és a katolikus családok nappalijába. A pocakos öreg elorozta az ünnepét, szekularizálta az egészet, és nyakon öntötte valami cukros mázzal … De így legalább nem kell egyáltalán se kereszténynek, se vallásosnak lenni ahhoz, hogy nyugodt lélekkel halálra vásároljuk és halálra együk magunkat decemberben. A gazdaság igencsak megsínylené, ha a piros sipkás öregúr eltűnne a színről. És valami úgyis lenne helyette. Valami mindig van, mert ilyenkor ünnepelni kell. Úgyhogy a karácsonyutálók ne reménykedjenek semmiben ...
Hová kéne eltűnnöm? Mi az, hogy ne legyen többé karácsony? Vagy Mikulás? Vagy akármi?
Még egy érdekességet azért még említek: a spanyolok ugyanis se nem a Mikulással, de nem Jézuskával hozatják az ajándékokat a gyerkőcöknek. És valójában nekik van leginkább igazuk. Az ajándékozás január 6-án, Vízkeresztkor, vagyis a Háromkirályok ünnepén történik, és a cuccokat maguk a napkeleti bölcsek vagyis, ahogy ők nevezik, los reyes magos (a máguskirályok) hozzák, mégpedig egyenest Afrikából ám! Tevéken utaznak a sivatagon át, a spanyol királyi tévé egyenes adásban közvetíti is a bevonulásukat (őket bezzeg nem zsuppolják vissza a kies Afrikába, mint a bevándorló szerencsétlenek nagy részét …)
Így gyerekjáték illegálisan bejutni az EU-ba. Ha nem üres kézzel jössz, nem zsuppolnak vissza.
A Jézuskát arannyal, tömjénnel és mirhával megajándékozó Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt egyébként (akik életükben nem láthattak gyereket, hogy ilyen cuccokkal voltak képesek megjelenni) név szerint csak az apokrif, tehát az Újszövetségbe be nem került Tamás-evangéliumban említik. Német nyelvterületen és persze idehaza a katolikusok január 6-án nem ajándékoznak, hanem házszentelnek, a bejárati ajtó fölé írják krétával vagy szénnel az évszám első két tagját, aztán a népi hiedelem szerint a három király neveinek kezdőbetűit (de valójában a Christus Mansionem Bendicat mondat kezdőbetűit), majd az évszám utolsó két tagját. Jövőre ez így fog kinézni: 20+C+M+B+10. Sokan inkább ebben, és nem a méregdrága biztonsági berendezésekben bíznak ...
És én hogy maradhattam ki ebből a posztból? Már elnézést, de az egész Mikulás-hókuszpókusz fabatkát se ér nélkülem. Ugye, gyerekek???
Az egész ünnepkörről és főszereplőiről persze még végtelen hosszan lehetne mesélni, de most itt abbahagyom, majd kommentekben kiegészítetek úgyis, ha van kedvetek. Egyébként meg javaslom, hogy mi is vezessük be a spanyol szokást, és a Mikulás meg a Jézuska után még a három napkeleti bölcstől is kérjünk valami ajándékot, mert abból ugye sose elég … A gond csak az, ha ezen mitikus figurák helyett mindig nekünk kell beszerezni mindent. Esetleg tarthatunk szaturnáliákat, és csicskáztathatjuk a főnökünket, ha van … Persze abban a reményben, hogy szilveszterkor úgyis berúg, és azt hiszi majd, hogy álmodta az egészet.
Csak próbáljátok jól érezni magatokat, akármit és akármikor is ünnepeltek! Vagyis: ne ünnepeljetek senkivel, akihez nincs közötök. Hogy ez elkerülhetetlen? Én is tudom. De kívánni azért lehet ...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.