Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Noha a karácsony közeledtével a fenti cím éppenséggel félreérthető is lehetne, nem Jézus fogantatásának körülményeiről készítettem nektek erotikus beszámolót, hanem kedvenc görög mitológiánkból merítettem ismét ihletet. Igaz, vannak bizonyos hasonlóságok, egy szűz, aki valahogy gyerekhez jut, egy gyerek, akit rejtegetni kell, de ezek igazán csak a véletlen számlájára írhatók ... Főszereplőinket már ismeritek, ezúttal a sánta kovácsisten, Héphaisztosz, és a zseniális katonanő, Pallasz Athéné különös kettőséről szól majd a mese.
Így nőnek a kis hercegnők a papa fejére ...
Athéné, Zeusz papa kedvenc kislánya három éves korában eldöntötte, hogy örökké szűz marad, bizonyosan sokkolták apuka kalandjai, mert az azokban részt vevő (vagy csak passzívan tűrő) nők nem jártak túl jól, mint néhány példán érzékeltettem már. Egyébként is túlságosan önfejű és okos volt ahhoz, hogy egy férj elviselje, kivéve persze, ha az a férj abszolút papucs lett volna, ez az opció azonban nem látszott igazán vonzónak Athéné számára. Amint tudjuk azonban, attól, hogy egy nő szüzességet fogad, nem válik láthatatlanná, és a körülötte lebzselő hímek sem szűnnek meg hormonvezérelten gondolkodni.
A trójai háború idején történt, hogy Athénének új fegyverzetre volt szüksége (a fegyverkezési verseny már akkor sem volt ismeretlen fogalom), de a Svájchoz hasonlóan semlegességet nyilvánító Zeusz papától nem kérhetett kölcsön (egyébként azt tette volna, mert nem szerette feleslegesen költeni a pénzt, főleg a sajátját nem), így felkereste az Olimposz hivatalos beszállítóját, Héphaisztoszt, hogy szép kis megrendelést adjon le nála.
És akkor majd mélyen a szemébe nézek és azt mondom: mindig is kívántalak, Athéné ...
A kovácsisten, aki, mint tudjuk, a főállásban másokkal kettyintgető Aphrodité férje volt, odahaza nyilván nem kapott elég gyengédséget, mert igencsak elöntötte a forróság, mikor megpillantotta a büszke, military cuccban feszítő szépséget (pedig egy kovácsműhelyben ugye alapban nincs valami farkasordító hideg), félrelökte a megrendeléseket általában intéző kereskedelmi igazgatóját, és maga ült le a lakályos kis irodában, hogy apróra megtárgyalja Athénével, pontosan milyen extrákkal szeretné azt a páncélzatot …
Ja, ez a nyelvöltögető srác a nyakamban nem pokémon. Halálra kéne rémülnötök tőle!
Az üzleti megbeszélés végén, mikor arra került a sor, hogy Héphaisztosz végre előrukkoljon az árajánlatával (anyagköltség, munkadíj, alkalmazottak bére, ÁFA, egészségügyi hozzájárulás, egyéb), a kovácsisten hátradőlt a székben, és tenyérbemászó vigyorral kijelentette, hogy ő gyengéd érzelmekkel viseltetik Athéné iránt, ezért egy fillért, buznyákot, drachmát vagy tálentumot se hajlandó zsebre tenni a melóért, az egész, cakk und pakk ajándék lesz.
Mi van, főnök? Hogy mi ingyér dolgozzunk, mert te kufircolni akarsz a katonalánnyal? Nem erős túlzás ez?
Athéné megvonta a vállát, és konstatálta, hogy annál jobb, ugyanis valóban sóher volt a szentem, ellenben soha nem sokallta, ha valaki őt dobta meg valami értékesebb holmival. Csak úgy eszembe ötlött, hogy ez a naivitás nem abból fakadt-e, hogy Zeusz papa térdén lovagolva már három éves korában megrendelte ajándékba a fél világot, plusz toronyórát aranylánccal, és a drága papa nemhogy a fenekére vert volna, hogy ez már sok lesz, hanem még rátett egy lapáttal, persze nem a popsijára (például egy város helyett mindjárt harmincat adott neki, zsebből …) Lányos apák, kedveseim, csak vigyázat a kis hercegnők túlságos elkényeztetésével!
Na, srácok, milyen akétcsövespuskám? Lemilesek pontosíthatják a márkát ...
Athéné tehát elégedetten távozott, és még gondolatban meg is veregette a saját vállát, hogy mennyire szeretetreméltó egy nőszemély ő … Mert nem sejtette, miféle aljas szándékai lehetnek a szegény Héphaisztosz mesternek. Emlékszünk még arra a sztorira, amelyben a fél Olimposz gyönyörködött a féltékeny férj által fogságba ejtett házasságtörő párocskában, Aprhoditében és Árészben? Nos, akkor Poszeidón már megtréfálta a magából hülyét csináló Héphaisztoszt, addig csűrte-csavarta a szót, míg kiszabadította a szeretőket, ráadásul a kovácsisten még a követelt váltságdíjból se látott egy petákot sem.
A vak is látja, Héphaisztosz, márpedig te csak sánta vagy, hogy a csaj kiöltözött a kedvedért. Nézd, még fülbevalója is van! Jó, hogy lehetne csiszolni a stílusán, de a lábát széttette, az tagadhatatlan.
Ez a Poszeidón valószínűleg nagy mókamester lehetett, vagy baromira unta magát a tenger fenekén, mindenesetre ezúttal azt a sztorit adta be a szegény naiv kovácsistennek, hogy Athéné ám nem a fegyverzet miatt kereste fel igazából, az csak ürügy! A szüzecske megunta, hogy férfi nélkül tengődik, és Zeusz papa jóváhagyását is élvezve kiszemelte magának az erőtől duzzadó, zseniális mesterembert, akarom mondani istent, és azt reméli, hogy az se szó, se beszéd megerőszakolja, mikor legközelebb benéz a műhelybe.
Héphaisztosz mind egy szóig elhitte az egészet. Végre valaki felismeri az ő rejtett értékeit! És pont ez az okos, ámde a szerelemben oly tapasztalatlan kis Athéné, azzal a szende arcocskájával. Úgy tesz, mintha minden testiség hidegen hagyná, pedig valójában forr a vére, és felizgatja már az izzó vas látványa is! Na, csak kerüljön a kezei közé.
Ha nem melóztok rendesen, fiúk, rátok uszítom a szfinxet a sisakomról.
Athéné jött is, hogy ellenőrizze a munkálatokat, mert a mesterembereknek mindig jobb a körmükre nézni. Nehogy lazsáljanak, vagy homlokegyenest mást csináljanak, mint amit a megrendelő kitalált. Héphaisztosz jó előre meglazította az ágyékkötőjét, hogy ne kelljen sokat lacafacázni, ha elérkezik a támadás ideje. Egyébként mást nem is viselt izmos testén, minek, ha úgyis ömlik róla a víz.
Athéné álmában nem gondolta volna, hogy a kovács az ő szüzességére pályázik, és mikor megérezte, hogy satuba fogja a karjaival, vadul dulakodni kezdett vele, a sok edzésnek köszönhetően szerencsére ő is jó erőben volt, így sikerült elrugdosnia magától az erőszakos közösülésre pályázó delikvenst. Héphaisztosz azonban annyira fel volt izgulva, hogy az utolsó pillanatban elsült, és ondója az istennő combján kötött ki.
Na neee! Akkor most elmarad az úszóverseny, amire annyit készültünk?
Normális esetben az ilyen ondónak az a sorsa, hogy letörlik és megfeledkeznek róla, de nem ám akkor, ha egy isten csodás szerszámából származik. (Még ha azt az istent Héphaisztosznak hívják is, azért csak isten …) Athéné fogott egy kis gyapjút és valóban letörölte a nemes nedvet magáról, de mivel épp nem volt kuka a közelben, meggondolatlanul lehajította az Olimposzról (szemetelünk? szemetelünk?), a kis lövedék pedig éppen Athén közelében landolt, és merő véletlenségből teherbe ejtette Gaiát, a Földanyát, aki ugyancsak merő véletlenségből arra sétafikált, és épp volt szabad kapacitása a megtermékenyülésre.
Pedig épp elhatároztam, hogy mostantól a karrierépítésre fogok koncentrálni!
Földanya mindjárt megérezte, hogy valami nem kóser, és felszólt az Olimposzra, hé ki dobálózik itt ondós vattával, fiatalok? Épp nem volt semmi kedve újabb gyereket vállalni, főleg úgy, hogy azt se tudja, ki fia, borja … Ingyen béranyáskodjék? Azért ami sok, az sok … Athéné erre odaslisszolt hozzá, és elmesélte, mint esett a dolog. Földanya még jobban fölháborodott, hogy ő már ki se teheti a lábát otthonról, mert mindenféle veszélyes lövedékek cikáznak az Olimposzról! Hová jutunk így? Gyanútlanul sétálgató tisztes matrónákat termékenyítenek meg akaratuk ellenére? Hát micsoda világ ez, kérem?
Mivel az abortusz intézménye még nem volt feltalálva, a gyereket muszáj volt mégis kihordania, de azt kikötötte, hogy felnevelni már nem fogja, elvégre semmi köze hozzá, csináljon vele Athéné, amit akar. (Hogy Héphaisztosz, mint apa hová lett a történetből? Jó lenne tudni …) Az istennő megvonta a vállát, na jó, ő majd csinál azt, amit akar … Földanya nagy méltatlankodva ki is hordta a gyerkőcöt, aki fiúnak született, az Erikhtoniosz nevet kapta, de nem a keresztségben, oszt az istennők jó szokása szerint, ahogy Adoniszt, őt is bedugták egy kosárba, hogy ne kelljen vele bajlódni. A gyereknek ugyanis volt egy kis születési rendellenessége, kígyófarok volt a lába helyén. Más ábrázolások szerint megvolt szépen mind a két lába, csak egy kígyófarok társaságában. (Naná, hogy fallikus szimbólum ...)
Na tessék, itt van a kissrác, de engem ne kényszeríts még egyszer béranyaságra, Athéné, mert megjárod.
Athéné a kosarat, amely a jelek szerint inkubátorként funkcionált, mert a benne rejtező csecsemő nem halt se szomjan, se éhen, rábízta Kekropsz athéni király lányára, Aglauroszra. A sztoriban csak az a meglehetősen furcsa, hogy Kekropsznak is kígyófarka volt, tehát mintha a kissrác nem is Athéné félresikerült kalandjából származott volna, hanem Kekropsz unokája lenne ... Persze a dolgot azzal is lehet magyarázni, hogy Kekropsz, akinek legnagyobb tette, hogy bevezette a monogámiát, szintén Gaia fia volt. Aglaurosz szépen vigyázott is a kosárra egészen addig, amíg Hermész, a szárnyas sarus, kalapos tolvaj és halottlátogató isten (aki a képeken úgy szokott kinézni, mint egy transzvesztita rosszabb napjaiban) kővé nem változtatta.
Ez az izé egyébként sosem akadályozta Kekropszot semmiben, főleg a gyereknemzésben nem.
Egész röviden, az asszony bűne annyi volt, hogy kenőpénz elfogadása ellenére se tett keresztbe egy szalmaszálat se azért, hogy Hermész bejuthasson egyik leányához, Herszéhez, akit az isten le akart teperni (hogy az udvarlás miért nem jutott eszükbe ezeknek az istenségeknek? kérdezzetek könnyebbet.) Hermész bepöccent, és ekkor változtatta kővé. Ha már ott volt, gyorsan megerőszakolta Herszét, aki mindjárt teherbe is esett, és két gyereket szült az erőszakoskodó Hermésznek, merthogy istensperma nem vész kárba, ahogy bátorkodtam említeni.
Nem teljesen világos, hogy mennyi idő telt el ezt követően addig, hogy a három nővér nem bírta tovább ... Na nem azt, hogy sose jut el Moszkvába, hanem azt, hogy sose nézhet bele az ominózus kosárkába, amelyet a szoborrá vált mama őrizgetett annyi ideig (a kosárka néha biztos mocorgott, és ez szemet szúrt a lányoknak). Végül persze belekukucskáltak, és meglátták a kígyófarkú gyereket. A mese szerint úgy megrémültek, hogy mind a hárman leugrottak az Akropoliszról, de vajon mitől rémülhettek meg ennyire, ha a saját nagyapjuknak is kígyófarka volt? Tán csak nem azt gondolták, hogy az anyjuk a nagyapától szülte ezt a gondosan rejtegetett babát? (A sztori egyébként annyira zavaros, és annyi verziója van, hogy a képzőművészeti ábrázolásokon a nővérek Kekropsz lányaiként és nem unokáiként szerepelnek.)
Mit rémüldözöl már, a nagypapi is így nézett ki kiskorában ...
Athénét egy fehér holló értesítette az eseményekről, ekkor ugyanis a hollók még fehérek voltak, de ettől feketék lettek szegények, pedig mit tehettek az egészről. Ráadásul az istennő még ki is tiltotta őket az Akropoliszról. Nincs igazság a földön. Meg a fák tetején se. Athéné mindenesetre rájött, hogy a gyerekeket jobb nem kosarakban rejtegetni, mert előbb-utóbb baj lesz belőle, és maga mellé vette Erikhtonioszt, oszt annyira megszerette, hogy azt rebesgették, az ő fia. Ami ugye teljes abszurditás.
Na, ki ugrik először?
Erikhtoniosz később Athén királya lett, és bevezette nevelőanyja, Athéné kultuszát (naná, hogy nem Héphaisztoszét), megtanította az emböröket az ezüst felhasználására (ez viszont arra utal, hogy a génállományában mégiscsak ott rejteztek a kovácsisten tulajdonságai), valamint feltalálta a négylovas fogatot. Nem is rossz teljesítmény egy ondós gyapjúcsomótól, ugye?
Elméláztam, hogy felirat nélkül ez a kép akár karácsonyi képeslapként is elmenne ...
Mára ennyi volt, drágáim, legyetek jók, és ne olvassatok sok pajzán posztot, majd csak szenteste után!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.