Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Tudom, már hiányzik nektek Aphrodité, meg a napfényes mediterrán világ, ez így, október derekán nem is csoda, úgyhogy egy kicsit hanyagoljuk az északi tájékot, és mesélünk kedvenc istennőnk viselt dolgairól, no meg a mitológia legszemrevalóbb pasijáról, akit elég gyakran emlegetünk ma is, bár inkább negatív értelemben, ha egy krapek nem éppen egy Adonisz … De milyen, ha az? Lehet, hogy annyira azért nem kellemes (mármint neki).
Ha tudnátok, mekkora felelősség ilyen jó pasinak lenni! És milyen fárasztó!
Volt egyszer egy ostoba királyné, aki azzal hencegett, hogy az kislánya, Szmürne, szebb még magánál Aphroditénél is. Mivel a hübriszt, vagyis a túlzásba vitt büszkeséget az istenek nagyon nem díjazzák (ahogy a diktátorok szokták gondolni: csak nekik szabad eszméletlen szépeknek, okosaknak és egyebeknek lenniük), sajna a rendkívül hiú szerelemistennő is kiakadt, és bosszút esküdött.
Szegény Szmürne, aki semmiről nem tehetett, egyszer csak azon vette észre magát, hogy nyakig bele van zúgva a saját apjába, és ha törik, ha szakad, bele kell feküdnie az ágyába. Akadt egy jótét lélek, a dajkája, aki ebben a marhaságban nem hogy megakadályozta volna, hanem még segítette is: jól leitatta a királyi papát, oszt amikor az már se látott, se hallott, bemászott hozzá a kislány. (Csak halkan hozzáteszem, hogy Noéval Lóttal ugyanezt tették a lányai, mikor azt hitték, hogy nem lesz kitől gyereket szülniük.) Ha nem haragusztok, nem részletezném, hogy mi történt, mindenesetre Szmürne teherbe esett.
Dajka, egy vödröt ide, mert hánynom kell ...
Mikor a király rájött, hogy mitől gömbölyödik olyan furcsán a lánya hasa, egyetlen megoldást látott: agyoncsapja őt is, meg a kisfiát/unokáját is, amíg világra nem jön az egész család szégyenére. Szmürne elmenekült, az apja utána, ki tudja, hány hónapos terhesen persze nem tud az ember lánya igazán sprintelni, úgyhogy király is könnyedén utolérte a szerencsétlent, és tényleg csak egy hajszálon múlt, hogy agyon nem ütötte … De hirtelen – dea ex machina – ott termett Aphrodité, aki közben rájött, hogy ezzel a vérfertőzési átokkal kissé elvetette a sulykot, és … nem, nem fogta le a király kezét, csak a lányt változtatta mirhafává. A király lesújtott, a fa kettéhasadt, kiesett belőle az újszülött Adonisz. Úgy első blikkre nem valami kellemes életkezdet.
Nem tudjuk honnan, de Aphroditénél épp ott volt egy láda, biztos előre készült, vagy folyton ládákat cipelt a galambok vontatta járgányán, és mivel nem volt kedve pólyázni, pelenkázni, meg szoptatni, bepakolta a ládába a nyivákoló csecsemőt, aztán odaadta Perszephonénak, az alvilág királynéjának (Hádész feleségének), hogy tüntesse el valami sötét zugban … Sajna hasonló dolgok csecsemőkkel manapság is megesnek, ha nem éppen kívánatos a világrajövetelük, csak a sötét zug egy kukában szokott lenni.
Ne panaszkodj, Szmürne, hogy fa lettél, legalább a szülési fájdalmakat megspóroltad magadnak.
Persze az alvilág királynéjára bízni valamit úgy többé-kevésbé egyet jelent a halálos ítélettel, de nem egészen, mert bizonyos protekciósok még az alvilágból is vissza tudnak térni. Az istenek meg ki-be járnak. Perszephoné cipelte hát a kis ládikát, hová dugjam, hová dugjam, egyébként is, mi van benne, úgy nyöszörög … Majd pont egy nő nem néz bele egy nyöszörgő ládába (egyébként pasi is belenézett volna, hátha valami vadiúj szerkezet …) Belenézett, és látott egy gyönyörű kisbabát. Hát persze, végül is Adoniszról beszélünk.
Így ránézésre ez a baba nagyon klassz pasi lesz 18 év múlva ...
Na, ezt kár lenne valami sötét zugban eltemetni, gondolta Perszephoné, majd felnevelem, oszt jó lesz nekem szeretőnek. Nem semmi rendőrségi rajzoló lett volna ebből az istennőből, ha egy csecsemőarcban már a jövendő pasi markáns vonásait ilyen biztonsággal felfedezte. (Én még nem látom a saját kisfiamon, hogy milyen pasi lesz, őszintén szólva.) Meg valami extra növekedési hormon-készletet is befecskendezhetett (mint a Klónok támadásában azok a fura manökenek, akik a klónharcosok fejlődését siettették), mert a kis Adonisz hirtelen már férfi is vót, bár igaz, hogy nyilván több szépséggel, mint szeretői tapasztalattal rendelkezett – akkor még.
OK, Adonisz, a testépítésből mára elég, Aphrodité most megmutatja, hogyan kell nőt masszírozni. Ő ebben ínyenc.
Vagy a futárszolgálattal volt valami gond, vagy Aphrodité nem figyelt oda az olimposzi pletykákra, de mire értesült róla, hogy a kis üvöltő ládalakóból, akit őt valami setét zugba akart elpaterolni, Perszephoné barátnéja hivatalos ágyasa lett (érdekes, hogy Hádész, az említett hölgy férjecskéje ezt nem nehezményezte), Adonisz már jó ideje boldogította az alvilág úrnőjét. Gondolhatjuk, hogy a szerelemistennő nem hagyhatta ezt annyiban. Ki találta ki ezt a kis mitugrászt? Hát nem az ő cselvetése folytán született egyáltalán, sőt, nem ő volt még a bábaasszonya is? Jó, hogy utána besuvasztotta egy ládába, de az érdemei elévülhetetlenek.
Na, ezzel a bicepsszel már lehet kezdeni valamit!
Sipirc le a Tartaroszba, szemügyre venni a kis Adoniszt. Nocsak, nem is rossz pasi. Nem hiába volt az anyja majdnem (csak majdnem!) olyan szép, mint maga Aphrodité, és hát az a(z) (nagy)apja se lehetett annyira ronda. Na, arról szó se lehet, hogy Perszephoné sajátítsa ki magának. De a barátnénak esze ágában se volt kiszolgáltatni a srácot, bár az biztos inkább ment volna a felvilágra, mint örökké a hullák és mogorva halottmosók között gubbasszon, mintha a Helyszínelők egyik epizódjában rekedt volna.
Aphrodité, mint törvénytisztelő állampolgár ekkor a főbíróhoz, Zeusz papához, régi ismerősünkhöz fordult panaszával (írásos beadvány, illetékbélyeggel meg mindennel ellátva), miszerint neki van joga Adoniszhoz, mert nélküle nem is létezne. Zeusz persze, aki, ha nem a saját kisded játékairól volt szó, mindig úgy tett, mintha a vizek fölött lebegne, és ilyen piszlicsáré ügyek nem lennének méltók a figyelmére, ugyanúgy elhessegette a szerelemistennőt azzal, hogy menjen alacsonyabb fokú bíróságra, mint amikor a szépségverseny ügyében kérték fel zsűrizésre.
Zeusz, naaa, ne csináld már, ítéld oda nekem Adoniszt, lécci, lécci!
Az alacsonyabb fokú bíróságon Kalliopé, az epikus költészet múzsája elnökölt (ez a bírói szakma már akkor is el volt nőiesedve, vagy épp nem volt epikus költő, akit ihletni köllött vóna?) ... A bírónő meghallgatta a prókat és a kontrákat, majd kihirdette a nem salamoni, de annál is jobb ítéletet (még jó, hogy Adonisz már nem volt csecsemő, mert esetleg kettőbe vágják …): mindkét istennőnek joga van az ifjú szépséghez, mégpedig egyforma mértékben, de mivel a szegény Adonisz is csak ember, és olykor szabira kell mennie, az év egyharmadával saját maga rendelkezhet. (Mégiscsak jók a női bírók, már ekkor gondoltak az emberi jogokra!)
Aphrodité persze úgy tett, mint aki elfogadja az ítéletet, legalábbis elsőre jó lesz így is, próbáljuk csak ki az ifjoncot, idomítsuk be, mert a szépség ugye nem minden … Hátha nem is olyan ügyes a srác, akkor meg minek foggal-körömmel ragaszkodni hozzá.
Ébresztő, kisfiam, ugye nem gondolod, hogy itt is lazsálni fogsz, mint Perszephonénál?
A következő részben kiderül, hogy mennyire volt ügyes és idomítható Adonisz, meg, hogy mit szólt Aphrodité új liblingjéhez Árész, aki már annyi kellemes percet szerzett a szajhaistennőnek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.