Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Az előző részben jónéhány Árész (Mars)-ábrázolást láttunk, de mindig az az érzésem, hogy nincs igazán eltalálva a karakter. Vagy túl lányos, vagy túl bajszos, vagy csak hátat fordít ... A nagy festők bocsássák meg, de én nem így képzelem a hadistent. Jellemző, hogy rajzfilmekben, stratégiai játékokban, képregényekben mennyire kevéssé emberi a megjelenítése, és mennyire nem gondol senki arra, hogy ez a pasi nem gyilkológép, hanem minden idők egyik legjobb szeretője is. Ha már ...
Hölgyeim, melyikről tudjuk inkább elképzelni, hogy méltó Aphrodité szeretőjének címére?
És melyik színész jelenítené meg legjobban a hadisten figuráját? Lehet szavazni! (Elsősorban a lemilesek tudnak ebben szakmai tanácsot adni, azt hiszem.) Néhány javaslat:
Kevin Smith (Árész) a Xénából, Russel Crowe (Maximusként) a Gladiátorból, Brad Pitt (Akhilleszként) a Trójából, Stephen Boyd (Messalaként) a Ben Hurból.
Az Aphrodité-/Vénusz-ábrázolásokkal kapcsolatban is felmerültek kifogások (l. előző poszt kommentjeit), íme az istennő egy modern megjelenítése (Alexandra Tydings a Xénából). Mellbőség tekintetében kenterbe veri az összes szobrot és festményt, de, de, de ... Uraim?
Folytassa azonban Aphrodité a beszámolóját hálóba keveredésének történetéről:
Ott fekszem tehát, ahogy a kagylóból kikeltem anno, (az anyaszült meztelen itt nem helytálló kifejezés, mert nem anya szült), és még bársonyfüggöny se volt, hogy egy kicsit eltakarjam magam, de szerintem én voltam legkevésbé zavarban az egész társaságból.
Egyébként a mellméreteimet nem árulom el, illetve valahogy úgy vagyok vele, hogy mindenki olyannak látja, amilyennek leginkább szeretné. Ennyi azért kijár egy istennőnek, ha Zeusz, az a pofátlan apajelölt mindenféle állatokká változva rohanja le szerencsétlen áldozatait. Egy antropomorf isten legyen szerintem antropomorf. Vagyis humanoid.
Árész-Mars se zavartatta magát túlságosan, szokása szerint. Ahogy ő szokta mondani, már melegebb helyzetekben is volt része. Miután rájött, hogy a hálóból erőszakkal nem szabadul, kényelmesen elhelyezkedett, és hanyagul odavetette az egyik lebzselő amorettónak, hogy legyen olyan szíves, másszon már ki a sisakja alól, és szerváljon neki egy kehely bort (na de, Árész, ilyen idült alkoholistát, aki ezzel kezdi a napot!), nekem meg hozzon egy pixis ambróziát, mert biztos megszomjaztam. Figyelmes is tud lenni, ha akar.
Minden férfi álma: négy nővel egyszerre ... Na jó, a Gráciák itt csak hangulatot csinálnak és leisszák magukat, mert nem hívták meg őket az ágyba, pedig milyen szépen levetkeztek ...
Kár, hogy a mi olimposzi térségünknek nem voltak még diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatai az aztékok isteneivel, mert ehhez a hanyagsághoz az illett volna a legjobban, ha Árész rágyújt az ágyban. Még ahhoz is volt benne elég lélekjelenlét, hogy finoman simogasson egy kicsit, egy ujjal. Mindjárt eltoltam a kezét, mert ennyi szemtelenség a férjem jelenlétében mégiscsak túlzás.
Ennek a képnek az a címe, hogy Vulcanus rajtakapja Marsot és Vénuszt, de én nem látom Marsot. Csak nem az a sisakos, ott a sarokban, aki szégyenszemre elbújt? Vulcanus elég tanácstalan, de biztos, ami biztos, benéz a felesége lábai közé.
Héphaisztosz nagy hangon veszekedett Zeusszal, bizonygatta, hogy addig nem enged ki bennünket a hálóból, amíg az apósa vissza nem adja a pénzét, tőle aztán egy örökkévalóságig is ott rohadhatunk az ágyon, majd Lémnoszra költözik, és felszed egy kis nimfát, akinek megtiszteltetés lesz a nagy vulkánistent szolgálni, blablabla, blablabla.
Állítólagos atyám persze éktelen felháborodást színlelt, elsütött néhány ócska bölcsességet és villámot (mindig tartott magánál egy kisebbfajta, ártalmatlan készletet, csak a hatás kedvéért), és bizonygatta, hogy rendkívüli módon sajnálja, de nem áll módjában visszaadni a jegyajándékból egy megveszekedett aranyat sem, ugyanis Héra már elköltötte az egészet.
Apollónak se lenne ellenére befeküdni a háló alá ...
A többi férfiisten a nyakát nyújtogatta és egymást böködte. Rá is kérdeztem, hogy a lányokat hol hagyták, de erre csak hülyén vigyorogtak. Láttam, ahogy Apolló, a babérkoszorús költő (aki patkány- és pestisistennek indult, de nagy karriert futott be), oldalba löki Hermészt, a tolvajok, kereskedők és hírnökök istenét (ez mindig idétlen szárnyas kalapban járt, nehogy összetévesszék bármelyik bugris tehéntolvajjal, ugyanis már csecsemőként marhalopással tüntette ki magát), és megkérdezi nem lenne-e kedve helyet cserélni Árésszal, hálóstul, persze.
Hermész már le is vetkőzött, hogy minél hamarabb beugorjon az ágyba Aphrodité mellé, csak azt az ostoba szárnyas kalapot nem akarja levenni.
Naná, felelte Hermész, és majd' kigúvadt a szeme, azt se bánnám, ha háromszor ilyen sűrű volna a háló, sőt, azt se, ha a sok nyanya (mármint a többi istennő, akinek derogált eljönni az előadásra) itt sündörögne körülöttünk. Meghiszem azt, Hermészbe nem sok szégyenérzet szorult, az erkölcsi érzékről nem is szólva ...
A két jómadár ezen az ötleten akkorát röhögött, hogy zengett belé az Olimposz, egymás vállát meg a saját térdüket csapkodták, és tovább sutyorogtak, Zeusz azonban műfelháborodásában ismét elsütött néhány ártalmatlan villámot, és jól lecseszte Héphaisztoszt, amiért annyi esze sincs, hogy befogja a lepénylesőjét, ha felszarvazzák (amiről persze rajta kívül mindenki ezer éve tud már).
Ezek után az istenek királya, állítólagos apám nagy lepellengetéssel elvonult.
Poszeidón (alias Neptunus) a maga spéci járművével: a szekér vízen, víz alatt és levegőben is kifogástalanul működött a félig óriás tengericsikó félig valódi lovaknak köszönhetően.
Poszeidón, a tengeristen, aki eddig diszkréten a háttérbe húzódva szemlélt engem, és a háromágú szigonyával próbálta takargatni izgatottságának látható jeleit, odalépett Héphaisztozhoz, átfogta a vállát, és komolykodva részvétét nyilvánította e tragikus esemény alkalmával, majd mediátorként illetve túsztárgyalóként ajánlkozott a konfliktus megoldására.
Magára vállalta, hogy markos félistenek segítségével bevasalja Árészon a váltságdíjat (ekkor merült fel először, hogy helyzetünket emberrablásnak is lehet tekinteni, ha váltságdíjról esik szó), vagyis a jegyajándéknak megfelelő összeget. Férjecském sötét képpel hallgatta, aztán ostobán kijelentette, hogy neki tökmindegy, ki fizet, de ha Árészon nem lehet behajtani a váltságdíjat, akkor bizony magának Poszeidónnak kell befeküdnie a háló alá. (A hősies túsztárgyaló ajánlja fel magát a foglyok helyett az emberrablónak, ez így helyes.)
Poszeidón olyan profin tárgyalt Héphaisztosszal, mint ez a két túsztárgyaló együttvéve egymással oda-vissza.
Apolló szemtelenül megkérdezte, hogy vajon én is ott lennék-e a hálóban, mert akkor bárki szívesen fogságba esik, főleg, ha még a házigazda borából is oly bőkezűen juttatnak neki, mint per pillanat Árésznak, aki jobb híján vedelt, mert nem nagyon bírta, ha tétlenségre kényszerítik. Héphaisztosz erre nyakonvágta az Árészt kiszolgáló amorettót, aki ijedt szárnycsapásokkal igyekezett menekülni a helyszínről.
Poszeidón nem jött ki a béketűrésből (egy mediátor őrizze meg a lélekjelenlétét minden körülmények között), mert persze nagyon is pontos tervei voltak velem kapcsolatban (egyébként nem csak neki). Vállalta, hogy fizet Zeusz illetve Árész helyett, mint egy hadvezér (azok már akkor se szoktak fizetni semmiért), ha kell, akár a háló alá is befekszik, sőt, elvesz feleségül (nocsak, nocsak, furcsa egy leánykérés ...) hajlandó bármire, ha a vulkánok félelmetes istene úgy kívánja, csak a saját lelki nyugalma és a haza érdekében húzassa már fel azt a hálót az ágyról, és engedjen el minket.
Héphaisztosz persze belement végül, a legényeivel együtt hosszan bütykölte a háló mechanikáját, míg végre kiszabadultunk, mert olyan zseniálisan tervezte meg, hogy csak az nem jutott eszébe, majd ki is kell nyitni valahogy. Árész addigra elvesztette a türelmét, és még a felszerelését se vette vissza magára, (igaz, hogy eléggé be volt állva) egy szál ágyékkötőben hajtott Thrákiába, a házban hagyva a szárnysegédjét, aki az egész botrányt átaludta, és csak késő délután tántorgott elő a szolgálóim hálóterméből.
Aphrodité ismét visszanyerte szüzességét, és készen áll (fekszik) a csábításra. A háttérben szolgálói éppen a levetett ruhái között turkálnak, kiskutyája pedig végre kialussza magát.
Héphaisztosz azonnal könyörgőre fogta, mikor kikászálódtam a hálóból: ne haragudjak rá, de megőrjíti a szerelem, és egyébként is adósságba verte magát, nagyon kéne a pénz ... Oda sem bagózva a lamentálására fogtam magam és Paphoszba repültem egy kiadós fürdőre, mert ezek után épp itt volt az ideje a szüzességem újbóli visszanyerésének. (Mielőtt megkérdeznétek: ettől nem felejtem ám el a korábbi szexuális tapasztalataimat, de nem ám!)
Epilógus:
1) Árésznak esze ágában sem volt kifizetni a váltságdíjat.
2) Zeusznak még annyira sem.
3) Poszeidón ugyancsak nem nyitotta ki a pénzes bukszáját. Az ágyékkötőjét viszont igen. Két fiút szültem neki.
4) Héphaisztosz nem vált el tőlem. Sajnos. Vagy a fene tudja.
5) Ja, Hermészt is felpróbáltam. Abból a bizonyos kufircból lett Hermaphroditosz: a hímnős gyermek.
Mára a mesének vége, bújjatok az ágyba végre ... Ez parancs!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.