Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 évesA belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Friss és forró: ilyennek látták az előző posztot az olvasók és a szerkesztők: ahhoz képest, hogy többezer éves sztorikról esik szó, szerintem nem rossz teljesítmény. Köszönöm a címlapot, a 3800 olvasót egyetlen napon, és a kommenteket: ezúttal senki nem ragadtatta magát excrementumok emlegetésére, amit nagyon díjazok.
Most azonban átadom a szót egy avatottabb bloggernek, a nem afrikai származású, nem fekete, de nem is tejfehér (inkább sémi, képzeljétek!) Aphroditének alias Vénusznak (írjuk így, magyarosan), aki házassági kríziséről és kínos lelepzelődéséről beszél.
Végre megtudjuk az igazságot arról a bizonyos esetről, amikor a férje, Héphaisztosz (római nevén Vulcanus) mindenre rájött ... Vérfagyasztó illetve vérforraló részletek. Vagyis a világ egyik legszórakoztatóbb, legszánalmasabb és legszokványosabb forgatókönyve. Ki honnan nézi. Aphrodité már most leszögezi, hogy a Monika show-ban nem kíván szerepelni.
Biztos, hogy magadon akarod tartani azt a sisakot?
Drágáim, híveim, az erotika avatott és avatatlan szerelmesei!
Nem tagadom, miért is tagadnám, kezdettől fogva csaltam a férjecskémet. Árész, a hadisten (vagy ha úgy jobban tetszik: Mars) volt a legfontosabb szeretőm. Akadtak mások is, persze, de ő volt az első, és elég sokáig tartott a viszonyunk.
Héliosz a napszekérrel, négy fehér lóval. Minimum négy lóerő alapkövetelmény volt egy magára valamit adó isten számára.
Az a hülye botrány, amiről most beszélek, az agyament Héliosz miatt tört ki, aki napszekerén száguldozik hajnaltól alkonyig, ahelyett, hogy a maga dolgára figyelne, folyton kukkol, hátha kiszúr valami érdekeset. Na, aznap sikerült kiszúrnia minket Árésszal. Épp a thrákiai palota teraszán nyújtózkodtunk, baromi meleg volt az éjszaka, kint aludtunk, vagyis nem igazán aludtunk, ha jól emlékszem. Akkoriban keveset aludtunk.
Valami ilyet láthatott Héliosz, csak persze nem ennyire közelről. Árész meg mindig többet aludt, mint Aphrodité, aki jobb híján a puttóknak és a nyusziknak mesélt.
Héliosz élete olyan unalmas, mint egy autóversenyzőé, mindig csak körbe-körbe, karikába ... És neki még csak nem is szurkol senki. Jót szórakozott a férjecském elképedésén, mikor előadta neki, hogy miket látott odafentről. Pedig abból a magasságból olyan sok részletet nem is láthatott.
Én persze mit sem sejtve hazarepültem az Olimposzra, a legenda szerint (mert mindig gyártottam valami legendát, hogy ne legyen olyan átlátszó a félrekufircolás), azért késtem egy kicsit, mert még beugrottam Korinthoszra egy kancatej-preparátumért, ami még selymesebbé teszi a bőrömet (nem, mintha erre bármi szükség volna, de támogatni kell a honi ipart). Egyébként tökmindegy volt, mit adok elő, Héphaisztosz úgyse értett soha ezekhez a női dolgokhoz.
Fiúk Héphaisztosz műhelyében egy puccos megrendelővel, aki legalább is Apollónak képzeli magát.
A drága férjecském nem volt valami jó passzban, dörmögött össze-vissza, elvonult a műhelyébe (ő ugyanis a kovácsok és mindenféle piszkos munkát végző mesteremberek istene, akik soha nem akkor jönnek, mikor az embernek szüksége lenne rájuk), és ott piszmogott álló nap. Nem, mintha ez szokatlan lett volna, úgyhogy nem is foglalkoztam a dologgal. Kicsit meglepett, mikor váratlanul bejelentette, hogy most ő vesz ki szabit pár napra, Lémnoszra repül valami haverokkal. Ha nem ismerem olyan jól, még azt gondoltam volna, nő van a dologban, de Héphaisztosz nem az a fajta. A hűség a mániája.
Aphrodité egyik kedvenc állata. Kedvencei még a nyulak és a verebek is. Vajon miért?
Az igazat megvallva, olyan korszakomat éltem, hogy éjjel-nappal be voltam indulva (igaz, elég gyakran voltak hasonló korszakaim, de igazán nem az én hibám, hogy szerelemistennőként köpött ki magából a tenger), és a férjecském kanbulija épp kapóra jött. Nem sokat morfondíroztam, küldtem egyet a galambjaim közül Árésznak, hogy kapja össze magát, oszt siessen az olimposzi házunkba, mert szabad a pálya. Épp nem volt tervbe véve semmilyen hadgyakorlat, rajtaütés, vagy hosszabb háború, ahol mindenképp szurkolnia kellett volna valamelyik félnek, így jött, mint egy jókisfiú. Vagy rosszkisfiú. Nagggyon rossz ...
Ilyen az, amikor valaki hamar elmegy ... Igen, még Árésszal is megesik olykor. De az külön pofátlanság, hogy undok
puttókszatírkölykök csúfolkodnak Aphroditén emiatt.
Így utólag be kell valljam, nem volt egy zseniális ötlet. Az ember, (még ha isten is) tartsa tiszteletben a saját vackát. Van épp elég hely még Görögország és Kisázsia-szerte, ahol összegyűrhetjük a lepedőt vagy a bársonyfüggönyt (hogy ezek a festők miért festenek mindig bársonyfüggönyöket körém, azt nem tudom), nem szép dolog a hitvesi ágyban fetrengeni. De egyikünknek se volt agya hozzá.
Az egyenruhának és a kidolgozott izmoknak nehéz ellenállni ...
Jött tehát Árész, teljes menetfelszerelésben, négylovas harci szekéren, szárnysegéddel, minden kiegészítővel egyetemben, mintha legalábbis háborúba indulna. (Hogy minek négylovas szekér, azt ne tőlem kérdezzétek, valószínűleg azért, mert Héliosznak is olyanja van.) A szárnysegédet lepasszolta a szolgálóimnak, hogy nekik is legyen valami örömük, mert a kovácsinasok valahogy nem elégítették ki választékos igényeiket.
Nem csak az amorettók (kiskorúnak látszó, olykor szárnyas, zsizsegő humanoidok) zavarognak, de még a szobrok is leskelődnek. Így engedje el magát valaki az ágyban ...
A menetfelszerelést viszont becipelte a hálóba, mert körülöttem mindig lebzsel néhány, jobb sorsra érdemes kiskorú hímnemű, ezek nem csak kalapáccsal szeretik egymást fejbe verni, de szívesen játszanak adj király katonát is, sisakkal, vérttel és mindenféle, gyermek kezébe nem való szúró-vágó eszközökkel. (Egyébként nem feltétlenül gyerekek, csak így álcázzák magukat.)
Árész csupán egy dologhoz ragaszkodik, a kardjához, mert katonaember anélkül nővel sem bújik ágyba. Ha a teljesítményével lenne gond, még mindig a nő és maga közé teheti a kardot, mondván, hogy túlságosan tiszteli (már a nőt)… Bár ez nála nehezen elképzelhető.
Nem szaporítom a szót, miután Árész sikeresen megszabadult a menetfelszerelésétől, elhelyezkedtünk, és kényeztetni kezdtünk egymást. A fene tudja, hol tanulta ez a hadisten a fortélyait, de se halhatatlant, se halandót nem ismerek, aki így tudna simogatni. Az az igazság, hogy a finom hancúrozás után elaludtunk, mint akit agyonvertek (ami halhatatlanok lévén nem eshet meg velünk) …
És, ha ezúttal én lennék felül?
Mikor felébredtünk, alig bírtunk mozdulni.
Na nem, nem az izomláztól, ahhoz elég gyakorta tartottunk edzést, hogy ilyesmit már ne érezzünk … Egy nagyon finom szövésű, de elszakíthatatlan háló tartott fogva bennünket, mely, mint kiderült, a mennyezetről ereszkedett alá. Árész mindjárt előhúzta a kardját és kaszabolni kezdte a hálót, de ettől csak még jobban belegabalyodtunk.
Na, most megvagytok!
Ekkor becsődült a szobába a fél Olimposz. Élen az állítólag Lémnoszon üdülő Héphaisztosszal, aki Zeusznak magyarázott, mégpedig üvöltve, hogy mindenki hallja. Pénzt akart tőle visszaszerezni, azt a pénzt, amit akkor perkált le neki, mikor engem elvett. Mivel Zeusz nem is az igazi apám, erre semmi szükség nem lett volna, de ez más lapra tartozik.
A két szakállas nyomában egymás sarkára taposva jött a többi férfiisten.
Ember, csak nem mindenkit idecsődítettél?
Mi történt a hálóban ragadt szerelmesekkel?
Visszakapta-e a pénzét Héphaisztosz?
Miket beszéltek egymás között a férfiistenek, mialatt a meztelen Aphroditét mustrálták?
A történet folytatása hamarosan!
Ha valaki nem bírja kivárni, üsse fel az Odüsszeiát.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.